Hogy állunk valójában az EU-s alapok lehívásával?

Gyorsult a EU-s alapok lehívási üteme, de még így is a tagállamok rangsorának legvégén kullogunk. Mit szúrtunk el, egyáltalán tényleg ilyen sötét-e a kép? Vannak még pénzek, vagy már jobb a következő költségvetési időszakra tekinteni? Fazakas Zsuzsanna , az EuroTop Consulting marosvásárhelyi tanácsadó-cég munkatársa igazít el minket az EU-s alapok útvesztőiben.

Gyakran hallani különböző strukturális alapokról, kohéziós alapokról, szektoriális programokról, de nem világos, milyen kategóriákban is igényelhetők a támogatások. Kérem, tegyük helyre a besorolást.

– Hét alap operatív program van (regionális, környezetvédelmi, szállítási, gazdasági versenyképesség, humán-erőforrás fejlesztés, adminisztratív kapacitások fejlesztése, valamint a technikai asszisztencia). Ezek mellé társul a Nemzeti Vidékfejlesztési Program, a Halászati Operatív Program, valamint a területi együttműködést előirányzó program. Ezeket a programokat az Unió a Strukturális és Kohéziós Alapokból finanszírozza. A Strukturális Alapok az EU regionális politikájának fő pénzügyi eszközei, beletartoznak: az Európai Regionális Alap, az Európai Szociális Alap, Mezőgazdasági, valamint Halászati Alapok. A Kohéziós Alapot felhasználva főleg nagyméretű közlekedési és környezetvédelmi projekteket lehet megvalósítani.

A 2007-2013-as időszakra kiutalt 33,5 milliárd euró elköltésével nagyon rosszul áll Románia. Mennyire is?

– Ha a június 14-én közzétett hivatalos dokumentumot nézzük, Romániában az alap operatív programok alapján lehívott pénzek aránya 15,18%. Ez tavaly ilyenkor még 7,46% volt. Ha hozzászámoljuk a két kiegészítő program eredményeit is (vidékfejlesztési és halászati), akkor egy 22%-os átlag jön ki. Tavaly év végén csak a közép-kelet-európai országokat nézve is a sor végén kullogtunk: Észtország és Litvánia 59%-on állt, Lengyelország is 49% fölött, Magyarország a rendelkezésére álló alapok közel 40%-át, Bulgária közel 30%-át hívta le. Tudni kell azonban, hogy még van két évünk elkölteni ezeket az összegeket: lényegében ez az arány nőhet, egy év alatt már duplázódott.

Ez azonban csak a kifizetések aránya.

Így van. Eddig leadták a pályázatokat, megkötötték a szerződéseket, nagyon sok pályázat megvalósítása azonban csak most kezdődött el. A lehívott pénzek aránya nem azt jelenti, hogy volt-e elég pályázó egy adott kiírásra, hanem hogy a leadott és megnyert pályázatokat milyen arányban sikerült kifizetni, elszámolni. Ezek a kifizetések több okból késnek: az intézményrendszer hatékonytalansága, másrészt a kedvezményezettek cash flow problémái miatt. Megnyerik a pályázatot, húzzák, halasztják, addig viszont a pénzek állnak, nem tudják azokat mások felhasználni, olyanok, akik esetleg rendelkeznének a megfelelő erőforrással a gyors megvalósításhoz.

Több fontos szempontot is érintett. Lesz még két évünk elkölteni a pénzeket: ez mit jelent, idén még lehet pályázni, és lesz két év a megvalósításra?- Az EU hétéves tervezési időszakának a végén, 2013-ban vagyunk, ez azt jelenti, hogy már csak idén lehet megkötni a szerződéseket, az N+2-es szabály értelmében azonban lesz még két év a megvalósításra. Nemrég viszont elhangzott az a javaslat, hogy Románia esetében az N+3-as szabály legyen érvényes, vagyis még egy évet kapnánk „ajándékba”, hogy növeljük a lehívott pénzek arányát.

Románia tehát a lehívások tekintetében áll rosszul. A szerződés-kötésekre nincs valamilyen adat, ami talán fényesebb képet festene?

– 2013. júniusi értékelések szerint bizonyos programok esetében körülbelül 70%-os a megkötött szerződések aránya. Ez a szám több mint 90%-ra rúg a Regionális Operatív Program, valamint Környezetvédelmi Operatív Program esetében.

Akkor itt nem a pályázókkal van a gond: ők szép számmal vannak, inkább a kifizetések döcögnek. A lehívási rendszerünket mi – vagyis Románia – találtuk ki. Mi a hibája ennek, miért nem működik?

– Egyrészt a gond az, hogy az intézményekben dolgozó emberek létszáma alacsony. Egy évet vagy akár két évet is eltart egy pályázat elbírálása, és azután az elszámolások jóváhagyása. Késedelmek azért is történtek, mert egy adott ponton az Európai Unió leállította a kifizetéseket, hogy ellenőrizze a közbeszerzések helyességét, ugyanis visszaélések történtek, felülbírálták az egész rendszert, vissza is kellett fizetni bizonyos összegeket, találtak olyan pályázatokat, ahol nem volt alátámasztott a kifizetés. Lassító faktor az is, hogy intézményrendszer szintjén, a harmadik elbírálási fázisban szerződtetnek külső cégeket a munkára, de ez, mint minden bürokratikus folyamat, megint egy procedúra, ami időt vesz igénybe. Ennek persze segítő szerepe is van, hiszen szakembereket vonnak be, akik el tudják látni a munkát. 2008 óta azért egy jelentős javulás történt, most úgymond mindenki tudja a dolgát, a folyamatok működnek, amíg ez kialakult, addig voltak nehézségek.

Más országok esetében is ennyire döcögött az eljárás a kezdetekben?

– Talán Lengyelország a legjobb példa, ők akár már az előcsatlakozás időszakában jól kitalálták a belső intézményrendszerüket. Ezt nem befolyásolja például a kormányváltás, míg nálunk ilyenkor általában akadoztak a kifizetések, változtak a folyamatok, a törvénykezések, stb.

A cégek oldaláról említette a cash-flow problémát: mi az oka annak, hogy valaki megnyer egy pályázatot, de nem tudja megvalósítani? Szankcionálják-e a szabályok azt, hogy mások elől vette el a lehetőséget?

– Lényegében büntetik, de főleg csak akkor, ha kifut a rendelkezésére álló maximális időszakból. Egy példával élve: ha van két évem megvalósítani egy vidéki infrastruktúrát, például úthálózatot, és az alatt a két év alatt egyáltalán nem végeztem el semmit, nem adtam le semmilyen elszámolást, 2%-os büntetőkamatot kell fizetnem a hátramaradt összegekre.

A cégek miért késnek? A finanszírozással van a gond?- A pályázatok vállalkozások esetében szinte mindig utófinanszírozással jöhetnek létre, ez azt jelenti, hogy egy adott számla értékét teljes mértékben ki kell fizetnie, és majd csak utána kapja vissza a támogatás értékét a finanszírozótól. Ugyanakkor előfinanszírozást is lehet kérni egyes programok esetében, de ennek a feltétele, hogy banki garancialevelet mutasson fel az ügyfél, ami vagy azt jelenti, hogy a készpénzt leköti a cég a bankban, vagy jelzálogot mutat fel. Ezért nagyon kevesen élnek ezzel a lehetőséggel, nem segíti a helyzetüket.

A bankok mennyire vesznek részt az EU-s alapok lehívásának támogatásában?

– Az áfa értékét, vagy az önrészt is finanszírozzák, akár azt az időszakot is, ami egy számla kifizetése és a támogatás utalása között telik el. Viszont ehhez a vállalkozást a megszokott banki hiteligénylési procedúrának vetik alá. Vannak programok, vannak lehetőségek, akár az Országos Garanciaalapot is igénybe lehet venni, kis- és középvállalkozások esetében akár 80%-os garanciát is lehet igényelni.

Sokan azért félnek az EU-s alapok lehívásától, mert nagyon bürokratikus a folyamat. Az is hírlik, hogy szinte lehetetlen megnyerni a támogatást egy szakértő cég bevonása nélkül. Mennyire állnak ezek?

– Sajnos valóban nagyon bürokratikus rendszerről beszélünk, ami azt jelenti, hogy a pályázatokat az első fázisban általában visszautasítják, mert a pályázati dokumentáció formailag nem felel meg a követelményeknek. Beszélhetünk tartalmilag tökéletes, több ezer oldalas pályázatról, ha egy aláírás, pecsét nincs ott, egy melléklet hiányzik, a pályázatot visszautasítják. Más országokban lehetőség van a hiány pótlására, míg nálunk ezt nagyon kevés helyen engedik meg. Gyakorlat teszi a mestert – azok a szakemberek, akik naponta kapcsolatban állnak ezekkel az intézményekkel, ismerik azokat az apró részleteket, amelyek laikusok számára talán nem nyilvánvalóak.

Fél év van hátra a pályázati időszakból. Érdemes-e még pályázni, vagy már jobb a 2014-2020-as időszakra összpontosítani, amikor is az ország 18%-kal több forrást használhat fel, 39,9 milliárd eurós keretről van szó?

– Lényegében már kifutottak az uniós pályázati programok, jelenleg csak a Vidékfejlesztési Program 4. altengelyét alkotó Leader programra lehet pályázni, kisebb projektekre, önkormányzatok, cégek tudnak 5-50 ezer eurós támogatást lehívni. Most a következő költségvetési időszakra kell felkészülni, stratégiát kidolgozni, tervet készíteni, hogy mire lenne szükségünk. Az új operatív programok körülbelül ugyanazt az irányelvet követik majd, mint az előzőek, lesz pénz informatikára, képzésekre, kutatásfejlesztésre, vidéki infrastruktúrára, energiahatékonyság növelésére, munkahelyteremtésre, vállalkozásfejlesztésre, tanintézmények, szociális központok modernizálására. Több mint valószínű, hogy könnyebben fognak menni a lehívások, mint 2007-2013 között, már most javult a helyzet, az intézményrendszer, a kedvezményezettek is jobban átlátják a folyamatokat.