Új év, új gazdaság?

Azok, akik csak a makrogazdasági mutatók alakulása alapján figyelik Romániát, elégedetten zárták 2013-at, és reményekkel teli új évet köszöntöttek. Bár az egy főre eső GDP alapján sereghajtó az ország, legalább annak a növekedésében Európa-bajnok volt év vége fele. Biztosan 2% feletti, de akár 3%-os bővülés is lehetett tavaly. Hivatalosan a munkanélküliség 7,5% körül alakul, ami nem alacsony, de még mindig sokkal jobb, mint a legtöbb EU-s tagországban. Az államadósságunk az Unió egyik legalacsonyabb szintjén tartózkodik, és tavaly sem költekeztünk túlzottan, egy 2,5% körüli deficit jöhetett össze. Az euróárfolyam tavaly sokat ingadozott, de hosszú évek óta 2013-ban a középértéke alacsonyabb volt, mint 2012-ben, vagyis erősebb volt a fizetőeszközünk, mint egy éve. Bár közgazdasági alap, hogy az erős valuta rosszat tesz az exportnak (külföldiek számára drágábbak a termékeink), a kivitel mégis közel tizedével ugrott meg, ami a mezőgazdasággal karöltve a gazdasági növekedés motorját jelentette.

Ez várható idén is: 2% körüli növekedés.

Az export-teljesítményből adódó bővülés egyben viszont az is jelenti, hogy nem a belső, hanem a külső kereslet turbózza fel a gazdaságunkat. A lakosság keveset, szinte semmit nem érez a GDP növekedéséből. A kereslet stagnál, az emberek egy része az eluralkodott válságérzet miatt nem hajlandó többet költekezni, egy másik része pedig nem is tud, mert nincs amiből. Ezt támasztja alá, hogy bár a banki betétek kamatai rekord alacsonyak – 10 ezer lejes megtakarítás után havi legtöbb 30 lejt lehet kaszálni – az ország bankjaiban elhelyezett betétek összege mégis folyamatosan nő. Azok pedig, akik nem tudnak félretenni, nem igazán jutnak a keresletben is megmutatkozó többletjövedelemhez. Ezen a minimálbérnövelések részben segíthetnek: január elsejétől már 850 lej a legkisebb bruttó fizetés, az év közepétől pedig 900 lej lesz.

Ennek negatív mellékhatása is lehet: félő, hogy a munkaadók egy része nem tudja kifizetni a magas bért valamint az ezzel járó magasabb adóterheket, és elbocsátásokhoz folyamodik. Ez megdobná a munkanélküliségi rátát, amely a jelenlegi metodológiák alapján számítva tűrhető, viszont fittyet hány arra, hogy több millió romániai csak külföldön talált munkát, de egy részük hazajönne egy rendesen fizető állásért.

Közben 2014 egy, az itthoni tervekkel rendelkező lakosság számára kedvező változással indul, a lejes hitelek kamatai minden eddiginél alacsonyabbak, háttérbe fognak szorulni az árfolyam folyamatos emelkedése miatt sokakat külföldre hajszoló devizahitelek, és kedvezményesebben, biztonságosabban lehet lakást vásárolni. Ez az év a válság által taccsra vágott építőipar számára is fellélegzést jelenthet, ha már vásárolnak, egyre többen szeretnének új ingatlanba költözni.

Az inflációs mutatónk

is minden eddiginél gyönyörűbben, talán túl gyönyörűen is mutat: 2% körüli pénzhígulással zárult az év, és 2014 elején is hasonló szint várható. Az alacsony infláció alapvetően jó, de az államkassza bevételi oldalának a szempontjából egy túl csekély szint káros lehet: az áfát, ami a román állam számára továbbra is az egyik legfontosabb bevételi forrás, a termékek nominálisan értékben kifejezett ára után fizetjük: vagyis kevésbé dráguló termékek = kieső adóbevételek = újabb adók, levágott kiadások vagy magasabb hiány. 2013 végére sikerült 33%-ra feltornászni az európai alapok lehívási rátáját. Az egyharmados szint értékelendő: tavaly annyi pénzt sikerült megkapni, mint 2007 és 2012 között összesen. Ez nem csak a letisztuló szabályzásnak és egy ügyes kormánynak köszönhető, maga a rendszer kitalálása feltételezte, hogy a periódus végére ugrik majd meg a ráta. Bár az EU hétéves költségvetési kerete lejárt, és most újat kezdünk, új pályázatokkal, a kifizetések az előző időszakból még három éven át folytatódnak, minden esély megvan rá, hogy meglegyen az 50% fölötti lehívási arány. Ez még így is harmatgyenge lesz, és csak a remény él, hogy a 2014-2020-as időszakban egy gördülékenyebben működő rendszer alapján kiosztott támogatásokból bővül a gazdaság. Idén is, kisebb-nagyobb csatározások ellenére is, működő elővigyázatossági hitelszerződésünk van az IMF-fel. A szervezetet igyekszenek minden rossz, azaz a lakosságot sújtó intézkedés forrásának beállítani, de valójában védőhálót nyújt, bizalmat importál az országnak a megállapodás, és hozzájárul ahhoz, hogy viszonylag olcsón finanszírozhassuk az államadósságot. Választási évben az sem elhanyagolható, hogy egy ilyen egyezmény fegyelmezi a kormányt, gyakorlatilag ellehetetlenít egy osztogatós kampányt.

A politikai csatározások

persze idén is veszélyhordozók: 2012-ben már sikerült az elöljáróknak egy 3%-os növekedést lenullázni, ne gondoljuk, hogy ez idén nincs benne a pakliban. Egy bizonytalan kimenettel szakadó kormánykoalíció, egy érzékeny gazdasági témákat érintő választási kampány, a jegybank (BNR) új vezetőségének a kinevezése körül kialakulható harc negatív üzeneteket küldhet a külföldi befektetőknek, finanszírozóknak, még akkor is, ha a romániai politika gyakori billegéseit már beárazták. Ezek az idei várhatók és változások. De van,

ami marad a régiben.

Idén is blokkolják a növekedési, munkahely-teremtési potenciált a munkát terhelő magas adóterhek, az állami hivatalok mérhetetlen bürokráciája, pontatlan nyilvántartása, a meg nem fékezett adócsalás és feketemunka, melyek együttesen a GDP közel harmadát veszik el. Vállalkozásösztönző intézkedéseknek a nyomát sem látni, az állam az infrastrukturális befektetéseken, és nem a folyó kiadásokon spórol. A rosszul működő fontos állami szerepek, az egészségügyi ellátás, az oktatás valódi megreformálása is elmarad, pedig ezek mind gazdasági kérdések is, sőt, elsősorban azok. A makró mutatók jól mutatnak, de ezeken túl bőven maradt tennivaló.