Tudatos-e az erdélyi magyar vásárló?

A networking, azaz a kapcsolatok, a kapcsolati háló kialakításának fontosságát még nem érzékelik kellően a romániai magyarok. Volt már olyan csíkszerdai vezetőknek szervezett képzés, ahol kiderült, a helyi gazdaság fontos szereplői nem is ismerik egymást. Pontosan ezt a networking-hiányt volt hivatott pótolni az első Pénzcsinálók blogger-találkozó, amelyet az OTP Bank támogatásával Marosvásárhelyen szerveztünk meg november 11-én. A portálunkon blogot vezető, különböző szakterületről érkező szakemberek végre egy asztal körül ülve beszélhettek meg olyan témákat, mint a pénzügyi kultúra, vagy a tudatos magyar vásárló hiánya. A multidiszciplináris megközelítés érdekes gondolatokat szült. „Annyit beszélünk kultúráról, de ilyenkor színházra, irodalomra gondolunk, a pénzügyi kultúra, az oktatás eszünkbe sem jut. A hazai fogyasztókat pedig e nélkül könnyen ”hülyének„ tudja nézni egy cég, egy szolgáltató” – fogalmazott Diósi László , az OTP Románia vezérigazgatója. Az angol iskolákban a pénzügyi kultúrát már kicsi gyerekkorban elkezdik építeni, nálunk erre egyáltalán nem fektetnek hangsúlyt.

Válságkultúránk sincs – folytatta Diósi, azzal példálózva, hogy míg az amerikaiak már 2008-ban visszafogták a kiadásaikat a válságról hallva, addig nálunk még egy-két év múlva is vígan vettek fel fogyasztási hiteleket nulla százalékos önrésszel emberek.

A pénzügyi kultúrája hiánya is nagy probléma, de ennél alapvetőbb dolgok sincsenek meg. Nincs egészségügyi kultúra, környezetvédelmi kultúra sem, ez pedig arra vezethető vissza, hogy az országnak 20 éve nincs egy fejlesztési stratégiája – fejtette ki Potozky László. Somodi Zoltán erre azt mondta, a kapcsolat kétirányú, ha van is stratégia, az azért nem valósul meg, mert nincs meg hozzá a megfelelő kultúra. A találkozón elhangzott például, hogy nálunk gyakori, hogy kormányváltáskor a teljes minisztériumi csapatot lecserélik, nemhogy a szakértőket, de a portást sem hagyják a helyén, így minden vezetés elölről kezdi a stratégiák gyártását. Farkas András elmesélte, hogy a Kolozsvári Ifjúsági Főváros projekt kapcsán pénzügyi kultúrát is terveznek oktatni, és ez valószínűleg valamilyen játék formájában valósul meg, ezek ugyanis népszerűek a fiatalok körében. A pénzügyi oktatás témakörben szóba került még a Pénzidomár kezdeményezés is, amely szintén felhasználóbarát módon segít eligazodni a személyes pénzügyek útvesztőiben. Van, hogy a helyi iniciatíva kis segítséggel mégis megvalósul, és ezeknek általában meg is van az eredménye. Potozky László megosztotta bloggertársaival a Zöld vállalkozás program tapasztalatait: elhangzott, hogy sikeresen működik a Székely Gyümölcs Egyesület által létrehozott farkaslaki almafeldolgozó üzem, valamint a zetelaki erdeigyümölcs-feldolgozó is. Ezek támogatás segítségével jelentős számú munkahelyet teremtettek, sok helybéli megélhetését biztosítva. „Ezek a vállalkozások nem profitot termelnek, hanem az érdekelt felek, a közösség nyereségéért léteznek.”

„Ha van pénz, akkor tudsz kultúrát csinálni, van helyi vállalkozód, aki támogatja a helyi projekteket, ezért is lenne fontos a pénzügyi kultúra kialakítása” – jelentette ki Diósi.A találkozó egy másik fontos témája a tudatos magyar fogyasztó megléte, illetve hiánya volt. 1,4 millió magyar van Romániában, ha külön országként tekintenének ránk, ez a 80. hely környékére helyezne minket a világranglistán. Ennek ellenére rengeteg termék, szolgáltatás nincs magyar nyelven – hangzott el a témafelvetés.

A bloggerek véleménye megoszlott, hogy mi lehet ennek az oka, volt, aki szerint nem elég tudatosak a romániai magyar vásárlók, és nem igénylik például a magyar nyelvű termékleírást, feliratokat, a Csíki sör megnevezést a Bere Ciuc helyett, de volt olyan megszólaló is, aki szerint csak akkor hajlandó többet fizetni a vásárló a székely, vagy magyar termékért, ha ahhoz minőség is társul.Érdekes gondolat volt a résztvevők részéről az is, hogy a magyar nyelvű kommunikáció önmagában nem feltétlenül jelent piaci előnyt, viszont ha egy magyar érdekeltségűként elkönyvelt cég nem kommunikál magyar nyelven, akkor az ügyfelek „büntetik” a céget.A magyar nyelvű szolgáltatás iránti igény témájában Veress Emőd arról beszélt, hogy miként alakult meg az erdélyi magyar nyelvű jogászképzés, miként töltött be egy piaci rést, és milyen nehézségekkel küzd. Utóbbira példaként elhangzott, milyen nehéz egy egyetemnek pályázatírót találnia, ugyanis mire valaki kitanulja a szakma csínját-bínját, rögtön elszívja a magánszféra, amely sokkal versenyképesebb fizetést tud kínálni.

A találkozón elhangzott: a magyar nyelvű oktatás azért is fontos, mert egy OECD felmérés szerint az ismereteiket anyanyelvén elsajátítók jobban teljesítenek majd szakmájukon belül, mivel jobban, mélyebben tudják megérteni a kapcsolatokat, összefüggéseket. Farkas András arra hívta fel a figyelmet, hogy a nyelvi kérdést európai kitekintésben kell megközelíteni. Például Kolozsváron akkor lehet sikeres egy román-magyar feliratozás, ha társítanak hozzá egy nemzetközi nyelvet, mondjuk az angolt is. Így a román közösség is könnyebben elfogadja ezeknek a szükségességét, és a nemzetközi nyelv legitimálja a magyar feltüntetését is.