Kiszámolták, hogy mi lenne velünk az EU és az egységes piac nélkül. Hát nem sok jó

• Egyre gyakrabban lehet találkozni olyan hangokkal, amelyek megkérdőjelezik a szabadkereskedelem és az egységes európai piac létjogosultságát.
• Pedig még a legenyhébb forgatókönyv szerint is az EU-ban ma jóval alacsonyabb lenne az életszínvonal az egységes piac nélkül.
• A közös piac legnagyobb nyertesei éppen az elmaradottabb, gyakran a nyugati országok „gyarmatainak” lesajnált keleti tagállamok.
• Románia egyelőre nem tud akkora nyertese lenni az egységes piacnak, mint a többi kelet-európai tagállam.
• Magyarország GDP-jének viszont akár a 17%-a is hiányozna ma az Európai Unió nélkül.

Három közgazdász egy frissen megjelent tanulmánya szerint főleg a közép-kelet-európai országokra nézve volt a legpozitívabb hatása az egységes európai piachoz való csatlakozásnak. A kutatók szerint az Európai Uniós tagállamokban még a legoptimistább forgatókönyv szerint is összességében ma legkevesebb 4,4%-nyi jólétnövekedés, és mintegy 109%-os kereskedelem-bővülés tűnne el, ha nem lenne közös piac, illetve szabadkereskedelem. És ez tényleg a legoptimistább forgatókönyv. A kutatók lehettek volna hatásvadászok, és reflektorfénybe helyezhettek volna egészen elborzasztó számokat is.

A szerzők szerint a kutatásuk azért is nagyon aktuális, mert „olyan időket élünk”, amelyben már nem csak a társadalom egyre nagyobb aránya, hanem a politikai döntéshozók is megkérdőjelezik a szabadpiac és a szabadkereskedelem előnyeit. Rámutatnak, egyre több olyan globalizációt támadó platform és tanulmány jelenik meg, amelyek szerint a globalizáció és az ezzel együttjáró egyre szabadabb kereskedelem térnyerésének messze nem voltak olyan pozitív hozadékai, mint azokra korábban sokan számítottak. És itt példaként akár fel lehetne hozni a Brexitet is, amely messze a legismertebb esete annak, amit a tanulmány szerzői az európai piaci integráció megkérdőjelezésének hívnak.

Thierry Mayer (CEPR), Vincent Vicard (CEPII) és Soleadad Zignago (Francia Jegybank) által jegyzett, igencsak nagyívű munkában, elsősorban azt vizsgálták a közgazdászok, hogy 60 évvel a Római Szerződés és nagyjából negyed évszázaddal az egységes európai piac életbe ültetése után milyen előnyökben részesültek az európai tagállamok, és milyen veszteségekkel járna számukra, ha másként alakult volna a történelem.

Hogyan alakult volna a kereskedelem az egységes piac nélkül?

Az is nagyon erőssé teszi a kutatás megállapításait, hogy amikor az egységes belső piac előnyeit vizsgálták az EU tagállamaira nézve, akkor nem is egyszerűen azzal az esettel számoltak, hogy a közös EU-s szabadkereskedelem helyébe nem lépett volna semmi más. Azt feltételezve is becsléseket végeztek a kutatók, hogy amennyiben nem lenne az egységes piac, akkor az államok vélhetően kétoldalú vagy regionális szabadkereskedelmi megállapodásokat kötöttek volna helyette. Az import- és az exportvolumenek mellett azt is lemodellezték, hogy a különböző országok a fizikai távolságot, valamint a történelmi kapcsolatokat is figyelembe véve mekkora eséllyel részesülhettek volna számukra kedvező kétoldalú vagy regionális kereskedelmi egyezségekben.

A kutatók két módszerrel számoltak. Egy lineárisregressziós modellt (a. ábra), valamint az úgynevezett maximum-likelihood (b. ábra) módszert használva jutottak arra az eredményre, hogy az európai tagállamok közötti kereskedelem mértékére a közös piac kimagaslóan pozitív hatással volt. Még egy olyan képzeletbeli forgatókönyvhöz viszonyítva is, amely szerint a tagállamok az EU nélkül kétoldalú megállapodásokat kötöttek volna. Ráadásul ez a számítás azt is alátámasztotta, hogy a kereskedelem volumenére gyakorolt hatás az idő múlásával egyre jelentősebbé vált és válik folyamatosan. Ugyanis a jövőben várhatóan még előnyösebb lesz az egységes EU-s piachoz tartozni, mint napjainkban.

Az elemzés egyik nagyon fontos következtetése, hogy az egységes piac legalább háromszor olyan erővel segít egy ország kereskedelmének bővülésében, mint azt az egyszerűbb kétoldalú kereskedelmi megállapodások teszik. Ez nem csak a nagy Brexit-lázban égő brit kormánynak kellene tanulságos legyen, hanem az Egyesült Államok kereskedelmi stratégiájában a kétoldalú megegyezéseket erőltető Donald Trump számára is.

A tanulmány szerzői érintőlegesen ugyan, de arra is kitérnek, hogy mivel magyarázható ez az elképesztő különbség az egyszerű kereskedelmi egyezségek és az egységes piac hozadékai között. Azzal érvelnek, hogy:

• Az EU-ban sokkal mélyebbek és jobban meghatározottak az áruforgalomra vonatkozó korlátokkal kapcsolatos engedmények;
• A közös szabályok, a termékek kölcsönös elismerése pedig olyan előnyöket biztosít, amelyeket egy egyszerű kereskedelmi egyezményben lehetetlen lenne ilyen szinten harmonizálni;
• Ráadásul, mint ahogy arra a szerzők is kitérnek, a közös, kereskedelmi ügyeket érintő igazságszolgáltatási rendszer, magyarán az Európai Bíróság jelenléte, jelentősen csökkenti a kereskedelemmel kapcsolatos bizonytalanságot, és tulajdonképpen fölösleges költségektől kíméli meg nem csak a kereskedő feleket, hanem a végső fogyasztót is.

És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy a tanulmány szerzői szerint az egységes európai piac legnagyobb vívmánya legfőképpen a négy szabadságjog (a termékek, szolgáltatások, munkaerő és tőke) szabad áramlásának egymást kissé komplexen, de rendkívül hatékonyan kiegészítő hatásában rejlik. Itt nyilván számos példát lehetne felhozni, a három közgazdász azt emeli ki, hogy a szolgáltatások kereskedelmének európai liberalizációja növeli az országok közötti áruforgalmat is, hiszen a kiegészítő szolgáltatásokat is értékesítő feldolgozóipari exportőrök jövedelmezősége is növekedhet, valamint a fogyasztók komplex termékcsomagokhoz való hozzáférése is. Ahogy a munkaerő szabad áramlása is megkönnyíti a termékeket és szolgáltatásokat exportáló vállalatok fejlődését, ami nagyobb termeléshez, magasabb bruttó hazai össztermékhez, és így nagyobb jóléthez is vezet.

És mi a helyzet a jóléti mutatókkal?

Az egységes piac kereskedelemre és jóléti mutatókra gyakorolt hatását azért is nagyon komplex dolog mérni, mert az EU-s piac egyfajta „kereskedelmi diverziót” is létrehoz a globális kereskedelemben. Például, ha a francia exportőröknek szabad hozzáférése van a német piachoz, akkor nagyobb mértékben is fognak exportálni oda. A német fogyasztók pedig nagyobb eséllyel fogják a mindenféle vámoktól mentes, így olcsóbbnak is számító francia termékeket vásárolni, mint mondjuk az amerikaiakat. Emiatt az elterelés miatt a kutatás készítői a jóléti adatok meghatározásánál is szintén két esettel számoltak. Az egyikben az egységes európai piac helyét kétoldalú megállapodások veszik át, a másodikban pedig közös piac teljes összeomlása következik be, a kereskedelem pedig a Kereskedelmi Világszervezet szabályai szerint történik.

Az optimistább szcenárióban (ha az egységes piac helyét egyéb kereskedelmi egyezmények vették volna át) az EU tagállamainak javakkal való kereskedelmében átlagosan 109%-os növekedés tűnne el, a szolgáltatásokkal való kereskedelemben pedig 58% lenne ugyanez az arány. Számításaik szerint az ezzel összefüggésben álló jóléti hatások is jelentősek lennének. Úgy számoltak, hogy az egységes piac jóléti előnyei 4,4%-ra tehetőek, viszont az egyes országok között meglehetősen nagy eltérések mutatkoznak.

Általánosságban azt a következtetést vonják le, hogy a kisebb méretű, nyitott gazdaságok sokkal nagyobb haszonélvezői az európai integrációnak, mint a nagyobb társaik. A másik fontos következtetésük pedig, hogy a gyakran a nyugat-európai tagállamok „gyarmataiként” lesajnált keleti tagállamok a messze az egységes piac legnagyobb nyertesei. Egyelőre csak Magyarországról közöltek konkrét adatokat, amelyek szerint az egységes piac nélkül a magyar GDP 4,7%-a nem lenne meg a legoptimistább esetben, a legrosszabb forgatókönyv szerint pedig 17,7%-a hiányozna a bruttó hazai összterméknek. Arról pedig, hogy Románia miként áll ebben a tekintetben, nagyon sokat elárulnak az alábbi ábrák.

És a végére még egy fontos megjegyzést érdemes tenni a tanulmányról. Az elemzés ugyanis nem számol a gazdagabb EU-s országok által a szegényebb, vagyis kelet-európai tagállamoknak folyósított uniós támogatások előnyeivel. Pedig ezek mértéke is jelentős, főleg az olyan országokban, amelyek jól élni is tudtak ezekkel a támogatásokkal. Egy nemrég készült magyarországi felmérés szerint például a magyar gazdaság 2007 és 2015 közötti GDP növekedéséből 6 százalékpontnyi nem lenne az EU-s pénzek nélkül. Erre vonatkozóan romániai kutatást nem igazán lehet találni az elmúlt időszakban.