Megfejtette Románia problémáját a Harvard professzora

„Húsz évet áldoztunk arra, hogy megértsük mi áll a gazdasági fejlődés hátterében. Miért van az, hogy egyes országok gazdaságilag nagyobb sikereket tudnak elérni másoknál? Mi lehet az a titokzatos ok, ami gazdasági szempontból sikeressé tesz országokat, míg mások erőfeszítéseik ellenére sem tudnak eredményeket felmutatni?” – kezdte előadását James Robinson. A Harvard Egyetem professzora, aki a Daron Acemoglu (MIT) professzorral végzett közös kutatásai eredményeit összegző Why Nations Fail? (Miért buknak el nemzetek?) című nagy sikerű könyv társszerzője, Kolozsváron osztotta meg nézeteit a világ egyenlőtlen fejlődésének okairól.

Robinson felhívta a figyelmet, hogy a gazdagabb és szegényebb országok közti legnagyobb különbséget a termelékenységük közti eltérés adja. „Köztudott, hogy a gazdagabb országok sokkal többet fektetnek az oktatásba és a humán tőke fejlesztésébe. A fejlett országok esetében nagyobb a fizikai tőkére, gépekre, berendezésekre és innovációra költött összegek mértéke is. Ez természetesen technológiai fejlődést eredményez, ami a termelékenység növekedését vonja maga után. A modern világban kulcsfontosságú az innováció és a technológiai fejlődés” – jelentette ki Robinson, aki hozzátette: ezek a tényezők jelentik az igazi különbséget a gazdag és a szegényebb országok között.A professzor szerint feltevődik a kérdés, hogy mi gátolja a szegényebb országokban a beruházások és az innováció alacsony szintjét? „Egyes országok fejletlenségét döntő módon nem a rossz földrajzi adottságaik, a kultúrájuk vagy éppen a vezetőik szakértelmének hiánya okozza.

Egy adott államban a fejlettség szintje azon dől el, hogy az ott élő társadalom miként szervezi meg saját magát.

Az önmegszervezés alatt pedig a megfelelően működő intézmények és szabályozások létrehozását és működtetését kell érteni” – hívta fel a figyelmet a professzor, aki hozzátette: kulcskérdésnek számít, hogy a politikai és gazdasági elit miként képes az intézményi rendszer megszervezésével lehetőségeket teremteni a gazdasági szereplők számára.

A professzor inkluzív és extraktív intézményeket különböztet megAz inkluzív intézmények lehetővé teszik a társadalom számára a hatalom megválasztását és leváltását, védik a tulajdonjogot, a szerződések betartását. „Ezek az intézmények biztonságot teremtenek.” Robinson szerint Anglia például azért fejlődött jobban az elmúlt évtizedekben sok más országnál, mert olyan inkluzív intézményeket hozott létre, amelyek erősen támogatták a beruházásokat és fejlesztésekre adtak lehetőséget.Ezzel szemben az extraktív intézmények nem jelentenek arra garanciát, hogy a hatalom nem tulajdonítja el az elért profitot, az innováció, vagy a beruházások eredményét, így nem is bátorítják ezeket a tevékenységeket. „Rövid távon növekedés elérhető extraktív intézmények mellett is, ez különösen olyan esetekben igaz, amikor a hatalom az erőforrások átcsoportosításával egyes iparágakat előnyben részesít. Ez a növekedés ugyanakkor abban az esetben, ha időközben nem alakulnak ki inkluzív intézmények, csak időleges lehet, hiszen a tervgazdaságokban a növekedés forrásai előbb-utóbb kimerülnek” – magyarázta a professzor.

Románia legnagyobb problémáját a kommunizmusból örökölt intézményi rendszer jelenti

„Románia azért szegényebb, mint mondjuk Anglia vagy az Egyesült Államok, mert más történelmi örökséget kapott. A kommunizmusban olyan extraktív intézmények jöttek létre az országban, amelyek nem teremtettek megfelelő hátteret a fejlődéshez” – mondta Robinson, aki egyszerűen válaszolt arra a kérdésre, hogy mit kell tennie Romániának a fejlődés érdekében: „ha változást szeretnének, akkor változtassanak a közintézményeiken”.

A professzor elmondta, hogy a román államot gyakran arra is használják, hogy szívességeket tegyen a politikusokat támogató „ügyfélkör” számára, ezért Romániában alapvető változtatásokra van szükség. „Ha ez a változás megtörténik, akkor nagyon sok dolog magától meg fog oldódni” – jelentette ki Robinson. Szerinte annak érdekében, hogy a politikum beavatkozását az intézmények működésébe vissza lehessen szorítani, a közbeszerzések és az intézményeknél történő alkalmazások még jobb szabályozására van szükség.