Nem tragédia, hanem lehetőség a fejletlenség

Pénteken, Bukarestben került sor a Romániai Magyar Üzleti Egyesület (RMÜE) idei első konferenciájára. A befektetési lehetőségek felkutatása, a makrogazdasági helyzet áttekintése és a mezőgazdasági szaktanácsadás mellett sikeres erdélyi üzletasszonyok, illetve pályájuk kezdetén álló egyetemisták is bemutatkoztak. Az így kialakult, a potenciális munkavállalók vs. munkaadók közti párbeszéd a közelmúlt egyik legszínesebb konferenciáját eredményezte.

Hol állunk, és merre tartunk?

Diósi László , az OTP Bank romániai vezérigazgatója tömör áttekintést nyújtott az elmúlt év gazdasági trendjeiről és az idei évi kilátásokról. Felvázolta, hogy Románia a tavalyi összes negyedévben jobban teljesített, mint az EU-s átlag, az előzetes adatok szerint a GDP gyakorlatilag stagnált 2012-ben. A struktúrából leszűrhetjük, hogy a válságot megelőző építőipari láz itthon nem volt hamis: a 2007-es arány gyakorlatilag megmaradt, a fejlesztési igények pedig továbbra is óriásiak. Az importtól tocsogó 2007-2008-as periódust egy sokkal szűkebb külkereskedelmi deficittel fémjelzett időszak követte – azonban ez óhatatlanul együttjárt a működőtőke-beáramlás visszaesésével, amelynek legnagyobb része a bankszektorból „tűnt el”.

Az elmúlt két évben a piaci bizalom erősödésére utal az állampapíroktól elvárt hozamok folyamatos apadása, sőt, a tavalyi év végén meredek visszaesést eredményezett a politikai bizonytalanság megszűnése. Hasonló trend figyelhető meg a lej árfolyamánál is – a decemberi választások után beálló, „többségi” politikai stabilitás pozitív hozadéka az erősebb hazai valuta. Ami a hitel- és betétkamatokat illeti, a lejalapúaknál további enyhe csökkenést, az euróalapúaknál pedig stagnálást valószínűsít Diósi. A bankszektorra egyébként elmondása szerint az egyik legnagyobb kockázatot a nem teljesítő hitelek arányának növekedése jelenti – jelenleg a felvett kölcsönök közel 20%-át nem fizetik vissza. A hazai bankszektor tőkeellátottsága ugyanakkor – hála a tulajdonosok elkötelezettségének – megfelelő, a nyereségesség viszont negatív, így kétszer is érdemes meggondolni, hogy bankrészvényekbe fektessünk-e.

Mibe fektessen az EBRD?

A bankok viszont előszeretettel fektetnének be életképes projektekbe. Legalábbis az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) intenzíven kutat finanszírozható vállalatok után a régióban. Az intézmény hazai tevékenységét a bank két romániai munkatársa, Mihaela Mihailescu és Dragoş Iliescu mutatta be a hallgatóságnak. Tavaly az EBRD 26 projektet, összesen 612 millió euró értékben finanszírozott: tőkét biztosított többek között az Energobit számára rendszerének fejlesztéséhez, hitelt nyújtott a Louis Delhaize -nek hálózata bővítéséhez, a IAC Romaniát pedig autóalkatrész-üzemének kiépítésében finanszírozta.

A bank számára fontos a finanszírozandó projekt fenntarthatósága, várható nyereségessége és a környezetre mért hatásai. Fokozott figyelem övezi az intézmény részéről az energiahatékony beruházásokat, az állami-magán partnerséget megkövetelő infrastrukturális projekteket, illetve az EU-s alapok részfinanszírozását. Beruházási kapacitása 4-5 millió eurótól akár 200 millióig is terjedhet. Sajnos azonban ez nem igazán elérhető a kisemberek számára: start-upokat ugyanis csak olyankor finanszíroznak, ha azok mögött komoly szponzorok állnak.

Mibe fektessen az átlagember?

Termőföldbe! – hangzott az egyértelmű válasz Szabó József Andor tól, Magyarország bukaresti nagykövetségének mezőgazdasági szakattaséjától. Véleménye szerint 2014 áprilisa után, a liberalizációt követően ez óriási biznisz lesz. „Mind Románia, mind Magyarország agrárország, hiába akartak belőlük ipari államokat fabrikálni. Rengeteget lehet még ebben a szektorban fejleszteni. Romániában például csak egyetlen termelési és értékesítési szövetség van, amely elég nagy ahhoz, hogy versenyképes legyen. De hűtőházakba is érdemes lenne fektetni” – magyarázta az állatorvosi végzettséggel rendelkező diplomata. Elmondása szerint a leginkább a Moldvai Köztársaságban lenne érdemes földet vásárolni, ugyanis a minőség EU-szerte itt a legjobb, az árak pedig egyelőre igen kedvezőek.

Mibe fektessen a munkaadó?

Leginkább az alkalmazottak motiválásába – vonható le a következtetés a Nagy Ágnes által vezetett kerekasztalbeszélgetésből. A központi bank igazgatótanácsának tagja nyolc diákot gyűjtött maga köré – pontosabban mellé, akik elmondták, milyen reményeik, várakozásaik vannak a leendő munkaadóik irányába. A beszélgetés hiánypótló volt, és remélhetőleg az elkövetkező konferenciákon még lesz hasonló, hiszen jelenleg rendkívül szűk az átjárhatóság és hiányos az információcsere az egyetemek és vállalkozói szféra között – értékelték az eszmecserét a jelenlévők a kávészünetben.

Az egyetemistáktól megtudtuk, hogy a civil szférában, illetve szakgyakorlatok alatt szerzett tudást és tapasztalatot szeretnék átvinni első munkahelyükre, és azt remélik, a proaktív hozzáállást a cégvezetők is megbecsülik. Leszűrhettük továbbá, hogy a fiatalok inkább a rugalmasabb munkaidőt és az önálló munkavégzést részesítenék előnyben, és fontosnak tartják, hogy teret kapjon a kreativitásuk is. „A fiatalok akarnak dolgozni, csak meg kell találni azt, hogyan lehet motiválni őket” – mondta az egyik diák. A teremben lévő munkaadók is felismerték, hogy a cégeknek aktívan implikálódniuk kell az egyetemi életbe, szakmai gyakorlatok lehetőségét kell biztosítaniuk, amelyek keretében valóban foglalkoznak is a diákokkal, nem csak „xeroxolásra és kávéfőzésre” használják őket.

Mibe fektessen a vállalkozó?

És ha már megvan az ideális csapat, épülhet a vállalkozás. Daradics Kinga , a Mol Románia vezérigazgatója egy rögtönzött vállalkozói klubot hozott össze, három sikeres üzletasszony részvételével. Pintér Zsuzsanna Kolozsváron egy egészségügyi berendezések forgalmazásával foglalkozó cég tulajdonosa. Noha a helyi piacon tevékenykedik, a románt csak „konyhanyelven” beszéli, hiszen Magyarországról telepedett át, amikor a németországi anyavállalat egy romániai fiókot hozott létre. Először közösen dolgoztak, majd a 90-es években a német partner kiszállt az üzletből, azóta Zsuzsanna a saját elképzelései szerint alakítja a vállalkozást. A legfőbb sikertényezőként a birtokukban levő szakmai tudást emelte ki: így érték el, hogy vannak olyan labóratóriumok, amelyekkel már évek óta együtt dolgoznak, éves üzleti forgalmuk pedig meghaladja az 500-550 ezer eurót.

Muresan Melinda 1994 óta foglalkozik csomagolóanyagok, fóliák gyártásával, és bár a válság miatt egy műszakról le kellett mondaniuk, árbevételük így is meghaladja a 10 millió eurót. Előnyüket versenytársaikhoz képest maga a gyártás jelenti, illetve az, hogy ügyfeleiknek nem csak a beszállítói, hanem a tanácsadói is próbálnak lenni. „Fontos, hogy ne a pillanatnyi előnyödet nézd, hanem azt, ami a partnerednek jó” – fogalmazott. Melinda szerint a siker titka a nagyon alapos és széleskörű szaktudás mellett az, hogy felismerte, mihez nem ért, és azt átangedte olyanoknak, akik jobbak benne. Az RMÜE Innovációs díját elnyerő Bányász Dorottya is bemutatkozott a kerekasztal-beszélgetésen. Noha még csak egy éve gyártja és forgalmazza a Trezy mosható pelenkát, havi árbevétele reményei szerint nemsokára eléri az 5-6 ezer eurót. „A válság teremtette meg az üzleti lehetőséget. Az emberek egyre tudatosabban próbálnak élni és költeni. A termékem nem csak költségkímélő, de környezetbarát is” – mesélte Dorottya. Hozzátette, hogy a válság okozta pesszimizmust nap mint nap kezelnie kell: a két varrónő motiválása, buzdítása sok energiájába kerül, és gyakran meggyűlik a baja a beszállítókkal is, akik nehezen tudnak komolyan venni „egy leánykát”. A fejlődési potenciált tekintve pár év múlva várhatóan már nem lesz ilyen gondja a székelyföldi anyukának.