Senkit sem segítene a borravaló megadóztatása?

A borravalót a szolgáltatási szektor egyik fő ösztönzőjeként lehetne definiálni: mosolygósabbá teszi a pincéreket, lehalkítja a manelet a taxiban, és meggyorsítja a pizza házhoz szállítását. Gazdasági hatékonysága mégis széles körben vitatott. Egyes szakértők szerint duzzasztja a feketegazdaságot, illetve diszkriminatív a kispénzűekkel szemben, akik nem engedhetik meg maguknak a busás borravalót, így nem részesülhetnek minőségi szolgáltatásokban. Amerikai kutatások arról is tanuskodnak, hogy a színesbőrűek alacsonyabb extra javadalmazásban részesülnek, mint a fehérbőrű társaik. A Cornell egyetem egyik felmérése szerint pedig a borravaló mértéke csak nagyon gyengén korrellál a fogyasztók elégedettségi szintjével – sokkal szignifikánsabb tényező a felszolgáló kinézete vagy a számla végső összege.

Az Utazási Irodák Országos Egyesülete , illetve a Turisztikai Vállalkozói Egyesületek Szövetsége nemrég a borravaló megadóztatását kérte a romániai hatóságoktól. A szervezetek közös elnöke szerint az éttermek nagyjából 10% körül állapíthatnák meg a borravaló mértékét, ami számlára kerülve az államnak is többletbevételt hoz. „A feketén odaadott borravaló nem segít senkin. Ha törvényessé válik, az éttermek egy része felhagy azzal a szokással, hogy feketén fizeti a pincéreket” – fogalmazott. Körkérdésünkben arra kerestük a választ, mi a véleménye a vendéglátósoknak a borravaló megadóztatásáról: segítené, vagy hátráltatná a szektor fejlődését, illetve mennyire érné el a deklarált célját.

A borravaló szubjektív hála

Orbán János Dénes , a Bulgakov Irodalmi Kávéház tulajdonosa szerint a borravaló legfontosabb ismérve, hogy opcionális, ha pedig kötelezővé tesszük, a pincéreket nem lesz, mi ösztönözze. „A véleményem az, hogy ez egy éktelen baromság. A borravaló a kliens szubjektív és személyes hálája, ajándéka a jó szolgáltatásért cserébe. És mindenekelőtt: a borravaló opcionális. Amennyiben belefoglaltatik a számlába, ez gyakorlatilag egy 10%-os drágítást eredményez” – fogalmazott. Szerinte így azok is borravaló fizetésére lesznek kényszerítve, akik nem szándékoztak, „ugyanis nem mindenki ad borravalót. Van, aki nincs megelégedve a szolgáltatással, van, akinek egyszerűen nincs rá pénze”. Másik fontos dolog, hogy a borravaló a pincért minőségi munkavégzésre ösztönzi, ha pedig ez bele lesz foglalva a számlába, akkor nem lesz, mi stimulálja.

A kolozsvári vendéglátóipar pedig különösen érzékenyen reagálna egy ilyen jellegű intézkedés bevezetésére, mivel ennek komoly pillérét képviseli a diákság. „A diákok java része kispénzű, és akinek 100-150 leje van szórakozni, annak 50 bani árkülönbség is számít, és nem nagyon engedheti meg magának a borravaló osztogatását”. Orbán János Dénes szerint a sok helyen alkalmazott pincérbarát árak most is maguk után vonják a borravaló szükségességét: ha egy termék 4,8 lejbe kerül, a 20 banit csak nagyon ritkán kéri vissza a kliens. „Így azért a diák is hozzájárul a borravaló-alaphoz, és sok kicsi sokra megy. Nem látom viszont az összefüggést a borravaló ilyetén hivatalosítása és a feketemunka fölszámolása között. Ne vicceljünk. Azonkívül, az államot ismerve a 16% adó mellett a borravalót megterhelnék az egyéb taksákkal is, és legfeljebb fele kerülne az alkalmazott zsebébe” – véli OJD. A két városban működő kávézó, kocsma és szórakozóhely-komplexum tulajdonosa szerint azért is jó ez a rendszer, mert így legalább a pincérek „elmenekíthetik” az olyan tulajdonos elől a borravalót, akik megvámolnák azt. „Én például egyáltalán nem foglalkozom a borravalóval, sem annak elosztásával, nem tudom, hogy mennyit kapnak. Úgy osztják egymás között, ahogy ők jónak látják, egy normális munkaközösség ezt meg tudja oldani úgy, hogy mindenki elégedett legyen” – mesélte, hozzátéve, hogy a hasonló pitiáner dolgok helyett az államnak a „nagyságrendekkel nagyobb lóvékra kellene koncentrálnia”.

3-4 hónap alatt megszoknák a vevők

A cégek hivatalos forgalma a belefoglalt borravaló miatt értékben nőne, azonban az eladott mennyiségek apadnának az áremelkedés hatására. Ez viszont csak átmeneti lenne, rövid időn belül megszoknák a vevők és kialakulna ennek a kultúrája. 3-4 hónap alatt megszűnne a háborgás – véli Dácz Tibor , a kolozsvári Culina Nostra bisztró menedzsere, aki ugyanakkor szkeptikus a vállalkozókon, az alkalmazottakon és végül a fogyasztókon lecsapódó hatásokat illetően. „A nyereségességre már más hatása lenne. Kérdéses, hogy a vállalkozók hogyan kezelnék a személyzeti bérezés kérdését. Például ha egy pincér 100 lej borravalót kap egy nap, és ezután ez rajta lesz a számlán, akkor a cég vagy odaadja neki tisztán a 100 lejt, vagy azt mondja, bocs, ezt megadózzuk, és kapsz 55 lejt, a többi az államé. Az előbbi elég kétséges, mert ez még 80 lej többletköltséget jelent a vállalkozónak, és ezt nem fogja bevállalni. Valószínűleg egyszerűen kiegyeznek egy átlagfizetésben, ami valahol a félúton lesz” – mondta Dácz. A házias ízekre specializálódott vendéglő vezetője szerint a nagyobb cégeknek ez nem is fog majd feltétlenül komoly gondot jelenteni, „ennek megint a kicsik és közepesek isszák meg a levét, akiknek 6-10 ember után néhány ezer lej többletkiadás éppen a havi házbért vagy annak egy részét teszi ki”.

Szerinte az intézkedés abban mégis segítené az alkalmazottakat, hogy egy reálisabb fizetés kerül a munkaszerződésükbe, így majd egyszer nagyobb nyugdíjra számíthatnak, mintha minimálbérrel lennének felvéve. „Azonban biztos, hogy a legtöbb vállalkozó előbb az üzletre fog gondolni, és azt próbálja óvni a többletkiadástól, az alkalmazott sok esetben másodrendű” – fogalmazott.

Mindenki megtalálná a kiskapukat

Egy neve elhallgatását kérő kolozsvári HORECA szakember szerint igazából az a kérdés, hogy mi lenne a célja az intézkedésnek. „Olyan országok alkalmazzák, ahol létezik éttermi kultúra és van középréteg. Nálunk ez a főváros és a nagyvárosok kivételével a pizzázók szintjén megáll. Egy kicsit ez is olyan, mint amikor beléptünk az EU-ba és elmagyarázták nekünk, hogy evés előtt kezet kell mosni: mi azt hittük, ez nevetséges. Aztán kiderült, hogy országszerte sok helyen ezt valóban először hallották. Az országimázs oldaláról megközelítve, miszerint mindenki lop és hazudik, tényleg kéne egy törvény ahhoz, hogy megköszönjük a szolgáltatást. Kérdés, hogy miért kéne azt is megfizessem, ha rossz a szolgáltatás?” – tette fel a kérdést a vendéglátó-szaki. Véleménye szerint a törvény alkalmazásában is megtalálja majd mindenki a megfelelő kiskapukat, ami elsősorban az ellenőrzési rendszer fejletlenségére vezethető vissza. Az alkalmazottakat viszont a lehető legrosszabbul fogja érinteni.

„Romániában sajnos nagy művelői vagyunk a ”hogyan csapjunk be mindenkit„ kultúranak. Ergo, szerintem ebben is kreatívak leszünk. A probléma, hogy a felügyelő és ellenőrző szervek amatőrök és felkészületlenek. Ők az államot képviselik, tehát még szélesebb lesz a zsarolási eszköztáruk, és a szokásos módon vissza is fognak ezzel élni. Szomorú, de tény. Ki nyer ebből? Látásra az állam. Gyakorlatilag az üzlettulajdonos, mert ha első körben ő nem nyer, akkor nem is lesz üzlet. Majd következik az állam, és csak ezután jönnek az alkalmazottak. Egy pincér körülbelül 2 évig bírja a strapát. Azután a cigi és az álmatlan éjszakák kifacsarják, nem lesz jó semmire. Pénzért csinálja, mert megéri. És rövid időre tényleg megéri. Az új törvény életbe lépése után kétszer is meggondolja, hogy menjen-e vagy sem. Törés lesz a piacon, mert kevesebb pénzért, kiszolgáltatottabban, ugyanannyi munkát kell végezzen. És ez már egyáltalán nem lesz olyan vonzó” – meséli a szakember.

Szerinte az „éttermi kultúra értelmének” standardizálása a tulajdonosok lehetőségeit szűkíti le, és az „állambácsit jobban beengedik a HORECA szegmensébe”. Ennek az eredménye csak az lesz, hogy a pincérek még kreatívabbak és találékonyabbak lesznek, és a tulajok még kevesebbet fognak az alkalmazottak képzésére fordítani. „Még egy dolog, amivel több kontrollt lehet gyakorolni egy alig fejlett üzletágban. Az biztos, hogy az államnak ebből nem származik majd több bevétele, mert mindenki megtalálja a megfelelő megoldásokat. Borravalóról csak bizonyos társadalmi osztályban és kultúrában lehet beszélni. Hogyan lehet ezt kötelezővé tenni egy egész társadalomban? Egyszerű: hozzá nem értő módon” – zárta a vendéglátásban dolgozó üzletember.

Fontos lenne az egységes bevezetés

Császár István , a kolozsvári Rex pizzázó vezetője megkeresésünkre leginkább a megvalósítással kapcsolatos aggályait fejtette ki. „Egyelőre nehezen tudom elképzelni, hogyan lehet ezt hivatalosan, az adózás szempontjából megoldani. Olaszországban már elég rég fel van tüntetve a számlára egy tálalási díjnak elnevezett összeg. Ha a cégnél ez adóköteles jövedelemként jelenik meg, akkor az már nem a pincéré. Megoldás lehet, hogy a pincérek nagyobb fizetést vagy prémiumokat kapjanak. A pincéreket saját bevételük alapján lehetne jutalmazni, hiszen nagyjából mindenki olyan új számítógépes programokkal dolgozik, ahol minden pincér bevételét külön-külön nyomon lehet követni” – mesélte a tulajdonos. Véleménye szerint félő, hogy most is az fog történni, mint amikor a nem dohányzó helyiségek kialakítására kötelezték a lokálokat. „Aki félt és betartotta a szabályt, annak nem volt vendége, azoknak, akiknek pedig megvolt a megfelelő hátterük, és hagyták, hogy cigarettázzanak az emberek, sokkal jobban ment. Ha mindenhol egységesen bevezetnék, akkor a vendéglátók nyereségességét nem vetné nagyon vissza. Ugyanakkor a kliens biztos nem fog örvendeni, hogy kötelezik egy X százalék kifizetésére. Nem mindenki ad borravalót, nem csak azért, mert nincs megelégedve a szolgáltatással. Van, aki elvből azt mondja, hogy kifizette azt, amit fogyasztott, ennyit ad és kész” – részletezte a vendéglátós.

A klienskör megritkulna Csoltko Kinga , a kolozsvári Kaja Tanya ügyvezetője egyáltalán nem ért egyet az intézkedéssel. „Így is megnézik az emberek, hogy mit mivel egyenek, hogy minél olcsóbban jöjjenek ki, és minél inkább jóllakjanak. Az éttermünknek az a célja, hogy egészséges ételt, és ne fast-food kaját főzzünk, ezért nem kérhetünk négy lejt egy levesért. Nem tudom, hogy ki venné azt jó néven, ha az egyébként sem túl alacsony árakra még rászámítanám a kollégáim borravalóját is”.A mini-étterem menedzsere szerint ha minden étterem beleszámolná ezt a tarifát is, akkor egyszerűen megritkulna a klienskör. „Akinek lesz pénze, lehet, hogy nem fogja érdekelni az a 10%-os áremelés, vagy lehet, hogy eddig is hagyott borravalót, így meg sem fogja érezni. Azok, akik nem tudnak borravalót hagyni, valószínűleg kevesebbet járnak majd étterembe” – zárta az étterem vezetője.