Három hónap sem kellett és Európa törékenysége megint megmutatta magát

Az euróövezet gazdasága az elmúlt évben évtizedes növekedési rekordot döntött, míg a munkanélküliség a pénzügyi és gazdasági válság kirobbanása óta nem volt ilyen alacsony a térségben. Bár a nyár korán érkezett Európába, és az Oroszországban szervezett labdarúgó-világbajnokság is hozzájárulhatna az európai lakosság jó közérzetéhez, a következő hónapban, a Bloomberg elemzése szerint

a kontinens politikai történései mégis alaposan lehűthetik majd a kedélyeket.

A gazdasági lap szakértők bevonásával készített cikke szerint ugyanis Európa újra megmutatta törékenységét egy olyan időszak után, amikor látszólag a dolgok jó irányt kezdtek venni az Európai Unió számára. Olaszország politikai káoszba került, és akár az is elképzelhető, hogy hamarosan egy új választást lesznek kénytelenek kiírni, amely valószínűleg a kormányzáshoz jelenleg legközelebb álló, populista pártok további megerősödését hozhatja el. A spanyol miniszterelnök, Mariano Rajoy politikai ellenfelei pedig éppen egy bizalmatlansági indítvány elfogadása érdekében mozgósítanak a madridi parlamentben, aminek a végén szintén előrehozott választásokat írhatnak ki.

A Bloomberg emellett Nagy-Britannia „elkeseredett” Brexitről szóló tárgyalásaira is felhívja a figyelmet, amely a várakozások szerint júniusban tovább ronthatja az ország kiválásával kapcsolatos kilátásokat. Közben pedig Franciaországban sem alakulnak túl jól a dolgok, Emmanuel Macron gazdasági reformtörekvései a várakozásoknak megfelelően éles ellenállásba ütköznek, a gigantikus sztrájkok pedig csak idő kérdése, hogy mikor fogják jelentősen csorbítani az elnök egyébként még mindig meglepően jól álló népszerűségét.

Mindez aközben történik, hogy az Európai Unió egészének is megvannak a saját „nagy problémái”: tartaniuk kell a frontot az Egyesült Államok által kivetni szándékozott vámtarifákkal szemben úgy, hogy közben kezelik az Oroszország által menetrendszerűen szolgáltatott újabb és újabb kihívásokat, és mégTörökország esetleges összeomlásátis szemmel tartják.

„Mindössze három hónappal ezelőtt az Európába vetett bizalom sokkal inkább pozitív volt a növekedésnek, de a politika általános állapotával kapcsolatos önelégültségnek is köszönhetően” – mutatott rá a Bloombergnek Mujtaba Rahman , az Eurázsia Csoport elemzőcég vezetője. Rahman szerint a gyors hangulatváltás is azt bizonyítja, hogy

még mindig milyen törékeny az Európai Unió.

A Bloomberg szerint egyáltalán nem arról van szó, hogy Európa állandó krízishelyzetben volna. A jó gazdasági statisztikák és a relatív nyugodt helyzetben levő pénzügyi piacokkal kapcsolatos jó vélemények viszont egy ideig elnyomták a csalódottsággal és megosztottsággal kapcsolatos érzelmeket, különösen a déli országokban. A végeredmény a már jól ismert politikai kockázatok drasztikus visszatérése, amelyek várhatóan még jó ideig meghatározhatják a hangulatot.

Olaszországban a korábbi balközép kormány által kinevezett Sergio Matarella elnök a Nemzetközi Valutaalap (IMF) egyik korábbi igazgatóját kérte fel kormányalakításra a következő, előrehozott választásokig. Mindezt azután, hogy az elnök nem hagyta jóvá az előző választásokon külön-külön nem, de együtt parlamenti többséget elérő Öt Csillag és az Északi Liga pénzügyminiszter-jelöltjét, Paolo Savoná t, mert a 81 éves közgazdász euroszkeptikus, a németeket hibáztatja Olaszország legnagyobb bajaiért, és korábban arról is beszélt, hogy

Olaszországnak lépéseket kellene tenni az eurózónából való kilépésre.

A hatalomra váró populista vezetők az elnök lépését nemzetközi összeesküvésként értelmezik, azon véleményüknek is hangot adtak, hogy olyan személyt kértek fel miniszterelnöknek, aki nem az olaszok, hanem a hitelezők érdekeit képviseli. Mindenesetre a befektetők annyira bíznak az olasz gazdaságban, hogy az ország állampapírjainak hozama az eurózónás adósságválság csúcsait döntögetik: vagyis jó pár éve nem volt ilyen drága finanszírozni a rendkívül magas olasz államadósságot. Az olasz helyzetről egyébként a G7 készített jó összefoglalót.

Madridról sem lehet azt állítani, hogy nyugodt mederben folynak a politikai élet eseményei.

A spanyol parlament pénteken szavaz a Mariano Rajoy konzervatív miniszterelnök ellen benyújtott bizalmatlansági indítványról. A bizalmatlanságit az ellenzéki Spanyol Szocialista Munkáspárt nyújtotta be, a helyzet bonyolultságát viszont az adja, hogy gyakorlatilag az egész a baloldali ellenzék, valamint a katalán és baszk nacionalista pártok összefogására van szükség a jelenlegi kormány leváltásához.

A középutas Ciudadanos (Állampolgárok) tagjai viszont semmiképp nem akarnak szocialista kormányt, és előrehozott választás kiírását követelik. Ami azért is érthető részükről, mert a liberális párt messze Spanyolország legnagyobb támogatottságú politikai alakulata lett az elmúlt években a közvélemény-kutatások szerint.

Hiába a politikai bizonytalanság, Spanyolország helyzete ugyanakkor a Bloomberg szerint most már messze nem hasonlítható Olaszországéhoz. És ha választásokra is fog sor kerülni, a Ciudadanos vezetője, Albert Rivera politikai retorikájában igen gyakran a stabilitásra, és a populistákkal és nacionalistákkal folytatott intellektuális harc megnyerésére hívja fel a figyelmet. Ráadásul a spanyol gazdaság viszonylag jól teljesít, a GDP 3 százalékkal nőtt az elmúlt évben, a költségvetési deficit pedig egy évtizede először az Európai Unió által elvárt szint alá került. A gazdasági lap szerint Spanyolország kitátásai azért sem feltétlenül rosszak, mert az esetleges választások után vélhetően az eddiginél piacbarátabb, Európa-párti kormány kerülhet hatalomra.

Az olaszok és spanyolok mellett a britek is kénytelenek megvívni a saját belső harcaikat. Ha a Brexit nem okozna elég nagy kihívást, a brit kormánynak most a skótok felől érkező nyomással is meg kell birkózniuk, akik a korábbi sikertelen elszakadásról szóló népszavazást követően (amelyben éppen az EU-tagság megmaradása volt az egyik fő érv a független Skóciával szemben) most azt követelik a brit kormánytól, hogy minél közelebbi partnerséget tartson fent az EU-val a kilépést követően is.

A Bloomberg szerint viszont a tagállamok egyéni válságainak megoldása mellett a kérdés sokkal inkább az, hogy sikerül-e az európai vezetőknek – Macron francia elnöknek és Angela Merkel német kancellárnak – a sokkal mélyebben meghúzódó problémákat orvosolniuk, mint például a fiatal munkavállalókat érintő rendkívül magas munkanélküliségi ráta. A gazdasági hírügynökség szerzői kissé optimistán, de úgy vélekednek, hogy a jelenlegi politikai válságok talán jobban előremozdítják az eurózóna megreformálását, mintha minden az eddig megszokott mederben csordogálna tovább.

Munkanélküliségi ráta az érintett országokban. (Forrás: Bloomberg)

Ugyanakkor, akárcsak a 2010 és 2013 közötti adósságválság idején, most is egyre többen jelentik ki, hogy az euró közös valutaként bukásra van ítélve. Így vélekedik erről Erik Nielsen , az Unicredit fő gazdasági elemzője is, aki szerint a valutaunió nem teljes, és „meg kell javítani”. Nielsen szerint ugyanakkor egyetlen gazdaságirányítási rendszer sem tökéletes, még a legnagyobb gazdaságoknak, mint az Egyesült Államok, Kína vagy Oroszország is megvannak a saját problémáik. „Az egyetlen valódi különbség az, hogy mi Európában tudjuk, hogy a rendszer nem tökéletes, és helyre kellene hozni” – mondta Nielsen.