Mi kell ahhoz, hogy túléljük a „türkíz forradalmat”?

„Az első tévékészülékek olyanok voltak, mint az első nagy rádiók. Az első autómobilokat inkább a szekerekhez lehetett hasonlítani, hiszen az emberek akkor még nem igazán tudták elképzelni, hogy akár motor is hajthatná ezeket az eszközöket. Most is hasonló időszakot élünk ebben az új gazdasági felvirágzásban. A technológia elkezdett mindent megváltoztatni: megváltozott ahogy élünk, utazunk, kommunikálunk. A technológia átszabta a hétköznapjaink jelentős részét, és azt is megváltoztatta, ahogy vállalkozunk” – indította a Romániai Magyar Üzleti Egyesület (RMÜE) által szervezett Közösségi gazdaság. Utópia vagy a hagyományos modell újraértelmezése? című konferenciát Diósi László , az OTP Bank Románia vezérigazgatója, az esemény házigazdája.Diósi szerint, bár ebben az új világban számtalan kezdeményezéssel lehet találkozni, „kicsit mégis olyanok vagyunk, mint a Renault első modellje, egy szekér ló nélkül”. A sharing economy vállalkozásai viszont talán kicsit mélyebbre jutottak ebben a világban, ezért a konferenciára olyan szakértőket hívtak meg, akik „nem könyvből tanultak hajózni”, és segíthetnek feltérképezni ezt az új világot.

A közösségi gazdaságot túlmisztifikáljuk, ugyanis az nem más, mint digitális foglalkoztatás – mondta Pataki Gábor , a magyarországi Sharing Economy Szövetség alapítója és elnöke, aki előadását számos olyan sikeres példa felsorolásával kezdte, amelyek több területet is megreformáltak:

• Említette például a Youtyúk kezdeményezést, amely lehetővé teszi, hogy egy városban élő személy tyúkot lízingeljen egy falusi gazdaságból tojásért cserébe;
• A világszerte 76 ezer tagot számláló Home Exchange felületet, amely a világ különböző pontjain élő emberek számára teszi elérhetővé, hogy meghatározott időre lakást cseréljenek;
• A Londonban működő JustPark kezdeményezést, amely a brit fővárosban rendkívül drága parkolást teszi megfizethetővé úgy, hogy aki a városban lakik és napközben üresen hagyja a garázst, azt kiadhatja azoknak az autósoknak, akik a környéken dolgoznak;
• Vagy azt a vállalkozást, amellyel lehet esküvőkön fogadni turistákat, így akinek az álma részt venni mondjuk egy indiai esküvőn, az pénzért megteheti.

És hogy mennyire lehet jelentős ez az iparág a jövőben? A közösségi gazdaság méretét 2013-ban körülbelül 15 milliárd dollárra becsülték, de vélekedések szerint az iparág összesített üzleti forgalma 2025-re 335 milliárd dollárra fog emelkedni. Pataki szerint fontos szempont az is, hogy 2035-re a fellelhető foglalkozások 75%-a olyan lesz, ami ma még nem is létezik. Szűk két évtized múlva az Y generáció és az ezredforduló után születettek is elsősorban olyan munkát fognak keresni, amely rugalmas, és ezek az emberek várhatóan akár három vagy négy részidős foglalkozásból fognak megélni. Erre pedig jó lehetőséget teremtenek majd a közösségi gazdaság különböző területei.

Pataki arra is kitért, hogy a közösségi gazdaság arról is szól, hogy „az emberek, ha összeadják az energiájukat, akkor csodákra képesek”. Példaként többek között a Duolingo nevű applikációt hozta fel. A Duolingót a legtöbben csupán egy egyszerű, ingyenesen elérhető nyelvtanuló alkalmazásnak tartják, de sokkal több annál, valójában egy fordítószolgáltatás, amely több száz millió ember bevonásával dolgozik. Az alapítói rájöttek, hogy az emberek a középszint elérése után jó eséllyel tökéletesen le tudnak már fordítani egész mondatokat is. Ezért addig fordíttatnak egy mondatot a nyelvtanulókkal, amíg a felhasználók többsége ugyanarra a következtetésre jut. „Ezzel a módszerrel elkezdték lefordítani angolra a Wikipedia spanyol nyelvű tartalmát, ami összesen 20%-a az angol nyelvűnek és 50 millió dollárba kerülne lefordítani” – mondta Pataki, aki kiemelte azt is, hogy világszerte 1,2 milliárd személy van, aki hajlandó lenne akár 500 dollárt is nyelvtanulásra költeni. „Ha ennek az 1,2 milliárd embernek a 10%-át be lehetne fogni, akkor 80 óra alatt elkészülhetne a fordítás. Ekkora potenciál van a közösségi gazdaságban” – mondta a Sharing Economy Szövetség elnöke.A sharing economy nagyon fontos hozadéka emellett a közösségépítés – mutatott rá Horváth Gáspár , a miutcánk.hu egyik alapítója. Horváthék négy évvel ezelőtt kezdtek bele a projektbe, és a koncepciójuk egyik legfontosabb pontja az volt, hogy miként lehetne tenni az ellen, hogy már a kifejezetten kicsi településeken is megszüntek a szomszédok, vagy legalábbis az egymás közelében élő emberek közötti kapcsolatok. „Az egyik mozgatórugónk az volt, hogy nagyon jó lenne bizalmi közösségekben élni. A másik motiváció pedig az, hogy elképesztően nagy a pazarlás. Egy angoltanárt vagy bébiszittert Budapest másik feléről hívunk, ha szükségünk van egy létrára, akkor kénytelenek vagyunk venni egyet, és az is lehet, hogy soha többé nem használjuk. Pedig szinte biztos, hogy pár száz méteren belül is meg lehetne oldani ezeket a problémákat” – mondta Horváth.Ha a Facebookon az ismerősökkel, a Linkedinen az üzlettársakkal és lehetséges partnerekkel lehet kapcsolatba lépni, a miutcánk.hu a közelben lakó emberekkel való kapcsolatfelvételben segít. Az alapítók egy olyan felületet hoztak létre, amely azzal a vízióval működik, hogy helyben hozzáférést biztosítson mindenhez: nem csak létrához, tetőcsomagtartóhoz, porszívóhoz vagy egyéb tárgyakhoz, hanem tudáshoz és közösséghez is. Horváth elmondta, a közösségépítésre jó példa, hogy egyre többen keresnek például futópartnert a felületen.

A platformhoz három év alatt 40 ezer szomszéd csatlakozott. Egyelőre csak Magyarországon érhető el, de Horváth kijelentette, hogy már csak a közös nyelv miatt is valószínűleg Erdély lesz a következő célállomás számukra. Arra is kitért, hogy a platformra már 125 ezer olyan eszköz van feltöltve, amit a szomszédok hajlandóak megosztani másokkal. „Más közösségi oldalakhoz hasonlóan létezik egy üzenőfal, ahova mindenki ki tudja írni a problémáit” – mondta Horváth.Horváth arról is beszélt, hogy a miutcank.hu egyelőre még nem tart ott, hogy önfenntartó vállalkozás legyen, ezért több angyal befektetőjük is van. Kiemelte viszont, hogy több elképzelésük is van, amelyekkel növelhetnék a bevételeiket, ilyen például a környékbeli szolgáltatók bevonása a közösségbe, vagy helyi, lokális hirdetések, újdonságok, közösségi kezdeményezések megjelenítése az oldalon.

Kolumbán Gábor a Hagyományos családi vállalkozásoktól a közösségi gazdaságig címmel tartott előadást, amelyben elmondta, véleménye szerint a közösségi vállalkozások kérdése elválaszthatatlan a megélhetés kérdésétől. Kiemelte, egy fontos paradigmaváltás pillanatát éljük, amikor az újfajta közössségek valamilyen formában újjá fognak születni, és ha a régi közösségek megélhetési közösségek voltak, akkor az újaknak értéközösségeknek kell lenniük.Hasonlóan vélekedett Vágvölgyi Gusztáv-Pabló tréner, szervezetfejlesztő is, aki elmondta, az emberek egy közösségibb gazdaságban szeretnének élni, „ez egy olyan társadalmi folyamat, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni”. Hogyan élhetjük túl a türkíz forradalmat? című előadásában Vágvölgyi kicsit szélesebb keretbe helyezte a sharing economy fogalmát. Kiemelte, a türkíz forradalomnak (átmenet a zöld gazdaság és a kék gazdaság között) a technológiai fejlődés mellett az emberi tudat fejlődése a fő mozgatórugója. Utóbbinak több tünete is van, ilyen például a sharing economy is, de a munkaerőpiac fejlődése, vagy az egyre jellemzőbb városból való kiköltözés is ide sorolható.Kijelentette, a türkíz forradalom a vállalkozókra is hat, hiszen főként a kisebb városokban komoly kontraszelekcióval kell megküzdeniük a munkaerőt kereső cégeknek. A tehetséges fiatalok ugyanis a fővárosokat vagy a nagyobb nyugati városokat választják, és létrehozzák a saját vállalkozásukat vagy startupjukat. Akik maradnak a kisebb településeken, azokkkal nagyon nehéz versenyképes csapatot építeni, hiszen jellemzően nem motiváltak, érdektelenül viselkednek a munkahelyükön és alapvető kompetenciák hiányával küzdenek.

Vágvölgyi szerint viszont van megoldás arra, hogy a megosztás gazdaságából a jelenleg nem túl előnyös helyzetben levő vállalkozások is pozitívan jöjjenek ki. „Budapestről a megosztás gazdasága egy ragyogó dolog, de hogyan tudunk mondjuk Énlakán megbírkózni ezekkel a kihívásokkal? A megoldás a valódi közösségi minőségben rejlik. Nem kifelé kell a közösséget építeni, hanem befelé, a vállalkozáson belül” – mondta a szakember, aki szerint ez azért jelent megoldást, mert a tapasztalatok szerint a munkatársakkal, ha megfelelő személyesség és őszinteség alakul ki, akkor nem az állandó hibáztatás, hanem sokkal inkább a problémák megoldása válik prioritássá. Szintén fontos, hogy közössé kell tenni a célokat, hiszen olyankor innovatív fejlesztési energiák jelennek meg cégen belül, aminek akár az is lehet a következménye, hogy olyan szakemberek látnak fantáziát a vállalatban és mondanak igent a cég ajánlatára, akik korábban elérhetetlennek tűntek. A networking fontosságáról beszélt utolsó előadóként Bács Ferenc , a BNI Északkelet Magyarország networking szakértője. „Azt kell megtanulniuk az embereknek – azon kívül, hogy jól meg tudják fogalmazni, mit is csinálnak, hiszen ez a legkisebb szelet –, hogy ki az ő ideális ügyfelük, ki az akivel szeretnének együtt dolgozni, hogyan tudom őt a leghatékonyabban ajánlani, és miért éri meg az én kapcsolatomnak vele találkozni?” – mondta Bács, aki előadásában kiemelte, hogy a networking nem más, mint a tudatos üzleti kapcsolatépítés. Arra is kitért, hogy a kapcsolatok minősége a vállalkozó számára költségmegtakarító hatással járhat, rengeteg felesleges kiadástól kímélheti meg a vállalkozót. A konferencia végén kerekasztal beszélgetésre került sor, amelyen Szabó István , az RMÜE alelnöke, Horváth Gáspár és Ioana Frincu , az Under Development Office operatív vezetője a résztvevőkkel közösen a közösségi gazdaság győzteseiről és veszteseiről beszélgettek.

Fotók: Szabó Tamás