A Transylvania Authentica szigorú, a Székely Termék kritériumainak könnyebb megfelelni. A termelők mindkét védjegy mögött valamilyen lehetőséget, szakmai közösséget látnak.
Hogyan változtak az EU-csatlakozással a helyi, hagyományos termékek standardjai? Miképpen lehet a külföldi gyakorlathoz hasonlítani az itthoni folyamatokat? Ezekre a kérdésekre keresett választ Borsos Emőke Elképzelt Székelyföld című dolgozatában. A Bajnokok Ligája társadalomtudomány konferencián bemutatott tanulmány a székelyföldi alternatív élelmiszer-termelést, a termék-védjegyeket kutatta.
Honnan jött az ötlet, hogy a székelyföldi termék-védjegyeket kutasd?
Borsos Emőke: – 2010-ben, amikor az államvizsgám kapcsán elkezdtem foglalkozni a témával, az egész jelenség nagyon friss volt: akkor jelentek meg az első Góbé termékek a boltokban, akkoriban szervezték az első Hagyományos Termékek Vásárát Csíkszeredában.Nagyon tetszett az ötlet, hogy a kezdeményezők helyi, hagyományos termékeket segítenek piacra, azok fogyasztását szorgalmazzák. Ennek több belátható előnye van a környezettudatosságtól a kultúragazdasági meggondolásokig.
Egyes részletek ugyanakkor elgondolkodtatóak. Gyergyói tojás, gyergyói lekvár, rendben van, de vannak olyan termékek, amelyek a környezettudatosság és hagyományosság csak igen „tág” kritériumának felelnek meg. Ez keltette fel leginkább az érdeklődésemet, és ezt próbáltam megragadni.
Melyek a főbb székelyföldi termék-védjegyek, és mi a különbség közöttük?
– Miközben egyre több a márka és kezdeményezés, védjegy jelenleg kettő van Székelyföldön: a Székely Termék és Transylvania Authentica. Ezek közösségi illetve szellemi védjegyekként működnek.Remélem, senkit nem sértek meg, ha kimondom, amit az interjúim is alátámasztanak: a kettő között épp a hagyományosság és környezettudatosság terén vannak nagy különbségek. A Transylvania Authentica védjegy program kezdeményezői kizárólag (valamelyest néprajzilag is) hagyományos, környezettudatosan készült termékekre teszi rá a címkét, szelekciós és ellenőrző gyakorlataik igen szigorúak, s a védjegyet csak az ezeknek megfelelő termékek kaphatják meg.Úgy gondolom, hogy valójában a program – amelyet Károly herceg alapítványa is támogat – legfőbb erőforrásai erre a minőségbiztosítási tevékenységre mennek el. Ők egy fajta örökséget konzerváló vonalat képviselnek, amelyet Szászfehéregyháza turisztikai arculatának kialakításában is látunk. Ezt egyébként az ADEPT alapítvány is képviseli a Segesvár környéki szász falvak, az épített örökség és gazdálkodási formák megőrzésénél.A Székely termék védjegy munkacsoportja is megfogalmaz hasonló kritériumokat, de a végeredmény minden szempontból sokkal permisszívebb. Sokkal több a termék, a hagyományosság és környezettudatosság kritériumát lazábban értelmezik.
Ugyanakkor belátható az is, hogy egyelőre kevés termelő tud a Transylvania Authentica magasabb standardjainak megfelelni (amennyiben akar egyáltalán). Ennek egyik oka a keresletben és a piacokban, a másik ok a kistermelői-kisvállalkozói életviszonyokban rejlik. Sok apróságtól függ a – legtöbbször nem túl jelentékeny – profit, amelyet a munkájukból nyernek.
Borsos Emőke Gyergyószentmiklóson született 1987-ben. Középiskolai tanulmányait a csíkszeredai Márton Áron Gimnáziumban végezte, társadalomtudományok szakon. 2011-ben végzett a Babeș-Bolyai Tudományegyetemen, Antropológia szakon. Ekkor, az államvizsga témájaként kezdte el az alternatív élelmiszertermeléssel kapcsolatos jelenségeket kutatni, ennek fogyasztói oldalát szeretné megragadni a BBTE Civil és Nemkormányzati Szervezetek Menedzsmentjében Alkalmazott Antropológia és Szociológia mesterszakán írt disszertációjában. Az antropológiai és szociológiai elméletek mellett a faluszociológia, vidékfejlesztés érdekli leginkább.
Ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy a Székely terméket működtető Hargita Megye Tanácsa nem csak ezen a vonalon indult el: nagy segítséget nyújtanak termelőknek, gazdáknak a vásárokon és egyéb programokon, mezőgazdasági beruházásokon, képzéseken keresztül. Ezekbe a programokba szélesebb társadalmi rétegeket, termelői hálózatokat tudnak bevonni.
Milyen feltételekkel szerezhet meg egy termelő egy-egy ilyen védjegyet?
– A termelőnek mindenekelőtt vállalkozással valamint élelmiszerbiztonsági papírokkal kell rendelkeznie. Ezután jönnek a védjegyeztető szervezet kritériumai (hagyományosság, környezettudatosság, esztétikum), amelyeket a nemzeti intézménynél benyújtott alapdokumentumban jóváhagynak.Innentől kezdve azonban eléggé szabad az értelmezés. Ha megnézzük a Székely termékek honlapját, eléggé különböző a minőség. Az eljárás szigorúsága (szelekció, ellenőrzés) is különböző a két szervezetnél.
Van-e adatod arról, hogy ezek a védjegyek mennyivel drágítják meg az előállítást?
– Hogy pontosan mennyivel, arról sajnos nincs pontos adatom, de érdekes és alapvető kérdés mindenképp, ahogy az is, hogy egy ilyen védjegy az eladási árat mennyire növeli.A TA standardjainak megfelelő termékek előállítása igen sok pluszköltséggel jár, nem beszélve arról, hogy ezek a standardok nagytermelésnél nem alkalmazhatóak. Néhány példa: az esztétikus üveg drágább, mint a műanyag, azt ki kell választani, megrendelni stb. Az esztétikus címke és a védjegy címke kinyomtatása szintén anyagi beruházást igényel (nem keveset).A kevésbé látható dolgok a természetes hozzávalók. Ezek az élelmiszerek tartósítószert nem tartalmaznak, nem állnak el hosszú ideig, így ezeket ennek megfelelően kell árusítani. Lassabb a termelési folyamat, kisebb a termelt mennyiség, kisebb a profit. Ezen kívül leggyakrabban kisvállalkozókról van szó, akik számára az idő pénz, a profit különben sem nagy. Az apró dolgok is költségesebbek ezen a kistermelői szinten.
Ugyanakkor pedig mennyivel segítik az eladásokat?
– Ez inkább attól függ, hogy milyen piaci közegben árulják, a mennyiségtől, csomagolástól, termék típusától. És tudni kell, hogy egy termék lehet közösségi védjegyes és bio minősítésű egyben. Ebben az esetben nem teljesen egyértelmű, hogy melyik címkét fizetik meg a vásárlók.De egyelőre a régióban kevés is a bio termék, a mézet leszámítva: ebben a szektorban viszonylag könnyebb megszerezni a minősítést. Az ár nem olyan egyszerű kérdés: a különböző piacokon ugyanaz a termék más áron jelenik meg. A kisvárosi boltokban, vásárokban (amelyek nagyrészt ezeknek a termelőknek legközelebbi piacai) ezeket a termékeket alacsony áron lehet értékesíteni.
Ha a nagyvárosi piacokat, konkrétan a TA és Székely termék védjegyes termékeket nézzük, Románia nagyobb városaiban, a bio boltokban, az Auchan áruház román termékeknek fenntartott polcain fellelhetőek már ezek a termékek, néhány közülük a kiforrottabb, sikeresebb termelőktől.
Információim szerint egyelőre ezekben a boltokban nem nagy, kb. 10-20%-os felárral kínálják az ilyen minőségi termékeket. Magyarországon ugyanazon termék – kézműves termékként, webáruházakban – kb. 30%-os felárral kapható. Itthon talán a csúcsminőségű bio élelmiszernek van ilyen ára.Ez nem azt jelenti, hogy a profit ezen a piacon a termelőé. Sőt, sok külföldi példa azt mutatja, hogy ezt a piacot is a nagyvállatok kezdik uralni, termékek és profit, befolyás szempontjából. A különböző közösségi mezőgazdasági formák, amelyre már nálunk is vannak példák (Caritas Vidékfejlesztés Átalvető projektje) a helyi termékek értékesítésének egy másik módozata, ami nem ebbe az irányba, hanem a helyi, személyes értékesítés fele nyit.Ez a kategóriájú élelmiszer a termelői áron sem a legolcsóbb. Gyakran 25-30%-kal olcsóbban is lehet hasonló (jóval alacsonyabb minőségű, kevésbé tetszetős külsejű) terméket vásárolni, nem beszélve a legolcsóbb nagykereskedelmi élelmiszerekről. Erre azonban nem terjedt ki a kutatásom.Az árak alakulása az „ökologikus” piacon ugyanakkor érdekes téma, amelyről a fogyasztó kutatások alkalmából én is többet tudok majd meg remélhetőleg.
A termelők milyen alapon választják egyik vagy másik védjegyet?
– Nem így tenném fel a kérdést. A Székely termék védjegyet nagyon könnyű megszerezni, sokkal bővebb a termékkínálat is. Bátorítják is a kezdeményezők, hogy minél többen jelentkezzenek. Egyes elkötelezett TA tagok szándékosan nem is kérvényezik a Székely termék védjegyet, mert gyakorlatilag nem látják a minőséget mögötte (ezek nem élelmiszertermelők).Ugyanakkor a TA-sok is mind elvárásként fogalmazzák meg, hogy a védjegy továbbra is a megfogalmazott magas minőséget képviselje, és igen büszkék is ezen termékeikre. Gyakorlati szempontból mindkettő mögött valamilyen lehetőséget, szakmai közösséget látnak, így vagy úgy mindkét szervezet segít nekik. A Székely termék esetén szerintem nem elhanyagolható politikai tőkét is kovácsolnak a szereplők belőle.
Borsos Emőke az Elképzelt Székelyföld című dolgozatát a „Bajnokok Ligája” Társadalomtudományi Konferencián mutatta be, a Szociológus Napokon belül. A „Bajnokok Ligája” egy évente megrendezett interdiszciplináris diákkonferencia, amelyen az ETDK társadalomtudományi szekcióinak nyertesei mutatkoznak be. A konferencia célja, hogy az erdélyi magyar egyetemisták legjobbjai egy minél magasabb szakmai színvonalú versenyben mérjék össze tudásukat, valamint az is, hogy elősegítse e legkiválóbb fiatalok számára az egyetemen kívüli bemutatkozást. Ez utóbbi cél érdekében a dolgozatok elbírálását társadalomtudományi folyóiratok szerkesztőiből és a társadalomkutatásban érdekelt intézmények képviselőiből álló zsűri végzi.
A Transtelex egy egyedülálló kísérlet
Az oldal mögött nem állnak milliárdos tulajdonosok, politikai szereplők, fenntartói maguk az olvasók. Csak így lehet Erdélyben cenzúra nélkül, szabadon és félelmek nélkül újságot írni. Kérjük, legyél te is a támogatónk!
Támogató leszek!