Borbély László: az innováció az, ami előrevisz egy társadalmat

Ha Románia nem tartja be a fenntartható fejlődés alapelveit, nem fog tudni felzárkózni – jelentette ki Borbély László , a Kormány Főtitkársága keretén belül működő Fenntartható Fejlődés Főosztály koordinátora a Pénzcsinálóknak múlt héten adott interjúban. Borbélyt a főosztály által Kolozsváron szervezett szeminárium után arról is kérdeztük, hogy áll Románia az ENSZ által 2015-ben megfogalmazott globális fenntartható fejlődési célok elérése tekintetében, és milyen konkrét feladatokat lát el az általa vezetett szervezet

Az ön személye érdekes ebben a tisztségben, hiszen valószínűleg nagyon sokan felteszik a kérdést, hogy Borbély László miután visszavonult a politika frontvonalából, hogyan került a Fenntartható Fejlődés Főosztály élére? A szemináriumon tartott előadásában úgy fogalmazott, hogy megfertőzte a fenntartható fejlődés vírusa.

– Megfertőzött ez a vírus. Abban a nagy lehetőségben volt részem, hogy 2010 és 2011 között Romániát képviselve az ENSZ fenntartható fejlődési bizottságát vezethettem. Akkor jöttem rá arra, hogy egyrészt milyen fantasztikus dolog, amikor 193 ország két évig tárgyal egy olyan fontos dokumentumcsomagot, amely öt nagyon fontos nyilatkozatban is megjelent, és amelyek közül a fenntartható fejlődésre és termelésre vonatkozót a 2012-es riói csúcstalálkozón is elfogadták. Másrészt arra is rájöttem, hogy ezeken a területeken többet kellene tenni. Persze, ha olyan pozícióban vagyunk, ahol esetleg befolyásolhatjuk a döntéshozatalt, akkor könnyebb dolgunk van. Miután létrehoztam egy fenntartható fejlődés terén működő bizottságot a parlamentben – amelynek jelenleg egyébként Korodi Attila az elnöke –, tartottunk négy parlamenti szintű regionális szemináriumot is az Interparlamentáris Unión belül. Nagyon büszke vagyok arra, hogy a következő Belgrádban tartandó szemináriumra már szakértőként hívtak meg. Ezt valószínűleg azért sikerült elérnem, mert látják, hogy foglalkozom a témával, és érték is hozzá, hiszen évek óta fenntartható fejlődésről és regionális fejlesztésről adok elő a Babeș-Bolyai Tudományegyetemen.

Mennyiben játszott szerepet ez a karrierlehetőség a visszavonulásában?

– Nem emiatt döntöttem úgy, hogy befejezem a politikai tevékenységemet. Azt a döntést már korábban, 2014-ben meghoztam. De az is errefelé vezette a karrieremet, hogy a parlament elfogadta azt a javaslatunkat, hogy létrehozza a Fenntartható Fejlődés Főosztályt. Ahol most kilenc lelkes emberrel a 2015-ben az ENSZ által elfogadott Agenda 2030 tükrében újratervezzük Románia 2008-as stratégiáját, mert létezik egy ilyen stratégia.

De szükségünk van partnerekre. Ezért is szerveztünk egy nyolc regionális találkozóból álló karavánt, amelyet most itt Kolozsváron fejeztünk be. Jövő héten (szerk. megj.: az interjú múlt héten készült) az egyetemi szférával találkozunk, ott is van körülbelül 150 nevünk, akik különböző alkalmakkor kapcsolatba kerültek velünk, két hét múlva pedig a civil szférával egyeztetünk. Ezt követően lezárul ez az időszak, és jön a neheze: a stratégia jóváhagyását követően hogyan tudjuk gyakorlatba ültetni az Agenda 2030-at?

Az, hogy ez a főosztály létrejött, már egy fontos lépés az Agenda 2030 teljesítéséhez. Gyakorlati példákkal élve, mivel foglalkozik ez a főosztály?

– Koordináló és ellenőrző feladata van. A kormány mellett szükség van egy olyan főosztályra, amely ha kell akár három minisztériumot is leültet egy asztal mellé, és rámutat, hogy például a zöld beruházások terén van egy törvény, amelyet már egy éve elfogadtak a parlamentben, de még nem lett alkalmazva, mert nincsenek végrehajtási normák. Konkrétan ezzel a példával élve az a feladat, hogy egy asztalhoz ültessük a közbeszerzésekkel foglalkozó ügynökséget és a környezetvédelmi minisztériumot, hogy fejezzék be a levelezést, és záros határidőn belül oldják meg ezt a kérdést.

A főosztály mondhatjuk azt is, hogy a miniszterelnök vagy a kormány kinyújtott kezeként működik. És azt minden miniszter tudja – legalábbis remélem –, hogy amikor megkeressük őket, akkor a kormány nevében tesszük. Nagyon sok a tennivaló. Adatok, statisztikák, különböző stratégiák vannak, de nem lehet ötvözni őket, mert eddig nem volt olyan intézmény, amely ezekre kicsit holisztikusan tekintsen. Nekünk ez a feladatunk, de ez egy hosszú távú folyamat. De remélem, hogy egy vagy másfél éven belül azt tudjuk majd mondani, hogy megjelentek kis csírázó magok, ami alatt én azt is értem, hogy minden intézményben legyen legalább 1, 2 vagy akár 3 ember, aki a fenntartható fejlődés alapelveinek alkalmazásán is dolgozik. Ebben segít egyébként az is, hogy javaslatunkra a mesterségek listáján megjelent a fenntartható fejlődési szakértő, mint szakma.

Hogy áll Románia az ENSZ által megfogalmazott 17 globális fenntartható fejlődési cél elérését tekintve? Hogyan értékelné?

– Volt tavaly egy felmérés, amelyet az ENSZ szintjén készítettek, és aszerint papíron Románia nem áll rosszul. A 157 országból a 35. helyen állt az ország. De miért? Azért, mert bizonyos területeken úgymond fehér foltok vannak, tehát vagy nem tudunk adatokat, vagy olyan adataink vannak, amelyek nem feltétlenül a valóságot tükrözik. Itt is nagyon sok még a tennivaló. De visszatérve a listára, annál, hogy Románia a középmezőnyben van, azt is figyelembe kell venni, hogy a 157 országból nagyon sok például Afrikában van, a szaharai térségben, ahol számos olyan probléma van, amely szerencsére nem jellemző Romániára.

De visszatérve Európába, az EU sem véglegesítette még az álláspontját az Agenda 2030-al kapcsolatban. Emiatt is Románia szerepét a következő időszakra nagyon fontosnak tartom. Jövő évben az ország az EU elnökségét fogja ellátni, és a javaslatomra már jövő áprilisra be van tervezve egy magas szintű találkozó, amelyen a Nyugat-Balkán országai ázsiai országokkal fognak találkozni.

Gyakran mondjuk, hogy Romániának nagyon gyors fejlődési ütemre van szüksége ahhoz, hogy minél inkább behozza a gazdasági lemaradását a nyugati államokhoz viszonyítva. És valószínűleg nagyon sokan gondolják úgy, hogy a fenntarthatóság számos pontjának megfelelően fejlődni már szinte luxus.

– Nem csak, hogy nem luxus, hanem véleményem szerint enélkül nem is tudunk felzárkózni. Meg kell változtatnunk a társadalom mentalitását, és itt nem csak Romániáról van szó, hanem világviszonylatban is. Az állampolgároknak jobban kellene arra koncetrálniuk, hogy egészségesebb, hosszabb életük legyen. Az oktatást úgy kell felhasználnunk, hogy a következő generációknak még többet nyújtson, hogy ne csak környezetvédelemmel kapcsolatosan, hanem a szociális kérdésekre is legyünk érzékenyek.

Egy héttel korábban itt volt Kolozsváron Jeffrey Sachs , aki talán a világ legismertebb közgazdásza, nagyon befolyásos ember, és nagyon boldog vagyok, hogy eljött a meghívásomra. Elmondta többek között, hogy ő az oktatáson kívül a technológiában, az innovatív megoldásokban látja a jövőt. A technológiai fejlődést nem tudjuk, és nem is akarhatjuk megállítani, még annak ellenére sem, hogy vannak negatív hatásai, hiszen a kutatás, az innováció az, ami előrevisz egy társadalmat. Hadd említsek két példát Romániáról. Lehet sokan nem tudják, de Romániában van a világ legmodernebb lézere Turnu Măgurelen. Ez az Európai Unió egyik legnagyobb befektetése a kutatás területén az elmúlt hat évben, körülbelül 280 millió eurós beruházásról beszélünk. Ez egy olyan lézer, ami ha nem is egy Szilícium-völgyet hoz létre a térségben, de minden bizonnyal sok munkahely létrejöttéhez járul hozzá, és a projektnek köszönhetően egy olyan területet tudunk felfuttatni, amelynek a felfuttatására eddig Romániának nem volt lehetősége. De ehhez persze az is kell, hogy a Bukaresthez közeli kisvárosban meglegyenek a feltételek is, legyen például szálloda, hiszen a világ nagyon neves tudósai fognak Romániába jönni. Tehát mindenképpen elindulhat ott egy folyamat.

A másik jó példa egy 40 millió eurós projekt, amely arról szól, hogy létesítenének Romániában egy kutatóintézetet, amely 25 ország biodiverzitással kapcsolatos adatait fogja gyűjteni. Ez azt jelenti, hogy a következő 15 évben Romániához fognak fordulni akkor, amikor ennek a 25 országnak például az állatállományáról szeretnének megtudni információkat. Ezekkel a lehetőségekkel élni kell.

Romániának számos jellemzője van, például nagyon sok különböző térséget lehet azonosítani, több regionális fejlődési pólust is lehet azonosítani. Ezeket figyelembe véve milyen prioritásaink lehetnek a stratégia összeállításakor? Egyáltalán beszélhetünk prioritásokról?

– Persze, hogy kell beszéljünk prioritásokról. Az probléma, hogy Románia nagyon gyakran nem tudja megfogalmazni a prioritásait, a saját érdekeit. Az előbb említettem a stratégia újragondolását, annak során megpróbáljuk ezeket a prioritásokat is megfogalmazni. De ezekről végül a politikai szféra fog dönteni, persze annak alapján, amit mi szállítani tudunk szakmai téren. Az lenne az ideális, hogy a következő években, amennyiben a kormány vagy a parlament hoz egy döntést, akkor ez a főosztály benyújtsa a szakmai véleményét az adott döntésekről.

Ha a vállalati, üzleti szféráról beszélünk, a romániai vállalatokat nem veszélyezteti, hogy a fenntartható fejlődés kihívásainak esetleg a külföldi versenytársak jobban meg tudnak majd felelni?

– Szerencsére piacgazdaság van Romániában. Ez eddig is így volt, hogy amennyiben jött egy külföldi vállalat és jobb volt az ajánlata, akkor jobban megfelelt a kihívásoknak. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy meg kell tudnunk megteremteni azt a belső rendszert, amely a törvénykezés terén megfelelő hátteret biztosít. Csak egy példát említek, a közbeszerzési törvényt, amely már sajnos nem is tudom hány módosítás után sem biztosít egy olyan keretet, hogy itt operatívan beindulhassanak a közbeszerzések. Tehát az egészséges versenyen túl vannak érdekei Romániának, és olyan szellemben kell gondolkodni, hogy Románia természeti erőforrások, ásványi kincsek tekintetében az egyik leggazdagabb országa Európának. Fel kell tennünk a kérdést, hogyan tudunk a következő generációk számára egy jobb, egészségesebb életet biztosítani? Ez nagy kihívás az egész emberiség számára a következő jó néhány évben.