Nyertesei is vannak a görög válságnak

2007-ben és 2008-ban is dolgozott vendégtanárként athéni egyetemeken Fokasz Nikosz szociológus, aki 2004 óta a Magyarországi Görögök Kutatóintézeté nek az igazgatója. Az új görög kormány megalakulása után beszélgettük Magyar Tudományos Akadémia doktorával, aki szerdán este tőlünk értesült elsőként arról, hogy megegyeztek a görög pártok az új kormányról, bár elmondása szerint szinte biztos volt ebben a forgatókönyvben.

A vasárnapi görögországi választásokon a konzervatív Új Demokrácia 129 képviselői helyet szerzett a 300 fős athéni parlamentben a szavazatok közel 30%-ával, míg a radikális baloldali koalíció, a Sziriza, a szavazatok 27%-ával csak 71 mandátumhoz jutott. Megmagyarázná az aránytalanságot?

– A görög választási törvény szerint az első helyezettként végző párt automatikusan 50 plusz szavazatot kap. Ez egy végtelenül aránytalan rendszer, amelyet minden vesztes párt el akar törölni, azonban kétséges, hogy a kormányra jutó erők valaha is meg fogják változtatni.

Hogyan látja, valójában mire szavaztak a görögök?

– Két kérdés köré koncentrálódott az egész választási kampány. Az egyik, hogy bent marad-e Görögország az eurózónában. Az emberek jelentős része erre azt felelte, hogy igen. A másik, hogy folytatódik-e a megszorító intézkedések két és fél éve óta tartó politikája. A görögök túlnyomó része ezt nem szerette volna. Ez a paradoxon jellemezte az elmúlt hónapokat Görögországban, és ez eredményezte azt, hogy újra polarizálódott a választási eredmény. Az Új Demokráciát az euróövezetből való távozás félelme, a Szirizát a megszorítások folytatásával szembeni aggodalom erősítette fel a többi párthoz képest.

Ha az Új Demokrácia elutasítja a megszorításokat, de az eurózónából való kilépést is, mégis milyen alternatívát kínál?

– Biztos vagyok benne, hogy az új kormány nem fogja teljesen elvetni az eddig folytatott restriktív költségvetési politikát, ahogy azt a kampány elején tett ígéretei ellenére a Sziriza sem utasította volna el univerzálisan. A választások napjához közeledve, a retorikai különbségek ellenére, az egyes pártok tervezett intézkedéscsomagjai egyre közelebb kerültek egymáshoz, minden komolyan vehető párt az eddigi hitelegyezmény egyes elemeinek az újratárgyalását ígérte.

A görög választók az alapján döntöttek, hogy kiben bíznak, hogy ezt véghez is tudja vinni. Az Új Demokrácia és a Paszok részéről azért merült fel a hitelességi probléma, mert ők írták alá az eddigi egyezményeket, tehát kétséges, hogy újratárgyalnák azokat. Hitelességi deficit volt a radikális baloldal esetében is, amely nem ápol jó kapcsolatot az uniós vezetőkkel, így feltételezhető, hogy nem fogják őket igazi tárgyalópartnerként kezelni.

Egyes görög elemzők már most tiszavirág életű kormányról beszélnek, azt valószínűsítik, hogy forró és zavargásokkal teli ősz jöhet és elképzelhető, hogy év végére újabb választást kell tartani, amelyen már a Sziriza fog többséget szerezni. Mit gondol erről a változatról?

– A három párt úgy tervezi, hogy minimum két éves időtartamra hozták létre az új kormányt. Érdekükben áll, hogy együttműködjenek, mert a Sziriza egy erős ellenzéki párt lesz a parlamentben. Az ősz gazdaságilag biztosan keserves lesz, bár ennek a mértéke függ az uniós partnerektől is. Én az ő helyükben tennék a kormány felé néhány gesztusértékű lépést. Ilyen lenne, ha a konvergenciaprogram teljesítésének kétéves határidejét egy évvel kitolnák.

Angela Merkel szerint a görög vezetésnek végre kell hajtania az ország vállalásait és a reformprogram keretfeltételein nem lehet változtatni. Lát esélyt arra, hogy megenyhülnek az európai döntéshozók?

– Egyes EU-s illetékesek már nem tartják kizártnak az egyezmény végrehajtási időtartamának módosítását. Persze ez nem történik egyik pillanatról a másikra, az EU rendkívül lassan hozza meg döntéseit. Ha tesznek valamiféle gesztust, lehet, hogy a kormány két évig kihúzza. Jövőre már azt prognosztizálják, hogy a gazdaság idei 6%-os GDP csökkenése után megáll a zuhanás, és két év múlva már lehet, hogy inkább növekedés lesz, mint stagnálás. Ha ez bekövetkezne, a görögök is úgy éreznék, hogy látótávolságon belül van a szakadék alja, megvolt már a válság mélypontja. A lakosság egyik legfőbb problémája most az, hogy a problémás időszaknak nem látják a végét.

Éppen ezért rengetegen számítottak az ország euróövezetből való távozására. Sokakban felmerül, hogy jobb lett volna pontot tenni az ügy végére. Az eladósodott tagállam kiléphetne az eurozónából és középtávon olcsó áraival új versenyt hirdethetne.

– Nagyon nehezen kiszámítható, hogy Görögország euróövezetből való kilépése milyen következményekkel járt volna magára a valutaunióra nézve. Bizonyára elindított volna egy dominóeffektust. Az viszont majdnem biztos, hogy ha a dél-európai ország kilép az eurózónából, akkor az az eddiginél is radikálisabb életszínvonalbeli csökkenést idézne elő. Új pénzt kell bevezetni. A megjelent elemzések szerint az ország rögtön egy esetleges új drachma 50%-os leértékelődésével kell szembenézzen, ami a jövedelmek reálértékét is csökkentené. Egy ilyen helyzetben meg kell állítani a tőke menekülését is, közbe kell avatkozni a szabadpiaci és kereskedelmi mozgásokba. Devizahiány lépne fel, amitől az élelmiszer-, energia- és gyógyszerimportőr országban ezek a piaci szegmensek összeomlanának. Hajlok arra, hogy azok a katasztrófa-forgatókönyvek, amelyek a drachma bevezetésének belföldi hatását vizsgálták, nem állnak messze a válóságtól.

Kifizetetlen közüzemi számlákról, üres bankautomatákról, fosztogatásokról, elköszönő vállalatokról lehet olvasni a nemzetközi sajtóban. Mennyire valósak ezek az állapotok, a görög hétköznapokban hogyan mutatkozik meg a válság?

– Szinte mindenkinek hirtelen nagyon nagy mértékben csökkent a jövedelme. A közalkalmazotti fizetések az elmúlt két évben a sorozatos megszorító intézkedések hatására 40%-kal csökkentek. Ez egy hatalmas érvágás. Kihatott a magánszférára is, azt lehet tapasztalni, hogy a görög magánvállalatok a keresletcsökkenésre hivatkozva döntéshelyzet elé állítják az alkalmazottaikat: vagy elfogadnak egy 20%-os fizetéscsökkentést, vagy elbocsátják őket. A nyugdíjak értéke 30%-kal esett vissza. Az elmúlt hónapokban jelentős hatása volt a legújabb hitelegyezménybe foglalt minimálbércsökkentésnek is.

A jövedelmek módosulása hogyan változtatta meg a görög hétköznapokat?

– Radikálison átalakultak. A közbiztonság például napi probléma, nagyon megromlott. Ezt összekapacsolják az illegális menekültek görögországi tartózkodásával is. A tízmilliós országban nagyságrendileg körülbelül egymillió Ázsiából és Afrikából érkező illegális bevándorló van. Ez egy akkora gond, hogy a kezelése meghaladja a görög állam képességeit.A másik probléma hasonlítható a kelet-európai devizahitelesek gondjához. Bár a görög háztartások hitelrészletei nem nőttek, mivel euróban kapják a fizetésüket, azonban a családok jövedelme jelentősen csökkent, így ők is törlesztési nehézségekkel küzdenek.

Erős nemzetközi pánikkeltés zajlott a görög válság kapcsán. Ön szerint tudatos-e ez, lehet-e érdeke bárkinek is?

– Igen, lehet. Görögországban és a nemzetközi térségben is voltak olyan társadalmi, vállalkozói, pénzügyi csoportok, amelyek jól jártak a görög adósságválság kirobbanásával. Nyílt titok, hogy az IMF-fel és EU-val tárgyalt hitelegyezményekbe olyan megszorító intézkedési tételek is bekerültek, amelyeket nem a nemzetközi szervek, hanem a helyi vállalkozók sugalltak. Például a minimálbér csökkentése vagy a kollektív szerződések rendszerének megnyirbálása a helyi vállalkozók kezdeményezése volt, erre az EU csak rábólintott. A válsághelyzetet arra használta a görög vállalkozói réteg, hogy a termelékenységet a munkaerő költségének csökkenésével érje el.

Kik a nemzetközi nyertesei a pánikkeltésnek?

– Egész Európában elterjedt az a vélemény, hogy Görögország katasztrófahelyzetben van. Hangsúlyoznám, hogy a görögök többsége sosem akarta elhagyni az euróövezetet, de a média egy része makacsul ragaszkodott ehhez a lehetőséghez. Banki elemzők vetítették előre Görögország kilépését, ezért maguk a görögök is gondolkodóba estek, és elkezdték kivenni pénzüket a bankokból.

Nagyon sok betét osztrák vagy más európai bankokban landolt. Németországba vándorolt az a pénzügyi befektetéseket kereső tőke, amelyik korábban Dél-Európa országaiban is talált finanszírozható beruházásokat. Ez eredményezte azt, hogy a német kötvények jelenleg nulla, vagy negatív kamatozásúak, a német vállalkozások pedig gyakorlatilag nulla kamatrátával vehetnek fel kölcsönöket, ami további versenyelőnyhöz juttatja őket az Európa más országaiban tevékenykedő cégekhez képest.

Tizenegy éves távlatból hogy látja, jogosan csatlakozott Görögország az euróövezethez, és továbbra is fog ragaszkodni az EU a tagságához?

– Az eurózónának vannak szerkezeti nehézségei, nem arról van szó, hogy Görögország lenne a válság forrása. Egy válságban lévő pénzügyi rendszer esetében ők bizonyultak a gyenge pontnak. A görög gazdaság termelékenysége mindig is jóval kisebb volt, mint a németé. Egy közös valuta esetében egyszerűen nem versenyképesek. Ez nem tűnt áthidalhatatlan problémának addig, amíg prosperált a gazdaság, mert a folyamatosan felhalmozódó görög államháztartási hiányt olcsó hitelekkel lehetett fedezni. Ez a világ szűnt meg 2008 őszén, ekkor derült fény a strukturális problémára. Pillanatnyilag nem látok más esélyt ennek a helyzetnek a megoldására, mint az EU által szorgalmazott pénzügyi uniót. Ugyanakkor a tagállamok részéről nem látni túl nagy kedvet arra, hogy Brüsszelnek újabb területeket és döntési jogosítványokat adjanak át. Ebben a pillanatban egy patthelyzet van kialakulóban.