Ha a végzősöknek semmilyen gyakorlati tudása nincs, kiből lesz így utánpótlás?

Jelentősen közeledtek az álláspontok, az egyetemi szféra és a vállalatok közötti bizalmatlanság az elmúlt 8-10 évben folyamatosan csökkent, de mindkét oldalnak további lépéseket kell tennie egymás irányába – mondta Szász Levente , a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Magyar Intézetéért felelős dékánhelyettese, a Romániai Magyar Üzleti Egyesület konferenciájának Kiből lesz az utánpótlás? címet viselő panelbeszélgetésén, amelyet Dobre Nóra , az OTP Bank Románia Oktatáshoz Való Jog alapítványának tanácsadója moderált.

Szász Levente szerint, ahogy az egyetemek sem várhatják, hogy a vállalati szféra találjon megoldást arra a problémára, hogy az egyetemet végzettek nem megfelelő gyakorlati tudással kerülnek a munkaerőpiacra, az sem helyénvaló, ha a vállalati szféra „karba tett kézzel várja”, hogy pontosan olyan szakembereket képezzen az oktatás, amilyenre szükségük van.

Az egyetemek ezért bármilyen együttműködésre nyitottak,

a vállalatvezetőkkel, a piaccal való kapcsolattartásban látják ugyanis a romániai magyar felsőoktatás színvonalnövekedésének egyik zálogát. Dézsi-Benyovszki Annamária , a BBTE Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Magyar Intézetének vezetője szerint az internshipek, a szakgyakorlatok, valamint esettanulmány-versenyeken való részvételek mellett a két fél közötti együttműködéssel tovább lehetne közelíteni a diákok minőségét az üzletemberek elvárásaihoz.Ehhez azonban nagyon sokat kellene javítani a diákok szakmai gyakorlatával kapcsolatos elgondolásokon is. Szász Erzsébet , a Partiumi Keresztény Egyetem oktatója szerint az általában csupán néhány hetes szakmai gyakorlat ugyanis nagyon kevés, „nem elég a diákoknak arra sem, hogy átlássák az adott vállalat működését, vagy a cégek alkalmazottainak feladatköreit”. A PKE oktatója kiemelte ugyanakkor a különböző Erasmus programokat, amelyeken keresztül akár három hónapos szakmai gyakorlaton való részvételre is lehetőség nyílik.

„A vállalatoknál nagy probléma, hogy mindenki nagyon elfoglalt a munkakörében, és nagyon nehéz olyan mentorokat találni, akik odafigyelnek a diákokra. Nyilván a diákok nem tudnak annyit, amennyit a vállalatok elvárnának, viszont valahol el kell kezdeni, és azokat a diákokat, akik érdeklődnek, segíteni kellene, és bevezetni a vállalkozói világba” – mondta Szász Erzsébet. Hozzátette: érdemes lenne a középiskolákban nagyobb hangsúlyt fektetni arra, hogy a diákok megismerjék magukat, és tudatosan, szakemberek segítsége mellett válasszanak a készségeiknek megfelelő egyetemi képzést, illetve szakmát.A szakmai gyakorlatok rövidsége mellett a merev tantervek sem feltétlenül a diákok érdekeit szolgálják – mutatott rá Kádár Beáta , a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem oktatója, aki kiemelte, hogy a tanárok részéről jelentős „pluszmunkára” van szükség ahhoz, hogy a hallgatók gyakorlatban is szembesülhessenek konkrét vállalati szituációkkal. Ennek érdekében az egyetemnél több program is működik, Kádár ezek közül külön kiemelte azt a tavaly bevezetett kezdeményezést, amelynek lényege, hogy az együttműködésre hajlandó vállalatok számára megadják a lehetőséget arra, hogy feladatokat szervezzenek ki az egyetem diákjainak. Annak érdekében, hogy a gyakran elfoglalt vállalatvezetőket tehermentesíteni tudják, a program keretében futó projekteket mesterképzésen résztvevő, de már szakmai tapasztalattal is rendelkező diákok mellett oktatók is koordinálják.

A diákok pénzügyi nevelését nem lehet elég korán kezdeni,

ezért a Fáy András Alapítvány gondozásában működő budapesti OK Oktatási Központ a pénzügyi tudatosság már iskolában történő fejlesztésével igyekszik felkészíteni a diákokat. Dimény Katalin intézményvezető elmondása szerint a Romániában az Oktatáshoz Való Jog Alapítvány által is implementált pénzügyi tréningek során olyan élményszerű módszereket alkalmaznak, amelyek a vállalkozásokról, a családi költségvetésekről, vagy éppen a pénzügyi kockázatokról nyújtanak gyakorlati ismereteket a diákoknak. (Az alapítvány munkásságáról ide és ide kattintva olvashattok bővebben.) Az alapítvány keretében működő, az általános iskolás diákoknak szóló programról Benedek Henriett szakmai vezető beszélt. Elmondta, már egészen a második osztályos diákoknál – természetesen az ő nyelvükre lefordítva – olyan fogalmakat próbálnak bevezetni, mint az érték, vagy a fizetőeszköz, valamint ezek típusai. A programterv szerint nyolcadik osztályban a diákok már olyan konkrét információk birtokába kerülnek, amelyek segítségével ismerik például a hitelintézetek működését, vagy hogy kitől milyen jellegű kérdésben kérhetnek iránymutatást egy bankban.„Hamar felismertük azt is, hogy nekünk az oktatókkal is dolgunk van. Ezért ebben az évben létrehoztuk az OK Pedagógus Klubot. Ez egy olyan szakmai szervezet, amely programokkal és különböző lehetőségekkel támogatja azokat a felelős pedagógusokat, akik szintén úgy érzik, hogy a pénzügyi-gazdasági oktatás a diákok képzésének része kell legyen” – magyarázta Benedek.Dimény Katalin arra is rámutatott, hogy nagyon fontos a különböző generációkhoz igazítani az oktatást. A Fáy András Alapítványnál ezért az oktatási anyagokat főként arra alapozzák, hogy milyen sajátosságai vannak a mostani Z, vagy az azt követő alfa generációnak, hiszen „ők nem fognak másként viselkedni akkor sem, amikor kikerülnek a munkaerőpiacra. Akkor is annak a generációnak a tagjai maradnak, teljesen más szokásokkal, és teljesen más viselkedési formákkal. Gyakorlati példa, hogy a mostani 23-25 éves generáció a munkahelyén sokkal érettebben viselkedik, mint korábban. Meg kell találni a megfelelő, működőképes kapcsolati rendszert, hiszen ők azok, akik a leendő munkahelyeket be fogják tölteni, és nem fognak megváltozni” – emelte ki Dimény.

Fontos lenne az egyetemen kívüli tevékenység is

Farkas András , a Kolozsvár Európa Ifjúsági Fővárosa 2015 projektet kezdeményező PONT Csoport képviselőjeként a beszélgetésen elmondta, hogy a civil és a vállalkozói szféra határvonalán mozgó szervezetüknél ifjúsági megközelítésben két dolgot tartanak rendkívül fontosnak, a fiatalok társadalmi részvételét, valamint a tág értelemben vett vállalkozó szellemet. Farkas véleménye szerint a kettő között szerves kapcsolat van, hiszen „ha az emberben van nyitottság a társadalmi részvétel iránt, akkor a vállalkozó szelleme is fejlődni fog. És úgy látom, hogy ez fordítva is igaz: a vállalkozói szellemiség kapcsolható a társadalmi részvételhez is” – mutatott rá.Elmondta, a PONT Csoporton belül olyan projektek megvalósításával szeretnének kereteket létrehozni a fiatalok számára, amelyek elérhetővé teszik a hagyományos oktatáson kívül zajló megmozdulást, jelenlétet és részvételt, úgy, hogy közben a tevékenységek által a fiatalok a szaktudáshoz, a soft-skillek elsajátításához, és a tapasztalatszerzéshez is hozzájussanak. „Talán így lehet elérni azt, hogy később az üzleti szektorban is megállja a helyét egy diák. Úgy látom, a vállalatoknál is ilyen tapasztalatokkal rendelkező fiatalokra van igény” – emelte ki.

A végzősök nem tudnak semmit?

„A vállalatoknak fel kell arra készülniük, hogy a friss végzősök az első 2-3 évben semmilyen gyakorlati tudással nem rendelkeznek” – mondta Vass Levente , a marosvásárhelyi Studium Alapítvány alelnöke, aki szerint a vállalatoknak kicsit vissza kellene nyúlniuk az oktatás irányába, és folyamatosan felhívni a tanárok figyelmét a hiányosságokra. Pozitív példaként Vass a marosvásárhelyi művészeti egyetemet hozta fel, amely rendkívül hatékonyan dolgozik együtt a vásárhelyi színházzal, a rádiókkal, a tévékkel. „Ilyen jellegű kapcsolat viszont nem létezik például az orvosin. Ha létrejönne egy kórház, innovációs vagy fejlesztési központ, esetleg interdiszciplináris együttdolgozás, akkor valószínű, hogy egyetemi szinten is sikerülhet előrelépni.” Kozma Dávid , a Romániai Magyar Közgazdász Társaság Ifjúsági Frakciójának alelnöke ugyanakkor óva intett a súlyos szavak használatától. Véleménye szerint ugyanis a vállalati szféra rendkívül képlékeny, gyorsan mozog, és a napi történések alapján hoz döntéseket. Kozma szerint az egyetem ezzel szemben „egy olyan dinoszaurusz”, amely csak lassan tud alkalmazkodni az üzleti szférához, hiszen az oktatási stratégiák hosszú távra szólnak, és az üzleti életben bekövetkezett változások sem olyan stabilak, hogy azokra alapozva oktatási reformokat lehetne felépíteni.

Feladata-e az egyetemeknek gyakorlati tudást is nyújtani?

Szász Levente a beszélgetés végén rávilágított arra az egyetemeknél már régebb óta létező dilemmára, amely arról szól, hogy egy oktatási intézmény, amely egyszerre 500-600 hallgató elvárásainak szeretne megfelelni, tud-e, vagy egyáltalán feladata-e olyan képzést nyújtani, amely egy kétszemélyes, de egy 50 személyes vállalat specifikumainak is megfelel. „A tárgyi tudásra mindenképp szükség van, és azt sem mondanám, hogy gyakorlati tudás nem létezik, de a vállalatok részéről nagyobb nyitottságra van szükség” – nyomatékosította Szász. Arra is rámutatott, az oktatási rendszerben van akkora rugalmasság, hogy az oktatás struktúráját a vállalatokkal együttműködve közelebb vigyék a valósághoz.