Bokros Lajos leszámolna a fiskális alkoholizmussal

Bokros Lajos tartott előadást vasárnap délután az Erdély Múzeum Egyesület meghívására Kolozsváron Az eurózóna túlélési esélyei címmel. A közgazdász egy órás beszédét azért értékelte a közönség, mert mindenki számára érthető volt és az összefüggésekre világított rá.

Előadása elején az EP-képviselő leszögezte: az eurózóna válsága összetett gazdasági-társadalmi-politikai kérdés és az ő alapvetően optimista, „nem profétája a világvégét jóslóknak”. Úgy véli, hogy ma Európában konszenzus van a valutaunió megtartása mellett. „Az emberiség és az európai népek még rendelkeznek némi képességgel arra, hogy a válság szakmai alapjait rendezzék, középtávon el tud indulni egy tartós növekedés, ami már nem lesz fenntarthatatlan” – fogalmazott.

Bokros úgy látja, három olyan esemény történt a „nyári uborkaszezonban”, amiről érdemes megemlékezni:- az Európai Központi Bank (EKB) monetáris lazítása, – a bankunió irányába tett lépések, – a fiskális paktum elfogadása.

Lehet-e elég feltételt támasztani?

Az EKB nem korlátlanul, nem feltétel nélkül, de hajlandó közvetlenül vásárolni spanyol, portugál, olasz állampapírokat – a volt pénzügyminiszter szerint ez fontos fejlemény, ugyanis van remény arra, hogy a kötvények kamatai csökkenjenek az említett mediterrán országokban. „Görögországban erre már remény sincs, 26% fölött van a kamatráta, nem érdemes rajtuk már ezekkel az eszközökkel segíteni.”

Amikor egy jegybank állampapírt kezd el vásárolni, az a leginkább inflációt erősítő megoldás. Akkor miért csinálja ezt az EKB? – tette fel a kérdést Bokros, aki szerint a lépés kapcsán végleg kiéleződött az intézményes és a politikai ellentétét a német Bundesbank és az EKB között. „Németországban iszonyatos félelem van az inflációtól, úgy nőtt fel mindenki, hogy a jegybanknak tilos kötvényeket vásárolni, aztán Mario Draghi személyében

jön egy olasz huszár és mindezt felrúgja.

Mi lesz ebből, világvége?” – fejtegette a közgazdász. Még nem látni a vita végét, de tény, hogy az EKB kezd sokkal inkább a német helyett az olasz jegybankhoz hasonlítani, mely hosszú éveken keresztül kormányzati befolyás alatt állt. „Kultúrharc is van kérem, kulturkampf. A délies felfogás legyőzte a német sárkányt” – jelentette ki.

A rendkívüli helyzetek rendkívüli intézkedéseket kívánnak, tette hozzá, de a németes gondolkodásúaknak az a véleményük, hogy a déli európai államok válsága nem az eurózóna és főleg nem az euró válsága. „A görög állam totális csődjéről van szó, az övezet bajai abból fakadnak, hogy a délies felfogású államok felelőtlen fiskális, szabados jövedelmi politikával versenyképtelenné tették magukat, olyan környezetben, amikor a visszaértékelés nem lehetséges. Nem lehet bért emelni a termelékenység növekedésénél nagyobb mértékben!” – figyelmeztetett a közgazdász. Mivel nincs lehetőség a déli államok valutájának a leértékelésére – ugyanis a közös fizetőeszközt használják – más úton kell visszanyerjék a versenyképességet, ezt pedig csak szerkezeti reformokkal lehet Bokros szerint, konfrontatív helyett konszenzusra épülő politikával.

„A közkultúrával van a baj,

ez az eurózóna válságának a gyökere, és ezt nem oldja meg az, hogy veszünk két állampapírt, csak segít időt nyerni, és ez a lényeg. Még mindig irtózatosan magas a kamat Olaszországban, mert a piac nem hiszi, hogy az állam versenyképesebb lesz. Mire az lesz, államcsőd alá kerül az egész ország” – mondta a gazdaságpolitikus, aki szerint ezt akarja az EKB megoldani azzal, hogy az egészen rövid távú pénzpiaci ítéletek tekintetében a nemzetállamok mellé áll.Bokros nagyon fontosnak tartja, hogy a kötvényvásárlást csak feltételekkel igényelhetik majd a bajba jutott országok. Az Európai Bizottság, az EKB és a Valutaalap – vagyis a trojka – meg fogják mondani, hogy milyen típusú szerkezeti reformokra van szükség, hogy a versenyképességet visszanyerjék és az államcsődöt el lehessen kerülni.

„Mi van azonban, ha mégse csinálják?

Március-április tájékán például választások lesznek Olaszországban. Mi történik, ha visszajön Silvio Berlusconi?” – vetette fel a professzor, aki szerint a gyenge pontja az EKB kamatcsökkentő programjának az, hogy végrehajtása erős politikai támogatást is követel, ugyanis a monetáris politikai döntéseket nem lehet visszafordítani, és ha igen, akkor se áll vissza az eredeti állapot. „Tegyük fel, hogy az EKB bevásárol egy jó adagot az olasz kötvényekből és egy populista kormány eltörli a szerkezeti reformokat. Akkor mi lesz?” – hagyta nyitva a kérdést a szakértő.

Lemaradt az állam

A bankunió kapcsán Bokros elmondta, úgy tárgyalunk róla, hogy még senki nem definiálta. „A bankunió félig kész. A bankok számára egységes már az európai piac, nem csak az övezetben, de az egész EU-ban” – fejtette ki, és hozzátette: míg a piac oldaláról a kérdés már rég megoldott, addig az állam lemaradt ebben a tekintetben, holott fontos feladata van a szabályozás és felügyelet révén, ezek a feladatok viszont jelenleg nemzeti hatáskörben vannak.

Ez miért baj? Az EP képviselő szerint Írország példája ad választ erre, ahol három pénzintézet okozott kalamajkát, amelyeknek formailag Dublinban volt a székelyhelyük, de világméretű pénzintézetté váltak. Ezt a tevékenységét azonban senki nem ellenőrizte, és kiderült, hogy mérgezett hitelt vásároltak. Olyan mértékű tőkehiány keletkezett, ami maga alá temette a teljes ír költségvetést, addig nemhogy hiány és adósság nem volt, hanem többletet termelt a büdzsé. „Ez a három bank akkora lyukat ütött az ír költségvetésen, hogy egy év alatt 100% fölé emelkedett az adósság.”A közgazdász szerint a fenti példa jól szemlélteti, hogy amikor másodpercenként millió tranzakció zajlik az EU-ban, a szűk nemzeti keretek közé szorult szabályozás szupranacionálissá kell váljon. Ez a kérdés sem egyértelmű azonban, mert: – felvetődik, hogy az új szabályrendszer az eurózóna vagy az EU egészére legyen érvényes;- nehezíti az ügy előrehaladását, hogy London egyáltalán nem akarja, hogy a City felügyelete átkerüljön egy másik hatóság alá;- nem áll az EKB rendelkezésére egy komoly apparátus, amelyen keresztül ki tudnák ismerni és felügyelni az európai bankrendszert.Bár a kérdés még nyitott, Bokros Lajos figyelmeztet: úgy kell tágítani az EU hatáskörét, hogy az ne növelje a demokratikus deficitet.

Van egy válságunk, ez jó alkalom a dilemma eldöntésére

A fiskális paktum lényegét a szakértő így summázta: ezáltal a költségvetési gazdálkodásba is lesz beleszólása az európai struktúráknak, főleg abban a tekintetben, hogy egy ország mennyire sebezhető költségvetéssel áll elő. „Ez a nemzeti parlamentek egyik legfontosabb tevékenysége, sokan azt mondják: ha már ez se a miénk, akkor úristen, mi lesz itt, ez már egyfajta euró-diktatúra, gyarmatosításba torkolló EU” – fogalmazott a közgazdász-guru és rögtön hozzátette: nem erről van szó és nem is biztos, hogy erről kell, hogy szó legyen. A válság bebizonyította, hogy egyik országból a másikra áttevődnek a problémák, a fiskális paktum és a német alkotmánybíróság döntése után zöld utat kapó mentőalap ezért nagyon fontos lépés.A fiskális szuverenitás alkotmányos joga minden demokráciában oszthatatlan és csorbíthatatlan, ennek ellenére Bokros szerint a német alkotmánybírák azért hagyták jóvá a lépést, mert a német nemzeti érdek sérült volna abban az esetben, ha egy-két ország államháztartása csődöt jelent. Az túl hatalmas terhet rótt volna a német költségvetésre.

„Nem arról van szó, hogy Brüsszel meg fogja mondani, hogy nézzen ki a költségvetés szerkezete. Azt viszont meg fogja szabni, hogy mekkora lehet a hiány, mert ha az túlmegy azon a bizonyos a határon, amit az ország finanszírozni képes,

az EU azt az ígéretet rejti magában, hogy belép a német állam”

– osztotta meg gondolatait a szakértő, aki szerint a németek nem akarnak újra egy Görögországhoz hasonló fiskális alkoholizmusba torkolló tagállamot. Bokros Lajos úgy látja, nincs más megoldás, mint az integráció, ha az eurót fenn akarjuk tartani. „Ha nem akarjuk, akkor van. Mert egyre többen vannak, akik azt mondják, hogy nem érdemes, túl nagy a nemzeti szuverenitásról való lemondás ára, nem akarjuk ezt politikai értelemben megfizetni” – vetette fel a szélsőséges megoldást és hozzátette: a dilemmát el kell dönteni, van egy válságunk, ami alkalmas arra, hogy meghozzuk a rég halogatott döntéseket.

Románia hogy álljon hozzá ehhez a katyvaszhoz?

A kérdést Bokros Lajos fogalmazta meg és hamar válaszolt is rá: jogilag nincs más lehetőségünk, be kell lépjünk az eurózónába, ezt elvállaltuk a csatlakozási szerződésben. Csak Dánia és Nagy-Britannia kivétel ez alól. Svédország minden követelményt teljesít, de nem akar belépni, népszavazás elutasították el az emberek a csatlakozást, az EU pedig nem tud mit tenni, nincsenek meg a jogi eszközei, hogy egy ilyen lépést kikényszerítsen. Stockholmból nézve

„az eurózóna amúgy is egy délies kultúrájú valami,

az ottani emberek nem bíznak abban, hogy a valutaövezet képes lesz a németes szigor alatt megszilárdulni.” Bulgária, Lengyelország és Csehország is kivár, holott lassan minden maasrichti követelménynek megfelelnek, beléphetnének a valutaunióba. Maradt az egymásra két tojásként hasonlító ország, a magyar és a román gazdaság, egyik sem teljesíti a követelményeket, és „nem lehet eldönteni, hogy nem azért nem felelnek meg ezeknek, hogy fel se merüljön, hogy be kell lépni”. Orbán Viktor nagyon távlati időpontra tolta ki a magyarországi csatlakozás dátumát, ebben az évtizedben amúgy sem lenne ez reális Bokros Lajos szerint, Romániában viszont érdekesebb a helyzet, itt tényleg felmerül, hogy egy szegény, felzárkózó ország számára érdemes-e sietni a a valutaunióhoz való csatlakozással. A volt magyarországi pénzügyminiszter úgy véli igen, Kolozsvárról nézve az eurózóna a stabilitás mennyországának tűnik, a következő okokból: – Stabil valutára lenne szüksége az országnak, nem erősre és nem gyengére, mert az importőrök-exportőrök közül az egyik fél mindig rosszul jár. Ezek az érdekcsoportok csak elvileg nem hatnak a kormányra és a független jegybankra. – Az árfolyam-politikát végre örökre ki kellene venni a politikusok homokozójából – itt a szakmai szempontoknak kell döntő szerepet játszani, ez a demokrácia szempontjából is fontos. „Bár a BNR függetlenségét az alkotmány biztosítja, egy éretlen, nyers, kiforratlan demokráciában nagy a különbség az írott jog és a gyakorlat között” – utalt Bokros arra a feltételezésre, hogy a lej gyengülése miatt erősődő exportok árán akarna gazdasági fejlődést előidőzni a kormány, nem törődve az inflációval. – Beindítaná a fenntartható gazdasági növekedést, ugyanis egy konzisztens gazdaságpolitikát váltana ki. „A belföldi és a külföldi befektető is kell tudja, hogy mire számítson. Ez az, ami most hiányzik, nagyon alacsony szinten vannak a termelő beruházások, a magántőkés befektetések, ezt soha nem helyettesítheti az állam, mert nem képes hatékony beruházásokra a versenyszektorban” – zárta mondanivalóját Bokros Lajos.