Országokat és iparágakat taszíthat a csőd szélére, ha valóra válik egy professzor jóslata

Már nyolc év múlva nem fognak több benzin vagy dízel autót, buszt és teherautót eladni. A közúti közlekedés piaca már egészen belátható időn belül a villamosítás felé fordul, ami az olajárak összeomlásához és a petrolkémiai iparág száz éve megszokott formájának megszűnéséhez vezet. Ez a Stanford Egyetem közgazdásza, Tony Seba futurisztikus előrejelzése. A neves szakember jelentése, melynek megtévesztően nyájas és egyszerű a címe (A közlekedés újragondolása 2020-2030), zöld körökben vírusszerűen terjed és

az érintett iparágak vezetőinél szorongásos görcsöt okozott.

Seba professzor úgy gondolja, hogy az emberek viszonylag rövid időn belül teljesen le fognak állni az autóvezetéssel, és tömegesen váltanak majd az önvezető elektromos járművekre, amelyek üzemeltetése tízszer olcsóbb, mint a fosszilis alapú autóké, az üzemanyaggal kapcsolatos költségük közel nulla, várható élettartamuk pedig egymillió mérföld.

Azt prognosztizálja, hogy ilyen körülmények között csak a nosztalgiázók fognak ragaszkodni az autóbirtoklás régi szokásához. A többiek pedig az igény szerint rendelt járművekhez alkalmazkodnak. Egyszerűen azért, mert nehéz lesz benzinkutakat, pótalkatrészeket találni, vagy olyan szakembert, aki megjavítja a 2 000 mozgó alkatrésszel vacakoló belső égésű motorokat. Seba szerint ezért a mai értelemben vett autókereskedők 2024-re eltűnnek.

A professzor szerint a városok betiltják a humán sofőröket, amikor az önvezető autók világában bebizonyosodik, hogy az emberek milyen veszélyesek lehetnek a volán mögött. Azt prognosztizálja, hogy ez a nézet nagyon hamar elterjed majd a külvárosokban, és azokon túl is. A közlekedés ilyen mértékű átalakulása pedig tömegesen fogja elsöpörni a meglévő járműveket: a használt autók értéke csökken, és valószínűleg neked (az olvasónak szerk. megj.) fizetned is kell azért, hogy megszabadulj a régi autódtól.

Ez egy kettős „halálspirál” a nagy olajcégek és nagy autógyártók számára,

ami Seba professzor szerint csúnya következményekkel járhat a nagyvállalatok számára is a tőzsdéken, hacsak nem alkalmazkodnak időben. Azt prognosztizálja a neves szakértő, hogy a nyersolaj hosszú távú hordónkénti ára 25 dollárra esik vissza. A palagáz kitermelése és a mélyfúrás legtöbb formája már üzleti szempontból nem lesz életképes. Az eszközök befagynak. Skócia elveszíti északi-tengeri vagyonát. Oroszország, Szaúd-Arábia, Nigéria és Venezuela bajba kerül.

Ez egzisztenciális fenyegetés a Ford, a General Motors és a német autóipar számára is. Egy komoly döntést kell meghozniuk, választaniuk kell, hogy vagy elektromos autókat gyártanak egy brutálisan alacsony nyereséget hozó piacon, vagy újra feltalálják magukat, mint önjáró szolgáltató vállalatok, például az Uber és Lyft valamilyen változataiként.

Az autógyártók Seba szerint kétségtelen, hogy már nem a megfelelő üzletben utaznak. A következő generációs autók „kerekes számítógépek” lesznek. Ráadásul a Google, az Apple és a Foxconn bomlasztó erővel rendelkeznek és ölre mennek ezen a piacon. És a Szilícium-völgy nem Detroit, Wolfsburg vagy Toyota City.

Ezt az elmozdulást Seba professzor szerint egyértelműen a technológia vezérli, nem pedig az éghajlatváltozással kapcsolatos politikák. A piaci erők olyan sebességgel és fenyegetéssel hozzák ezeket a változásokat, amelyeket a kormányok reakciós ideje soha nem fog tudni elérni.

„A közlekedés egyik leggyorsabb, legmélyebb, legkövetkezetesebb zavarának csúcspontján vagyunk”

– mondta Seba professzor. „A belső égésű motorok a növekvő költségek ördögi körébe lépnek” – írja az elemzésben. A professzor azt prognosztizálja, hogy a „fordulópont” az elkövetkező két-három évben fog bekövetkezni, mivel az elektromos autókat hajtó akkumulátorok működési tartományai meghaladják majd a 200 mérföldet és az elektromos autók árai az Egyesült Államokban 30 000 dollárra esnek. Seba szerint 2022-re a legolcsóbb modellek 20 ezer dollár körül lesznek. Ezután a lavina mindent elsöpör.

„A költséggörbe azt mutatja, hogy 2025-re minden új jármű elektromos lesz, minden új busz, minden új autó, minden új traktor, minden új teherautó, minden, ami kerekeken mozog, elektromos lesz világszerte” – mondta Seba. „A globális olajkereslet csúcspontja 2020-ra napi 100 millió hordóra, 2030-ra 70 millióra csökken” – állítja még a professzor, és arra is kitér, hogy a vegyi iparban és a repülésben lesz olajszükséglet, bár a NASA és a Boeing is hibrid-elektromos repülőgépeken dolgozik a rövid távú utasszállító járatoknál.

A fosszilis alapú járművek raktárkészletének eltűnése időbe telik,

de Seba szerint 2030-ra az USA-ban futott mérföldek 95 százalékát elektromos autókkal fogják megtenni a költségek, a kényelem és a hatékonyság miatt. A közúti közlekedés olajfelhasználása napi 8 millió hordóról 1 millióra zuhan.

Azért is, mert az elektromos autókra eső kilométerenkénti költség 6,8 cent, ami a benzinautókat ebben a tekintetben is elavulttá teszi. A biztosítási költségek ráadásul 90 százalékkal esnek a közlekedés biztonságosabbá válása miatt. Seba tanulmányában azt állítja, hogy az átlagos amerikai háztartás évi 5 600 dollárt takarít meg az átállással, viszont az amerikai kormány évi 50 milliárd dollárt veszít üzemanyagra kivetett adók eltűnése miatt, de minden ország kincstára érintett lesz.

„Kutatásunk és modellezésünk azt mutatja, hogy a meglévő jármű- és olajszállítási láncok 10 ezer milliárd dolláros éves bevételei drámaian zsugorodnak majd” – mondja Seba professzor. „Bizonyos magas befektetésekkel rendelkező országok, vállalatok és mezők olajtermelése teljesen megfeneklik, az ExxonMobil, a Shell és a BP eszközei 40-50%-kal elértéktelenedhetnek” – áll még a jelentésben.

Ezek a kijelentések és előrejelzések azonban már jól ismertek azok számára, akik az energiaipari technológia élvonalában vannak. Bár a professzor szerinti időzítés néhány évvel változhat, az általános irányvonal kevésbé kétséges.

A jelenség nemhogy elkezdődött, már javában zajlik. India például terveket készít az összes benzines és dízel gépkocsi 2032-ig történő kivezetésére, tulajdonképpen versenyt fut Kínával az ázsiai villamosítási versenyben. Narendra Modi miniszterelnök agytrösztje a szubvenciók, az autómegosztás és a fosszilis gépkocsi kapacitás kihasználásának kombinációjára szólít fel. A cél a légszennyezés csökkentése és az import kőolajjal szembeni kiszolgáltatottság visszaszorítása, ám a piacok a folyamat megkezdése után hamarosan át fogják venni a stafétabotot.

Kína is Indiával párhuzamosan mozog, az ország vezetése 7 millió elektromos járművet akar 2025-ig, és egy úgynevezett „új energiájú” járműkvóta megállapításával kényszeríti a gyártókat a váltásra.

Az átállás sokkal gyorsabban történik, mint azt Szaúd-Arábia, és az OPEC feltételezte.

A Kőolaj-exportáló Országok Szervezete által kiadott tavalyi jelentés úgy értékelte az elektromos járműveket, mint egy apró érdekességet, amely kevésbé fogja befolyásolni a globális olajigényt. Előrejelzésük szerint a nyersolajfogyasztás napi 16,4 millió hordóval tovább nő és 109 millióra emelkedik 2040-re, mivel India növekvő piaca egyre inkább átveszi Kína szerepét. Az OPEC szerint a fosszilis anyagok még nagyon sokáig a globális energiafelhasználás 77 százalékát fogják jelenteni. Az éghajlatváltozási célokról szóló párizsi megállapodást érdekes módon üres retorikának tekintették.

Hogy az OPEC elhiszi-e saját állításait, az kétséges. Már csak azért is, mert Szaúd-Arábia intézkedései teljesen másra utalnak. Az arab királyságnak lehetnek bizonyos elképzelései a jövőről, amelyeket úgy fedez, hogy eladja az állami olajóriás Saudi Aramco jókora részét, hogy ezzel finanszírozza a kőolajtól való diverzifikációt.

Az OPEC, Oroszország és az olaj-exportáló államok már most harapófogóba kerültek, és valószínűleg arra kényszerülnek majd, hogy 2018-ban növeljék a termelési kapacitásokat, hogy az árak csökkenését megállítsák. Az USA-ban a palagáz kitermélese olyan hatékonynak bizonyult és olyan gyorsan megugrott, hogy az évtized végére az olajárak a 45-55 dollár közötti tartományba kerülhetnek.

Szakértők vitatni fogják Seba professzor állításait.

Az ő általános véleménye az, hogy a sokféle technológiai folyamatok egy tökéletes viharban fognak egyesülni. Azzal is érvel, hogy az elektromos autók egyszerűsége lélegzetelállító. A Tesla S mindössze 18 mozgó alkarészből áll, ez százszor kevesebb, mint egy belső égésű motort használó autó esetében. „A karbantartás lényegében nulla: ezért a Tesla végtelen sok mérföldes garanciát kínál. Elvezethet a holdra és vissza, és még azt is garantálják” – írja Seba professzor.

A „rendelésre érkező” önvezető járművek sokkal magasabb napi szintet teljesítenek majd, mint a mai autók, és 500 000 és 1 millió mérföld között futnak majd. Már régóta vitathatatlan tényként kezelik, hogy az elektromos autók négyszer hatékonyabbak, mint a benzinüzemű vagy dízel autók, amelyek energiájuk 80%-át tulajdonképpen melegítésre vesztegetik el. Mindent megváltoztathat az elektromos modellek megjelenése, amelyek egy Lamborghini gyorsulásával és teljesítményével rendelkeznek, de 5-10-szer kevesebbért vásárolhatóak meg és legalább 10-szer kevesebb a fenntartásuk is – állítja.

„Az elektromos meghajtás annyival erősebb, hogy a benzin és a dízel autók nem tudnak vele versenyezni” – mondja Seba professzor. Ugyanez történt a kamerákkal – a Kodakkal –, amikor digitális versenytársai megjelentek a piacon. „Gyors volt és brutális. Nem tudsz versenyezni a nulla változó költséggel” – mondja.

Ráadásul a jelenség nem korlátozódik a személygépkocsikra, a teherautók ugyanúgy megváltoznak. Az amerikai szállítási útvonalak több, mint 70%-a már akkumulátor hatótávon belül van és az akkumulátorok minden évben egyre jobbak.

Seba várakozásai szerint az USA-ban csak az elektromos autók 18%-kal növelik majd meg a villamosenergia keresletet, de ez nem jelenti azt, hogy több kapacitásra van szükség. Az elektromos autók további előnye, hogy ők maguk is tároló tartályként működnek, és így segíteni fogják az energiatermelés időjárásnak, a napnak és szélnek való kitettségét, valamint a többletkapacitás felvételét is.

Mark Carney , a Bank of England kormányzója és a Bázeli Pénzügyi Stabilitási Tanács elnöke többször figyelmeztetett arra, hogy a fosszilis energiában utazó cégek olyan tartalékokat foglalnak le, amelyek soha nem éghetnének el a párizsi megállapodás szerint.„Bizonyos nagy értékű befektetésekkel rendelkező országok, vállalatok és mezők olajtermelése meg fog szűnni.” Arra is rámutatott,hogy a tavalyi évben a szén iránti globális kereslet csak egy kis mértékben változott, mégis a négy legnagyobb szénbányászati vállalat közül három csődbe jutott. Arra is figyelmeztetett, hogy más, látszólag beágyazott ágazatok ugyanolyan sebezhetőek lehetnek, ami akár egy Minsky-pillanathoz is vezethet, ha nem készülünk fel időben, az energiaforradalom olyan gyorsan halad, hogy globális pénzügyi válságot válthat ki.

Ha viszont hiszünk Seba professzor kissé drasztikus előrejelzéseinek, akkor a válság még előbb bekövetkezhet, mint ahogy azt Carney gondolta. A bázeli tanácsnak hozzá kell adnia az autóipart a kockázatmixéhez, hiszen a világ geopolitikai rendje szinte egy nap alatt átalakulhat, és ennek az átalakulásnak nem csak vesztes iparágai, hanem országai is lehetnek. De végső soron az egész emberiség hatalmas jóléti nyereségben fog részesülni.

(A cikk szerzőjeAmbrose Evans-Pritchard , eredeti formájában a The Telegraph ban jelent meg. A cikk témáját azon az átadón is feldolgozták, amelyen a Combridge átadta Székelyföld első gyorstöltőjét, az ezzel kapcsolatos interjúnk itt olvasható.)