Megdőlni látszik az elképzelés, miszerint a társadalmi egyenlőtlenség a gazdasági növekedés ára

Mélyreható elemzést tett közzé az IMF a jövedelmi különbségek gazdaságra gyakorolt hatásáról. Eszerint a gazdagok vagyonának további növekedése lassítja, míg a szegényebb lakosság jövedelmének növelése, így a társadalmi egyenlőségre való törekvések gyorsítják a gazdasági növekedést.

Ezek az eredmények azért is jelentősek, mert a kutatás során az elemzők óriási adathalmazzal dolgoztak: 159 ország 1980 és 2012 közötti gazdasági mutatóit vizsgálták meg a jövedelmi különbségek függvényében. Az elemzésben az IMF szakértői rámutatnak, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek növekedése egyértelműen káros hatással volt a vizsgált országok gazdasági teljesítményére. Ezzel együtt azt is bizonyították, hogy azoknál az országoknál, ahol a kormányzat a társadalmi egyenlőséget támogató gazdaságpoltikai intézkedéseket hozott, az elemzett időszakban a gazdasági mutatók is kedvezőbben alakultak.Ahogy az elemzésben is írják, az IMF szakértői fordított kapcsolatot találtak aközött, hogy mekkora volt egy adott időszakban a gazdasági növekedés és a leggazdagabb 20% összjövedelemből való részesedése. „Ha 1%-kal nőtt a top 20% jövedelme, akkor a nemzeti össztermék bővülése a következő öt évben 0,08%-kal mérséklődött. Ugyanekkora jövedelemnövekedés viszont a társadalom alsó 20%-ánál 0,38%-kal magasabb GDP-bővüléshez vezetett” – áll a tanulmányban.

Az elmúlt három évtizedben egyre mélyebb szakadék keletkezett

Az IMF szakértőinek kutatása azért is elgondolkodtató, mert az utóbbi időben egyre több olyan tanulmány is napvilágot látott, amelyek szerint az elmúlt évtizedekben folyamatosan nőtt a társadalom különböző rétegei közti jövedelemkülönbség. Az OECD májusi elemzésében például megállapította, hogy a szervezet legtöbb tagállamában harminc éve nem volt ekkora különbség a gazdagok és a szegények vagyoni és jövedelmi helyzetében, mint napjainkban. Az OECD elemzőinek kutatását a Financial Times vezető elemzője, Martin Sandbu is kommentálta, aki szerint az itt olvasható In it Together című elemzés „egy újabb szög annak az elképzelésnek a koporsójában, hogy a tásadalmi egyenlőtlenség az az ár, amit a gazdasági növekedésért cserébe kell megfizetnünk”.

Az OECD tanulmánya szerint az egyik legnagyobb problémát az jelenti, hogy ha egy adott országban minél nagyobb a jövedelmi egyenlőtlenség, annál nagyobb annak az esélye, hogy a szegényebb családok a gyerekeik oktatására költsenek. Amellett, hogy ez tovább mélyíti a tásadalom különböző rétegei között keletkezett szakadékot, az alacsony jövedelemmel rendelkezők a hatóságok és a közintézmények iránti bizalmát is elveszítik.

A jövedelmek hatékonyabb elosztása lehet a megoldás?

Ezt támasztja alá a most megjelent IMF-tanulmány is, amely ugyanakkor most azt is állítja, hogy a jövedelmek hatékonyabb újraelosztása önmagában képes lehet hozzájárulni a gazdasági növekedéshez. Bár az IMF szakértői természetesen továbbra is kitartanak amellett, hogy a technológiai fejlődésnek és a globalizáció elmélyülésének a termelékenység-növelő hatása pozitív, de szerintük az ezekből származó specializálódás, és az úgynevezett prémium munkaerő kialakulása is az egyik legfontosabb oka az egyenlőtlenségek létrejöttének. Emellett azt is kiemelik, hogy az egyre nagyobb társadalmi szakadék kialakulásához nagymértékben járult hozzá a munkaerő-piaci intézmények visszaeső jelenléte is.Az IMF szakértői rámutatnak, hogy a gazdaságpolitikáknak nem lesz elég csupán a jövedelem szerinti alsóbb társadalmi csoportokra koncentrálni, az egyenlőtlenséget mérséklő intézkedéseknek a középosztályt is meg kell célozniuk. „A gazdasági fejlettség szintjétől függetlenül az oktatásban és az egészségügyben is jól célzott szociálpolitikai intézkedésekre van szükség, valamint arra, hogy a hatóságok ne büntessék túlzott adókötelezettségekkel a szegényebb lakosság jövedelemszerzését” – áll a tanulmányban.

Az IMF szakértői ugyanakkor felhívják a figyelmet, hogy az egyenlőtlenségek leküzdésére nem létezik minden ország esetében alkalmazható intézkedési séma, az egyes országoknál alkalmazandó megfelelő szakpolitikák természete pedig nagyban függ majd a politikai és intézményi környezettől. Míg a szakértők szerint a fejlett országokban a szakpolitikák középpontjában a humántőke és a készségek fejlesztése mellett egy progresszív adórendszer működtetése lehet célravezető, addig a fejlődő országokban olyan reformokra van szükség a társadalmi egyenlőtlenségek leküzdése érdekében, amelyek elősegítik az adott országok pénzügyi integrációjának mélyülését, valamint a feketegazdaság visszaszorítását.

Nem működik a kapitalizmus?

Ahogy arra a Business Insider is felhívja a figyelmet , az IMF elemzése most egyre inkább úgy tűnik, hogy az elmúlt év egyik legnagyobb port kavaró ilyen témájú könyvének állításait támasztja alá. Az angolszász sajtóban azóta sztárközgazdásszá váló francia Thomas Piketty A tőke a 21. századbancímű alkotásával azt az elméletet támadta meg hatalmas lendülettel, miszerint a kapitalizmusban azért van szükség a társadalmi egyenlőtlenségekre, mert az versenyre és innovációra készteti az egyéneket és a gazdasági szereplőket is egyaránt. ( Piketty könyvéről a 444.hu írt összefoglalót, amelyet itt olvashattok.)Piketty művének egyik alapgondolata leegyszerűsítve úgy hangzik, hogy amennyiben a vagyonból származó jövedelem meghaladja a gazdasági növekedés mértékét, akkor a társadalmi egyenlőtlenség is növekedni fog. A fiatal közgazdász ezt az állítását azzal támasztja alá, hogy jellemzően a társadalom felsőbb rétegei által birtokolt vagyon – értékpapír, ingatlan, vagy egyéb befektetések – az elmúlt három évtizedben nagyobb hozamot produkált, mint amekkora bővülésre az országok gazdaságai képesek voltak, így egyre mélyebb szakadék alakult ki a társadalom különböző rétegei között.

Piketty szerint a jelenleg kialakult „társadalmi válság” megoldására a legcivilizáltabb megoldást egy globális progresszív adórendszer bevezetése jelenti. Ez a megoldás, és összességében a közel 700 oldalas mű is rengeteg kritikát kapott. A könyv megoldási javaslatait a közgazdász-társadalom egyenesen utópisztikusnak nevezte. A 20 országot felölelő, 200 éves adatbázist tartalmazó, nagy port kavaró művet több neves közgazdász is csupán statisztikai és gazdaságtörténeti jelentőségű munkának minősíti, ennek ellenére az angol fordítás megjelenése óta megállás nélkül születnek a könyv nézeteit támogató cikkek és értekezések.