Az első róluk megjelenő cikk után az emberek elözönlötték kávéért a biciklit, látni akarták, hogy mi folyik itt – meséli Bogdan Pandea kapitány, a Captain Bean alapítója.
Hatalmas médiafelhajtás alakult ki Bogdan Pandea körül, amikor egy éve elindította saját vállalkozását, a Captain Bean-t. A mindössze 23 éves vállalkozó szerint a biciklin működő kávégépről (Coffebike) szóló cikkek és interjúk sora felért egy reklámkampánnyal, de vállalkozásának sikere nem ezeknek köszönhető.Hogyan indítottad a vállalkozást? Miért ebben az egyedi ötletben gondolkodtál?- Egyetemen számvitelt tanultam, könyvelőnek készültem. Másodéves koromban aztán részt vettem egy konferencián, ahol arra a kérdésre kellett válaszolnunk, hogy milyen vállalkozást indítanánk, ha lenne 100 ezer eurónk. Nem sokkal a konferencia előtt olvastam egy hasonló kezdeményezésről, egy hazai vállalkozóról, aki elsőként telepített biciklire kávégépet, innen származott az ötletem, amit bemutattam. Nagyon sokat jelentett, hogy a konferencián résztvevő szakemberek mind az ötletet, mind a hozzá tartozó üzleti tervet nagyon jól fogadták. A hozzáállásuk engem is lelkessé tett: lemondtam a könyvelői szakmáról, és a vállalkozásindítás mellett döntöttem.A fiatal vállalkozók többsége arról számol be, hogy nagyon nehezen boldogul az egyetemről kikerülve a vállalatindításhoz szükséges különböző engedélyeztetési eljárásokkal és a bürokráciával. Neked hogy ment?- Visszagondolva két dolgot is nagyon sajnálok. Az egyik, hogy nem szerettem olvasni, különösen hogy úgymond nem saját magamnak olvastam az egyetem második évéig. Ezt úgy értem, hogy ha valaki például asztalos szeretne lenni, akkor arról a szakmáról kellene minél többet megtudnia. Tulajdonképpen azért, mert nem szerettem olvasni, mindent a nulláról kellett kezdenem. Nagyon sokat kellett tanulnom például a vállalkozói kultúráról. Nagyon sajnálom azt is, hogy a vállalat indításakor nem tettem fel a megfelelő kérdéseket a megfelelő embereknek. Jártam a hatóságokat, hogy megtudjam, milyen engedélyekre, dokumentumokra van szükségem. Az engedélyeztetésnél például a legnagyobb nehézséget az adta, hogy ez egy olyan vállalkozás, amilyen még nem nagyon működött a környéken. Apró lépésekben tudtam csak haladni, valószínű, hogy amit egy év alatt megcsináltam, jóval hamarabb is elvégezhettem volna, de a saját utamat jártam, és nagyon sokat tanultam.
Ha jól tudom, a névválasztásnak is megvan a sajátos története?
– A névválasztás is egy nagyon elhúzódó része volt a kezdeti folyamatoknak. Sokat ötleteltünk a barátaimmal, sörözés közben próbáltunk nevet találni a vállalkozásnak, de ezeken a találkozókon rendre olyan nevek születtek, amelyek teljesen ellentétesek voltak azzal, amit képviselni szerettünk volna. A Captain Bean név aztán egy váratlan pillanatban csak úgy jött. A névválasztáshoz viszont valóban hozzátartozik, hogy nagyon közel áll hozzám a katonaélet, hiszen édesapám a hadseregnél dolgozott, nekem pedig még fegyverviselési engedélyem is volt. De nem gondolom, hogy a névválasztás annyira lényeges lenne, mert a nevet és a brandet igazából a vállalkozásnál dolgozók hozzák létre vagy teszik erőssé. Ebben segítenek például a sapkák is, hiszen egy olyan vizuális elemnek számítanak, amelyek megjegyezhetővé teszik a Captain Bean-t.
Miért ezt a helyet választottad? Próbálkoztál más helyszíneken is?
– Először közterületen szerettem volna elindítani a vállalkozást. De ezt azért nem lehetett kivitelezni, mert minden városnak megvan a saját szabályozása arra vonatkozóan, hogy milyen tevékenységeket lehet végezni közterületen. Jelenleg Kolozsváron csak nagyon rövid időre szóló engedélyt lehet kapni egy ilyen jellegű vállalkozás működtetésére, emellett a biztosítók is csak abban az esetben kötöttek biztosítást a biciklire, ha azt egy magánterületen tartom. Akkor elkezdtem bevásárlóközpontoknál, üzleteknél érdeklődni, végül a Central mellett döntöttem, azért is, mert itt fogadták a legjobban az ötletemet.
Egyébként a Captain Bean előtt mennyire kedvelted magát a kávét? Voltak ismereteid a kávékészítésről?
– A vállalkozás indítása előtt nem voltam túl nagy kávéfogyasztó, inkább egy sört részesítettem előnyben a barátaimmal. A kávé nem nagyon szerepelt a bevásárlási listámon, úgy éreztem, kicsit túlértékelt termék. Ezért a tervezési folyamat részeként sokat kellett tanulnom a kávékészítésről. Így tanultam meg azt is, hogy a kávét igazából három tényező (három M) adja: az ember keze (mano), a kávégép (machina) és a keverék (mix), amit használ. Én egy klasszikus keveréket választottam, amelyben 70%-ban arabica, míg 30%-ban robusta kávét használunk. Ez a keverék egy nem annyira kifinomult ízvilágot ad, amit bárki fogyaszthat.
Az arabica és a robusta kávéfajta
Az arabica magasabb hegyvidéken nő, és alacsonyabb a savtartalma, mint a robustának, emellett kevesebb koffeint is tartalmaz. Selymes ízvilág jellemzi, lágy pörkölést alkalmaznak nála. Ezzel szemben a robusta az igénytelensége és az ellenállósága miatt az alacsonyabb területeken is megterem, savasabb, mint az arabica, ezért kesernyés íz jellemzi. Testessége és a sötétebb pörkölés miatt kiváló eszpresszó készíthető belőle. (kávéklub.postr.hu)
Többségében milyen ügyfelek vásárolnak tőled kávét?
– Nem tudnám leírni az átlagos vásárlónkat. A legkedvesebb ügyfeleink azok az 50-60 év körüli személyek, akiknek nem igazán van pénzük, de vesznek tőlünk egy kávét, és maradnak mesélni a „régi időkről”. Nagyrészt olyan ügyfelek vesznek tőlünk kávét, akik a környéken található IT-cégeknél vagy az itteni boltokban dolgoznak. Persze járnak hozzánk diákok is, és most már hívnak vállalati rendezvényekre is, ilyen helyekre egy szétszerelhető standdal járunk.Az ügyfeleket minél különlegesebb programokkal próbáljuk vonzani. Kedden egy éves a vállalkozás, ez alkalomból szerdán karikatúrákat fogunk készíteni a poharakra – volt már ilyen kezdeményezésünk, és nagyon jól sikerült –, csütörtökön fotókabinos képeket készítünk, pénteken pedig egy jótékonysági bulival fogjuk zárni a hetet.
Van a kávénak szezonalitása? A nyári hónapokban ugyanakkora a forgalom nálatok, mint télen?
– Ez nagyon érdekes, mert régebb úgy gondoltam, hogy a kávénak nincs szezonalitása. De rá kellett jönnöm, hogy ez nem igaz. Emlékszem, a megnyitást követő első napon rengeteg vásárlónk volt, a második nap pedig a járdán sétáló emberek felénk sem néztek. Ezt nem mindig lehet megmagyarázni, de elmondhatom, hogy a vállalkozás indítását követően majdnem minden hónapban sikerült növelni a forgalmat. De nyáron sem estek az eladások, igaz, bevezettünk új termékeket is, mint például az Ice Coffe.
A vállalkozás indítását követően sok cikk, interjú jelent meg rólad a helyi médiában. Milyen hatása volt a körülötted kialakuló médiafelhajtásnak?
– Nagyon sokat segített. Az első rólunk megjelenő cikk után az emberek elözönlötték a biciklit. A médiában való megjelenés felért egy reklámkampánnyal, sokkolt a hatása, mindenki látni akarta, hogy mi folyik itt. Azt gondolom, hogy nem számít a rólad megjelenő cikk vagy interjú minősége, az emberek, akik olvassák, kíváncsiak lesznek, látni akarják. Az igazi élményt az adja, ha eljössz és kipróbálod.
Hogyan válogattad a csapatod tagjait? Ha jól tudom, egyedi funkciói vannak a csapat tagjainak?
– Most öten vagyunk, eleinte egyszemélyes csapatot alkottam. Utána két fiú csatlakozott a kezdeményezéshez, Zoltán és Ionuț, őket a környéken mindenki ismeri, állandóan hülyéskednek. Egy diákegyesületen keresztül ismertem meg őket, amelynek én is tagja voltam. Három hónapig voltam mellettük, megbeszéltük, hogyan készítsük a kávét, hogyan szolgáljuk ki az ügyfeleket. Tulajdonképpen együtt tanultuk meg ezeket a dolgokat. Utánuk érkezett Vlad, aki addig is részben dolgozott a projektben, segített a PR részén. A második munkapont megnyitásával pedig jött Laurențiu, aki a Cluj Business Centerben felállított standunknál dolgozik. Valóban kialakítottunk egy saját vállalati kultúrát. A vállalatnál dolgozók katona, hadnagy, őrmester és kapitány funkciókat tölthetnek be. Sokkal érdekesebb az ügyfeleknek is, ha úgy mutatkozhatunk be, hogy üdv, Bogdan vagyok, a Captain Bean kapitánya.
Milyen üzeneted van a hozzád hasonló fiatal vállalkozókhoz?
– Az üzenetem nagyon egyszerű: ne kövessék senki lépéseit, és ne válasszák a legkönnyebb utat. Tegyenek fel kérdéseket a területen dolgozó szakembereknek, de csak olyan kérdéseket, amelyekre nem találnak válaszokat az interneten. Az én vállalkozásom is úgy indult, hogy a világhálóról próbáltam a szükséges információkat összegyűjteni. Onnan tanultam. Emellett fontos az is, hogy a szabadidejükben olvassanak arról a területről, amelyben érvényesülni szeretnének.
A Transtelex egy egyedülálló kísérlet
Az oldal mögött nem állnak milliárdos tulajdonosok, politikai szereplők, fenntartói maguk az olvasók. Csak így lehet Erdélyben cenzúra nélkül, szabadon és félelmek nélkül újságot írni. Kérjük, legyél te is a támogatónk!
Támogató leszek!