Milyen jövője van egy olyan országnak, amelyben a diákok 40%-a funkcionális analfabéta?

„Ha részt veszünk egy romániai körúton, akkor tulajdonképpen két országot ismerhetünk meg: az egyik egy urbánus, dinamikus, az EU részét képező ország arcát mutatja, a másik arckép azonban vidékies, szegény és elszigetelt” – így kezdi Romániáról szóló blogbejegyzését a Világbank két közgazdásza, Donato de Rosa és Yeon Soo Kim , akik az országban szerzett tapasztalataikat a szervezet oldalán osztották meg .

A bejegyzésüket először a pozitív tapasztalatok felsorolásával kezdik. Bukarestet egy élettel teli, virágzó szolgáltatásokat nyújtó metropolisznak nevezik, amelyben az egy főre jutó bruttó hazai össztermék meghaladja az Európai Unió átlagát. Kitérnek az úgynevezett második körös városok, Kolozsvár, Temesvár és Iaşi térnyerésére is. Azt írják, hogy ezek éppen egy gyors átalakuláson esnek át, amelynek részeként a jólét és az innováció központjaivá válnak. Különösen Kolozsvár, amelyet egyre többen úgy ismernek már, mint Románia Szilícium-völgye. A szerzőpáros szerint azonban joggal lehet az az érzésünk, amikor kisebb romániai városokba, rurális környezetbe érkezünk, hogy azok évtizedes lemaradásban vannak nemcsak Európa fejlettebb részétől, hanem a fővárostól is.

.

A két közgazdász szerint kevés olyan ország van, amely olyan sokat köszönhet az európai integrációnak, mint Románia. „A csatlakozás érdekében bevezetett reformok jelentősen növelték a külföldi beruházások mértékét, amelynek következtében nőtt az ország termelékenysége és az életszínvonal.

Az egy főre jutó GDP 1995-ben mindössze 30%-át tette ki az EU-s átlagnak, 2017-re viszont már elérte a 60%-át”

– írják a szakértők.Azt is kiemelik, hogy az európai integráció következtében az ország technológiai szempontból egyre komplexebb exportjának ma már 70%-a az Európai Unióba távozik. Emlékeztetnek arra is, hogy az ország gazdasági teljesítménye az egyik legjobb volt az EU-ban, Románia gazdasági növekedése elérte a 6,9%-ot.

A jó gazdasági adatok felsorolása után viszont a demográfiai problémákról is beszélnek. „Románia népessége a 2000-es 22,8 millióról 19,6 millióra csökkent, és ez a szám várhatóan tovább fog esni. Becslések szerint 3 és 5 millió közöttire tehető azoknak a romániaiaknak a száma, akik az Európai Unió más országaiban élnek és dolgoznak. A munkaerőpiaci részvétel közben mindössze 66 százalék (nők esetében még ennél is kisebb, 56 százalék), ami túl alacsony ahhoz, hogy ellensúlyozza az ország elöregedését és az elvándorlást” – állapítják meg a Világbank közgazdászai.

A bejegyzésük innentől már ajánlásokat is megfogalmaz. A két szerző szerint ugyanis, ahogyan Románia az elmúlt két évtizedben a szabadpiac és az európai intézmények előnyeit a felzárkózáshoz használta, úgy kell a következő időszakban ezeket a lehetőségeket arra fordítania, hogy még inkább csökkenteni tudja az országon belüli régiók közötti különbségeket.

Tennivaló ugyanis van bőven. A romániai munkaerő kompetenciái nem tartották a lépést a gazdaság egyre kifinomultabb igényeivel – írja a két közgazdász, akik szerint ez azért is probléma, mert az országban éppen annak az átmenetnek vagyunk tanúi, amikor az olcsó munkaerőre építő, kis hozzáadott értékkel termelő vállalatok helyét egyre inkább átveszik a fejlett technológiával dolgozó vállalatok. Az autóipari cégeknek, az elektronikai berendezéseket és IT-megoldásokat szállító vállalatoknak a munkaerőpiaci elvárásait viszont aligha fogja tudni kielégíteni egy olyan oktatási rendszer, amely esetében a legalacsonyabb a felsőoktatást végző fiatalok aránya az egész EU-ban. Az alkalmazók nem csak azért panaszkodnak, hogy a szakmai kompetenciák (hard skills) hiánya miatt nem találnak megfelelő munkaerőt, legalább ugyanekkora gondot jelent az is, hogy az érzelmi alapú kompetenciák (soft skills) terén is megtalálják a megfelelő jelöltet – írják a szakértők.

Az infrastruktúra nagyon hiányos

– írják és arra is rámutatnak, hogy a globális versenyképességi ranglistán a szállítási infrastruktúra fejlettsége szerint Románia a 137 vizsgált országból a 102-dik. „A nem megfelelő tervezési eljárások és a közigazgatás gyenge minősége miatt Románia az egyetlen olyan EU-s tagállam, amely nem tudta kihasználni a csatlakozása óta rendelkezésére álló bőséges strukturális alapokat. Csak az infrastruktúrára elkülönített összeg a 2007-2013-as időszakra elérte a 15,4 milliárd eurót, a 2014-2020 közötti időszakra szánt hasonló célt szolgáló források pedig elérik a 17,6 milliárd eurót. Egy olyan ország nem hagyhat ilyen könnyen figyelmen kívül 33 milliárd eurót, amelynek az átlagos GDP-je a 2007-2017-es időszakban 140 milliárd euró volt” – írják a szakemberek.

A Világbank szakemberei a jelenleg kormányt is kritizálják,

azt írják, hogy a kiszámíthatatlan szabályozási környezet gátolja a kisvállalkozásokat abban, hogy nemzetközileg is versenyképesek legyenek és a globális értékláncok részévé váljanak. Emlékeztetnek arra, hogy az adótörvénykönyv 20 alkalommal változott csak az elmúlt két évben. Arra is felhívják a figyelmet, hogy 1 200 olyan állami vállalat van Romániában, amelyeknek többsége nem működik hatékonyan és csökkenti az aggregált termelékenységet.

„A romániai lakosság negyede kevesebb mint 5,5 dollárból él naponta, ami az Európai Unióban a legnagyobb szegénységi szintnek számít. A legszegényebb réteg felének nincs munkahelye, 28%-uk pedig a megélhetési háztáji gazdálkodással tartja fenn magát” – sorolják. Azt is hozzáteszik, hogy Romániában ötből egy személynek nincs közvetlen hozzáférése ivóvízhez, ezeknek a személyeknek a harmadának pedig illemhely sincs a lakásán. A helyzet különösen a roma etnikumú lakosság esetében súlyos, ahol 70%-os szegénységi rátáról, és mindössze 28%-os munkerőpiaci részvételi arányról beszélhetünk. Azt is kiemelik, hogy

Románia az Európai Unió egyik legkevésbé urbanizált országa,

ahol az elmúlt 5 évben a lakosság mindössze 2%-a változtatott lakhelyén. A szakértők szerint ez jól mutatja a lakosság körében tapasztalható mobilitás hiányát, a romániai lakosság ugyanis alig hajlandó költözni egy munkahely kedvéért. A két közgazdász szerint ez nem csak a kompetenciák hiányával magyarázható (azért nem költöznek, mert nem különösen szakértői egyetlen szakmának vagy területnek sem), hanem a helyzetért a rosszul irányított közpolitikák is teljes mértékben felelősségre vonhatóak.

„Az ország oktatási rendszere súlyos problémákkal küzd: a romániai diákok 40%-a funkcionális analfabéta, ami azt jelenti, hogy – technikai értelemben – tudnak írni és olvasni, viszont nem rendelkeznek azokkal a kompetenciákkal, hogy a mindennapi életben releváns módon hasznosítani tudják ezeket a készségeket” – írják. Majd hozzáteszik azt a tényt is, hogy Romániában minden ötödik gyermek abbahagyja az iskolát, amivel szintén EU-s sereghajtók vagyunk.

A mélyen gyökerező nemi normák, a részmunkaidős állások hiánya a nők munkaerőpiacról való eltávolodásához vezettek.

A lakosság jelentős arányban még mindig az alacsony termelékenységi mezőgazdasági szektorban, vagy egyéb informális ágazatokban dolgozik. Mindezek együttes hatásaként viszonylag lassan jelenik meg az az átmenet, amikor az alacsony hozzáadott értékű vállalatok helyét a termelékeny vállalatok és ágazatok veszik át – írják.

„Az ország GDP-jének 14,4%-át kitevő szociális jellegű kiadások alacsonyak, asszimetruksan vannak elosztva, és elsősorban a nyugdíjas korú lakosságot hozzák kedvező helyzetbe az egyéb szociális jellegű kategóriákkal szemben. Ráadásul a falusi környezetben a nyugdíjjogosultságok csökkentett, és egyre csökkenő szintje kevésbé segítik a legkisebb településeken élő szegény lakosságot” – írják, és azt is megállapítják, hogy a szociális szolgáltatások nyújtása, a szociális védelem, a foglalkoztatás, az oktatás és az egészségügy területén végzett erőfeszítések széttagoltak és igen gyakran inkonzisztensek, ami elsősorban pontosan azokat a vidéki településeket érinti leghátrányosabban, amelyeknél a legnagyobbak ezek a szükségletek.Ahogy azt is megállapítják, hogy Romániában a jólét növekedésének egyik legnagyobb akadálya az, hogy

az állam képtelen hosszú távú közpolitikai célok elérésére, de ezeknek a politikáknak a végrehajtása során is súlyos problémákkal szembesül.

Arra is rámutatnak, hogy a lakosság rendkívül magas arányban gondolja azt, hogy a különböző állami közpolitikák többnyire magánérdekeket szolgálnak. Ahogy az is egyre inkább a közhangulat részét képezi, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás érdekében az állam csak felületesen kezelte az igazán lényeges strukturális problémákat.

„Mindezek fényében büszkélkedhet Románia az elért eredményeivel?” – teszik fel a kérdést a Világbank szakértői, amelyre gyorsan egyértelmű igennel is válaszolnak. Szerintük ugyanis vitathatatlan, hogy Románia kevesebb, mint egy generáció alatt fel tudott építeni egy nyílt társadalmat, megerősítette a demokráciát és történelme során soha korábban nem tapasztalt fejlődésen ment át. „Ha viszont a jövőbe tekintünk, a romániaiaknak van okuk az aggodalomra. Ha az ország nem tesz a folyamatos kormányzati kudarcok ellen, Románia gazdasági fejlődése egyre nagyobb kilengéseket fog mutatni, aminek következtében a társadalomnak csak egy szűk köre fogja élvezni a jólétet. Egy olyan ország viszont, amely valóban elkötelezett egy fejlődő és befogadó társadalom építése felé, senkit nem hagyhat magára” – írja Donato de Rosa és Yeon Soo Kim.