Elmagyarázzuk, mi a különbség a játékos értéke, egy átigazolás összege, és a focista fizetése között, és megmutatjuk, melyik kategóriában ki a nyerő. Ronaldo például 131 ezer eurót keres naponta.
Gareth Bale átszerződése az angol Tottenham től a spanyol óriás Real Madrid hoz a nyár egyik legfontosabb eseménye volt a sportsajtóban. A szinte szappanoperába illő ügy végén Gareth Bale lett a futballtörténelem eddigi második legdrágább játékosa, a madridi csapat 91 millió eurót fizetett érte a londoni székhelyű Tottenhamnek. Később a walesi játékos fizetése is napvilágot látott, menedzsere szerint nettó 13 millió eurót keres évente új szerződésével.Szinte egyidőben az átigazolással a Real Madrid meghosszabbította legnagyobb sztárjának, Cristiano Ronaldo nak is a szerződését, aki immár évi nettó 17 millió eurót keres. A két játékos fizetésében nincs benne a saját menedzsmentjük által kötött reklám- vagy egyéb szerződések értéke, ami a legnagyobb futballsztárok fizetésének sok esetben a többszöröse is lehet.
De mitől ilyen értékesek ezek a játékosok? A klubok miből képesek finanszírozni a szinte felfoghatatlan béreket? A válság sem tud gátat szabni olyan átigazolásoknak, amelyek nagyon sok szakértő szerint túlzott díjak kifizetését jelentik egy focista játékjogáért? Valóban megszolgálják a modern kor zsoldosai az értük kifizetett elképesztő pénzeket, nem is beszélve a fizetésükről?
Közvetítési jogok
Ha részletesen megvizsgáljuk a tíz legnagyobb árbevétellel rendelkező klub bevételeinek összetevőit, arra a következtetésre juthatunk, hogy az nagyon sok tényezőtől függ. Feltűnő például, hogy a két spanyol óriáscsapat közvetítési jogdíjakból, amely nagyrészt a televíziós és rádiós közvetítési jogok eladását jelenti, a többieknél nagyobb összeget kap. Ez legfőképp annak tudható be, hogy a spanyol bajnokság szabályzata szerint a Primera División csapatai önmaguk adhatják el a mérkőzéseikre szóló közvetítési jogokat, ami a Real Madrid és a Barcelona számára kiemelkedően jó alkupozíciót jelent.
Más bajnokságok esetében, mint például az angol, ezeknek a jogoknak az eladását maga a ligát működtető labdarúgó szövetség végzi, ami a nagyobb klubok számára nem feltétlenül előnyös, hiszen a szövetség a pénzek leosztásánál nem veszi figyelembe azt a fontos tényezőt, hogy a televíziós társaságok leginkább a nagyobb csapatok miatt fizetnek, sőt a nézőket is ezek a mérkőzések érdeklik. Ennek ellenére a kiscsapatok is jelentősnek mondható összeget kapnak a szezon végén, a nagyok kárára.
Meccsbevételek
A csapatok meccsnapi bevételeit leginkább a jegyek és bérletek eladása adja. A klubok egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek stadionjaikra, felismerték, hogy a nézők sok esetben többet hajlandóak fizetni, ha olyan létesítményekben nézhetik meg kedvenc csapataikat, amelyek minden igényt képesek kielégíteni. A meccsnapi bevételek arányosak a stadionok befogadóképességével. Például a Real Madrid stadionja, a néhai legendás klubelnökről elnevezett Santiago Bernabeu 85 ezer férőhelye, vagy a barcelonai Nou Camp 98 ezres befogadóképessége magyarázza a bevételek nagyságát a két spanyol csapat esetében.
Az angol létesítmények is a világ élvonalába tartoznak. Fontos ugyanakkor megjegyezni azt, ami szinte csak Angliában jellemző, hogy a szurkolók nem támogatják az új stadionok építését, félnek ugyanis a régi legendás helyszínek elvesztésétől. A szurkolók tiltakozása miatt például a Chelsea kénytelen volt felhagyni új stadionjának építkezési terveivel, annak ellenére is, hogy a csapat már rég kinőtte a 41 ezer férőhelyes Stamford Bridge stadiont. A klub vezetői nagyon nehezen, de végül megfelelő helyszínt találtak a stadionépítésre, ami, úgy tűnik, megfelel a szurkolók számára is. A csapat tulajdonosa, az orosz milliárdos Roman Abramovic , megvásárolt egy régi gyárüzemet, amelyet a tervek szerint 60 ezer fő befogadására alkalmas stadionná alakítanak át.
A jegyértékesítés Németországban megy a legkönnyebben, legfőképpen amiatt, mert a Bundesliga csapatainál a jegyárak a bajnokság színvonalát figyelembe véve nagyon alacsonyak. A Bayern München a szezon előtt két hónappal eladta az összes hazai meccsre szóló bérletét, a Dortmund 2012-es utolsó fellépésére a klub hivatalos közlése szerint 360 ezer jegyigénylés érkezett a 80 ezer férőhelyes Signal Iduna Park ban tartandó összecsapásra. A német klubok, bár megtehetnék, a szurkolók irányában érzett szolidaritásból nem emelik a jegyárakat, így a meccsnapi bevételek tekintetében nem tudnak kiemelkedően magas számokat felmutatni.
A stadiumguide.com elemzése szerint, amelyet az európai stadionokban eladott jegyekről készített, Spanyolországban a jegyek 30-80 eurós, Olaszországban 18-135 eurós, Angliában 40-60 eurós, míg Németországban 20-50 eurós intervallumban mozognak az elsőosztályú mérkőzéseken. A cikkből az is kiderül, hogy az átlagbérek arányában a spanyolok költenek a legtöbbet focimérkőzésekre, őket követik az angolok, az olaszok és a németek.
Bevételek a kereskedelmi tevékenységből
A kereskedelmi bevételek tekintetében a német rekordbajnok Bayern München tudja a legjobb eredményt felmutatni. A Bayern árbevételének 55%-át adja a csapat által végzett kereskedelmi tevékenység. Ebbe beletartoznak a mezszponzori megegyezések, reklámszerződések és a merchandising.
A Barcelona és a Qatar Sports Invetsments között 2011-ben megszületett megállapodás számít a világ eddigi legmagasabb mezszponzori bevételének, ami évi 30 millió euró bevételt hoz a katalán klub konyhájára. Ez a rekord 2014-től a múlté lesz, mivel a Manchester United 357 millió fontos mezszponzori megállapodást kötött a General Motorsszal, ami 7 éven át évi 50 millió font körüli összeget hoz majd a manchesteri vörös ördögök számára.A legnagyobb klubok merchandising tevékenysége a végletekig kifejlett. A csapatok jelentős bevételeket könyvelnek el a mezek eladásából, amin akár a szurkoló vagy a kedvenc játékosa neve is szerepelhet. Ajándéktárgyak véget nem érő sora várja a szurkolói boltokba betérőket, de akinek kedve van, részt vehet akár egy stadiontúrán, vagy meglátogathatja a csapat múzeumát 20-30 euró ellenében.
A futball jól működő üzletággá nőtte ki magát. A csapatok igazi gazdasági társaságokká fejlődtek, amelyeknél a sportszakmai sikerek és a gazdasági eredmények ugyanolyan fontosakká váltak.
Hogyan árazzák be a focistát?
A játékosok értékét több tényező is befolyásolja. Nagyon fontos a focista életkora, hiszen az értékét döntően befolyásolja, hogy még hány évig képes szolgálni a játékjogát tulajdonló klubot. Egy magas szinten teljesítő 35 éves játékos értéke természetesen jóval alacsonyabb, mint egy fiatal, megannyi lehetőséget magában rejtő 20 éves focistáé. A játékos értékén nagyon sokat dobhat a reklámérték is, a nagyobb sztárokon a kollektív reklámszerződések esetében hatalmas gázsit keresnek a nagyobb klubok (pl. sportszergyártókkal készített reklámfilmek).
Mindezek ellenére mégis mindig az egyik legfontosabb tényező a pályán nyújtott teljesítmény. A mai kiegyensúlyozott bajnokságokban a klubok számára lehetetlen jó eredményt elérni, ha az átigazolási időszakban nem nyúlnak mélyen a zsebükbe. Ha nincsenek sportszakmai eredmények, a csapatoktól elfordulnak a szurkolók, ami pénzügyileg a világ legnagyobb klubjait is nagyon rosszul érintheti.
De mi a helyzet a romániai kluboknál?
A román átigazolási rekordot Vlad Chiricheș döntötte meg, aki ezen a nyáron a Steaua Bukarestből az angol bajnokság egyik jelentős erejét képviselő Tottenham Hotspur csapatába szerződött. Az ügylet létrejötte előtt a német transfermarkkt.de Chiricheș értékét 8 millió euróra becsülte. Végül a több nagycsapattal is hírbe hozott 23 éves játékost hosszúra nyúlt huzavona után 8,5 millió euróért engedte át a Tottenhamnek a Steaua tulajdonosa, a hírhedt Gheorghe Becali. A román játékos ügynöke szerint Chiricheș 5 éves szerződésével évente 1,2 millió eurót keres majd Londonban.
Chriricheș Londonba szerződésével változás állt be a legdrágább Romániában játszó játékosok rangsorában. A mérvadó transfermarkt.com szerint a Liga 1-ben futballozók közül a legértékesebbek holtversenyben a Steaua fiatalja, Alexandru Chipciu , valamint a CFR Kolozsvár kapusa, a portugál Mario Felgueiras. Mindkettejük értéke 3,5 millió euró.Romániában nagyon nehéz ugyanakkor megbecsülni egy-egy játékos keresetét. A klubok sok esetben vigyáznak arra, hogy ne kerüljenek nyilvánosságra olyan információk, amelyek esetleg megbolygathatják mindazok lelki békéjét, akik felettébb nem elégedettek kedvenc hazai játékosuk teljesítményével. Becslések szerint a legmagasabb fizetést a Sporting Vasluiban játszó Lucian Sânmărtean kapja (évi 380000 euró), de nagyon jól áll a listán Ricardo Cadu , a kolozsváriak csapatkapitánya is (évi 360000 euró).Azt, hogy Kelet–Európában nem lehet sokat kaszálni a focival, a CFR Kolozsvár tulajdonosa, Pászkány Árpád több ízben is cáfolta. A csapat az elmúlt évek egyik legfontosabb romániai csapatává nőtte ki magát. A ProSport szerint a vasutasok a tavaly őszi Bajnokok Ligája szereplés hatására rekordbevételt könyvelhettek el. A klub 17,3 millió eurót keresett a Bajnokok Ligája szerepléssel, 1,8 millió eurót kapott az elsőosztályú meccsek közvetítési jogaiért cserébe, 6 millió euróért adott el játékosokat és 4 milliós bevételt könyvelhetett el a jegyértékesítésből és szponzoroktól.
A Transtelex egy egyedülálló kísérlet
Az oldal mögött nem állnak milliárdos tulajdonosok, politikai szereplők, fenntartói maguk az olvasók. Csak így lehet Erdélyben cenzúra nélkül, szabadon és félelmek nélkül újságot írni. Kérjük, legyél te is a támogatónk!
Támogató leszek!