Lebőgött a Big Mac Index, kukába vele?

2012. szeptember 21. – 13:25

frissítve

Másolás

Vágólapra másolva

Ha a mutatóra hallgatnánk, gyors iramban adnánk el minden valutánkat. Azt teszteltük, mennyire megbízható a The Economist 26 éve nyilvántartott indexe.

A The Economist vezető londoni gazdaságpolitikai hetilap 1986 óta alkalmazza a Big Mac Index et mérőeszközként. A mutató azt hivatott megjósolni, hogy fel- vagy leértékelődik egy valuta – mindezt egy nagyon egyszerű módszerrel.Az abszolút vásárlóerő-parítás (purchasing power parity) elmélete szerint egyes országokban a termékek árai alig térhetnek el egymástól. A gazdasági lap ezt az összevetést egyetlen termék, a Big Mac ára alapján végzi el. Megnézik, hogy a pillanatnyi árfolyamon dollárra átszámítva mennyibe kerül a szendvics, és – feltételezve, hogy az áraknak egyformának kellene lenniük – következtetést vonnak le az adott valuta értékeltségéről.

Egy példán keresztül könnyen követhető az egyszerű számítási módszer. 1. Feltételezzük, hogy egy Big Mac ára az Egyesült Államokban 3 dollár. 2. Feltételezzük, hogy ugyanez a termék 2 euró ba kerül Németországban.3. A vásárlóerő-paritás alapján ez azt jelenti, hogy 3/2=1,5 dollár/euró kellene legyen az árfolyam, vagyis 1 euró 1,5 dollárt érne.4. A valódi, reális árfolyam legyen ebben az esetben 2 dollár/euró.5. Végül pedig hasonlítsuk össze a paritási és a reális árfolyamot. (2-1,5)/1,5*100= 33,33% -kal túlértékelt az euró a dollárral szemben.6. A Big Mac index szerint ez azt jelenti, hogy az elkövetkező időszakban az euró gyengülni fog, hogy beálljon a hamburgerár alapján kiszámolt paritási árfolyam.

Megmutatja, hogy mekkora kellene legyen

A világ sok országában árult emeletes szendvics dollárra átszámolt helyi átlagárát azért teszik meg az áru- és szolgáltatásárak összehasonlító mércéjének, mivel e termékben mindenhol nagyjából ugyanazok az összetevők vannak.

Így a The Economist elemzői szerint a Big Mac alkalmas annak mérésére, hogy mennyire érvényesül a vásárlóerő-paritás elvileg árfolyam-kiigazító – és így értékkiegyenlítő hatása. A mutató alapján következtetéseket lehet levonni arra vonatkozóan, hogy az adott valuta esetében felértékelődés vagy leértékelődés várható.

Mit mutatott idén nyáron?

Legutóbb a The Economist július 25-én közölt új listát. Eszerint az indiai rúpia 63%-kal van alulértékelve, a svájci frank pedig 52%-os túlértékeltségtől szenved. A lap számításai szerint 1,5 svájci frank/dollár lenne az az árfolyam, amely vásárlóerő-paritáson kiegyenlítené a svájci és az amerikai Big Mac árát, ám a jelenlegi tényleges árfolyam 0,99 svájci frank/dollár. Érdekesség, hogy a Big Mac Index szerint az euró júliusi árfolyama a megfelelő átváltási arány, vagyis pont annyiba kerül az euróövezet országaiban egy szendvics dollárba átszámolva, mint Amerikában.

Venezuela helyzete különleges. Az ország fizetőeszköze a jelentős inflációja és a rögzített árfolyamrendszere miatt jócskán felértékelődött az elmúlt öt évben. A bolivárt 2007-ben még a vásárlóerő-paritásnak megfelelő piaci árfolyamon váltották a dollárral szemben, most már több mint 83%-os a túlértékeltsége.

Kína esetében a folyamatos felértékelő politika bizonyítéka látható a számokban, a Big Mac Index szerint 43%-kal van alulértékelve az árfolyama.

Szélsőségek között

A legdrágább hely dollárban számolva a vizsgált országok közül Svédország, ahol egy Big Mac ára 6,94 dollárnak felel meg az Egyesült Államokban mért 4,33 dolláros átlagárral szemben. Az index azt mutatja: 60%-kal van túlértékelve a svéd korona. A dollárárfolyam alapján a legolcsóbb burgert Indiában árulják: itt ez a termék csak 1,58 dollárba kerül; igaz, hogy ebben a változatban marhahús helyett csirkehúst használnak. A kimutatás szerint a forint jelenleg 19%-kal alulértékelt. Egy magyarországi Big Mac átlagos ára 2,63 dollárnak felel meg.

De mi a helyzet Romániával?

Az ország sajnos nem szerepel az Economist jelenleg 42 országot és az eurózónát felvonultató listáján, ezért mi magunk végeztük el a számításokat. Az egyik kolozsvári McDonalds’s gyorsétterem ügyvezetője elárulta, hogy két éve mennyibe került és most mennyit kóstál a híres emeletes szendvics. Íme számításaink eredménye.

Tisztán látszik, hogy már 2010 januárjában azt jelezte az index, hogy a lej jelentősen, majdnem 20%-kal alulértékelt a dollárral szemben, idén szeptemberben pedig már 38%-os különbségre lehet következtetni. Közben meg mi történt? A lej egyre csak gyengült a dollárral szemben. Vagy a Big Mac mutatóval van gond, vagy az a gazdasági törvényszerűség nem érvényesül, miszerint hosszabb távon az árfolyam a valuta reális értékét tükrözi.

Bejön az, amit a Big Mac index mond?

Románia esetében tehát nem mondta meg a tutit a szendvicsek királya. Kíváncsiak voltunk rá, hogy nagyobb mintán, jobban érvényesül-e a mutató, így 29 ország két évvel ezelőtti és jelenlegi, dollárral szemben mutatott árfolyamát hasonlítottuk össze. Miután megállapítottuk, hogy az adott pénznem fel- vagy leértékelődött, megnéztük, mit jelzett a Big Mac index. A negatív előjel azt jelenti, hogy a burger-mutató szerint alulértékelt a valuta, tehát felértékelődés kell ahhoz, hogy beálljon a paritási árfolyam. Végül összehasonlítottuk a perdikciót a realitással, és voálá, itt az eredmény.

29-ből 15 ország esetében mutatta a helyes irányt az index. Ez azért még nem a megbízhatóság a csúcsa.

Kukába vele, vagy orvosolható?

Az UBS Wealth Management Research kiterjesztette a Big Mac index ötletét úgy, hogy az tükrözze azt az időmennyiséget is, amennyibe egy munkásnak telik, hogy megkeresse egy hamburger árát. A bér-alapú index egy sokkal reálisabb képet ad a vásárlóerőről, ugyanis figyelembe veszi a helyi specifikumokat.

Vannak viszont olyan problémák is a mutatóval, amik szinte kiküszöbölhetetlenek. Sok országban egy fast-food étteremben enni sokkal drágább, mint egy hagyományos étterem kínálatát választani. A szegényebb országokban legtöbbször kisebb a kereslet a McDonalds’s termékeikre, mint Indiában, vagy Amerikában, ezt a tényezőt sem veszi figyelembe a mutató. A helyi adók mértéke, a verseny élessége, az import-export tarifák, a gyorséttermek szociális háttere és megítélése, az átlagos profitráták, a különböző ingatlan bérleti díjak mind olyan változók, amelyek megakadályozzák azt, hogy egy hiteles előrejelző funkciót tulajdonítsunk a Big Mac Indexnek. Érdekességnek viszont kiváló.

A Transtelex egy egyedülálló kísérlet

Az oldal mögött nem állnak milliárdos tulajdonosok, politikai szereplők, fenntartói maguk az olvasók. Csak így lehet Erdélyben cenzúra nélkül, szabadon és félelmek nélkül újságot írni. Kérjük, legyél te is a támogatónk!

Támogató leszek!
Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!