Az USA-ban is nagy a baj, de Európa gondjai elterelik a figyelmet

Az amerikai Quinnipiac Egyetem közgazdasági karának egyetemi tanára, Christopher P. Ball 1994-1998 között élt Magyarországon, külpolitikai területen dolgozott. Ekkor ismerte meg sepsiszentgyörgyi feleségét, akivel 1998-tól Amerikában élnek, de minden évben hazalátogatnak Erdélybe.

A professzor évente négyszer érkezik Európába, létrehozott ugyanis egy ösztöndíjalapot, amelynek keretében romániai és magyarországi diákok tanulhatnak az USA-ban. Jól ismerve a makrogazdaság „rákfenéit”, Christopher P. Ball-al tusványosi felszólalása után az öreg kontinens válságáról, államcsődökről, rögzített árfolyamrendszerről beszélgettünk.

Az előadásában más szakértőkkel ellentétben egészen 2030-ra tolta ki a gazdasági fellendülés időpontját. Egy ember életében 18 év nagyon hosszú idő, a lakosság eddig is folyamatosan azt hallotta, hogy türelmesen kell várni és majd jobb lesz. Mit gondol, hogyan reagálnak majd az emberek, ha azt tapasztalják, hogy nem lesz változás két évtizedig?

– Különbséget kell tegyünk a válság időtartama és azon periódus között, amikor még érződnek a hanyatlás hatásai. Maga a visszaesés Amerikában 2007 és 2009 között tartott, de túlléptünk rajta, a gazdaságunk nő, a munkanélküliség csökken, bár hozzá kell tegyem: még mindig nagyon nagy az államadósságunk, sőt, egyre növekszik.

Európa még nem került ki a válságból, annak a második hullámát szenvedi el, a szuverén államadósság problémája pedig egyre égetőbb Görögországban és a többi mediterrán államban. Azt hiszem, egy-két éven belül meg fognak oldódni ezek a gondok, de a végkifejlett egyes országok számára az államcsődöt fogja jelenteni. Görögország végül is már részlegesen csődöt jelentett azzal, hogy az adósságának egy részét bevallottan nem tudja és nem fogja visszafizetni.A kérdés az, hogy a nagy visszaesés után mennyi időbe telik, hogy a világgazdaság visszatérjen az egyenletes, kiegyensúlyozott gazdasági növekedés pályájára. Véleményem szerint ez egy hosszabb periódust, akár 15-20 évet is fel fog ölelni. Annyira sok adósságot halmoztunk fel, hogy a visszafizetéséhez szükséges összegeket nem lehet egy-két év alatt kitermelni. Negyven éves vagyok, én is hatvan leszek, mire a gazdaság visszatér a normális kerékvágásába. Hogy lehet ezt megértetni az emberekkel? Azt hiszem, rájönnek önmaguktól, hogy ez a világ új rendje és hozzászoknak a lassabb növekedéshez, a magasabb inflációhoz, a drágább hitelekhez. A cégek pedig változtatni fognak a finanszírozási módjukon: a banki kölcsönök helyett a részvényalapú tőkeszerzés lesz egyre elterjedtebb.

Nem csak Görögország, de Kalifornia is a csőd szélén áll. Mi vezetett idáig?

– Az államcsőd azt jelenti, hogy az ország hivatalosan is elismeri, hogy képtelen visszafizetni a tartozásait. Miért? Mert a politikusok teljesen elrugaszkodott ígéreteket tettek a választóknak. Ugyanez történt Görögországban, de Kaliforniában is. Hihetetlenül bőkezű nyugdíjrendszert, egészségügyi rendszereket hoztak létre, amelyeket egyáltalán nem képesek fenntartani. Az USA-ban egy nagyon érdekes helyzet állt elő, ugyanis nem tiszta, hogy egy állam jogilag csődöt tud-e jelenteni. Kalifornia azonban nem egy különálló eset, én Connecticutban élek, komoly költségvetési gondjaink vannak ott is, de Michigan is hasonló problémákkal küzd.

Ha jól éreztem, a mostaninál még sötétebb jövőt jósol Görögországnak...

– Két évvel ezelőtt azt gondoltam, hogy ha az európaiak adnak nekik egy kis pénzt, feltőkésítik a bankokat, stabilizálják a gazdaságot és túlvészelik a válságot. De nem ez történik: évről évre, mint egy feneketlen hordóba, csak tömték a pénzt az uniós országok, de a reformok nem következtek be és nem látom azt, hogy a tagállamoknak lenne több pénzük és politikai akaratuk arra, hogy megmentsék a görögöket. Nem látok változást, szerintem államcsődöt fognak jelenteni és nem lennék meglepve, ha kilépnének az eurózónából, hogy leértékelődhessen a valutájuk. A félelem ma inkább abból fakad, hogy nehogy ugyanez történjen Spanyolországgal és Olaszországgal is. Előbbinek alacsonyabb a GDP-hez mért államadóssága, de a gazdasága sokkal rosszabb helyzetben van, mint a görögöké, a munkanélküliségi ráta is nagyon magas. Ilyen mutatókkal nem gondolom, hogy az euróövezet jelenlegi formájában túlélheti a válságot. Egy persze már vázolt megoldás az lenne, ha döntés születne egy valódi fiskális unió létrehozásáról, de politikailag ezt jelenleg nem tudom elképzelni.

A szocializmus és a kommunizmus képe még erősen él az emberekben, a lakosság fél egy új „idegen uralomtól”. A politikusokat viszont a lakosság választja meg, így jelenleg valóban kevés az esélye egy közös adópolitikán, költségvetésen nyugvó közösség létrehozásának.

– Pontosan. Kérdés, hogy akarja-e Románia, hogy a brüsszeli bürokraták állapítsák meg az egyes területekre szánható összegeket. Szerintem nem. Így marad az államcsőd-verzió és az euróövezet feloszlása.

Akkor viszont az országok újra be kell vezessék a saját fizetőeszközüket. Vissza lehet térni egy 13 évvel ezelőtti Európához?

– Gazdaságelméletileg nincs akadálya. Politikailag? Elképzelni sem tudom, mit jelentene. Az biztos, hogy nagyon „lecsupaszítaná” Európát. Sok mindent újra kellene gondolni. De gazdasági szakemberként azt kell mondanom: lehetséges visszavezetni a nemzeti valutákat és sok országnak segítene is, ha leértékelhetné a fizetőeszközét.

Ha már értékvesztés: Amerikában idén,

Romániához hasonlóan,

választások lesznek. Az elmúlt hetekben érezni lehetett, hogy a politikai bizonytalanság milyen mértékben képes gyengíteni a lejt. Miért nem történik meg ez az USA-ban is, miért

csak mi

„fizetjük” meg a valutánkon keresztül a változások árát?

– Egy kormányváltás Romániában vagy Magyarországon hatalmas, strukturális változást jelent, más gazdasági szektorokat támogat a két egymásnak feszülő párt, újraírják a törvényeket, lecserélik az amúgy függetlenként kinevezett hatósági vezetőket. Amerikában azért nincs ekkora szakadék a két oldal demokráciaelképzelései között. A közép-kelet európai országokban a kormány nagyon beleavatkozik a gazdaság működésébe, ezért is reagál a piac élénken minden apró változásra, amit kockázatnak könyvel el.

Amerikában is választások jönnek, de ezen kívül rengeteg politikai változás következett be, lecserélik az egészségügyi törvényt, átalakul a bankok szabályozása is. Egyszóval: rengeteg ok lenne arra, hogy a dollár gyenge legyen. Csak azért nem az, mert jobb állapotban van az USA gazdasága, mint Európáé és a piacok meg vannak győződve arról, hogy Amerika vissza fogja fizetni az adósságát. Az, hogy most erősnek tűnik a dollár az euróhoz vagy a lejhez képest, nem azt jelenti, hogy mi nem vagyunk bajba, csak azt, hogy kisebbe, hogy mint az öreg kontinens.

Dániában rögzített árfolyamrendszer van érvényben: a valuta értékét az euróhoz képest egy meghatározott szinten tartják, a nemzeti bank pedig időnként dönthet úgy, hogy leértékeli, vagy felértékeli a fizetőeszközt. Mit gondol, ez nem lenne megoldás Románia számára? Egy hasonló rendszer bevezetésével az ország megtarthatná egy részét a szuverenitásának, de kihasználhatná az árfolyammozgás eltűnéséből fakadó előnyöket, a kiszámíthatóságot.

– Pontosan. Guillermo Antonio Calvo közismert argentínai közgazdász szokta mondani: egy kis országnak saját, szabadon mozgó valutaárfolyammal rendelkezni annyit jelent, mint egy kis csónakkal evezni egy hatalmas óceánban. Románia bármikor elfogadhatna egy rögzített árfolyamrendszert, ha a nemzeti banknak megvan a kellő tartaléka hozzá, hogy a bejelentett átváltási arányt tartani tudja a nemzetközi devizapiacon. Válságok idején viszont bizonyára „meggyűlne a baja” a rendszer fenntartásával, a többszöri leértékelés viszont a hitelesség elvesztéséhez vezethetne. Ha viszont az ország bevezetné ezt a rendszert, érdemes lenne különböző periódusokat megszabni és időpontokat bejelenteni, amikor a nemzeti bank változtathat a fizetőeszköz másik valutához viszonyított értékén. Így megmaradna a kiszámíthatóság, de a rendszer előnyeit is javára fordíthatná a gazdaság.

A környező országok közül Magyarország is stabilitási gondokkal küzd. Mit gondol, Orbán Viktor és kormánya meg fog egyezni az IMF-el, vagy csak kihasználja az elhúzódó tárgyalásokat a piaci bizalom fenntartására?

– Véleményem szerint meg fog születni a megállapodás. Magyarországnak szüksége van rá, az IMF-nek és az EU-nak pedig nem kell egy újabb probléma, van elég belőle. Azt hiszem, a magyarok nagyon okosan viselkednek ebben a kérdésben, meg akarják kapni a hitelt, de nem akarják elkölteni. Ha valóban tartalékként kezelik, az sokat hozzá fog tenni az ország nemzetközi hitelességéhez. Magyarország problémája ugyanis a bizalomvesztés, az IMF-kölcsönnel viszont „hitelességet tud importálni”. A kisebb-nagyon ellentétek a Valutalappal szerintem azért alakulnak ki, mert a magyar kormány egy kemény alkudozási stratégiát folytat és a lehető legtöbbet akarja kihozni a hitelszerződésből.