Miért akarja egyre több közgazdász helikopterből szórni a pénzt?

„Ne a bankoknak adjátok a pénzt, hanem az embereknek, akik tényleg el is fogják költeni. A bankok semmi egyebet nem tesznek a pénzzel, csak felhalmozzák vagy megdrágítják a lakásárakat” – írja Simon Jenkins , a The Guardian publicistája nemrég megjelent cikkében, amelyben az európai jegybankok – különösen a Bank of England – mennyiségi enyhítési programjainak kudarcával, és az elmúlt időben neves szakértők által egyre gyakrabban emlegetett, úgynevezett helikopterpénz bevetésének aktualitásával foglalkozik.Jenkins szerint, akinek a cikkét a Ziarul Financiar is összefoglalta , a Brexit után a gazdasági visszaesés által fenyegetett Nagy-Britannia lehetne az első olyan ország, amelynek jegybankja történelmi tettet hajthatna végre, és az eddig működtetett mennyiségi enyhítési programot ( erről részletesebben lentebb írunk ) a Milton Friedman , amerikai Nobel-díjas közgazdászprofesszor radikális monetáris politikai elképzelésével, az úgynevezett helikopterpénzzel váltaná. Friedman a hatvanas évek végén az Egyesült Államokat akkoriban sújtó defláció és a fogyasztás befagyása elleni harc közepette jelentette ki, hogy a különböző monetáris politikai eszközök alkalmazása helyett még az is hatékonyabb lenne, ha helikopterből szórnának pénzt az embereknek. A több pénz ugyanis az infláció emelkedéséhez, a gazdasági körforgás beindulásához, így összességében fellendüléséhez is vezetne. A helikopterpénz-elméletről bővebben írtunk már itt.

„Egyszerűen adjanak pénzt az embereknek. Készpénzt adjanak, növeljék a szociális juttatásokat, csökkentsék az áfát, olyan emberek kapjanak pluszforrásokat, akik biztosan el fogják költeni, például az alacsony jövedelműek. Utaljanak ezer fontot mindenki bankszámlájára. Bármit is csinálnak, de ne a bankoknak adjanak pénzt, mert azok csak felhalmozzák maguknak. Így el lehetne kerülni a recessziót” – érvel kissé erőteljesen a Brexit utáni időket is figyelembe véve Jenkins. És nem csak ő, és nem csak Nagy-Britanniában. A Bloomberg a világ egyik legnagyobb befektetési alapja, a Bridgewater azon jóslatáról írt cikket , amely szerint lassan valóban az Egyesült Államokban is elérkezett valamilyen formában a helikopterpénz bevetésének ideje. Robert Skidelsky közgazdász pedig a Financial Times hasábjain javasolja a jegybankok szakértőinek, hogy vegyék alaposan fontolóra a radikális intézkedés bevezetését. Érvelése szerint a központi bankok jelenleg működtetett mennyiségi enyhítési programjai nem érték el a kívánt hatást, és ezek a monetáris politikai eszközök nem voltak képesek beindítani a növekedést az Európai Unió országaiban sem.

Mi az a mennyiségi enyhítés, és miért vádolja kudarccal annyi közgazdász?

A mennyiségi enyhítés ( quantitative easing ) egy a jegybankok által használt monetáris politikai eszköz, amivel úgy növelik a gazdaságban levő pénz mennyiségét, hogy a jegybank értékpapírokat, pénzügyi eszközöket vesz a pénzügyi piacon. Teszi ezt úgy, hogy gyakorlatilag pénzt nyomtat, és ebből a pénzből vásárol, többnyire állampapírokat. A folyamat azonban több országban is eltérően zajlott, az állampapírok vásárlása mellett (amivel tulajdonképpen növelik az államadósságot is) az Egyesült Államok, Japán és az Egyesült Királyság jegybankjai is vásároltak a pénzintézetektől is, leginkább folyamatosan romló értékű, vagyis ahogy a szaknyelv nevezi, mérgező értékpapírokat.Tavaly márciusban aztán az Európai Központi Bank (EKB), az Európai Unió jegybankja is bejelentette, hogy csatlakozik a mennyiségi enyhítési programot végrehajtó jegybankok sorához, és szintén kötvényvásárlási programot indított. A Mario Draghi vezette intézmény célja – még ha a programban használt eszközök némiképp el is tértek például a Fed módszereitől – is ugyanaz, egy pozitív gazdasági körforgás beindítása. Ami úgy kellene megjelenjen a gazdaságban, hogy az állampapír-vásárlásra elköltött eurómilliárdok miatt csökken a nagyon biztonságos befektetésnek számító állampapírok hozama, így a rendszerint hatalmas állampapír-állománnyal rendelkező bankok arra kényszerülnek, hogy a nagyobb nyereség érdekében más területeken fektessék be a rendelkezésükre álló forrásokat, például vállalkozásoknak és fogyasztóknak adjanak inkább hitelt.A mennyiségi enyhítés másik fontos hatása az kellene legyen, hogy árfolyamcsökkenéshez vezessen. Az alacsony állampapír-hozamok miatt a pénzügyi befektetők számára kevésbé lesz vonzó az euróövezetben tartani a pénzüket, ennek eredményeként pedig arra számítanak, hogy a monetáris unióból megkezdődik a pénz kifele áramlása, és ha egyre többen szabadulni próbálnának az euróban denominált eszközöktől, az csökkentené az euró értékét is. A közös valuta értékének csökkenése pedig kedvező hatással lehetne az exportorientált európai vállalatok működésére, hiszen az alacsonyabb értékű pénz miatt tulajdonképpen olcsóbbá válna a termelés mondjuk az amerikai vagy kínai vállalatokhoz viszonyítva. Másik fontos hatása viszont az lenne, hogy ugyanezen okok miatt drágulna az Európán kívülről importált termékek és szolgáltatások értéke, mindez együttesen pedig az árak emelkedéséhez, az eurózónában régóta várt infláció megjelenéséhez vezetne. (Arról, hogy miért van szükség az inflációra, vagyis az árak mérsékelt emelkedésére, már korábban írtunk itt. De alább is összefoglaljuk röviden.)

Bár a jegybankok még mindig kitartanak a mennyiségi enyhítési programok mellett, egyre több közgazdász jelenti ki, hogy a monetáris politikai intézkedéscsomag kudarcot vallott, és az elköltött pénzmennyiség ellenére a látható eredmények még mindig váratnak magukra. Jenkins is arra hívja fel a figyelmet, hogy az alacsony hozamok ellenkező hatást váltanak ki a lakosság körében, és ahelyett, hogy ösztönözné a költekezést, sokkal inkább a megtakarítások növekedéséhez vezetett, az egyre inkább elöregedő társadalom ugyanis úgy véli, hogy az alacsony kamatok miatt még többet kell félretenniük.

Nagy-Britanniában sem jött be

„A jelenlegi stratégia kudarc. A bankokon keresztül megvalósítandó programmal az angol jegybank nem tudja megvédeni az Egyesült Királyságot sem a deflációtól, sem a recessziótól. Az angol jegybank a londoni City és a brit bankrendszer zárt intellektuális világában él. Csak a kötvényeket hajlandó befektetésnek tekinteni, és csak az infrastruktúrára ható költekezéseket hajlandó elfogadni. Úgy vélik, hogy a gazdaság képes lesz magához térni csupán a középosztály lakásvásárlásainak köszönhetően” – írja rendkívül éles hangvételű kritikájában Jenkins.De ezen a véleményen van Robert Skidelsky, a Warwick Egyetem gazdaságpolitikai professzora is, aki korábban többször is a minimális alapjövedelem bevezetése mellett foglalt állást, és a jelenlegi helyzetben a helikopterpénz bevetését tartja megalapozottnak. Skidelsky a Financial Times-ban írt véleményanyagában szintén úgy fogalmaz , hogy a jegybank kötvényvásárlási programja inkább azokat gazdagítja, akik már amúgy is jelentős mennyiségű pénzügyi eszközzel rendelkeznek. Ez a jól bevett expanzív monetáris politikai fegyver a recesszió elleni harcban kopottá és használhatatlanná vált – írja Skidelsy. A professzor szerint ennek függvényében nem meglepő, és nincs is abban semmi különös, hogy olyan eszközök bevetésére irányul figyelem a szakemberek részéről, mint például a helikopterpénz. A közgazdász szerint ugyanakkor arról sem szabad megfeledkezni, hogy egy ilyen radikális program hordozhat magában veszélyeket, hiszen nem lenne rá semmilyen garancia, hogy a lakosság az így megkapott pénzt biztosan elköltené, nem pedig megtakarítást képezne belőle – hívja fel a figyelmet.Ez az oka annak is, hogy a helikopterpénz legjelentősebb kortárs támogatói, mint Willem Buiter vagy Adair Turner , egy ilyen programot egyelőre sokkal inkább egy olyan pótlólagos monetáris finanszírozásként képzelnek el, amely részeként a kormány a gazdaság fellendülését ösztönző beruházásait nem az államadósság növelésével, hanem a jegybanktól kapott forrásokból valósíthatná meg (Megj.: az ilyen jellegű monetáris finanszírozás az EU tagállamaiban tiltott).

Nem csak az Egyesült Királyságban téma a helikopterpénz

A Bloomberg számol be arról, hogy az Atlanti-óceán másik partján, a világ legnagyobb gazdaságában is egyre komolyabban foglalkoztatja a közvéleményt a helikopterpénz lehetősége, még annak ellenére is, hogy az Egyesült Államok jegybankjaként működő Fed mennyiségi enyhítési programja sikeresnek volt tekinthető. Viszont a Bloomberg szerint a program eredményessége is hozzájárult ahhoz , hogy a jó kapcsolat az amerikai kormányzat és a jegybank között egy következő szintre emelje a monetáris politikai eszköztárat, és infrastrukturális beruházások finanszírozásának támogatásába vonják be a jegybankot.

Az Egyesült Államokban ugyanis – és erről a demokraták és a republikánusok is egyetértenek a Bloomberg szerint – lassan neki kellene látni az időközben rendkívül elhasználódott, és viszonylag elavulttá is váló közúti, vasúti és vízi infrastruktúra teljes újraépítéséhez. És egyre több szakértő látja úgy, hogy ezekhez a beruházásokhoz szükséges, szinte felfoghatatlan pénzmennyiséghez a helikopterpénz kissé átalakított formájával, tulajdonképpen jegybanki támogatással tud hozzájutni a kormány, és indirekt módon, de rendkívül kedvező hatása lesz nem csak az amerikai, hanem az egész világgazdaság szempontjából. Azt viszont a Bloomberg is elismeri, hogy a helikopterpénz módszerét sokáig háborús időkre tartogatták a közgazdászok. Kérdés viszont, hogy a világgazdaság jelenlegi állapota, amikor nagyon sok ország gazdasági stagnálással és adóssághegyekkel küzd, háborús időnek tekinthető-e? A nagy jegybankok által alkalmazott monetáris politikák ugyanis impotensnek bizonyultak, miközben a választók Európa és Amerika szerte a gazdaság fellendítését várják – zárja a Bloomberg.