Addig nem vagy cégtulajdonos, amíg a vállalkozásod nem működik magától

Soares-Szász Lóránd alig 29 éves, de már 15 ezer vállalkozó vett részt a tréningjein, coaching programjain. Dolgozott már a világ legnagyobb üzleti coaching cégénél Portugáliában, 2008-tól pedig saját tréningcégét vezeti Romániában. A válság miatt pedig nem panaszkodik, sőt. Lóránddal a kolozsvári Business Daysen tartott előadása után beszélgettünk.

Portugáliában kezdődött a karriered, feleséged is onnan származik. Hogyan történt ez a nemzetközi dobbantás?

– Szerény jövedelmű családból származom, korábban sokat dolgoztam építkezéseken, de még így sem tudtam sok mindent megengedni magamnak. 2002-ben kiköltöztem Portugáliába, mert elhatároztam, hogy nem szeretnék többet fizikai munkát végezni. Itt mégis kertészként kezdtem, természetesen ez egy cseppet sem volt szellemi munka, de három és fél év alatt eljutottam a világ legnagyobb coaching cégéhez, ahol business coachként dolgoztam – egyetem és tapasztalat nélkül, sok-sok munkával.

Ehhez 13 lépcsőfok kellett. A kertészkedés után egy magánkollégiumhoz kerültem karbantartónak, majd a konyhába kisegítőnek. Utána szakácsként alkalmaztak, majd látták, hogy ennél többet tudok, és betettek a recepcióra, onnan a titkárságra, majd az adminisztrációhoz, és szépen lassan eljutottam odáig, hogy asszisztens legyek a business coaching cégnél. Ott félév alatt, rengeteg olvasással és tréninggel, feljutottam a business coach pozícióba. Néhány évig ott maradtam, nagy cégekkel dolgoztam, tapasztalatot gyűjtöttem.

2008-ban elhatároztuk, hogy ideje lenne visszajönni Romániába. Tehát pont akkor érkeztem, amikor a válság elkezdődött. Vicces, de ez még jól is jött: ha a krízis előtt jövök, és azt mondom a vállalkozóknak, hogy megtanítalak több pénzt keresni, azt mondták volna, hogy köszönjük szépen, nincs rá szükségünk, nagyon jól megy az üzlet. Amikor beütött a válság, rájöttek, hogy szükségük van a külső segítségre. A növekedés emiatt nagyon gyors volt, eddig több mint 15 ezer cégtulajdonos volt a bemutatóimon, multikkal és kisebb cégekkel egyaránt dolgozom.

Dacára a válságnak...

– Sőt, azon gondolkoztam, hogy ha most ilyen jól megy, akkor milyen jól fog menni, amikor már nem lesz válság?! Azonban a krízis csak egy ciklus: normális tendencia, így van ez, amióta létezik gazdaság. Ha egyszer volt növekedés, következnie kell visszaesésnek is, majd utána megint növekedésre számíthatunk.

Tevékenységeddel az egész országot lefeded. Milyen jellegzetes nehézségekkel fordulnak hozzád a vállalkozók, esetleg van-e különbség a régiók szintjén?

– Szerintem nincs különbség, ugyanúgy, ahogy a portugál és a romániai vállalkozók között sincs, mindegyiknek ugyanaz a baja. Itt sincs nagy eltérés a bukaresti és a kolozsvári problémák között, lényegében csak a mentalitás tér el: a bukaresti vállalkozó dinamikusabb, a kolozsvári sokkal lassabban, megfontoltabban cselekszik. Egyre több cégtulajdonos jön rá arra, hogy szükségük van a növekedésre. Saját becslésem szerint a romániai cégtulajdonosok 90%-a úgy indította el a vállalkozását, hogy profi munkás volt egy cégben, majd megelégelte, az asztalra csapott és elindította a saját vállalkozását, mondván, hogy ha a főnöke képes erre, akkor ő is meg tudja csinálni. A probléma pedig pont ez: a cégvezetők több mint 90%-a nem menedzser, hanem jó szakember volt. Lassan rájönnek, hogy kéne valamit tanuljanak menedzsmentből, marketingből, értékesítési technikákból. Világossá vált a cégtulajdonosok számára, hogy ha eddig el is húzták valahogy, fül után és a hasukra csapva vezették a vállalatot, most már komoly lépéseket, változtatásokat kell tegyenek.

Sokan mégis ebbe a növekedési kényszerbe buknak bele: óriási beruházásokat visznek véghez, amiket aztán nem tudnak visszaforgatni.

– A probléma az, hogy olyankor nyitnak egy új céget az emberek, amikor még a meglevő vállalkozásuk nem megy magától. A mi filozófiánk szerint úgy kell felépíteni egy céget, hogy az a tulajdonos nélkül is működjön, és ha el akar menni hat hónapra szabadságra, tudjon elmenni. Ha ezt nem tudja megtenni, akkor valójában nem cégtulajdonos, hanem alkalmazott. Sokan olyankor akarnak nyitni egy új üzletet Vásárhelyen, Nagyváradon vagy Bukarestben, amikor a kolozsvári még nem megy úgy, ahogy kéne. A piaccal nincs baj, az elbírná.

Csak jól kell csinálni...

– Így van. Sokan megkérdezik tőlem, hogy milyen céget nyissak, „mi megy”. Minden megy, ha jól csinálod. Ha valakitől 2008-ban megkérdeztem volna, hogy nyissak-e egy tréningcéget, azt mondta volna, hogy te hülye vagy, hiszen mindenki most vágja le a képzésekre fordított büdzséjét. De ha jól csinálod, jól fog menni. Vannak olyan személyek, akik mostanában is minden félévben nyitnak egy új céget. Hogy létezhet, hogy mindegyik működik? Egyszerűen tudja, hogy mit csinál, megtanulta, hogyan kell egy céget vezetni.

Kolozsváron milyen cégekkel dolgoznak?

– Nagyon szerteágazó a skála. Coaching, azaz a személyes vezetőképzés terén van olyan ügyfelünk, amelyik fogorvosoknak és technikusoknak értékesít anyagokat, de vannak építkezésben, vendéglátóiparban tevékenykedő vállalatok is. A tréningek során ennél még inkább szóródik a profil, olyan cégekkel is együtt dolgozunk, amelyekről eddig soha nem hallottam. Van, amelyik a Google-nak készít térképeket, vagy éppen tornyokat épít a repülőterekre.

A képzések során előfordul, hogy a vállalkozók nem fogadják meg a tanácsaidat?

– Ez a legnehezebb része. Sokszor volt, hogy segítséget kértek, utána mégsem engedték. Ezért általában mi szoktuk megválasztani az ügyfeleinket. Már az első megbeszélések során kiderül, hogy mennyire közreműködő a partner. Felvetek néhány ötletet, és ha egyből hárít, mondván, hogy „nem fog menni”, akkor látom, hogy akármit fogok ajánlani a továbbiakban, semmit sem fog elfogadni. Fejlődni pedig csak úgy lehet, hogy ha változtatsz, esetleg valami újat, mást csinálsz. Ha erre nem vagy nyitott, akkor nem tudsz növekedni. A Business Days konferencián például a cégvezetőknek szóló Bizzclubot úgy népszerűsítettük, hogy minden székre letettünk egy Viagrás dobozt, benne egy utalvánnyal. A klubtól ugyebár azt akarjuk, hogy a tagjaik növekedjenek, ezt pedig most a Viagra szemléltette. Egyből mindenki felfigyelt rá, nem egy unalmas bemutató szöveg volt. Egy konzervatívabb vállalkozó lehet, hogy nem engedte volna meg ezt a provokatív reklámot. Pedig ennek hála már aznap délután több emailt is kaptunk, amelyekben információkat kértek a klubról, a Facebookra fényképek kerültek fel a dobozról, az emberek elkezdtek beszélni a Bizzclubról.