A PSZÁF elnöke szerint létfontosságú eszközöket veszíthetnek el a tagállamok a közös európai felügyeletettel. A román álláspont szerint belülről könnyebben érvényesíthető a saját akaratunk.
„Nehéz megfogalmazni, mi lenne Magyarország érdeke. Jelen pillanatban azon az állásponton vagyok, hogy nem szabadna belépnünk a bankunióba. Inkább arra kéne koncentrálnunk, hogy építsük ki és erősítsük meg a hazai védelmi rendszert, amelyhez meg kéne szerezzük az EU támogatását is” – fogalmazott Szász Károly , a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) elnöke hétvégén a Torockón megszervezett pénzügytáborban.
Az eurózónán kívüliek az azonos szavazati jogot hiányolják a közös uniós bankfelügyeletből
A Pénzügy, Színház, Torockó elnevezésű táborra október 6-7 között került sor a Magyar Tőkepiaci Szakemberek Egyesületé nek főszervezésében. Közreműködő és támogató intézmények voltak: Bankárképző Központ, Brókerképző Központ, A Ciszterci Szent Imre Gimnázium Budapest, Corvinus Egyetem Befektetések és Vállalati Pénzügyek tanszéke, Kolozsvári Babes- Bolyai Tudományegyetem magyar tagozata, a Székelyudvarhelyi Főiskola (MÜTF), MTA Pénzügytani albizottsága, Bölöni Alapítvány, Corvinus Egyetem SPM diákszervezete, Széchenyi Szakkollégium, Mikó Imre Szakkollégium. A cikkben idézett két előadás mellett még Riecke Werner , a Magyar Nemzeti Bank elemzője, a MOL és az INA vezető beosztásban dolgozó szakemberei, illetve a nemzetközi gazdasági képzések (CFA, EFFAS, ACIIA, MBT) szakértői is tartottak előadást. Szombaton este Tamási Áron: Tündöklő Jeromos című előadását tekinthették meg a jelenlévő fiatal közgazdászok, egyetemisták, de lehetőség nyílt a Székelykő megmászására, illetve a torockószentgyörgyi vár és a Nagyenyedi Kollégium meglátogatására is.
A PSZÁF elnöke felvázolta, honnan indult és hova tart az EU válságprogramja, és miért tart egyelőre Magyarország a feltétel nélküli támogatástól. A bankunió fogalma még nagyon újkeletű: 2012. június 28-29-én az EU Tanácsülésén hangzott el először, hogy le kell rakni a gazdasági és monetáris integráció mélyítésének pilléreit. Szeptember 12-én két rendeletbe foglalták a bankunió joganyagát, amelyek négy elemet fogtak körül: – az Európai Központi Bank felügyeleti jogkörének egységesítését, – a felügyeleti eljárások egységes európai szabálykönyvének létrehozását, – a központi bankbetétvédelmi rendszert és – a bankmentési hatóság kialakítását. „Az opt-out álláspontra ráerősít, hogy az utolsó két elem, a bankmentési és betétgarancia programok még nem készültek el, ezek egyelőre elméleti szinten léteznek. Úgy indultunk el egy úton, hogy nem tudjuk, melyek lesznek a további lépések” – fogalmazott Szász.
Pozitívumok és negatívumok
A bankuniónak – mint azt az előadás során megtudtuk – feladata lenne, hogy a bankrendszer és az állam közti szoros kapcsolatot elvágja. A koncepció egyik elve: ne költségvetési pénzből, hanem közvetlenül az európai mentőalapokból tőkésítsék fel a bankokat. Ehhez pedig elsősorban arra lenne szükség, hogy a pénzintézetek a tőkét biztosító közös felügyeleti hatósághoz, az EKB-hoz kerüljenek.
A központosított rendszer révén kikerülhető, hogy az állami felügyeletek elfogultak legyenek saját bankjaikkal szemben. A megoldás tehát első látásra racionálisnak és logikusnak tűnik. „Azonban kell figyelni az ország érdekeire is, és vigyázni arra, hogy végül ne legyen negatív kihatása rájuk” – fogalmazott Szász Károly. Vitatható például, hogy elválasztható-e a bankrendszer az államok szuverén kockázatától. „Lehet, hogy a bankok megsegítése átlépi a nemzeti költségvetések szintjét, egy bank működése mégsem lesz sohasem független egy adott állam által körülrajzolt gazdasági tértől. Ha egy ország előbb nem oldja meg saját problémáit, a mentőöv végül az erősebb országokat is magával rántja” – érvelt a szakember. Ellenvetésként hozta még fel, hogy az EU erőforrásai ezáltal egy szűkebb körbe, az eurózónába fognak koncentrálódni, ami végeredményképpen a periféria országok számára jelent hátrányt.
Központi felügyeleti dilemmák
A bankunió széleskörű, nemzeti szinten túlmutató felügyeletet feltételez. Első kérdés, hogy vajon átkerülhet-e a teljeskörű mikroprudenciális – bankári alapelveket, ügyfélérdeket szem előtt tartó – funkció az EKB-hoz? Ez ugyanis azt jelentené, hogy egy bank engedélyeztetésétől annak visszavonásáig minden feladatot az EKB kellene végezzen. Vita folyik arról is, hogy mely bankok kerüljenek az EKB felügyelete alá. Az eurózónában közel hatezer bank működik, ebből rendszerkockázatú néhány tucatnyi. Azonban nem lenne elég csak ezekre figyelni, mert általában nem ezekkel a hitelintézetekkel szokott baj lenni.
Gondot jelenthet még, hogy az EKB makroprudenciális jogköre a teljes Európai Unióra kiterjed. „Nekünk az az érdekünk, hogy ezeket a feladatokat állami szinten tudjuk tartani. A gazdasági ciklikusságot kivédő tőkepufferrel vagy a megemelt tőkekövetelményekkel élni szeretnénk” – hangsúlyozta a PSZÁF elnöke, hozzátéve: félő, hogy „pont az óriási feladatátvállalás miatt nem tud majd megfelelni feladatainak az EKB”.
Surányi György volt magyarországi jegybankelnök is felszólalt az előadások között. Szerinte Magyarország inkább az „opt-in” álláspontot kéne támogassa, ugyanis egyszerűen képtelen a saját bankrendszerét kellően bebiztosítani az EKB back-upja nélkül. Kiemelte, hogy Magyarország már régen csődben lenne, ha a külföldi bankok nem finanszíroznák a helyi leánybankjaikat. A fiskális paktum pedig úgy rossz, ahogy van. „Nem lehet minden tagállamtól elvárni a 0%-os költségvetési hiányt, mert minden országban mást jelent az egyensúlyi állapot. Van, ahol a strukturális és gazdasági adottságok megengednének egy 0-nál magasabb hiányt is” – hangsúlyozta. Ugyanakkor az államadósság sem jár feltétlenül visszaeséssel: a kutatások csak 90% feletti szinten mutattak ki szignifikáns korrelációt a GDP-zsugorodás és államadósság között.
Az eurózónán kívüli tagok feltételekkel támogassák a bankuniót!
Ha ugyanis belépnek, akkor önként lemondanak a bankrendszer fölötti felügyeleti jogkörről, végrehajtják az EKB döntéseit, miközben nem tudnak érdemben beleszólni a folyamatokba, hiszen nem tagjai a monetáris uniónak.
Hiányolják az eurózóna tagországaival azonos szavazati jogot azok az országok, amelyek nem tagjai a valutauniónak – erről beszélt a dán és a svéd pénzügyminiszter is az uniós pénzügyminiszterek luxembourgi tanácskozása előtt kedden. Margrethe Vestager dán pénzügyminiszter szerint a megbeszélések legfontosabb pontja az, hogy a pénzügyminiszterek nyitottak arra, hogy az eurózónán kívüli országok is „egyenlő felekként” lehessenek részesei a közös bankfelügyeletnek. Dánia Nagy-Britannián kívül az egyetlen ország a kontinensen, amely tartós felmentést kért és kapott az alól, hogy csatlakoznia kelljen az eurózónához.A svéd pénzügyminiszter, Anders Borg kifejtette, hogy a bizottság közös bankfelügyeletre vonatkozó javaslata nem nagy előrelépés ahhoz képest, amelyet a pénzügyminiszterek szeptember végén megismerhettek a ciprusi informális találkozójukon. Borg úgy vélte, hosszú út vezet még a végleges megoldásig, és szerinte a javaslattal komoly gondok vannak, például a szavazati jogokkal is. Svédországnak elvileg kötelessége csatlakozni az eurózónához, de 2003-ban népszavazás utasította el a csatlakozást, jelenleg pedig a felmérések szerint a svédek több mint háromnegyede nem akarja lecserélni a koronát euróra. Olli Rehn , az Európai Bizottság gazdasági és monetáris kérdésekért felelős alelnöke a tanácskozásra tartva leszögezte, tartani kell a közös bankfelügyelet létrehozására kitűzött január 1-jei határidőt, ami szerinte lehetséges is. Jan Kees de Jager holland pénzügyminiszter a tanácskozásra tartva viszont annak a véleményének adott hangot, hogy az uniónak „a részletekre, és nem a naptárra kellene figyelnie”. Úgy vélte, sokkal fontosabb, hogy a bankuniót rendesen kidolgozzák, minthogy kapkodva tető alá hozzák, de ugyanolyan hibákat kövessenek el, mint az eurózóna megalkotásakor.Bizottsági források az elmúlt hetekben többször is megerősítették, hogy a bizottság azon dolgozik, hogy az eurózónán kívüli országok számára is a lehető legvonzóbb legyen az Európai Központi Bank által irányított közös bankfelügyelethez való csatlakozás. Azt ugyanakkor elismerték, hogy arra a jelenlegi szerződéses keretek között semmilyen mód nincsen, hogy az EKB kormányzótanácsában teljes szavazati jogot kapjanak azok az országok, amelyek a valutauniónak nem tagjai, ezzel ugyanis csak a közös pénzt használó országok rendelkezhetnek. (mti)
„Belépünk egy egyirányú utcába, ahonnan nincs visszaút, és az utca játékszabályait sem mi alakítjuk”. Ha viszont nem lépnek be a rendszerbe, a Magyarországon működő külföldi bankok fióktelepei az EKB védettségét fogják élvezni, így a lakosság megtakarításait az OTP helyett inkább például a Deutsche Bankba helyezi át. Érdekes lenne az a helyzet is, ha az OTP szlovákiai leánybankja már része lenne a bankuniónak, miközben az anyabank kimaradna belőle.
Románia támogatja a csatlakozást
Nagy Ágnes , a román központi bank (BNR) igazgatótanácsának tagja ugyanakkor elmondta, hogy Románia csatlakozna a bankunióhoz. Kifejtette, hogy a hazai bankrendszert 80%-ban a külföldi bankok uralják, amelyek egyébként is bekerülnek a közös európai felügyelet alá.
Véleménye szerint könnyebb a csatlakozás révén meggyőzni az EU-s vezetőket arról, hogy a saját érdekeink is érvényesüljenek. A közös, szigorúbb felügyelet tulajdonképpen azt jelenti, hogy a hosszú távú stratégiákat elválasztják a rövid távú politikai döntésektől. „Az EU meg fog maradni, mert együtt erősebbek vagyunk” – fogalmazott Nagy Ágnes.
A Transtelex egy egyedülálló kísérlet
Az oldal mögött nem állnak milliárdos tulajdonosok, politikai szereplők, fenntartói maguk az olvasók. Csak így lehet Erdélyben cenzúra nélkül, szabadon és félelmek nélkül újságot írni. Kérjük, legyél te is a támogatónk!
Támogató leszek!