A lufik kipukkanhatnak, és eddig ki is pukkantak

2013-ban a tőzsdék mind kapitalizáció, mind növekedés szempontjából rekordokat döntögettek. A New York-i tőzsde egyik fő indexének számító S&P 500 egy év alatt 28,6 százalékkal növekedett, szárnyalása egész évben jó alaphangulatot adott a befektetőknek. A párizsi székhelyű WFE (World Federation of Exchanges) szerint a világ 58 legfontosabb tőzsdéjének együttes kapitalizációja novemberben elérte a 63 billió dollárt, ami így végre ismét túlszárnyalja a 2008-as válság előtti szintet. Az idei kétségkívül a tech cégek éve volt. A Netflix 287 százalékos, a Yahoo! 100 százalékos, a Facebook 99 százalékos, míg a Google 56 százalékos növekedést mutatott. A november elején tőzsdére vitt Twitter részvények az év egyik tőzsdei sikersztorijának számítanak. A befektetők természetesen elszántan keresik az évtized új vállalatát is. Sokan a Tesla Motors részvényeire esküdnek. A Deutsche Bank elemzője, Dan Galves szerint a vállalat egyenesen forradalmasíthatja az autógyártást. Vannak kétkedők is: az Axiom Capital Management elemzője, Gordon Johnson úgy számol: a vállalat részvényeinek helyes árfolyama 50 dollár lehet. Ehhez képest a mostani 150 dollár körüli érték erősen túlzónak tűnik. A befektetők többsége mégis hisz a Tesla autóiban. Az amerikai részvénypiac túlértékelt tartományba kapaszkodott – írja az investor.hu a BCA Research elemzőire hivatkozva. Ugyanakkor a szakemberek szerint ez még nem jelenti, hogy a részvényárak nem fogják elérni a buborékok kialakulásakor látott még magasabb szinteket. A befektetők óvatosak a jövőbeli kilátások megfogalmazásával kapcsolatban, és erre minden okuk megvan: a lufik ugyanis kipukkanhatnak. Íme pár sztori a múltból.

A tulipánhagyma-őrület

Kezdjük barangolásunkat a 17. századi Hollandiában. A század első felében honosították meg kertészek a tulipánt, amely szinte azonnal egyfajta divatcikké változott. A társadalom minden rétege a növény hagymájával kezdett kereskedni: nemesek, polgárok, földművesek, inasok, szobalányok, de még a varrónők is. A növény óriási értékbeni növekedést mutatott, Charles Mackay Rendkívüli tömeges káprázatokcímű írása szerint azonban a tulipánhagyma-spekuláció miatt hanyatlásnak indult az ország fejlett ipara. A tulipánhagyma-kereskedés annyira vonzóvá vált, hogy a gyors meggazdagodás reményében a befektetők akár földjüket, ingóságaikat is hajlandóak voltak eladni.1637-re a tulipánhagyma ára hatalmas magasságokba ért. Az őrület olyan mértéket öltött, hogy egyetlen tulipánhagyma értéke elérte egy szakképzett munkás 10 éves bérét, volt kereskedő, aki egyetlen hagyma megvásárlásáért 5 hektár termőföldön adott túl. Viták zajlanak arról, hogy miért következett be ezután az árak drasztikus csökkenése. Több magyarázat közül a legvalószínűbb, hogy az árak olyan magasra szöktek, hogy az már rémisztően hatott a befektetőkre, sokan emiatt megszabadultak a tulipánhagymáiktól. Ezt a példát nagyon sok más befektető követte, lavinát indítva el a piacon. Az árak egészen addig csökkentek, amíg a tulipánhagyma el nem értéktelenedett. A tulipánhagyma-őrület egyik eredménye viszont hosszú, évekig tartó gazdasági hanyatlás volt, amely a holland lakosságot nagyon mélyen érintette.

Illusztráció: Shutterstock via Konstantin Sutyagin

A déltengeri léggömb

1711-ben megalapították a Déltengeri Társaság ot ( South Sea Compan y). Az 1600-as évekbeni Angliában a kevés befektetési lehetőség mellett a megtakarítások értéke viszonylag magassá vált. A vállalat jól értett a reklámokhoz, a nyilvánosság megvezetéséhez és a fényűzéshez, így a befektetők nagy lelkesedéssel vásárolták a részvényeket. Burton G. Malkiel Bolyongás a Wall Streeten című könyvében azt írja: nem számított, hogy a társaság több területen is kudarcot vallott, mint például a dél-amerikai rabszolga-kereskedelem (a társaság több rabszolgákat szállító hajója süllyedt el). A vállalat részvényeinek értéke még a spanyol háború miatt összeomló külkereskedelme ellenére is folyamatos növekedést mutatott.A társaság 1720-ban népszerűségét kihasználva úgy döntött, hogy fölajánlja a kormány számára a teljes államadósság átvállalását. Malkiel szerint már csupán a hír hallatára a társaság árfolyama hatalmas emelkedésnek indult, a konszolidációs törvény parlament elé kerülésekor az addig 130 fontos árfolyam 300 fölé szökött. A Déltengeri Társaság részvényeit már részletekben is árulták, a társaság részvényesi körébe tartozott már a királyi család és az egész alsó- és felsőház is. Az igazgatótanács kihasználva az alkalmat folyamatosan újabb és újabb részvénycsomagokat bocsátott piacra, amelyek megvásárlását a befektetők nem bánták meg. Így ment ez addig, amíg a részvények értéke már elérte az 1000 fontot.A spekuláció a piacon hatalmas méreteket öltött. A befektetők egyre inkább keresték azokat a lehetséges vállalatokat, amelyek a Déltengeri Társaságéhoz hasonló növekedést tudtak produkálni. „Teltek-múltak a napok, s az új befektetési ötletek skálája a zseniálistól az abszurdig minden árnyalatot felölelt – szamárcsődör-import Spanyolországból, a tengervíz ihatóvá tétele, hogy csak kettőt említsünk a vadabb ötletek közül” – írja Malkiel. Ugyanakkor a legtöbb befektetőről elmondható, hogy teljesen racionálisan gondolkodtak, amíg növekedés volt jellemző az árfolyamra, biztosítva volt a részvények másodlagos piacon történő értékesítése. Mégis a Déltengeri Léggömb kidurranását a vállalat saját vezetősége okozta. Tudatában a ténynek, hogy a vállalat piaci értéke köszönő viszonyban sincs annak valós lehetőségeivel, elkezdték a részvények kiárusítását. A hír kiszivárgása lavinát indított el a piacon.

A biotechnikai léggömb

Ami most az IT-szektor, az volt a biotechnika a nyolcvanas években. Az egyik legígéretesebb iparágként kezelték, a közvélemény úgy ítélte meg, hogy a befektetési lehetőségek határtalanok: a rák gyógyítása, ellenállóbb és táplálóbb kultúrnövények és növényeken elvégzett genetikai módosítások – minden lehetséges. A közvélemény természetesen meglátszott az iparág vállalatainak részvényáraiban is. A biotechnikai részvények növekedése az előző évtizedekhez képest szinte semmihez nem volt fogható. A nyolcvanas években több részvény is akadt, amely az éves árbevétel 50-szereséért kelt el (a biotechnikai cégeknek minimális volt a nyereségük, forgalmuk, sőt évekig nem számolhattak ezek növekedésével), a befektetők új részvényértékelési módszert találtak ki, amely alapja az adott vállalat terméke (amely nem is létezett), annak lehetséges kereslete.A befektetők nagyon sok kérdést hagytak figyelmen kívül, amelyek viszont később jelentős hatással voltak a biotechnikai léggömb kidurranására. Irreálisan magas árak a piacon? Mi van, ha késik a termékek engedélyezése (teljesen új termékekről volt szó, amelyek számtalan teszten kellett megfeleljenek)? Szabadalomvédelem (a termékeket egyszerre készítette több vállalat is)? A nyolcvanas évek közepére a piac olykor a hagyományos gyógyszergyárak részvényeit kockázatosabbnak tartotta. A Genentech az ipar legnagyobb vállalata volt akkoriban. Hatalmas reklámhadjárata a még el sem készült termékei iránt hangos sikert aratott a befektetők körében is. A vállalat részvényei az 1987-es tőzsdekrach előtt 65 dollárt értek, a tőzsdei összeomlás után két évvel a részvényeket 18 dolláros árfolyamon jegyezték. A biotechnikai részvények a nyolcvanas évek közepétől annak végéig elvesztették piaci értéküket, a léggömb kipukkant.

Illusztráció: Shutterstock via yuris

A dot-com lufi

Az 1990-es évek eleje sok szempontból a személyi számítógépek elterjedéséről szólt, úgy otthon, mint a vállalati szférában. Donald Rapp Bubbles, Booms and Bustsc. írása szerint ebben az időszakban a számítástechnikai ipar sokkal inkább a számítógépek szoftver részére koncentrált, kevés befektetéssel nagy hasznokat jelentett, sok esetben fiatal huszonéves befektetők számára. A hardwarek fejlesztése háttérbe szorult, az alacsony jövedelmezőség, a kiélezett verseny és az egyre inkább megjelenő kínai olcsó munkaerőt foglalkoztató manufaktúrák hatására.„Minden egyes vállalatindítás célja az volt, hogy az új Microsoft tá váljon. Esetenként ezek a kezdő vállalatok súlyos tőkekockázattal indultak, a nyilvánosság segítségével szerették volna finanszírozni műveleteiket, amely jelentős profittal kecsegtetett” – írja Rapp. Minden vállalkozó hasonlóan indította cégét. Tulajdonukban állt egy „nagyszerű” terv, ami csupán jövedelmezőnek és modernnek kellett tűnjön a siker érdekében.A vállalatok az internetet egyre inkább profitlehetőségnek látták, kereskedelmi felhasználását korlátlannak tartották. 1994-ben megjelent a Yahoo , ugyancsak ebben az évben az Amazon é lett az első online könyvesbolt. Az eBay 1995-ben online aukciós oldalként indult. Az internet kereskedelmi felhasználása nagy lehetőségeket tartogatott. A vállalatok egyre több IPO-t (nyilvános részvénykibocsátást) hajtottak végre, sok esetben egyetlen éjszaka alatt milliomossá tették a tulajdonosokat, sőt még az alkalmazottakat is.Jó példa erre a Netscape 1995-ös nyilvános kibocsátása. A cég eredetileg 3,5 millió részvény 13 dolláros áron való kibocsátását tervezte (a vállalat értéke ekkor 450 millió $). Végül 5 millió részvényt bocsátott ki 28 $-os áron (több mint 1 milliárd $). A részvény ára a nyilvános kibocsátást követő első nap 74 $-ra is felúszott (a vállalat értéke már a 3 milliárd $-t is meghaladta). A számítástechnikai vállalatok növekedését jól mutatja az AOL példája. Az 1992-1996 közötti időszakban a vállalat piaci értéke 70 millió $-ról 6,5 milliárd $-ra növekedett. A közgazdászok szerint egy teljesen új korszak köszöntött be. Olyan elméletek láttak napvilágot, miszerint ebben az új gazdasági érában az infláció csak néhány kis baleset hatására elenyészően keletkezik, a tőzsdei összeomlásokat elavult eseményekké nyilvánították, amelyek többé nem történhetnek meg. Az „új korszakban” a hozamok alakulását az elemzők már nem tartották lényegesnek a részvények értékelésekor.2000. március 28. és április 3. között a dot-com részvények viszont 13,5%-ot csökkentek, 35%-kal álltak rosszabbul a március 10-én jegyzett árfolyamoknál. Az internetrészvények indexei 32%-os csökkenést mutattak, eladási lavina tört ki a tőzsdéken. A katasztrófa a 2000-2001-es években is folytatódott.