„Az elsők akartunk lenni, akik székely termékeket árusító üzletet nyitnak Bukarestben”

Székelykapuba vésett kétnyelvű köszöntés fogadja azokat a vásárlókat, akik betérnek Bukarest első székely termékeket árusító élelmiszerboltjába, a János Bácsiba. A májusban elindult üzlet megálmodói, Nicu Indreica és Rab Tamás nem egyszerű sarki kisboltot akartak létrehozni, gondosan kiválasztott székely termékeket árulnak a lakónegyedektől távolabb, a főváros szívében. A tulajdonosokat a vállalkozásalapítás történetéről, az előzetes félelmeikről, a legsikeresebb termékeikről, és a bukaresti magyar vásárlókról is kérdeztük.

Bukarest szívében hoztatok létre egy székely termékeket forgalmazó élelmiszerüzletet. Honnan származik az ötlet, és hogyan jött össze a ti párosotok?

Tamás: - Már jóval azelőtt kedveltük a székely termékeket, hogy megfogalmazódott volna bennünk a János bácsi ötlete. Egy székely, illetve magyar jellegű termékeket is árusító brassói üzletben álltam sorban éppen, előttem pedig hatalmas sor alakult ki egy idősebb bácsi miatt, aki a karácsonyi nagybevásárlást végezte. Rengeteg mindent vásárolt. Szóba elegyedtünk, elmondta, hogy bukaresti, és azért vásárolt ilyen nagy mennyiségben, mert a fővárosban nem lehet székely termékeket kapni, pedig ő nagyon szereti. Mondhatjuk, hogy ez a beszélgetés adta meg a kezdőlöketet.Nicuval már korábban is nagyon jó barátok voltunk, de azért is őt kerestem meg az ötlettel, mert rengeteg tapasztalata van a kereskedelemben, az ügyfelekkel való bánásmódban. Én győztem meg arról, ha már Brassóban van hasonló üzlet, akkor menjünk Bukarestbe, legyünk mi az elsők, és nyissunk székely termékeket árusító üzletet.

Nem voltak félelmeitek azzal kapcsolatban, hogy a székely termékeket miként fogadják majd a bukarestiek? Nem éreztétek túl kockázatosnak megmutatni a székely termékeket olyan embereknek is, akiknek a többsége valószínűleg soha nem fogyasztott ilyet korábban?

Nicu: - A tervezés fázisában nagyon sokat beszélgettünk erről, de más megközelítésben. Úgy voltunk vele, ha ezek a termékek ennyire jók, és jóval minőségibb hozzávalókból is készülnek, akkor nem láttuk, miért ne lehetne sikerük. Ehhez a gondolathoz még az is hozzátartozik, hogy az elmúlt időszakban rendkívül megnövekedett azoknak a bukarestieknek a száma, akik szívesen látogatnak el Hargita vagy Kovászna megyébe, ezért nagyon sok termékkel már korábban is találkoznak. És ezt támasztják alá a tapasztalataink is az üzletben: sok vásárló jelzi, hogy már korábban találkozott a termékkel, vagy legalább hasonlóval.A termékeket kóstoltatással igyekszünk promoválni, ilyen módon kicsit a vásárok hangulatát próbáljuk visszaadni. És ilyenkor nagyon gyakran történik az, hogy ráismernek a különböző érlelt sajtokra, kolbászra vagy sonkára. Ilyenkor érdeklődünk, hogy milyen kapcsolat köti őket Székelyföldhöz, esetleg beszélnek-e magyarul, de legtöbb esetben csupán tényleg arról van szó, hogy korábban a környéken kirándulva kóstoltak hasonló termékeket.

Egy ilyen üzletben rendkívül fontos, hogy milyen termékek kerülnek fel a polcokra. Ti hogyan választottátok ki a termékeket, illetve a termelőket?

Nicu: - A termelők körülbelül 70%-ával személyesen találkoztunk. Tamással februárban több termékvásárra is ellátogattunk, voltunk Csíkszeredában és Székelyudvarhelyen is. Majd meglátogattuk azokat a helyszíneket is, ahol a termelés folyik. Amikor választottunk, a minőség mellett az elsődleges szempontunk az volt, hogy a termelés során a termelők ne használjanak tartósítószereket és adalékanyagokat. Tamás: - Talán kicsit könnyített a helyzetünkön, hogy léteztek már olyan bejáratott brandek, mint a Székely termék, vagy a Góbé termék. Sorra vettük ezeket a termékeket is, kézbe vettük őket, elolvastuk a címkéjükön szereplő információkat, majd ezt követően döntöttünk arról, hogy milyen termékek érdekelnek, milyen termékek kerülhetnének fel akár a mi polcainkra is. Tulajdonképpen a prémium termékek kategóriáját céloztuk meg.

Mondtátok, hogy meg is kóstoltatjátok a termékeiteket. Mennyire fektettek nagy hangsúlyt arra, hogy pontosan elmagyarázzátok a vásárlóitoknak a termékek tartalmát?

Nicu: - Rengeteg az olyan ügyfelünk, aki kihagyja a kóstolási fázist, egszerűen azért, mert pontosan tudja, hogy mit vásárol. Azoknak az ügyfeleinknek pedig, akik először járnak az üzletben, nyilván próbáljuk promoválni a termékeket, minél több információt megosztani velük. Mi teljesen nyitottak vagyunk arra is, ha valaki csupán kiváncsiságból szeretné megízlelni a székely termékeinket, hiszen nagyon gyakoriak a kiváncsiskodók is, akik például azért jönnek be az üzletbe, mert kívülről nézve nagyon tetszik nekik az, ahogy kinéz. Az üzletbe betérőkkel igyekszünk minél közvetlenebb kapcsolatba kerülni. Felhívni a figyelmüket, hogy a házilaskában tényleg csak tojás, liszt, só és víz van, semmilyen más adalékanyag.

Az indulást követően már eltelt pár hónap. Melyek a legsikeresebb termékeitek? Volt olyan termék, amelynek egyáltalán nem volt keletje?

Nicu: - Nem igazán tudnánk olyan terméket megnevezni, aminek az eladása komolyabb fejtörést okozott volna. Inkább szezonális eltérésekről tudnánk beszélni. Arra némiképp számítottunk, hogy a nyári időszakban például kisebb mennyiségben tudunk szalonnát értékesíteni, a hőségben viszont nagyon jól fogytak a tejtermékeink, a különböző sajtjaink, és a Kovászna megyéből hozott, fával hevített kemencében sült kenyerünk is – bár a nyár elteltével még inkább nőtt a kenyér iránti kereslet, szóval valószínűleg erre a termékünkre mégsem feltétlenül lesz igaz a szezonalitás. Az ősz beköszöntével viszont már a hústermékek iránti kereslet növekedéséről tudunk beszámolni – sőt, igen jelentős növekedésről –, jól fogy a szalonna, a disznófősajtot is szépen veszik, de nagy a keletje a lekvároknak és a szirupoknak is. Szóval a termékek sikere leginkább az időszaktól függ, de tényleg nem tudok olyat mondani, ami úgymond nem működött volna.

Sok a magyar vásárlótok?

Nicu: - Ezt pontosan nem tudom megmondani, de legfennebb olyan 25-30%-ra tenném az arányukat. A bukaresti lakónegyedektől kicsit távolabb esünk, ezért kicsit körülményes lenne a fővárosban élő magyaroknak, hogy beüljenek az autóba, és viszonylag rendszeresen hozzánk járjanak vásárolni. Az a tapasztalat, hogy a nagyobb távolság ellenére is sok az olyan vásárlónk, aki kifejezetten miattunk autózik sokat, de nem igazán lehet azt mondani, hogy ez csak a magyar vásárlóinkra lenne igaz.

Egyébként milyen szempontok szerint döntöttetek amellett, hogy a lakónegyedektől viszonylag távol, központi helyen nyitjátok meg az üzletet?

Nicu: - A székely termelők viszonylag ismert prémium termékeit hoztuk, ilyen termékpaletta mellett nagyon fontos volt, hogy legyen forgalom a környéken. Persze egy ilyen helyszín bérköltségei drágák, dönthettünk volna egy kevésbé költséges helyszín mellett, akkor viszont sokkal nehezebben lett volna fenntartható ez a vállalkozás. Emellett a szállítással kapcsolatos költségeink is magasak, hiszen saját magunk oldjuk meg a beszerzést, hűtőrendszerrel és egyéb berendezésekkel ellátott saját autóval dolgozunk. Ezt egyébként nem is lehetne másként csinálni, nem szerettük volna egy szállító vállalat nyújtotta kockázatnak kitenni magunkat, inkább felvállaltuk ezeket a költségeket.

Gondolkodtok terjeszkedésben? Akár más városokba is?

Nicu: - Őszintén szólva ez volt a terv még az elején. De még ennél a munkapontunknál is rengeteg a tennivaló. Valószínűleg, amikor véget ér az első évünk, akkor fogunk reálisabban látni ebben a kérdésben. Úgy gondoljuk, nem csak Bukarestben van szükség még ilyen jellegű üzletekre.

Miért János Bácsi lett az üzlet neve?

Nicu: - Ez a Tamás története, de annyit hozzátennék én is, hogy az indulást megelőzően körülbelül két-három név volt, ami szóba jöhetett volna. Aztán elmesélte Tamás a következő történetet, és azt mondtam, hogy a János nevet kell adnunk az üzletnek. Feltétel volt természetesen, hogy egy könnyen kiejthető, semmiképp ne egy komplikált név legyen. És persze fontos volt, hogy magyar név legyen. Tamás: - A névválasztás története az, hogy a családomban rengeteg János volt. Apám, nagyapám és dédnagyapám is a János nevet kapta, nekem viszont a szüleim a Tamás nevet adták. A családom történetéből kiragadva ezt a szálat mondtam Nicunak, hogy ilyen formában keltsük életre ezt a hagyományt. Talán az édesapámat is büszkeséggel tölti el, hogy a székely terméket árusító boltunk a nevét viseli.