Megéri cégként fizetésemelés helyett egészségbiztosítást kötni az alkalmazottak nevére: ösztönző hatása van, hasznos munkaidőt lehet vele nyerni, és még a befizetendő adót is csökkentheti.
Az elmúlt évek gazdasági nehézségei fontos változásokat idéztek elő a munkaerőpiacon. A munkaadók nagy hangsúlyt helyeznek arra, hogy jó szakembereket csábítsanak a cégükhöz, és hogy meg is tudják tartani őket, a pénzügyi források növekedése híján azonban a fizetésemelés helyett sokan az extra szolgáltatásokban látták meg az alkalmazottak jutalmazásának lehetőségét.
Míg egy bérnövelés a társadalombiztosítási járulékokkal, személyi jövedelemadóval együtt másfélszer annyiba kerülhet a munkaadónak, mint amennyit a munkás kézhez kap, addig a fizetésen felüli juttatások még a fiskális terhek csökkentésére is alkalmasak. A magán-egészségbiztosítás az egyik olyan juttatás, amivel egyaránt jól jár cég és az alkalmazott.
Minek privát, ha van állami biztosítás is?
A társadalombiztosítás keretén belüli állami betegellátás színvonala – és nem az orvosok felkészültségéről, szakmai tudásáról, hanem az infrastrukturális, rendszerszintű körülményekről beszélve – ma az országban több szempontból kifogásolható: elég csak a várakozási időre, a sorban állásra, az időpont egyeztetésre, a kórházi szobák, rendelők nívójára gondolni. Különbség nem csak a minőségben, hanem az állami és a magán egészségbiztosítás közötti szemléletben is van. Amikor betegként közvetlenül, vagy a fizetésünk ráadásaként, és nem kötelező adójaként fizetünk egy szolgáltatásért, minőségi ellátást várunk el, míg az állami rendszerrel kapcsolatban sokakban még mindig él az „ingyenesség” érzete, és a számon-kérhetőség is alacsony. A cégek szempontjából nézve fontos az elégedett alkalmazott, ugyanis produktívabb. Egyre több dolgozónál szocializálódik az öngondoskodás, egyre többüknél lép fel a magán-egészségbiztosítás igénye. Ők általában magas színvonalú, szervezett keretek között működő és széles körű költségfedező egészségbiztosítást keresnek, igénylik a kiemelt színvonalú ellátáshoz való hozzáférés lehetőségét, főleg, ha ennek a díjkövetkezményét munkaadóik hajlandók megfizetni.
A jövőben bekövetkező egészségügyi problémák jellege, azok súlyossága, kezelésének költségei előre nem láthatóak, tehát nagy anyagi kockázatot rejtenek magukban – írja a biztosítás.hu, így rögzített, de legalábbis előre látható, kalkulálható biztosítási díj ellenében a pénzügyi kockázat áthárítása erős motivációt jelent az alkalmazottaknak. Sok ilyen típusú biztosítás esetében egyébként meg lehet jelölni további kedvezményezetteket is, így a befizetett járulék a férj/feleség, és a gyerekek ellátását is fedezheti – ez további őszöntöző hatást fejt ki.
Miért éri meg a cégeknek?
Nem csak kiváló motivációs eszköz. Hosszútávon ledolgozatlan munkaidőt, betegszabadságokat takaríthat meg a vállalat, ugyanis az alkalmazottak a leszerződött magánkórházból választhatják családorvosukat, egy helyen, várakozás nélkül végeztethetnek el különböző analíziseket, kérhetnek betegszabadságot. Mi több, 2011-től kezdődően a pénzügyi törvénykönyv a részben leírható költségek közé sorolja az alkalmazottak részére befizetett magán-egészségbiztosítást. Legtöbb évi 250 eurót írhat le a cég az állam felé fizetendő nyereségadójából minden egyes alkalmazott esetén, ha ennél többet fizet egy dolgozó után, a maradék részt már csak nem leírható költségként tudja elszámolni. A törvény megkülönbözteti a biztosítástól az egészségügyi ellátásra feljogosító bérletet, ezek esetében nincs felső korlát, a teljes összeg leírható az adóból – írja a Wall Street. Az egészségügyi bérletek jellemzője, hogy egyetlen kórházhoz szólnak, és nem fedezik a kórházi ellátás és a műtéti beavatkozások költségeit, a konzultációk, kivizsgálások száma pedig korlátozott. Ezeket főleg a munkaorvosi feladatok betöltésére vásárolják a cégek, nem számítanak béren felüli juttatásnak.
Hogy néz ki a magán-egészségbiztosítási piac Romániában?
Előreláthatóan négy éven belül a csoportosan fizetett magán egészségügyi biztosítások piaca meghaladja az 1,5 milliárd eurót – ezt az Alico Biztosítások vezérigazgatója, Theodor Alexandrescu nyilatkozta az Evenimentul Zilei napilapnak. „A privát egészségbiztosítások iránti kereslet folyamatosan nő, a magánklinikák infrastruktúrája rohamosan fejlődik, hogy kiegyensúlyozza az állami rendszerben tapasztalható hiányosságokat” – mondta a CEO. „A vállalati szegmens továbbra is a mozdony lesz, ami a magán-egészségbiztosítások piacát mozgatja” – hangsúlyozta nemrég Carmen Radu , az Eureko biztosító aligazgatója is. Pontos adatok nincsenek a vállalatok által befizetett biztosítások értékéről, viszont a legnagyobb magánszolgáltatók üzleti forgalmára vonatkozó adat elérhető.
A MedLife a legnagyobb szereplő a piacon: 9 „hiperklinikája”, 8 saját laboratóriuma van, 28 általános orvosi rendelővel, 3 szülészettel, 6 gyógyszertárral rendelkezik és 135 partnere van országszerte. A legismertebb magán egészségügyi lánc is egyben, az IMAS idei felmérése szerint a lakosság 9,6%-a szerzett tudomást a szolgáltatásairól, míg ez a Regina Maria esetében 5,1%, a Medcenter nél 2,1%, a Sanador nál 1,3%.
Milyen szolgáltatásokat kínálnak?
Magas minőségű ellátást ígérnek az ügyfeleiknek: járóbeteg szakellátást, egynapos sebészetet, a hosszú várólisták elkerülését, szűrővizsgálatokat, háziorvosi jellegű ellátást, terhesgondozást, betegszállítást, beutalás esetén egy 3 csillagos hotel minőségét az adott kórházban. Az viszont, hogy korlátlan alkalommal ingyenes kapja-e meg a beteg az összes szolgáltatást, vagy csak bizonyos kedvezményekre jogosult, a választott csomagtól függ. Az egyik magánkórház BASIC csomagja például az ellátások többsége esetén csak diszkontokat biztosít, míg a Premium csomaggal már szinte minden vizsgálat, beavatkozás térítésmentes. Magánszemély esetén az alapcsomag 35 euró havonta, a prémiumért 75 eurót kell fizetni. A magánkórházak nem közlik, hogy ugyanezek a biztosítások mennyibe kerülnek a céges ügyfelek számára, de valószínűleg jóval alacsonyabb áron jutnak hozzá. Egy vállalatnak sokkal erősebb alkupozíciója van a szerződés megkötésénél, mind az ebben foglalt szolgáltatások számát, mind az árat illetően, mivel egy magánszeméllyel szemben több tíz vagy száz egyedi pácienst jelent a magánkórháznak.
Azért is tudják olcsóbban kínálni a szolgáltatást a cégeknek, mert míg a vállalatok inkább pro-aktív, megelőző jelleggel kötnek biztosítást az alkalmazottjaiknak, addig az egyének jellemzően egy betegség megjelenésekor, reaktív módon vásárolnának ilyen csomagokat – ebben a kontraszelektív esetben a magánkórháznál fellépő kezelési költségek magasabbak.
Megéri?
Egyedi vagy csoportos, a magán-egészségbiztosítás kifizetődőnek tűnik azzal szemben, hogy mennyiért kínálják bérlet nélkül a szolgáltatásaikat ezek a korházak: egy szülés 2.900-12.900 lej közötti összegbe kerül, egy vesekő eltávolítását 600-800 lejért végzik el, egy EKG 150-200 lej, egy tomográfia 580-700 lej. Ennek ellenére még kevesen gondolkodnak ilyen biztosításcsomagokban. Az IMAS idén tavasszal, a MedLife megbízásából készített felmérése szerint a romániaiak 70%-a nem akar magán-egészségbiztosítási szerződést kötni. A legtöbben pénzhiányra hivatkoznak, de sokan azért ódzkodnak, mert nem bíznak az egészségügyi egységekben. Ennek ellenére, szakértők szerint a biztosítási csomagok népszerűsége a jövőben várhatóan emelkedni fog, nagy potenciál rejlik az ilyen típusú termékekben az egészségügy várható átalakítása miatt is.Az információhiány is szerepet játszik a biztosítási csomagok alacsony szintű ismertségében: a megkérdezettek egyharmada érdekelt lenne ilyen szolgáltatásokban, ha sürgősségi ellátást is kínálnának a magánkórházak, de ilyet egyébként már kínál a Regina Maria, és erre készül a Medlife is, amely 15 millió eurót fektet egy bukaresti sürgősségi klinika létrehozásába.
A Transtelex egy egyedülálló kísérlet
Az oldal mögött nem állnak milliárdos tulajdonosok, politikai szereplők, fenntartói maguk az olvasók. Csak így lehet Erdélyben cenzúra nélkül, szabadon és félelmek nélkül újságot írni. Kérjük, legyél te is a támogatónk!
Támogató leszek!