Felveszik a harcot a hatalmasságokkal Keresztúron a gazdák

A Nagy-Küküllő Mezőgazdasági Szövetkezet 2011-ben kényszerből jött létre. A Covalact székelykeresztúri tejfeldolgozóját bezárták a működtetők, a gazdák egyik napról a másikra a tejjel maradtak, tehetetlenné váltak. Hargita Megye Tanácsá nak kezdeményezésére és támogatásával a tejtermelők szövetkezetet hoztak létre, és megvásárolták a keresztúri tejfeldolgozót.A tejfeldolgozás az üzemben 2013. januárjában indult újra, 2013. október végére viszont nagyon nehéz pénzügyi helyzetbe került a kezdeményezés. Az akkori vezetőtanács egy szakembergárdát bízott meg a tejgyár és a szövetkezet átvilágításával, amely később a szövetkezet átmeneti menedzsmentjét is vállalta. “Gyakorlatilag a tejgyár megegyezik a szövetkezettel, de mi dolgozunk azon, hogy több legyen. A szövetkezet alapja az, hogy a nagyon sok kis értéket, erőt egy erős lánccá felfűzze, és tudja felvenni a harcot a hatalmasságokkal szemben: akár a konkurenciával, akár az állami intézményekkel” – mondta megkeresésünkre Tankó László megbízott ügyvezető igazgató.

Közel 500 gazda van a tejgyár mögött.Tankó szerint az egyik legfontosabb probléma, amivel a megkezdett munka elején találkoztak, az volt, hogy a gazdák nem tudták a szerepüket a szervezetben, nem érezték a szövetkezet fontosságát. “A szövetkezetek azért működnek külföldön is, mert a tagok sok esetben a termékeknek, amelyeket előállítanak, az 50%-át el is fogyasztják. Erre kezdtük építeni a marketingünket és a kereskedelmi stratégiánkat”.

Ha már készítjük, akkor mi együk meg

– jelszóval próbálták átdolgozni a szövetkezet stratégiáját. A megbízott ügyvezető szerint az, hogy ma a termékeik jobb minőségűek, de nem drágábbak, mint a konkurencia termékei, annak is köszönhető, hogy helyben kerülnek értékesítésre: spórolnak a logisztikán, a kiszerelésen. “Próbáljuk minél egyszerűbben megoldani a csomagolást, vagy kimérős formában is kínálni a termékeket, hogy ne a csomagolóanyagra költsünk” – fejtette ki Tankó. Már az első hónapban gazdatalálkozókat szerveztek, felhívták a termelők figyelmét, hogy a tejfeldolgozónál dolgozó szakembergárda önmagában nem tudja megoldani a keresztúri tejgyár pénzügyi problémáit. “Ha a gazda beszállítja a tejet, utána pedig mindenféle más konkurens terméket vásárol, úgy, hogy az övét még meg sem kóstolta, akkor a kezdeményezés bukásra van ítélve. 2013. decemberében a gazdák bevállalták, hogy a tej árának egy részét termékben kapják meg. Jelenleg ott tartunk, hogy már nem kényszerből viszik el, hanem büszkék arra, hogy a saját tejfeldolgozójukban állítódott elő a termék” – emelte ki Tankó, aki hozzátette: “ott tartunk, hogy

a gazdák a termékek 10%-át viszik el a tej árának ellenében”

.

Nagy kihívást jelentett a humánerőforrás kérdése is: ha nagyon jól megnézzük ezt a mai világot, akkor az emberi erőforrás értékesebb kezd lenni, mint a pénzügyi erőforrás. A szövetkezet alapgondolata, hogy a tagok kiveszik a részüket a munkából, így közösen biztosítanak megélhetést maguknak. A vezetőtanácsi tagok közül néhányan szerepet fognak vállalni a mindennapi vezetésben is.

Jelen pillanatban a jegyzendő szövetkezeti részek elfogytak,

ez hatalmas előrelépés 2013. novembere óta, akkor a jegyzendő szövetkezeti részek csupán 70%-a volt jegyezve. “Ez a szövetkezet egy hibrid szövetkezet, olyan értelemben, hogy nem csak tejtermelő gazdák a tagok, hanem befektetők is. Ezek a befektetők nem klasszikus pénzügyi befektetők, mert közbirtokosságok, állattartó egyesületek, kereskedők is rendelkeznek kisebb részesedéssel – hívta fel a figyelmet Tankó. A tejfeldolgozónak 44 alkalmazottja van, de a 48 tejbegyűjtő csarnoknál dolgozó munkaerőt is figyelembe véve, ha kisebb jövedelemmel is, de közel 100 embernek biztosít megélhetést. “Fontos egy ilyen szövetkezetnél, hogy 1200 tehén ne 12 darab 100 tehenes farmot jelentsen, hiszen az csak 12 család megélhetését jelentené. Sokkal fontosabb, hogy közel 500 családnak biztonságot és megélhetést biztosítsunk”.

A szövetkezet mintaboltjai is sajátosak,a költséghatékonyság miatt az eredetileg a gyárnál található mintaboltot átköltöztették a szemben lévő Harmopan kenyérüzletbe. A kenyérüzletet működtető vállalattal a szövetkezet stratégiai megállapodást kötött: a Harmopan takarmányát elhozzák, helyette tejterméket visznek, a takarmányt a gazdához szállítják, amiért tejet kapnak. A gyár Keresztúri elnevezésű termékei pedig helyet kapnak a Harmopan kenyérboltjainak polcain. Tankó szerint a mintaboltokra nagy szükség van, hiszen a termékeiket nem az áruk alapján vásárolják meg a fogyasztók. “A termékeink csak akkor kerülnek felszínre, ha megkóstolják a vásárlók. Erre időt és lehetőséget kell adni, ez pedig a legjobb a szakboltok mellett. Most például azon gondolkodunk, hogy melyik az a mészárszék, amellyel talál ez az értékrend. A termékeink emellett a Góbé termékcsalád részét is képezik: a Târnalact elnevezés után góbésítódott nagy része. Van olyan Góbé, ami nem Keresztúri, és van olyan Keresztúri, ami nem Góbé, de ezek száma elenyésző” – magyarázta Tankó.Az ügyvezető szerint ezt a gondolkodásmódot tovább kell vinni. Már Kovászna megyéből is volt megkeresésük, egy 80%-ban elkészült tejgyár elindításában kérték a segítségüket. “Azt gondolom, hogy Székelyföldön ez a megoldás. És továbblépek, ezt kellene megvalósítani húsban és zöldségfeldolgozásban is. Már húsban is gondolkodunk. Ezt mi úgy hívjuk, hogy a tej útja, mert a tej elindul a termelőtől a feldolgozóhoz, onnan a városi vagy falusi boltba, és innen visszakerül gyakorlatilag a fogyasztóhoz. Egyik tejet, másik húst, harmadik zöldséget állít elő. Ez egyfajta gazdasági autonómia, egyik a másikat csak erősíteni tudja.Az ehhez hasonló projektek működnek. Nagyon nehezen alakulnak ki, de annál stabilabbak." Dolgoznak azon, hogy többé váljanak, mint tejgyár. Bizonyos termékeket és szolgáltatásokat már most közösen szereznek be. Tankó szerint a tudástranszfer is elindult: “a kisebb gazdák nem tudnak úgy alkudni, nem tudják megfelelően képviselni az érdekeiket, és nehezen szerzik meg azt a tudást, amire szükségük lenne nap mint nap”.