Diószegi: napi 25 ezer kenyérrel már a határainkat súroljuk

A Diószegi pékség 1996-ban alakult, 1100 m² felületen helyezkedik el, több mint 20 féle kenyeret és 25 féle péksüteményt állít elő. A mottó hagyomány és minőség , amely arra utal, hogy hagyományos recept szerint készítik a székely „pityókás” házikenyeret. 2011-ben Marosvásárhelyen a Diószegi a Román nemzet kenyere című versenyen első helyezést nyert, a Magyar nemzet kenyere című megmérettetésen pedig második lett. A sepsiszentgyörgyi városnapok alkalmával 55 kg-os kenyeret sütöttek, mely rekordnak számít, akárcsak a 640kg-os gyümölcsös torta, mely szintén ekkor készült. A pénzügyi válság beköszöntével a pékség a vásárlók szűkös anyagi helyzetére gondolva egy különleges terméket vezetett be, a válságkenyeret. A vállalkozás sikereiről, az üzleti modellről, terveiről a tulajdonos Diószegi László val beszélgettünk, aki elárulta: a Székely Mikó Kollégiumban elektrotechnikát végzett, de a villanyszerelés sosem vonzotta.

Hogyan indult a Diószegi pékség története?

– 1996-ban a szüleim egy barátjukkal társultak, és létrehozták az akkor még egy kemencéből álló pékséget. 2000-ben a társuk elhagyta a céget, két éven át édesanyámék tartották fent a vállalkozást, majd 2002-ben nekem adták. Tíz éve indult meg a látványos fejlődés, akkor még egy gépkocsival szállítottuk a péktermékeket, ma már 30 autóval rendelkezünk, és tíz kemencével dolgozunk.

Melyek voltak a legnehezebb pillanatok?

– Mind a tíz év nagyon nehéz volt. Kezdetben a piacra való betörés okozott nehézséget, aztán 2007 végére építettük meg az új pékséget, alakítottuk ki a termékek mostani minőségét, amivel már könnyebb volt érvényesülni. De a versenytársak, a nemegyszer tapasztalt irigység sokszor megnehezítették a tevékenységünket, de ezeken túl vagyunk, és mára Erdély egyik legnagyobb pékségévé nőttük ki magunkat. 184 alkalmazottunk van, 25 tonna kenyeret sütünk naponta – súlyuk változó –, de ez körülbelül 25 ezer darab kenyeret jelent.

Hogy képzeljük el a vállalkozás menedzsmentjét?

– Én vagyok az igazgató és a mindenes, a feleségem az irodát vezeti, és a számvitellel foglalkozik, van egy minőségellenőrzéssel foglalkozó hölgy, a sógorom pedig a szállítást irányítja. Ezen persze még lenne amit alakítani, de jelenleg így néz ki a vezetés.

Vannak saját üzleteik, de ha jól tudom, franchise hálózatot is működtetnek.

– Így van. Összesen 13 darab Diószegi üzlet van a saját tulajdonunkban, ezen felül a franchise rendszerben körülbelül 20 üzlet árulja csak a mi termékeinket. Franchise például a csíkszerdai, udvarhelyi, fogarasi, brassói, buzăui, bukaresti, szebeni kirendeltségünk. Emellett 750-800 kis céggel dolgozunk, akiknek mi szállítjuk a kenyeret. 13 megyében vagyunk jelen, most már Kolozsvárig is elértünk.

Ahhoz, hogy reggelre Kolozsvárra érjen a kenyér, mikor kell megsüssék?

– Éjjel fél háromkor indul tőlünk az autó, hogy reggelre megérkezzen a friss péktermék Kolozsvárra. A pékség folyamatosan üzemel, „non-stop” dolgozunk, ahogy mondani szokás.

Multikkal, hipermarket-láncokkal viszont nem kötnek üzletet. Miért?

– Van egy partnerünk, a magyarországi Lipót pékség , minden évben két-háromszor szoktunk találkozni a vezetőjével. Neki is az az üzletpolitikája, hogy a multiknak nem szállít, mert olyan követelésekkel dolgoznak, ami egy pékségnek a rovására megy. Rájöttem, hogy nagyon igaza van, ezek a nagy cégek egy hónap múlva fizetnek, pótdíjat kérnek, el kell fogadni tőlük a visszaadott árut. Amit nyernénk a kis üzleteken, azt oda kellene adjuk a multinak, ezt meg nem akarjuk. Ha a nagy áruházakban lenne Diószegi kenyér, azt olyan olcsón adnák, hogy megölné a mi üzleteinket. Tulajdonképpen saját magunk ellenségei lennénk. Egy másik szempont, hogy ezek a cégek a pénzt is elviszik az országból, és nem a román gazdaságot segítik, ezért úgy döntöttem, hogy bár sok megkeresés volt, jobban járunk nélkülük.

Mi a Diószegi kenyér titka: a recept, vagy az elkészítés módja?

– Összetett, szerintem mindkettő. Úgy szokták mondani, hogy benne kell legyen „a péknek a keze és a lelke”. Mi csak kézzel dolgozunk, a dagasztógépen kívül semmilyen más gépünk nincs, megpróbálunk hagyományos módon sütni. Úgy vélem, ezért szeretik ennyire az emberek a termékeinket.

A receptet ki fejlesztette ki?

– Én. Egy évet dolgoztunk rajta, amíg rátaláltunk, 50-100 próbálkozás volt. Egy másik, Sepsiszentgyörgy melletti pékség receptje ihletet meg, nagyon jó kenyeret csináltak és azt mondtam: meg kell érjem, hogy ugyanolyan finom, vagy még finomabb kenyeret süssek. Ennyi év után büszkén elmondhatom, hogy messze túlszárnyaltuk az etalont.

A minőség szempontjából nagyon fontos a pékek személye, nem?

– Így van, viszonylag stabil szakembergárdával dolgozunk. Jó, baráti kapcsolatot tartunk fel velük. Nem állíthatom, hogy nem mennek el tőlünk a pékek, mert a konkurencia mindig megpróbálja elcsalni őket. Azt mondhatom, hogy jó fizetést kapnak az embereink, ami pedig a szakmai fejlődést illeti, évente kétszer a magyarországi Lipót pékséggel közösen tartunk tapasztalatcserét.

Milyen a Diószegi kenyér árfekvése, hogyan pozícionálták a piacon?

– A közép- és a drágább kategóriába tartozik. Nem akarunk olcsó kenyeret árulni, el akarjunk kerülni az árversenyt, az egymás alul-licitálása csak csődbe viszi a pékségeket. De úgy gondolom, nem annyira drága a kenyér, hogy a szegényebb réteg ne tudja megengedni magának. Az egy kilós pityókás házi kenyér 4,5 lejbe kerül a saját üzleteinkben, és a viszonteladóknál is hasonló áron kapható. Úgy kell számolni, hogy egy euró egy kiló kenyér. Sokan megértették, hogy jobban járnak a Diószegi minőséggel, még akkor is, ha drágább, mert 4-5 nap múlva is fogyasztható.

Az idei szárazság hogyan hatott az árakra?

– Magyarországról hozzuk a lisztet, ugyanattól a malomtól évek óta. „Nem ugrálunk”, ha 10-20 banit drágul az alapanyag, stabil partnerek vagyunk, ettől is állandó a minőség. Az idén nagyobb drágulás volt, mert bár jobb minőségű, de drágább a liszt, így a malom is megemelte az árait.

Helyi termelőktől nem vásárol búzalisztet?

– Nem. Csak ezzel a céggel vagyunk partnerségi, sőt, baráti viszonyban, mert meg vagyok elégedve a minőséggel. Tény, hogy drágább, mintha Romániából szereznénk be az alapanyagot, de inkább lemondok az árrés egy részéről, minthogy ingadozzon a minőség.

Milyen a marketingstratégia?

– Rádiókban reklámozunk, de számunkra a legjobb a „szájról szájra” terjedő ajánlás. Meg vagyunk elégedve az ismertségi szinttel, különösebb erőfeszítés nélkül is sokan felkeresnek minket.

Itt arra is gondoltam, hogy Kovászna megyében elsőként vezették be a látványpékség fogalmát.

– Így van, a jó kenyér csak a történet egyik része. A vásárlóink jól kell érezzék magukat az üzlethelyiségekben, tisztaság kell legyen, a kiszolgálók kedvesek kell legyenek. A mai világban azt tapasztalom, hogy egy „kicsi kedvességért” az emberek hajlandóak többet fizetni.

Nemcsak kenyeret forgalmaznak. Mennyire széles a termékportfólió?

– Három olyan süteményünk van, ami egyedi Romániában. Van egy cukrászlaboratóriumunk, egy 12 évig Magyarországon élő sepsiszentgyörgyi cukrászt csábítottam haza. Sajnos a péksüteményekre eddig nem fektettünk kellő hangsúlyt, a kenyérsütés minden energiánkat felemészti. A jövőben erre fogunk koncentrálni.

Rengeteg díjat kapott a Diószegi, forgatott önöknél az CNN, de látogatást tett Orbán Viktor is. Melyik elismerésre a legbüszkébb?

– Őszintén, a magyar miniszterelnök látogatása volt számomra a legmegtisztelőbb. Orbán Viktorral csak a kenyérről és a fociról beszéltünk, a felesége otthon is szokott kenyeret sütni, kipróbálta, hogy nálunk ez miként zajlik.

A pékség állandóan működik, de Önnek hogy néz ki egy átlagos napja?

– Mint egy király, úgy kelek, bár ez csak az elmúlt időszakban adatott meg. Igaz, hogy éjjel 1-kor fekszem le, addig nagyrészt a pékségben vagyok. A foci azért még belefér, én vagyok a sepsiszentgyörgyi csapat mentora és szponzora, a hétvégéken kijárok az edzésekre, meccsekre.

Mi a kedvenc süteménye?

– Természetesen a Diószegi házikenyér viszi a prímet. De nagyon szeretem a szilvás fitness-croissantot is. Ez egy szenzációs kifli, nagyobb reklámmal szerintem a jövőben sztártermékünk lehet.

Ha már a jövő: milyen más tervei vannak? Hol, milyen, mekkora lesz a Diószegi pékség tíz év múlva?

– Nemrég bővítettük a pékséget, most tartunk kapacitásunk 80%-ánál. Én nem nagyon szeretnék tovább terjeszkedni, nem akarunk a Vel Pitar hoz hasonló kiterjedt hálózatot létrehozni. Van egy határ, azt majdnem elértük. Most már magamra is szeretnék egy kicsit gondolni, ezért nem teszek eget rengető kijelentéseket, hogy még hány pékséget nyitunk. Ez elég, szép eredményeket értünk el, ezt a szintet kell megőrizni.