A kivándorlók miatt szenved Kelet-Európa, és akadozik a felzárkózás

A vasfüggöny lebontása után eltelt 25 évben közel 20 millió kelet-európai, főként fiatal és szakképzett ember hagyta el hazáját, hogy Nyugaton nézzen jobb lehetőségek után. A nyugati országok jól jártak velük, a munkájukkal nem csupán a fogadó országok, hanem az Európai Unió teljes gazdaságának növekedéséhez is hozzájárultak. De mi van a munkaképes lakosságuk jelentős részét így elveszítő volt szocialista országokkal, köztük Romániával is? A kelet-európai migrációról megrázó adatokat és tanulságokat közölt a napokban egy friss IMF-tanulmány , amely végre nem csak demográfiai, hanem gazdasági szempontból is vizsgálja a jelenséget.

A legfiatalabb és legtehetségesebb emberek tömegeinek elvándorlása miatt Kelet-Európa felzárkózása a nyugati országokhoz még nagyobb kihívássá válik

– valahogy így foglalható össze röviden az IMF tanulmányának lényege, amely persze ennél sokkal bonyolultabb összefüggések mentén írja le, hogy miért is akkora baj a keleti államoknak az elmúlt évtizedekben tapasztalható migrációs folyamat.

Az IMF szakértői szerint lényegében az történt, hogy a jó szakemberek távozásával csökkent az országok termelékenység-növekedése (amely folyamatosan növekedik ugyan, de nem olyan mértékben, mint kellene), emiatt pedig a régióban összesen 7 százalékponttal lett alacsonyabb a gazdaság növekedése, mint lehetett volna a kivándorlás nélkül. Bár a jelentős mennyiségű hazaküldött pénz némiképp élénkítette a beruházásokat és a fogyasztást, ezzel egy időben árfolyam-erősödéshez is vezetett, ugyanis egyre nagyobb mennyiségben váltottak át külföldi valutát hazaira. Ami ugye azért is baj, mert a hazai valuta erősödése a román gazdaság versenyképességét csökkenti, a problémákat ráadásul tetőzte, hogy a hazaküldött pénz indokolatlanul tolta felfele a fizetéseket, és negatívan hatott a munkakeresési motivációra is. Márpedig ha a munkabérek jobban növekednek a termelékenységnél, az elijeszti a beruházókat, és kevesebb új munkahely létrehozását eredményezi.Az IMF tanulmánya emellett arra is rámutat, hogy a fiatalok távozása miatt a kelet-európai országokban az idősebbek a társadalom egyre nagyobb hányadát teszik ki, ez pedig GDP-arányosan egyre nagyobb nyugdíjakra fordított kiadásokhoz is vezetett. Az ilyen jellegű költségek fedezésére a kormányok jellemzően a munkára kivetett adókat növelték, arra hogy ennek milyen negatív hatásai voltak, még visszatérünk.

A migráció számokban

Az elmúlt 25 évben megközelítően 20 millióan vándoroltak ki Kelet-Európából valamely nyugat-európai országba. A legnagyobb veszteségeket ebből a szempontból a keleti országok közül is Románia és Bulgária szenvedte el, 1990 óta a dél-kelet-európai országok lakosságuk körülbelül 16%-át veszítették el így. 1990 és 2012 között a dél-keleti országok potenciális lakosságnövekedését 8 százalékponttal fogta vissza a fentebb vázolt folyamat, így vált még súlyosabbá az amúgy is negatív demográfia helyzet.

Az IMF statisztikáiból kiderül, hogy a vizsgált időszakban tízből nyolc kelet-európai bevándorló Nyugat-Európában telepedett le. A főbb befogadó országok Németország, Olaszország és Spanyolország voltak. Az EU-n kívüli országok közül az Egyesült Államokba érkezett a legtöbb ebből a régióból érkező bevándorló, minden tizedik személy választotta az óceánon túli életet.A kelet-európai migrációról alkotott képet jelentősen árnyalja az is, hogy a 2010-es statisztikák szerint a régióból kivándorlók háromnegyede a munkaképes, vagyis az aktív korosztályt képviselte (15-64 év között). Romániában még súlyosabb a helyzet, a vizsgált időszakban az országot elhagyó személyek 80%-a tartozott ebbe a kategóriába. Összehasonlításképp Románia teljes lakosságának 70%-a tartozik a 15-64 éves korosztályba, ebből a statisztikából pedig az a következtetés is levonható, hogy a kilencvenes évek elejétől kezdődő kivándorlási hullám elsősorban a dolgozni tudó, felnőtt lakosság arányának igen jelentős csökkenését eredményezte nálunk.

Az IMF tanulmányából még elkeserítőbb adatként az is kitűnik, hogy míg a Világbank és az OECD adatai szerint a román lakosságnak mintegy 10%-a rendelkezik felsőfokú tanulmányokkal, addig a nyugati országokba kitelepedő romániaiak körülbelül 20%-a számított diplomásnak 2010-ben. „Románia és Horvátország esetében, ahol a felsőfokú tanulmányokkal rendelkező lakosság aránya amúgy is alacsony, a migráció okozta agyelszívás jelensége súlyosan érintette az országok termelékenységét is” – áll az elemzésben. A tanulmány szerint összefüggés van az intézmények minősége és a kivándorlás közöttAz IMF szakértői a tanulmányban azt is megjegyzik, hogy egyértelmű összefüggés van a kelet-európai országokat elhagyó kivándorlók magas száma és a kormányzás, illetve a jogállamiság intézményeinek rossz működése között. A tanulmány úgy fogalmaz, hogy „a korrupció elleni harc, a kormányzat számonkérése, illetve a jogállamiság hatékonyságát jelző mutatók tekintetében a dél-kelet-európai országokban visszaesés következett be a kétezres években”. Ezt azzal magyarázzák, hogy „jellemzően a felsőfokú tanulmányokkal rendelkező személyek azok, akik pozitív változást idéznek elő a társadalmi folyamatokban”. A tanulmány ezt azzal támasztja alá, hogy a diplomások kivándorlása és a kormányzati működés hatékonyságának romlása között egyenes kapcsolatot állapított meg már több kutatás is. Az IMF becslései szerint 1990 óta a migrációs folyamatok miatt éves szinten akár 0,9 százalékponttal is csökkenhetett a gazdaság teljesítménye a dél-kelet-európai országokban, beleértve Romániát és a balti államokat is. A kilencvenes években kezdődő kivándorlási hullám következményeként mára az érintett országok az aktív lakosságuk 10-20%-át veszítették el.

Volnának a migrációnak pozitív hatásai is, de

Azt az IMF is beismeri, hogy mindezek mellett azért a kelet-európai migrációnak vannak látszólag pozitív hatásai is. Az egyik ilyen azokban a nem kis összegekben érhető nyomon, amelyeket a külföldön élők családjuk itthon maradt tagjainak küldenek haza. A szakértők szerint a kivándorlás lehetősége emellett a hazai munkaadókra is nyomást helyezett, akik kénytelenek most már a nyugati cégek által nyújtott bérezési feltételekkel is versenyre kelni, és magasabb fizetést kínálni azoknak a szakembereiknek, akik a külföldi cégek számára is értékesek lehetnek.Igen ám, de az IMF szerint a kivándorlók utalásai rendkívül rövidtávon jelennek meg a hazai gazdaságban, és ennek két fő oka van. Az egyik, hogy az évek múlásával kialszik a kapcsolat a kivándorolt személy vagy család, és az itthon élő rokonok között, egy idő után pedig már a pénzutalások is megcsappannak. A másik fő ok pedig, hogy a külföldről kapott összegeket a hazai lakosság jellemzően nem befektetésként, vagy megtakarításként kezeli, hanem szinte azonnal elkölti, főként fogyasztási javakra, ami a gazdaság fejlődése szempontjából korántsem a legjobb alternatíva.

Még ennél is rosszabbá válhat a helyzet

A jelenség márpedig még sokáig folytatódni fog, hiszen ami az életszínvonalat, az emberi jogokat, illetve a törvények tiszteletben tartását illeti, még mindig nagy a különbség Európa keleti és nyugati országai között. A valutaalap szakértői emellett arra is figyelmeztetnek, hogy a jelenlegi helyzet még súlyosabbá is válhat akkor, ha a nagy jövedelmi eltérések és a kivándorlók magas száma egy olyan negatív spirál kialakulásához vezet, amely jelentősen alááshatja a kelet-európai felzárkózást. És ahogy az lenni szokott, az IMF szakértői nem csupán a problémát vázolják fel, hanem megoldási javaslatokat is belefoglalnak a tanulmányukba. Elérhetőnek tartják ugyanis, hogy a munkaerő szabad áramlása mind a küldő, mint a befogadó országok számára is vonzó legyen. Kelet-Európa feladata szerintük, hogy az ott élő emberek számára jobb intézményi háttér és sikeresebb gazdaságpolitikai döntések bátorítsák az otthonmaradást. Úgy fogalmaznak, hogy a kormányoknak javallott lenne jobban együttműködni a diaszpórával, hiszen mindenki számára előnyös lenne valamilyen formában kiaknázni a külföldön dolgozók szakértelmét, akik jellemzően rendkívül nyitottak az ilyen jellegű kapcsolatokra. Arra is kitérnek, hogy olyan ösztönző programok kialakítására van szükség, amelyek lehetővé tennék a diaszpórában élők számára, hogy inkább befektessenek itthon, minthogy egyszerűen csak pénzt küldjenek haza.Sokat lehetne tenni emellett szerintük az oktatás terén is, a tanulmány úgy fogalmaz, hogy a munkaerő megtartásának egyik feltétele, hogy a jobban össze legyenek hangolva a különböző oktatási programok a vállalatok igényeivel, ez lehet ugyanis a hazai foglalkoztatás növekedésének egyik ugyanis. És a tanulmány végén visszatérnek a kivándorlás okozta költségvetési nyomásra is, amely szerintük az adópolitikák újragondolásával lehetne kezelhető. S bár Romániában ennek a szöges ellentéte történt az elmúlt időszakban, azt javasolják, hogy a kormányok a munkára kivetett adók helyett inkább a fogyasztást terhelő adókat növeljék, hiszen a beruházásokat és a hosszú távú gazdasági fejlődést leginkább ez ösztönzi.De az IMF szerint az Európai Unió nak is feladatokat kellene megoldania, hogy a kelet-európai migráció az unió egészét tekintve hasznos jelenséggé válhasson. Úgy látják, hogy az EU strukturális és kohéziós alapjai (a gazdagabb EU régiókból a szegényebbek felé irányított transzferek) méretükből és felépítésükből adódóan kompenzálhatnák a kivándorlásnak a küldő országok gazdasági potenciáljára gyakorolt kedvezőtlen hatást. Rámutatnak, hogy ez azzal az uniós céllal is teljes összhangban állna, hogy csökkenjen a régiók közötti gazdasági és szociális egyenlőtlenség és fenntartható módon fejlődjön a térség.