Ostobának lenni választás kérdése

Peter Frank amerikai író, adjunktus és üzleti tanácsadó 2009 óta él Romániában. Számos amerikai újságnak – többek között a The New York Times-nak is – írt gazdasági témájú cikkeket, de dolgozott a Bank of America alelnökeként is az Egyesült Államokban, Mexikóban és az európai térségben. Romániai ittléte során kritikus gondolkodást tanít MBA diákoknak, de korábban üzleti híreket bemutató tévéműsort vezetett, tananyagot írt és tréningeket tartott. Legújabb könyve, a How To Be A Lot Less Stupid: A Journey in Critical Thinking for Business , az idén jelent meg román nyelven a Humanitas Könyvkiadó gondozásában. Peter Franket a marosvásárhelyi XXIV. Közgazdász Vándorgyűlésen tartandó előadása előtt egy héttel kérdeztük.

Ön a kritikus gondolkodás üzleti környezetben történő alkalmazásának szakértője. Miért fontos a kritikus gondolkodás a vállalatok számára?

– A kritikus gondolkodás az üzleti élet minden területén rendkívül fontos. Ahhoz, hogy sikeres vállalkozást tudj működtetni, a megfelelő kérdéseket kell feltenned, a jó válaszokat pedig a kritikus gondolkodással fogod megtalálni. Segít abban, hogy jól meghatározd azt az alapvető kérdést, hogy egyáltalán miért létezik a te vállalatod, vagy hogyan kellene működtetni. A vállalatok legtöbbször arra figyelnek, amit előállítanak vagy amilyen tevékenységet végeznek, és nem arra összpontosítanak, aminek valójában lenniük kellene.

Tapasztalatai szerint a romániai vállalatok alkalmazzák a kritikus gondolkodást?

– Romániában a történelmi realitások miatt csak 25 éve, de talán inkább csak 20 éve beszélhetünk kapitalizmusról. Nevezhetjük egyfajta természetes folyamatnak is azt, amikor a rendszerváltást követő években gyakorlati tudás nélküli üzletemberek kezdtek vállalkozást alapítani, és megteremteni a jelenlegi üzleti környezet alapjait. Ezek az emberek legtöbb esetben soha nem tanultak vállalkozást létrehozni, és a kapitalista rendszerről is nagyon keveset tudtak, ennek ellenére a kilencvenes évek nagyon sok sikeres vállalkozás létrejöttéről is szólt Romániában.Ahogy a hazai piacon növekedett a versenyhelyzet, és az üzleti környezet is egyre érettebb lett, úgy vált a romániai gazdaság egyre nemzetközibbé, és a multinacionális vállalatok számára is vonzóvá. Ez ugyanakkor már nemcsak a hazai, hanem a más országokban levő környezet megértését is megkövetelte. Kulcsfontosságú feltenni újra és újra azokat a kritikus gondolkodás által megfogalmazott kérdéseket, amelyeket sok Romániánál fejlettebb országban már megválaszoltak.Már több mint hat éve vagyok ebben az országban, több vállalatnál is dolgoztam, nagyon soknál tanácsadóként is szereztem tapasztalatokat, és elmondhatom, hogy a romániai vállalatok nem igazán teszik fel azokat az alapvető kérdéseket, amelyekre szükségük lenne. Ezen a 2009-ben kitört gazdasági válság némiképp változtatni tudott, hiszen a vállalkozóknak semmilyen tapasztalatuk nem volt azzal kapcsolatban, hogyan kellene reagálni abban a környezetben, ezért alapjaiban kellett újragondolniuk a vállalkozásaikat, az üzleti tevékenységüket. Teljesen újra kellett gondolniuk azt is, hogy milyen tevékenységet szeretnének folytatni, egyáltalán miért létezik a cégük, és hogy a jövőben milyen lépésekkel tudják elérni a céljaikat. A válság is tulajdonképpen egy tanulási folyamat volt, hiszen ahogy mondani szokták, nagyon sok vállalkozó füle mellett elsuhant a golyó, és eljött az a stresszes időszak, amikor meg kellett érteniük olyan dolgokat, amikkel addig nem igazán foglalkoztak. Válságidőben kellett feltenniük azoknak a kérdéseknek a nagyrészét, amelyeket korábban elmulasztottak megtenni. Ezért gondolom, hogy jelenleg egy átmeneti gazdasági időszakot élünk át, és a jelenlegi üzleti ciklusban a kritikus gondolkodás a legfontosabb.

Romániába érkezve milyenek voltak az első benyomásai az itteni üzleti környezettel kapcsolatban?

-Gyakorlatilag az egész karrieremet az Egyesült Államokban töltöttem, de Mexikóvárosban is segítettem egy pénzintézet indulásánál, majd később Angliában, a Bank of America Európa számára készült pénzügyi termékein és szolgáltatásain is dolgoztam. Mexikóvárosban is rendkívül gazdag üzleti környezet vett körül, és a Bank of America is több alkalmazottat foglalkoztat, mint amekkora egyáltalán a legtöbb romániai nagyváros lakossága. Ezért érthető, hogy Amerikából Romániába érkezve a relatív kis méretű helyi piac az, amit a legnagyobb különbségként jegyeznék meg – ami persze nem baj, de egy kis méretű piacon egyre inkább rövidlátóvá és elszigeteltebbé válnak a vállalatok.Az itteni vállalkozók sajnos nagyon könnyen elfelejtik, hogy részesei egy 500 millió állampolgárt számláló gazdasági szervezetnek, az Európai Uniónak. Érthetetlen módon a vállalkozók nem fordítanak arra figyelmet, hogy mi történik a világban. Míg a fejlettebb országokban a különböző vállalati stratégiák a mindennapok részét képezték, addig Románia 2004 és 2009 között egy kis elszigetelt szociális gazdaság volt, ahol mindezek nem képezték részét a vállalatok mindennapjainak.Most azt látjuk, hogy tulajdonképpen a hazai üzleti élet képviselői is kezdik elismerni, hogy a nemzetközi színtéren tevékenykedő vállalatokra való rálátás, és úgy általában az európai piac megértése is egyre fontosabbá válik. Egy romániai vállalat már nem működhet elszigetelten egy ekkora gazdasági térségtől. Ugyanakkor ha csupán egy olyan kisebb gazdaságban kerül versenyhelyzetbe az adott vállalat, mint Románia, az jelentősen torzíthatja azt a képet, amit a piacról gondolnak.

Az ilyen jellegű elszigetelődésben levő hazai vállalatok hogyan tudnak megfelelni a Romániába érkező, nemzetközi tapasztalattal rendelkező cégek által teremtett versenyhelyzetben? Miben nyilvánul meg az a fajta, piacról alkotott eltorzult kép, amiről beszélt?

– Két dolgot is kiemelnék. Az első, hogy a romániai vállalati kultúra nagyon merev. Egy cégen belül általában az történik, hogy a főnöknek jelentenek a középvezetők, akiknek jelentenek alkalmazottak, akiknek jelentenek az alájuk tartozó alkalmazottak, és így tovább. A vállalati döntések így nagyon sok szinten mennek át, ez pedig minden egyes funkcióban dolgozó alkalmazott számára megadja azt a luxust, hogy a döntéseit semmilyen felelősséget nem vállalva hozhassa meg.Azonban ha az alkalmazottakat nem teszed felelőssé a döntéseikért, akkor elveszik annak is a lehetősége, hogy szakmailag megnyilvánuljanak, hogy megítéljenek bizonyos helyzeteket, ezáltal pedig gyakorlatilag elveszed a munkájukat is. Ilyen körülmények mellett egy szervezet teljesen működésképtelenné válik.A második dolog, amit az elszigeteltség által létrejött torzító hatás okoz, az a stratégiák fontosságának figyelmen kívül hagyása. A romániai vállalatoknak is meg kell érteniük, hogy a vállalati stratégia létrehozása nemcsak egy amolyan amerikai ötlet. De azt szoktam mondani, hogy egy konkrét, papírra vetett stratégia nélkül működő vállalat is gyakorlatilag egy stratégiát követ, de nagyon rosszat. A romániai vállalatok is el kell ismerjék, hogy egy szervezet számára a stratégia létfontosságú.

Idén román nyelven is megjelent a How To Be A Lot Less Stupid: A Journey in Critical Thinking for Business című könyve. Hogyan definiálná az ostobaság ön által a könyvben kritizált formáját?

– Nagyon gyakran használjuk az ostoba szót a tudatlanság vagy a naivitás megjelölésére. De a valódi ostobaság az, ha meg vagyunk győződve arról, hogy megfelelő tudással rendelkezünk valamiről, hiszen ebben az esetben teljesen figyelmen kívül hagyjuk az elérhető plusz információkat. Ebben az értelemben ostobaság az, ha a vállalatoknál például nem hallgatjuk meg az alkalmazottak véleményét, nem készítünk piackutatást a fogyasztóinkról, vagy nem alkalmazunk szakértőket, akik mindent teljesen más megvilágításba helyezhetnek.

Az ostoba viselkedést úgy tudjuk elkerülni, ha nyitottak vagyunk, és a lehető legkülönbözőbb ötleteket, észrevételeket hallgatjuk meg a lehető legtöbb embertől. Nem akkor vagy intelligens, ha meg vagy győződve arról, hogy te vagy az egyetlen, aki tudja, hogyan kell vállalkozni, hanem akkor, ha a lehető legtöbb ötletet tudod összegyúrni egyetlen koherens tervbe. (A Vándorgyűlésre október 7-ig lehet még jelentkezni a vandorgyules.rmkt.ro oldalon, ahol további részleteket is találhatnak az érdeklődők.)