Tényleg adjunk pénzt az embereknek csak úgy, még ha nem is csinálnak semmit?

Képzeld el egy pillanatra, hogy ettől a naptól kezdődően, minden hónap első napján 560 eurót utalnak a számládra. Csupán azért, mert állampolgár vagy. Képzeld el, hogy ezt az 560 eurós havi jövedelmet minden egyéb bevételedtől függetlenül megkapod, és egész életedre biztosítani fogja neked, hogy nem kerülhetsz a szegénységi küszöb alá.Mihez kezdenél? Vagy ami még fontosabb kérdés, mit nem csinálnál soha többé? – teszi fel a kérdést Scott Santens író, a minimális alapjövedelem koncepciójának egyik szakértője abban a cikkben, amelyet az idei davosi Világgazdasági Fórum bevezetőjeként írt. Írásában Santens azt járja körül, hogy a minimális alapjövedelem jelentette biztos háttér milyen hatással lenne egy ember életére, illetve milyen jelenlegi és jövőbeli döntésekhez vezetne egy biztos, jól fizető munkahellyel rendelkező személy számára, és hogyan hatna ki egy képzetlen munkanélküli életére.

Téveszme, vagy megvalósítható álom a minimális alapjövedelem?

Arról, hogy miként is nézhetne ki egy ilyen szociális rendszer, még nem igazán alakult ki egységes álláspont. Egyes vélemények szerint – ők vannak kevesebben –, a mindenkinek alanyi jogon járó alapjövedelem bevezetésének ellenére sem adhatnák fel az államok a meglévő szociális rendszereiket. Veszélyes lenne ugyanis például az egészségügyi rendszert mindenki számára fizetőssé tenni. Más vélemények szerint viszont – ők vannak többen –, a sok-sok szociális program jelentette bürokrácia és költség eltűnését eredményezné az, ha inkább mindenkinek egy részletben utalnák a szociális renszerekre szánt összegek egy főre jutó részét. Szerintük így állam és állampolgár, sőt az érintett intézmények is jól járnának.Hogy milyen hatása lenne egy ilyen nagyszabású szociális rendszernek a gazdaság egészére nézve, arról is évtizedek óta folyik a vita. Az viszont biztos, hogy a politikai döntéshozók mellett immár a gazdasági szféra számára is megkerülhetetlen témát jelent a minimális alapjövedelem kérdése, a téma már a davosi Világgazdasági Fórumon is folyamatosan feldolgozásra kerül. A vita elmélyülésére pedig Stanton szerint több, egy irányba mutató tény is kényszeríteni fogja a döntéshozókat:

• például egyre inkább növekszik a globális jövedelmi különbség a gazdagok és szegények között;
• a fejlett országokban leállt a munkabérek növekedése, olyan állam is van, ahol évtizedek óta stagnál;
• teljes átalakulásban vannak a munkavégzéssel kapcsolatos szokásaink, valószínűleg a mai fiatalok többségének nem csak egy szakmája lesz nyugdíjazása előtt;
• exponenciálisan növekedik a technológia szerepe a gyártásban, a mesterséges intelligencia egyes elemzések szerint akár a munkaerő felét helyettesíteni tudja hamarosan;
• ráadásul az olyan nagy jelentőséggel bíró történések is, mint a Brexit, vagy Donald Trump megválasztása azt támasztják alá, hogy szükség van valamennyi garantált jövedelem biztosítására a társadalmi feszültségek elkerülése érdekében.

Már Davosban is ez az egyik fő téma

Ezek közül is az egyik legégetőbb problémát az automatizált, egyre inkább gépesített gyártás fogja okozni Guy Standing közgazdászprofesszor, a Globális Alapjövedelem Hálózat (BIEN) társelnöke szerint, aki meghívottként szerepelt a davosi Világgazdasági Fórum témában szervezett panelbeszélgetésén , amit itt nézhettek végig: „Bár nagyon sokáig figyelmen kívül hagyták ezt a témát, a munkahelyek megszűnéséhez vezető automatizáció miatti félelem napirendre emelte” – mondta Standing, aki szerint az alapjövedelem létezni fog valamilyen formában, s ugyan nem szabad tőle azt várni, hogy a bevezetése után megszűnik a szegénység, de mindenképp egy alapvető társadalmi biztonságot elősegítő eszköznek kell tekinteni.A már visszavonult holland liberális politikus, Neelie Kroes szerint arról is kell beszélni, hogy még korántsem tudjuk, hogy pontosan miként fog kinézni a jövőben a munkaerőpiac, azt állítani, hogy rendkívül magas munkanélküliségi arány vár az emberiségre pár évtized múlva, egyelőre nem más, mint spekuláció. Szerinte az alapjövedelemről, annak hatásairól sem tudunk még eleget. Az alapjövedelem bevezetése véleménye szerint minden egyes országban más és más hatással járna, és egyelőre elég félelmetes az is, hogy egy olyan fejlett gazdaság esetében, mint amilyen például a Nagy-Britanniáé is, elemzések szerint az éves bruttó hazai termék harmadába kerülne egy ilyen szociális rendszerre való átállás.A fejletlenebb országok esetében a minimális alapjövedelem bevezetésének kérdése még bonyolultabb Amitabh Kant indiai politikus szerint. Kant úgy véli, hogy a fejletlenebb országok esetében még tágabb feltételrendszer teljesülésére van szükség ahhoz, hogy egyáltalán el lehessen gondolkodni a kérdésről. Szerinte viszont Indiában, ahol a gyermekek egyharmadánál állapítanak meg alultápláltsághoz köthető egészségügyi problémákat, egy minden hónapban járó alapjövedelem sokkal hatékonyabb segítség lehetne a szegénységben elők számára, mint a célzott, és akárcsak a többi fejletlen országban, jellemzően döcögő és drága szociális rendszer működtetése. Az indiai politikus szerint az is veszélyt jelent, hogy mivel az alapjövedelem havi juttatása, és a szociális háló változatlan fenntartása pénzügyi szempontból lehetetlennek számító vállalkozásnak tűnik, hogyan sikerülhet az országok szociális rendszerét úgy átalakítani, hogy annak ne legyenek súlyos áldozatai.

A finnek és az USA is kísérletezik

A finnek sok-sok évnyi rákészülés után idén januárban vágtak bele az alapjövedelem hatásainak kipróbálásába . A teszt részeként 2 ezer munkanélkülit választottak ki véletlenszerűen, akik havi 560 eurót (2 520 lejt) kapnak feltétel nélkül két évig. Az intézkedéssel nemcsak az alapjövedelem szegénységre gyakorolt hatásáról szeretnének képet kapni, hanem arról is, hogy egy ilyen nagyszabású szociális program milyen mértékben járulna hozzá a bürokrácia csökkentéséhez, illetve milyen hatással lenne a munkanélküliségre. Követni fogják, hogy a kiválasztott 2 ezer munkanélküli a biztonságot jelentő havi juttatás ellenére is inkább gyorsan munkát találna, sokáig várna egy jó munkalehetőségre, kihasználná a lehetőséget, hogy képezze magát, ami ugye hosszú távon nagyon jó lenne, vagy egyáltalán nem éreznék szükségét annak, hogy újra munkába álljanak.

Az 5,5 millió lakosú Finnországban 8,1 százalékon állt be a munkanélküliség, és jelentős problémát jelent, hogy a 3 500 eurós átlagjövedelem ellenére nagyon sok munkanélküli nem hajlandó feladni a más európai országokhoz képest magas és biztos munkanélküliségi segélyt egy bizonytalanabb állás kedvéért.A finn projektnél talán az a San Franciscóban elkezdett teszt árulhat el még többet a minimális alapjövedelem hatásairól, amelybe gyermekkel rendelkező családokat vontak be. Négy csoportot hoztak létre, amelyekben havonta 1 000 és 2 000 dollár közötti összeget kapnak a családok. A tanulságok levonásánál a tervek szerint különös figyelmet fognak fordítani arra, hogy miként alakul az érintett gyermekek helyzete, illetve oktatása az átlaghoz viszonyítva. A Business Insider nemrég arról írt, hogy amennyiben további finanszírozást tudnak szerezni a program bővítéséhez, azt Detroitban, Michiganben és New Havenben is ki fogják próbálni.

A svájciak nem tartották jó ötletnek

Az alapjövedelem országos szintű bevezetéséhez eddig Svájc állt a legközelebb, ahol népszavazást is tartottak a témában . Pontosabban arról, hogy a várhatóan éves szinten 25 milliárd svácji frankos többletkiadásba kerülő rendszer bevezetését egyáltalán érdemes-e fontolóra venni, vagy sem. Ha a szavazáson az igenek kerültek volna többségbe, az alapjövedelem törvénybe iktatása után minden felnőtt svájci állampolgárnak feltétel nélkül járt volna 2 500 svájci frank (több mint 10 500 lej), illetve minden kiskorúnak 625 svájci frank (körülbelül 2 600 lej).A népszavazáson 2016 júniusában aztán nagy többséggel kaszálták el az ötletet, a szavazók háromnegyede ellene voksolt. Az alapjövedelem bevezetésének ellenzői szerint ugyanis nem voltak megnevezve azok a pénzügyi források, amelyekből be lehetne vezetni egy ilyen szociális rendszert, ráadásul a kormány sem állt ki a szerintük gazdaságot tönkrevágó, és túlságosan is drága rendszer bevezetése mellett. Úgy számoltak, hogy évente Svájcnak 208 milliárd svájci frankba kerülne az alapjövedelem bevezetése, amit csak a szociális ellátórendszer átalakításából lehetne fedezni, és csak további 25 milliárd frankot elérő adóemeléssel, vagy kiadáscsökkentéssel lehetne előteremteni a hozzá szükséges teljes összeget.

Az alapjövedelem ellen a leghangosabban a nacionalista Svájci Néppárt (SVP) tiltakozott, akik szerint a havi juttatás bevezetése miatt egyre több bevándorló akarna az országba menni, ami fenntarthatatlanná tenné a rendszert. Bár azt az SVP elismerte, hogy a meglévő szociális juttatások eltörlésével valószínűleg jutna elég pénz a mindenkinek járó alapjövedelemre, szerintük a nyitott határok lehetetlenné teszik a bevezetését.

Tényleg adjunk pénzt az embereknek csak úgy, még ha nem is csinálnak semmit?

A feltétel nélküli alapjövedelemről valószínűleg még így is az a gondolata lehet sokaknak, hogy elég drága módja annak, hogy az embereket arra bátorítsuk, inkább ne csináljanak semmit. Scott Santens szerint viszont ennek pontosan a szöges ellentéte igaz, az embereknek ugyanis már régen nem a munkáért kapott fizetés jelenti az elsődleges motivációs tényezőt akkor, amikor munkáról döntenek.Santens szerint ráadásul a mindenkinek járó alapjövedelem nem is lenne annyira drága, mint amennyire elsőre tűnik. Ő is azzal érvel, hogy a jelenlegi szociális rendszerek rendkívül pazarlóak, sok esetben áttekinthetetlenek, és mindenféle irányba ömlik ki belőlük a pénz. Ráadásul a fenntartásuk is egy vagyonba kerül.Hasonló véleményen van Matt Zwolinski , a Cato Institute elemzője is. Bár szerinte az alapjövedelem nem feltétlenül a lehető legjobb megoldás, de mindenképpen jobb a fejlett országokban jelenleg működő rendszereknél. Ugyanis:

• jóval könnyebbé válna az újraosztás mechanizmusának menedzselése, nem kellene rengeteg intézmény és rengeteg alkalmazott a rendszer fenntartásához;
• segítené a valóban szegényeket is; a legtöbb országban valós probléma, hogy a szociális rendszerekhez pont a legszegényebb réteg nem jut hozzá, vagy az újraelosztás inkább a középosztályt segíti (pl. otthonteremtési programok, egyetemi képzés stb.);
• és megszüntetné azt a társadalmi megbélyegzést is, amivel a szociális segélyekben részesülő személyek gyakran találkoznak.

Szóval a mindenkinek járó, feltétel nélküli alapjövedelemnek már most azonosítani tudjuk egy csomó előnyét. A legnagyobb kérdés valóban az, hogy a finn és amerikai programok milyen következtetések levonásával fognak véget érni. Egy biztonságot nyújtó havi juttatás tényleg azzal az eredménnyel fog-e zárulni, hogy a munkanélküliek nem is törekednek majd arra, hogy munkát találjanak, vagy inkább motivációs tényezőként fog hatni az újrakezdéshez?