Luxussuli Kolozsváron: épp csak a kerítés nincs kolbászból

Hiányzott a kommunikáció, a közvetlen kapcsolat a tanár és diák között, félelem uralkodott, és elsiklott a felelősség. Kolozsvári tanárként ezt érezte a rendszerváltás utáni években Simona Baciu , aki a Soros Alapítvány oktatási programjai mintájára – és a szervezet segítségével – 1992-ben megalapította a ma Cambridge School ként ismert kolozsvári magániskolát. Akkor még egy 12 fős óvodai csoporttal indított, nem beszélt vízióról, értékekről, csak az volt a célja, hogy a gyerekek boldogak legyenek együtt – mondja. Ma már több mint 500 Kolozsváron élő diák oktatási intézményét vezeti. A Transylvania College Alapítvány elnöke magabiztos gyerekeket akar látni, ezért nemcsak az akadémiai fejlődésre helyezi a hangsúlyt az iskola minden programja, hanem a személyiségfejlesztésre is.„Egy gyerek akkor tanul a legjobban, ha elhiszi, hogy képes rá, tehetséges valamiben. A legfontosabb, hogy a ”nem tudom„ romániai kultúrájából ”képes vagy rá„ alakuljon. A negativizmus az egyik legnagyobb gond ma Romániában. Ha a gyerekek ezt látják, mindennel szemben kritikussá, szorongóvá válnak.

Nálunk a tanuló őszintén elmondhatja, ha nem csinálta meg a házi feladatát, mert nem volt ideje, mert nem tudta, vagy csak elfelejtette. De nem szabad félelemnek lennie benne, ami miatt elfedné az igazságot. Ugyanakkor meg felelősséget kell vállalnia, tiszteletet kell tanúsítania, részt kell vennie a közösség életében” – osztja meg a Pénzcsinálóknak adott interjújában a magániskola alapelveit Simona Baciu. Rendkívüli beleéléssel mesél, ami meglepetésként ér. Azzal az általános előítélettel érkeztem az iskolába, hogy egy jól menő, sznob szülők pénzén élő üzleti vállalkozásba tekintek be. Ezzel szemben az igazgatónő leszögezi, hogy non-profit szervezetként működnek. Ez persze nem jelenti azt, hogy az ott dolgozók ne keresnének bőven átlag felett, – az elvárt minőséget meg kell fizetni –, csakhogy az intézmény célja nem a hagyományos értelemben vett nyereség, hanem a társadalmi haszon képzése.A felelős és gördülékeny működéshez az üzleti életből kölcsönöztek modellt: minden alkalmazottnak megvan például a jól körülírt feladatköre. Amennyiben év végén profit képződne, azt visszafektetik, hogy tovább fejlesszék a létesítményeket.

Az iskolának van egy vezetőségi tanácsa, amely olyan tagokból áll, akik nem részvényesek az iskolában. Az alapítvány elnöke nem vesz részt a vezetésben, csak jelentéseket kap, hogy fedezik-e a költségeket a bevételek, hogy állnak a pályázatokkal, befolytak-e a tervezett tandíjak.

Merthogy tandíj az van,

és elég borsos, ahogy azt Baciunak is felvetem. Ő erre azt mondja, hogy a Transylvania College az egyik legolcsóbb magániskola, amelyet ismer. „Bárhol a világban havi ezer eurónál kezdődik a minőségi oktatás díja. Bukarestben is legalább évi 10-12 ezer euró a legolcsóbb magániskola. Nálunk 3500 – 4500 euró évente a tandíj.”Arra, hogy a hazai vásárlóerőhöz képest ez még mindig igen elrugaszkodott, azt mondja: mentalitásváltásra van szükség, Románia az egyetlen ország, ahol még nem az oktatásban látják a gazdasági fejlődés lehetőségét. „Tudom, hogy Románia számára nagyon nehéz még elfogadni, hogy a jó oktatás pénzbe kerül, de ez az igazság. Azért ilyen drága, mert az állami költségvetésből semmit sem kapunk. Pedig külföldön csak a különbözetet kell fizetnie a szülőnek a magán és az állami iskola fenntartási költségei között.” Utánaszámoltunk, hogy egy ilyen változtatás mennyire könnyítené meg a romániai magániskolák helyzetét. Arra jutottunk, hogy állami költségvetésből évente 1081 lej jut egy óvodásra, diákra vagy egyetemistára. Ez azért még mindig jócskán elmarad a 4 ezer euró körüli tandíjtól. Simona Baciu azt mondja, hogy az állami költségvetésben egy diákra szánt összegben még nincsenek benne a magánórák, tanfelszerelések, és azzal a ténnyel sem számolunk, hogy egy magániskola nem kapja ajándékba ingyen az épületét, az infrastruktúráját. Részben megnyugtat azzal, hogy létrehoztak egy ösztöndíjprogramot is azon tehetséges gyerekek számára, akik nem engedhetik meg a tandíj kifizetését, így, igaz, egy alapos rosta után, de teljes vagy részleges támogatásban részesülhetnek. A finanszírozásba a magánszektor is bekapcsolódik. Külföldön az is gyakori, hogy magánbefektetők, cégvezetők finanszírozzák egy-egy épület megépítését, amit aztán róluk neveznek el, ez azért még nem alakult ki nálunk, de jó úton járunk.

Sokszínűségre törekednek

Baciu nagyon örvend neki, hogy az online sajtón keresztül az erdélyi magyar közösséghez szólhat. Azt mondja, számára nagyon fontos az, hogy Kolozsváron több etnikum él, a célja már az iskolaalapításkor az volt, hogy románok, magyarok, németek, és minden itt élő nemzetiség diákjai együtt tanulhassanak.„Tisztelet a sokszínűség iránt” – sorol egy újabb iskolai alapelvet, és kiemeli, hogy éppen most szentelnek ennek egy egész hetet. A rendezvénysorozat lényege, hogy minden, az iskolában képviselt etnikum tagjai bemutatják a saját hagyományaikat a többieknek, például a konyhaművészetük különlegességeit.„Már a kezdetekben nagyon akartam, hogy legyenek magyar gyerekeink. 2004-ben alapítottuk meg a magyar bábszínház klubot az iskola keretében. Annyira szép volt, hogy a román, amerikai, angol gyerekek is magyarul kezdtek tanulni. Nagyon sok tanulni valónk van a gyerekeinktől” – jelenti ki. Az iskolában két tanulmányi vonal van: egy nemzetközi, ahol angol nyelven folyik az oktatás, és a román vonal, ahol az órák fele románul, másik fele angolul van megtartva. Azok a gyerekek, akiknek más az anyanyelvük, saját nyelvüket is tanulhatják. Van például magyar óra is. Az idegennyelv-tanulás is széleskörű: az angol mellett németet, spanyolt, franciát oktatnak általános iskolában, de líceumban most a kínai nagyon menő.

Pozitív közeg

Az iskolában erős a versenyszellem, arra sarkallják a tanulókat, hogy a legjobbak akarjanak lenni. „Érjék el a maximális potenciáljukat, vállaljanak kockázatot, cselekedjenek a közösségért, ne üljenek a dobozukban, ne azt vallják, hogy lehetetlen változást elérni” – oszt meg újabb elveket Baciu.

Nagyon sok esetben egy negatív vezető befolyásolja a közösséget. Baciu ezt a jelenséget is kezelni kívánja. „Ha nem cigizel, nem iszol, túl sokat tanulsz, nem tartozol közénk” – hangzik el nem egy baráti társaságban. „Fontos arra tanítani a diákokat, hogy pozitív példát kövessenek, és pozitív vezetőt kövessenek.” „A kreativitás ösztönzése hiányzik a romániai állami iskolákból. Ha a kifestős színezése közben átléped a vonalat, nem azt jelenti, hogy te gyengébb vagy. Lehet, hogy következőkör a vonalon belül maradsz, vagy lehet, hogy már nem is kell betartanod a vonalat.”

Az alapítvány vezetője arról a rossz beidegződésről is beszélt, hogy a nap végén a szülők arra kíváncsiak, mi nem volt jó aznap az iskolában. „Konfliktusok mindig vannak, ezek megmaradnak anélkül, hogy felemlegessük őket. A szülőt az kellene érdekelje, hogy mi volt különleges, milyen újat hallott a gyerek.” A Transylvania College-ban rengeteg szabály van. Baciu azt mondja, nincs „rendőrség”, de ahhoz, hogy megfelelő színvonalon működhessen az oktatás, szükség van ezekre. A fotógalériában képaláírásként szemlézünk az érdekesebb szabályokból.