Ragaszkodnak a földhöz a székely önellátó gazdák

Mennyire termelnek piacra is, avagy inkább csak önellátásra a Székelyföldön nagyon jelentős számban jelen levő, egészen kis gazdaságok, mi lesz velük a jövőben: a döntően, illetve részben önellátók megmaradnak, árutermelővé válnak, netán felszámolódnak? E kérdések megválaszolását tűzte ki célul Elek Sándor , Illyés László, György Ottília és Péter Katalin kutatása, amelynek címe Családi gazdaságok Székelyföldön, és melynek eredményeiről a május 24-én, Csíkszeredában megrendezett Andorka Rudolf Emlékkonferencián dr. Elek Sándor beszélt. A romániai EU csatlakozás előtti makrogazdasági adatok az agrárium szempontjából kedvezőek voltak: gyorsan növekedett a belső fogyasztás, a rohamosan emelkedő hazai bérek teremtettek jó körülményeket. Csak a lej volt túl erős, ami importot ösztönzött – kezdte a bevezetővel a professzor. Hangsúlyozta: a hazai birtokszerkezet a nyugatitól, de még a magyarországitól is radikálisan különbözik: sokkal kevesebb a nagyüzem, ezek is földrajzilag differenciálódva vannak. 2007-ben majdnem 4 millió gazdaság volt az országban.

Erdélyben és Székelyföldön kevés a nagyobb gazdaság, erőteljes az apró családi gazdaságok jelenléte. Nem gondozatlan a határ, vannak elhagyott, műveletlen földek, de nem ez a jellemző. Annak ellenére, hogy egyes parcellák olyan kicsik, hogy lóval is alig tudnak megfordulni rajta, a lakosok megművelik, mert „a faluban megszólják őket, ha nem ültetnek valamit a földbe”. A szerzők azt vizsgálták, hogy milyen volt az európai uniós csatlakozás hatása a családi gazdaságokra: a 2006-os és a 2009-es állapotokra kérdeztek rá. A kutatáshoz készült 2010-es adatgyűjtésről elmondták: mélyinterjúkat készítettek, de kérdőíves adatfelvétel is volt, több mint 400 megkérdezett bevonásával. Az EU csatlakozás és a válság hatásai a válaszokban „összecsúsznak”, ez fedezhető fel a például a tejcsarnokok bezárása, mint jelenség esetén.

A nagyok a nyertesek

Az interjúk során – amelyeknek a célja az volt, hogy megfelelő kérdőívet állítsanak össze – az általános tapasztalat az volt, hogy az európai uniós csatlakozásnak a nagyobb gazdaságok voltak a nyertesei. A nagyoknak ugyanakkor erőteljes növekedési korláttal is szembesülniük kellett: kevesen adnak el földet Székelyföldön (okok: „idegennek” nem adnak el, a földet csak egyszer lehet eladni érv, „belső” késztetés, és a faluban is rossz szemmel néznek arra, aki megválik a földtől), így nehéz bővülni. Ugyanakkor van egy szociológiai korlát is: az emberek nehezen fogadnak egy tagolt munkaszervezetet és egy delegált vezetést, erős az elvárás, hogy a tulajdonos vagy egy családtagja mondja meg, hogy mit kell csinálni. A közepes vállalkozásokra stabilitás jellemző, és az, hogy tudatosan összeegyeztetik a főmunkaidős állást és a mezőgazdasági tevékenységet. Az interjúkban több gazdaság vezetője (általában férfi) is úgy nyilatkozott: azt mondja a gyerekének, hogy tanuljon meg minden munkát megcsinálni, amit a farmon szükséges, de nehogy túlságosan megszeresse, mert ebből nem lehet megélni.

A kicsik sokan vannak

Romániában a megművelt terültek egyharmadán döntően önellátó gazdaságok működnek. Magyarországon ez az arány 3-4%. Ezeknek a családi gazdaságoknak a felszámolódása nálunk nem indult be döntően.

A kisfarmok jövője nemcsak gazdasági megfontolás kérdése, az életformához is hozzá tartozik: van egy általános vélekedés, hogy amíg lehet, megtermelik a zöldségeket-gyümölcsöket, előállítják a hústermékeket, mert nem bíznak a kereskedőknél kapható élelmiszerek minőségében. A felszámolás ellen szól, hogy a rendelkezésre álló erőforrásokat ki kell használni, „ne gazosodjon el a föld” – mondják a megkérdezettek.

Az elfogyasztott élelmiszer több mint felét megtermelik

Székelyföldet Hargita és Kovászna megyeként, valamint Maros megye marosszéki részeként értelmezték, négy kistérségben zajlottak az adatfelvételek: alcsíki, hegyaljai, kézdivásárhelyi, és Nyárád menti. Kiderült, hogy székelyföldi gazdaságokban a családfő átlagéletkora 54 év, átlagosan a munkaidejének 77%-át tölti a gazdaságban. A felmérés szerint egy tipikus gazdaság Székelyföldön 5,3 hektáros mérettel rendelkezik, de jelentősebb különbség észlelhető a különböző kistérségek között, míg Alcsíkon 3,9 ha, addig Hegyalján 6,55 ha az átlag. Kézdiszéken 5,06, Nyárád mentén5,95 hektáros átlagterületet mutatott ki a felmérés.

Kiderült, bár három év alatt volt bizonyos fokú birtokkoncentráció, és nőtt a használt összterület is, de a változás elenyésző. A vizsgált székelyföldi gazdaságoktól átlagban 14,45 kilométerre van egy város, a megtermelt termékeknek pedig csak a 15,22%-át értékesítik. Az, hogy rendkívül sok az olyan gazdaság, ahol önellátással termelnek, a fogyasztásban is látszik: a háztartásban elfogyó élelmiszer több mint felét, 57%-át saját maguk állítják elő.

A gazdaságban tevékenykedők fele tudna más munkát találni

A kutatás vezetői kíváncsiak voltak rá, hogy az adott gazdaságok mennyire tudnának a mezőgazdasági tevékenységből befolyó jövedelemhez képest más forrásra is szert tenni. Ezt különböző változók, és egy úgynevezett fuzzy módszer segítségével mutatták ki. Kiderült: Székelyföldön 58% a diverzifikációs potenciállal rendelkező háztartások aránya, vagyis ennyien vannak azok, akik munkaképesek, és a közelükben van egy város, ahol egyéb állást vállalhatnának. De ez csak a kapacitás: a tényleges diverzifikáció ennél lényegesen alacsonyabb, mindössze 24,8%-os. A hegyaljai és a Nyárád menti régióban levő gazdaságok négyötödének nincs egyéb jövedelme a mezőgazdaságon kívül. A kutatás következtetése, hogy a székelyföldi, szétaprózott birtokszerkezetek stabilak, belátható időn belül ez nem is fog változni. Az EU-s csatlakozás nyertesei a nagyobb gazdaságok, de erős piaci kihívásokkal és növekedési korlátokkal szembesülnek. Székelyföldön az élelmiszer-önellátás szinte az életforma része, alacsony a diverzifikációs szint, ennél kicsit magasabb a potenciál.