Pár észrevétel az EMNP átalányadóval kapcsolatos állásfoglalásáról

Zatykó Gyula, az Erdélyi Magyar Néppárt alelnöke és Mátis Jenő , az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács gazdasági alelnöke hétfőn közleményben tiltakozott az átalányadó bevezetése ellen. Az állásfoglalást több sajtóorgánum is közölte, ezért úgy gondolom, fontos cáfolni néhány kijelentést, szigorúan gazdasági kritériumok és tények alapján. „Az Erdélyi Magyar Néppárt és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács nem ért egyet az átalányadó bevezetésével, és határozottan tiltakozik a kormányzat minden adóemelési szándéka ellen.” A kormány nem adót emel az átalányadó által, hanem az érintett cégek a 16%-os jövedelemadó helyett egy fix összeget fizetnek majd. Az átalányadó mértéke vitatható, de sok gazdasági szereplő elismeri, hogy azok, akik eddig is fizettek adót, nem kell többet utaljanak majd az államkasszába, sőt. Részletesen írtunk erről a Pénzcsinálók on. A mostani átalányadó formája NEM azonos a Boc-kormány idején bevezetett adónemével (azt a 16%-os jövedelemadón túl kellett fizetni, és egy teljesen fix összeg volt). „Az átalányadó alól mentesülnének azok a cégek, amelyeknek nagy az éves forgalmuk, illetve jelentős vagyonuk, sok alkalmazottjuk van. Ezek többnyire multinacionális nagyvállalatok.” Nem az átalányadó alól mentesülnek ezek a cégek, hanem az adónem csak egy jól behatárolható szektor jövedelemadója. A multik is természetesen kell fizessenek 16%-os jövedelemadót, de ez igaz a sarki kisboltra, a mészárszékre, és a pékségre is. A törvényben meghatározott alkalmazotti létszám és forgalmi megkötés a kisvállalkozások behatárolására használatos (250 alkalmazottnál kevesebbel rendelkező cégek, melyeknek éves forgalma nem haladja meg az 50 millió eurót, vagy aktíváik összértéke kevesebb, mint 43 millió euró), és nem multipárti diszkriminációra. „Várhatóan hatalmas, sok esetben végzetes károkat fog okozni a szolgáltatói ágazatnak, és több ezer ember válik majd munkanélkülivé. Vélhetően a fekete gazdaság irányába lépnek majd az ágazatban működő vállalkozók, márpedig a jogi keretek megkerülése bizonytalanságba veti mind a munkáltatót, mind a munkavállalót.” Az átalányadót éppen azért vezetik be, mert hatalmas az adócsalás a közleményben is említett vendéglátói, turisztikai iparágban, valamint az autószerelőknél és karbantartóknál. A cégek közel kétharmada vallja évek óta veszteségesnek magát, és így nem járul hozzá az ország költségvetéséhez. Lehet, hogy lesznek bezárt cégek, de a gazdasági racionalitás és a cégek társadalmi felelősségéről szóló elmélet is azt mondja: ha a vállalkozás nem nyereséges, és nem tud társadalmi hasznot termelni (például a jövedelemadó befizetése, munkakönyves alkalmazottak foglalkoztatása útján), akkor nincs miért léteznie. Ha viszont termel ilyen hasznot, de nem volt hajlandó eddig az államkasszába befizetni, az nem fair azokkal szemben, akiknek az adójából finanszírozott infrastruktúrát, szolgáltatásokat használja. „Sokkal fontosabb lenne a gazdaság kifehérítése, a terhek átcsoportosítása, a kisvállalkozók ösztönzése és az államháztartás kiadási oldalának példás ellenőrzése.” Persze, hogy fontos az ösztönzés, de jó lenne, ha valaki megmondaná, hogy miből és hogy. A kormány éppen hogy most próbál meg egyet fehéríteni a gazdaságon, a kenyér-áfa csökkentés az átalányadó mellett a másik ötlet, meglátjuk, bejön-e, vagy sem. Más, legalább életképesnek tűnő javaslatokat – és nem címszavakban megfogalmazott célkitűzéseket – nem ismerni.A képlet nagyon egyszerű: vagy a bevételeit növeli a kormány ahhoz, hogy a terheket csökkenteni tudja, például az adófizetők körének bővítése által (amire az átalányadó egy próbálkozás), vagy a kifizetéseket vágja vissza. Utóbbi – egy nyugdíjcsökkentés, vagy fizetésvágás – nem hiszem, hogy tetszene a politikai osztálynak, elég nehéz kommunikálni, tény. Viszont az ellenzék akkor is írhatna közleményeket, ez is tény.Persze lehet adósságból is nőni, de mint látjuk világszerte, az hosszútávon nem működik. Így végül csak visszatértünk a kiindulóponthoz: amikor Romániában 4,3 millió ember adója tart el 20 millió lakost, az adózók körének kiszélesítése igenis prioritás. „Reméljük, hogy a román kormány átértékeli fiskális politikáját, és a kisvállalkozók, illetve a lakosság megsarcolása helyett az Európában egyre több államban bevezetett, a tehetős, többnyire a banki, illetve energiaszektorban tevékenykedő cégeket kötelezné nagyobb tehervállalásra.” A bankok és energetikai cégek megadóztatása enyhén szólva is vitatott. Egy gazdaság növekedéséhez ma már elengedhetetlen, hogy a pénzintézetek hitelezzék a vállalkozókat. Ha további adókkal bombázzák a bankokat, azok vagy elmenekülnek, vagy még drágábban adnak hiteleket, azaz még kevesebb lesz a fizetőképes ügyfél, a rentábilis beruházás. Ez rossz a gazdaságnak.A rezsicsökkentés tényleg menő manapság, szétosztani a nagygazdagok vagyonát, kell ennél jobb hívószó? De ennek is vannak „mellékhatásai”, például, hogy ezek a cégek is visszafogják a nyereségükből finanszírozott korszerűsítést, vagy veszteségeket halmoznak fel, eladósorba kerülnek, végül pedig az állam vásárolja vissza őket, és a mínuszaikat az államkasszából kell kipengetni – amit ugyebár ugyancsak mi fizetünk, akárcsak a közüzemi számlákat.

Utolsó megjegyzés

: nem állítom, hogy a szolgáltatói szektor átalányadója a tökéletes megoldás, szinte biztos, hogy lesz negatív hatása is, de végre legalább egy próbálkozás a gazdasági intézkedéseket eddig elodázó kormánytól a gazdaság kifehérítésére. Kiderül, hogy milyen lesz a hatása, de semmiképp sem kellene multi- és piacgazdaság-ellenes, logikátlan félretájékoztatással vagdalkozni az alternatív megoldások felmutatása helyett.