Németországot kell kirúgni az eurózónából a Columbia professzora szerint

Az elmúlt évben a német külkereskedelmi többlet értéke élérte a 217 milliárd eurót, így Németország Kína után a világ második legnagyobb kereskedelmi többletet termelő országává lépett elő. Ugyan Németországban erre a látszólag nagyszerű teljesítményre büszkék – Wolfgang Schauble német pénzügyminiszter például egyenesen az európai gazdasági növekedés motorjának nevezte a német gazdaságot –, egyre több elemző és vezető közgazdász véleménye megegyezik abban, hogy a német megtakarítás, a költekezések visszafogása rendkívül ártalmasan hat az Európai Unió egészére nézve. Így vélekedik erről Patrick Chovanec , a Columbia Egyetem professzora és a Silvercrest Asset Management ügyvezető igazgatója is, aki szerint elérkezett annak az ideje, hogy beismerjük, nem Görögország vagy más déli államok okozzák az unió gazdaságának bukdácsolását,

az eurózóna gyengélkedése miatt maga Németország okolható.

A Foreign Policiy-n megjelenő véleményanyagában a professzor leírja, az elmúlt években már-már krónikusan jelentkező német kereskedelmi többlet sokkal inkább hátráltatja a zóna gazdaságát, mintsem segíti azt. Szerinte ezért elérkezett annak az ideje, hogy Németország kilépjen az eurózónából, és újból saját fizetőeszközt használjon.

Az ilyen jellegű, Berlin irányába tartó támadások egyébként nem számítanak újkeletűeknek. A németek ugyanakkor általában azzal védekeznek, hogy a magas kereskedelmi többletük egyértelműen a versenyképességükkel és a német termékek jobb minőségével magyarázható. Chovanec szerint azonban semmilyen magyarázat nincs arra, hogy a magas versenyképesség miért kellene jelentős kereskedelmi többlet létrejöttét magyaráznia.„ David Ricardo közgazdász már 1817-ben a komparatív előnyök elméleté ben rámutatott, hogyha egy ország minden termék előállításában jobb, mint a kereskedelmi partnerei, akkor is a legjobb termékeit fogja exportálni, és azokból a külföldi iparágakból importál, amelyekben a legkevésbé versenyképes” – érvel. Ebben a megközelítésben semmilyen ok nincs arra, hogy a nagyobb bevételek miért ne növelhetnék a kiadások szintjét is, miért ne lehetne nagyobb a fogyasztás, vagy a német termékek sikere miért gátolná a termelési kapacitások növelése érdekében létrejövő újabb beruházásokat.

Többlet Németországban, hegyekben álló adósság a periféria országaiban

Chovanec kiemeli, hogy az eurózónának nem a külső, hanem a belső adóssággal van problémája: „a német többlet és a hegyekben álló államadosság a periféria országaiban ugyanannak az érmének a két oldala”. Hozzáteszi: a német gazdaság már nem képes saját termelését felszívni, hiszen túl magas a megtakarítások szintje, és az egységes valuta lehetővé teszi számukra – kevesebb megtakarítás vagy magasabb hazai fogyasztás, illetve beruházás helyett –, hogy az eurózónabeli kereskedelmi partnereiknek legfőképpen német termékek vásárlására adjanak kölcsönt. A professzor szerint már 2007-ben a 195 milliárd eurós német kereskedelmi többlet háromötöde az eurózóna tagállamaiból származott. Ugyan a német hitelintézetek már akkor jelentős lobbitevékenységet folytattak ezeknek a forrásoknak a felhasználására, de a német takarékosság mindenki számára a jólét illúzióját keltette, illetve a GDP-ben is megmutatkozó német külkereskedelem erősségeit látszott bizonyítani – írja Chovanec.A problémára megoldást jelenthetne, ha Németország kereskedelmi partnerei monetáris politikai lépésekkel leértékelhetnék saját fizetőeszközeiket, így csökkentenék a német javak iránti keresletet. Ezt viszont az egységes valuta az eurózóna tagállamai számára nem teszi lehetővé, ehelyett pénzügyi megszorító és adósságleépítő intézkedéseket vezettek be, amelyek jelentősen aláásták az országok gazdasági növekedéssel kapcsolatos kilátásait.

Csak Németország távozása jelenthet megoldást?

Chovanec szerint a legjobb megoldás – és ezzel együtt a legvitatottabb is –, hogy Németország hagyja el az eurózónát, és újból vezesse be a német márkát, amely a visszavezetést követően valószínűleg rendkívüli felértékelődésbe kezdene, ami a német termékek és szolgáltatások versenyképességének csökkenését jelentené.Ez persze Európa legnagyobb gazdaságát rendkívül rosszul érintené. Talán ezért is, az elmúlt évben a német politikusok egyre hajlandóbbak voltak olyan döntések meghozatalára, amelyek a belső keresletet – ezáltal a külföldről importált termékek fogyasztását is – a minimálbér növelésével, a nyugdíjazási korhatár csökkentésével, valamint a nyugdíjak növelésével próbálták stimulálni. Ugyan Chovanec szerint ezek a lépések rövid távon eredményre vezethetnek, de a német hatóságok azt kockáztatják a bevezetésükkel, hogy ártanak a hazai vállalataik termelékenységének, ez pedig oda fog visszavezetni, hogy Németország fogyasztási képessége hosszú távon csökkenésnek indul.

A professzor kiemeli, igaz, hogy a németek többségének a költségvetési fegyelem lazításáról még mindig a görög stílusú túlköltekezés jut eszébe, viszont érdemes lenne azon is elgondolkodniuk, hogy az eurózóna tagállamainak, a német termékek legnagyobb piacának, a jelenlegi gazdasági helyzetben nagy szüksége lenne a német megtakarításból származó forrásokra gazdaságaik helyreállításához. Ez pedig Németország számára is jelentős előnyökkel járhat.Németország elöregedő népessége némiképp magyarázatot szolgáltat arra, hogy a németek miért akarnak minden áron megtakarítani. De Chovanec szerint semmilyen okuk nem lenne arra, hogy a megtakarításaikat miért ne irányítanák át azokba az országokba is, ahol nagy szükség lenne az ilyen jellegű növekedés-stimuláló finanszírozásra. Hozzáteszi: „a növekvő Németország illúziója jelenleg fenntarthatatlan kereskedelmi egyensúlytalanságokból származik, egy kölcsönvett növekedés, amely nem fog sokáig tartani”.