Minden, amit sosem akartál tudni az Oltchim-ügyről

Valami kell legyen a háttérben – mormogjuk minden újabb Oltchimes-Diaconescus hír elolvasása után. Nem természetes, hogy a magánmenedzser-toborzás és a privatizációs láz közepén egy populizmusáról híres politikus nyerje meg az ország egyik legnagyobb vegyipari kombinátjára kiírt licitet, aki ráadásul öt vállalatban részvényes, televíziócsatornája csődeljárás alatt van, adósságai pedig millió eurókra rúgnak. Összegyűjtöttük a legellentmondásosabb kérdéseket és válasz-lehetőségeket.

Miért kell eladni, mi a baj az Oltchimmel?

Baj az van, a probléma viszont összetett. A Râmnicu Vâlcea-i vállalatnak öt év alatt sikerült 710 millió eurónyi adósságot felhalmoznia az országos privatizációs szakhatóság és az Electrica vállalat felé. Hogyan? Biztosan sokat hibázott a húsz éve változatlan menedzsment is, de hozzátett a vesszőfutáshoz a válság is: 2007-2008-tól kezdődően drasztikusan visszaesett a kereslet a gyár termékei iránt, termelőkapacitása 3%-án működött. Az adósság napról napra csak gyűlt. Az ország vezetői azt gondolták, hogy az Oltchim válságára az jelenthet megoldást, hogy az állami vagyonkezelő (AVAS) felé felhalmozott adósságától kötvénykibocsátás útján szabadítják meg. Ez azt jelentette volna, hogy az állam 95%-os tulajdonosává vált volna a cégnek, ezért a kisebbségi tulajdonosok megvétózták a megoldási javaslatot. Nagy csapás volt a gyárra az is, hogy az Arpechimet a román állam eladta az OMV Petromnak, holott az Oltchim termelése nagyban függött a kőolaj-finomítással foglalkozó gyártól, amelyhez gázvezetéken keresztül kapcsolódik. Az OMV később úgy döntött, hogy nem kifizetődő számára az Arpechimet fenntartani, ezért bezárja.

Miért nem írták alá a szerződést?

Noha lett volna rá még tíz napja, Dan Diaconescu hétfő reggel alig várta, hogy aláírja a pénteken neki ítélt privatizációs szerződést. Túlbuzgósága mégsem teljesedett ki: a dokumentumban időközben eszközölt módosításokra hivatkozva visszadobta annak aláírását. Persze a háttérben ennél több volt – csendülnek fel az összeesküvés-elméletek. 1) Diaconescunak valójában nincs meg a vállalat részvényeiért és adósságaiért ajánlott 203 millió leje, ezért csak kifogást próbált találni a megvásárlás elhalasztására. A következő kérdés, hogy ezt miért tenné? A választási évben kötelező figyelemfelkeltési hajsza, a jelenlegi kormány rossz színben történő feltüntetése, a döntéshozók inkompetenciájának kihangsúlyozása, a saját egyéni „népmegmentő” imidzs erősítése állhat a háttérben. Vagy nem.

2) A pénz éppen meglenne, vagy külföldi befektetőktől össze tudná kuporgatni, mégsem áll szándékában megvenni a vállalatot, egyszerűen csak a feszültségszítás és az előző pontban említett presztízsnövelés a cél. 3) A szerződés valóban eltér az eredetitől. A politikus-üzletember szerint hiányoznak a záradékok és a csatolmányok, és a szöveg is különbözik attól, amiben az eljárás során megállapodtak. Daniel Chiţoiu gazdasági miniszter erre csak annyit reagált, hogy „egyes részekben igen, de alapvetően nem” tárgyalható újra a szerződés. Emellett kiemelte, hogy az eljárás jogszerű volt, ha ennek ellenkezője bebizonyosodna, lemond funkciójáról.

Politikai vagy gazdasági téma az Oltchim-ügy?

Gazdaságinak indult, de politikaivá alakult: valahol ott, ahol Diaconescu bejött a képbe. A téma jelenleg finoman ötvözi a választási PR-t, a külföldi befektetőktől való gazdasági függést és az állami vállalatok életképtelenségét. Mint ismeretes, a Diaconescu vezette Nép Pártja a helyhatósági választások előtt 12 pontba foglalta ambiciózus vállalásait. Az összes adó és illeték eltörlése és a banki részletfizetés egy éves felfüggesztése mellett olyan célkitűzést is találunk, mint a Nép vagyona állami vállalat létrehozása, amelynek vezetőjét egyenesen a nép választja meg. Ez a vállalat pedig olyan fantasztikusan működne, hogy minden hónapban osztalékot nyújtana a népnek. Akaratlanul is arra gondolhatunk, hogy Diaconescu a haldokló állami vállalatot változtatná ilyen virágzó „népüzemmé”. A gyár fölötti politikai fogvicsorgatás egyre mérgesebb. Victor Ponta azzal vádaskodik, hogy Diaconescunak nincs pénze az üzem felvásárlásához, Diaconescu pedig a szerződés szándékos módosításának vádjával csap vissza. Ponta szerint Diaconescu kiegyezett Adriean Videanu volt gazdasági miniszterrel, hogy az új tulajdonos valahogy tüntesse el az „éveken át tartó lopások nyomát”. Erre kommunikáció szintjén rá is erősített Videanu, aki szerint az egyedüli hibás Ponta, mert ő fogadta el a privatizációs stratégiát és egyúttal lemondásra szólította fel a jelenlegi miniszterelnököt. Daniel Chiţoiu mossa kezeit, Diaconescu az Octoberfesten bulizik, miközben az Oltchim alkalmazottai újabb sztrájkokat jelentettek be, mert nem kapták meg a fizetésüket.

Azonban a nyilvánvaló mögött más politikai stratégia is húzódhat. Diaconescu egyszerűen elviszi a balhét az Oltchim sikertelen privatizációjáért, és Pontával karöltve orosz befektetőkhöz játszák át a kombinátot. Cserébe persze parlamenti helyeket, esetleg szövetséget nyerhet a Nép Pártja az USL részéről.

Van-e Diaconescunak pénze a vállalat megvásárlására?

Diaconescu szerint egyértelműen igen. Erről tanuskodik a banki garancialevél, amelyet a privatizációs eljárás során elfogadtak, és maga az ajánlat is, amelyből kitűnik, hogy két milliárd eurót fektetnének be a vállalatba az elkövetkező 3-4 évben, az alkalmazottak számát pedig 10 ezerre növelnék. Megemlítik, hogy egy 8,5 milliárd eurós forgalmat bonyolító nemzetközi konzorcium áll mögöttük, és a román néppel közösen az Arpechimet is megvásárolnák. Eközben az OTV-n Diaconescu 5-10 lejes adományokat kér a lakosságtól a vállalat megvásárlására, működtetésére. Vajon mégsem állna olyan jól anyagilag a leendő gyártulajdonos? Ponta biztos benne, hogy Diaconescunak nincs elég pénze, azért halogatja a szerződés aláírását. Ez viszont kétségbe vonná a banki garancia hitelességét, illetve a privatizációs eljárás korrektségét. Ugyancsak kérdéses, hogy 2,3 millió euró adóhátralékkal és a fizetésképtelenségi eljárás alatt álló OTV-vel hogyan tudott egyáltalán pályázni az egyik legnagyobb állami vállalat megvásárlására. Chiţoiu szerint egyszerűen úgy, hogy az adósságok nem az ő nevén szerepelnek, és a potenciális vevő büntetlen előéletű.

Mi lesz a vége? Fizetni fog Diaconescu?

Több forgatókönyv is elképzelhető. 1) Kiderül, hogy Diaconescunak tényleg nincs pénze vagy érdeke a szerződés aláírásához, és a licitet jövőre újraszervezik. Ponta már most orosz befektetőkkel kecsegtet, kétséges azonban, mekkora érdeklődés fog tombolni egy ilyen sikertelen, csalásgyanús privatizáció után. Megtörténhet, hogy a hosszas huzavona miatt akár felszámolásra is kerülhet a kombinát. 2) Diaconescu mégis kipengeti a 200 milliót, a vállalatot felvirágoztatja, majd a részvényeket szétosztja a népnek, „valószínűleg a tőzsdei árfolyamon”, ahogy azt most is ígérte. Mindenki happy lesz, kivéve az oroszok. 3) Mégsem zárul le ilyen egyértelműen az ügy. Az Oltchim további politikai hercehurca tárgya lesz, a választásokig eljátszadoznak vele, majd odadobják bagó pénzért egy külföldi befektetőnek, aki a hasznosítható elemeket megtartja, a többit pedig felszámolja.

A valutaalap miatt volt a nagy sietség?

Kedd délután egy sajtókonferencián azt nyilatkozta Ponta, hogy a Nemzetközi Valutaalap nem kötelezte a román kormányt arra, hogy kijelölje a privatizáció győztesét, csak a folyamat megszervezése volt a kabinet feladata. Ponta úgy véli, ha nem szervezik meg a licitet, a kormány szándéklevele nem kerül az IMF elé szeptember 28-án. Tévedés azonban azt hinni, és becsapás azt a látszatot kelteni, hogy az IMF konkrétan arra kötelezte Romániát, hogy rögvest eladja a vegyipari kombinátot. A nemzetközi szervezet csak a kormány saját ígéretét kéri számon. Időhúzás volt az egész cirkusz? Dan Diaconescu is csak egy bábu, akinek a színészi teljesítménye révén időt nyert a Ponta-kabinet, hogy később a titokzatos orosz óriás kezébe játssza át a vegyipari üzemet? Ez is egy lehetőség, és csak remélni tudjuk, hogy egyszer fény derül a valós szándékra.

Hogy fest az Oltchim-saga a világ előtt?

Nem jól. A napokban kezdődik a CFR áruszállító részlegének privatizálása, hamarosan a Tarom nemzeti légitársaságra is sor kerül. Az Oltchim-privatizáció kapcsán kialakult több felvonásos szappanopera sok belföldi, külföldi, a reflektorfényt inkább nélkülözni kívánó tőkemágnást elriaszthat az országtól. Románia amúgy is lyukacsos imidzsét újabb golyózápor éri, és bizonytalanságot okoz a megválaszolatlan kérdések hada: Miért egy magánszemély pályázik egy állami vállalatra? Miért mondja a miniszterelnök, hogy a kormány által levezényelt licit győztesének nincs is pénze? Miért itat át mifelénk mindent a politika? Az országtól való elfordulás már a valutaárfolyamon is megmutatkozott: hatheti minimumra zuhant a lej érteke az euróval szemben.

Mi lesz az alkalmazottak sorsa?

Ne feledjük el, honnan indult el az egész sztori. Nem az ócskavas, hanem a munkahelyek megmentése a cél. 3300 ember családjának a megélhetése függ a vegyipari kombináttól. Ígéretek már elhangoztak, hogy az alkalmazottaknak ki fogják fizetni az elmaradt fizetéseiket, de szeptember 21-én csak a júliusi fizetéseiket kapták kézhez.Dan Diaconescu sosem fogalmazott egyértelműen, hogy mi lesz az elmaradt bérek sorsa, ha a „nép messiásaként” egyszer valóban ráteszi a kezét az üzemre. Mindenesetre, a kombinát dolgozói szerdán újrakezdték sztrájkjukat, mert a termelés áll, és lassan a remény is meghal, hogy egyszer rendeződik a helyzet. Az mindenképp bizakodásra ad okot, hogy Daniel Chiţoiu gazdasági miniszter keddi sajtótájékoztatóján azt ígérte, hogy két héten belül elindul a termelés az Oltchim két részlegén, egy hónapon belül pedig az üzem tevékenységének 65%-át újraindítják.