Erős lej: csak egy májusi tiszavirág?

Bár az elemzők egybehangzóan azt várták, hogy idén változatlan marad a jegybanki alapkamat Romániában, Mugur Isărescu BNR-kormányzó csütörtökön arról beszélt a sajtó előtt, hogy egy kamatcsökkentési sorozatba kezdenek, már a következő igazgatótanácsi ülésen. Ehhez az kell, hogy a mezőgazdasági és a külföldről érkező hatások ne szóljanak közbe – tette hozzá a bankelnök. A BNR tavaly ilyenkor már kamatvágási lendültben volt, amikor a politikai bizonytalanság szertefoszlatta a monetáris terveket. Most sokkal stabilabb a helyzet: (látszólag) politikai állóvíz, kedvező makro-adatok, új IMF-egyezmény kilátása erősítik a gazdaság kilátásait.

A mostani bejelentés részben mégis meglepő, ugyanis igen valószínű, hogy a BNR idén (sem) tudja tartani az inflációs célját. A makrogazdasági elmélet szerint pedig, ha a jegybank csökkenti az alapkamatot, a lakosság olcsóbban jut kölcsönhöz, és kevesebbet takarít meg (ezen a téren most jól állunk, 2008 óta megduplázódtak a megtakarítások), vagyis többet költ, ami, bár gazdasági növekedést idéz elő, a termékek és szolgáltatások árainak a megugrásához vezet. Az inflációs szempont háttérbe szorítása arra utal, hogy szemléletváltásra készül a BNR (is). Bár hivatalosan inflációs célkövetési rendszer alapján vezérlik monetáris politikáját a többi európai jegybankkal karöltve, amerikai és japán társai után lassan ráébred, hogy érdemes feláldozni az árstabilitást a növekedés oltárán. Persze hivatalosan senki sem vállalta fel, hogy váltásra van szükség, és a jegybanknak nagyobb szerepet kell vállalnia a növekedés beindításában, az Európai Központi Bank múlt heti kamatvágása is illeszkedik ebbe a képbe.

Ha nem az infláció, akkor mi vezérli a kamatvágási szándékot?

A bejelentést inkább a lej erősödése kapcsán lehet logikus lépésnek nevezni. Míg a magasabb kamatok vonzzák a külföldi tőkét (míg az európai alapkamat 0,75%, addig a romániai 5,25%), és ezáltal növelik a hazai fizetőeszköz értékét (lejben kötik le megtakarításaikat), addig az alacsonyabb hozamok miatt távoznak a befektetések az országból. A tavaly 4,6 lejes csúcsot is megjárt euróárfolyam pedig (részben) éppen a megnövekedett külföldi érdeklődés miatt csökkent a 4,3 lejes szint közelébe: a JP Morgan nemrég belefoglalta a romániai államkötvényeket a feltörekvő piacok kötvénykamataira számított mutatójába, és az is sokat nyom a latban, hogy a Standard&Poor's várhatóan végre kiveszi a bóvli kategóriából az ország államkötvényeit, és befektetésre érdemes lehetőségként értékeli. A látványos lejerősödés mögött a figyelmes szemek azt is látni vélik, hogy májusban az országnak tetemes adósságot kell törlesztenie nemzetközi hitelezőinek, aminek nagy része ugyebár euróban van megállapítva, ezért már pár banis különbözettel is jól járunk, nem is beszélve egy 3%-os, de facto „törlesztőrészlet-csökkentésről”. A jegybank ugyanis, ha akarja, tudja befolyásolni az árfolyamot azáltal, hogy beveti valutatartalékait a hazai pénznem érdekében. Ebben a konkrét esetben ez persze csak gyanú, és a jegybanki tartalék szinten tartása, enyhe emelkedése is arra utal, hogy az elmúlt időszakban nem szólt bele számottevően a piaci folyamatokba a BNR (a tartalékokról csak havi adatokat közöl a jegybank, egyhavi késsésel). Isărescu csütörtökön azt mondta, hogy az árfolyam szabadon leng és értékét a piac diktálja, és pontosan ebben a kontextusban figyelemre méltó az erősödése, mert bár a Bank of Cyprus a hazai bankszektor 0,6%-át jelentette, mégsem sínylettük meg a betétválságot.

Ha júniusban referenciakamatot csökkent a BNR, minden euróban eladósodott háztartás és vállalkozás legnagyobb bánatára várhatóan enyhén gyengülni fog a lej. Mert az erős hazai pénznem, bár jól hangzik, rontja az ország versenyképességét, hátrányba hozza az exportőrökét (drágábbnak tűnik a termékük külföldön) és a hazai termelőket (a külföldről behozott import áru viszont olcsóbbnak tűnik), ami egyenesen vezet az amúgy sem túl magasra prognosztizált gazdasági növekedés visszaeséséhez. Az pedig senkinek sem lenne jó.