Nem azért dolgozunk, hogy „csak úgy” legyen valami

Lukács Lajos és partnere, Kelemen Attila, hazaköltözve Kolozsvárról, 2010 júliusában pályázatíró és tervező cégét nyitott Déván. Leginkább a községek önkormányzataival dolgoznak, ahol a legnagyobb az igény a fejlesztésre. Lukács Lajossal beszélgettünk vállalkozásukról .

Miért döntöttetek úgy, hogy hazaköltöztök és belevágtok a pályázatírásba?

– Befejezve tanulmányainkat Kolozsváron kezdtünk el dolgozni, ki-ki a maga szakmájában. Attila, a partnerem, egy tervezőcégnél, én egy tanácsadói cégnél kezdtem a pályafutásom.Nagyon nehéz volt beleszokni az új élethelyzetbe, pedig már azt hittem, hogy hozzá vagyok szokva a munkához, hiszen negyedévben pár hónapig a Heltai Alapítvány pályázati felelőse voltam és az egyetemi kurzusokra is bejártam. Mégis más volt „csak dolgozni”: már nem fértek bele az éjszakába nyúló iszogatások, hiszen reggel be kellett menni az irodába. Ez vizes lepedőként hatott rám, mára szerencsére kitapasztaltam, hogy lehet a kettőt összeegyeztetni. Tekintettel arra, hogy Attilával lakótársak és legjobb barátok voltunk, esténkét sokszor megváltottuk a világot, álmokat szőttünk, terveztünk.

Igazából már akkor megszületett a saját vállalkozás csirája, de még nem volt időszerű. Akkor meg voltunk elégedve azzal, amit éppen csináltunk, nem akartunk feltétlenül váltani. Nagyon hasznosnak tartom a tanácsadó cégnél eltöltött két évet, egyrészt szakmailag, másrészt azért, mert egy máig tartó baráti társaság kovácsolódott össze. Később hazaköltöztünk, és 2010 júliusában bejegyeztük a Dream Developmentet . Gyakorlatilag egy nagy fazékba összekavartuk azokat a hiányosságokat, amelyeket Attila a tervezőcégnél, én pedig a pályázatírásban/fejlesztésben tapasztaltam. Ehhez hozzájöttek még a tanultak, a saját ötleteink, terveink, vágyaink.

Milyen egyetemet végeztetek?

– A BBTE politológiai szakán végeztem, illetve közigazgatási mesterképzést jártam ki. Attila a Kolozsvári Műszaki Egyetemre, a Civil építkezési mérnöki karra járt, majd a geotechnikai mérnöki mesteri képzést végezte el.

Pontosan mely területet feditek le, és hol van a székhelyetek?

– Székhelyünk Hunyad megyében, Déván van. Jelen pillanatban a kliensek nagy része Hunyad megyei, de volt már sikeres projektünk Arad és Temes megyében is, és további négy megyében szeretnénk intenzívebben jelen lenni. Most ennek a stratégiának a gyakorlatba ültetésén dolgozunk. Nem vagyunk helyhez kötve, ahol igénylik a szolgáltatásainkat, mi ott vagyunk.

Milyen tapasztalatotok volt ezelőtt a pályázatírásban?

– Középiskolában kezdődött a „megfertőződés”, amikor a diáktanácsunknak megírtuk az első Illyés pályázatot, majd folytatódott a MAKOSZ-ban, később az egyetemi diáktanácsban stb. Mind fontos tapasztalatok voltak, sajnos ezek nagyrészt romániai vagy magyarországi intézményekhez, alapítványokhoz leadott pályázatok voltak.Sajnos a civil szféra Romániában általában, és a romániai magyar civil szféra különösképpen, pár kivételt leszámítva, nem képes igazi, nagy pályázatokat letenni, megnyerni, megvalósítani. Lényeg, hogy a civil szervezetekben gyűjtött tapasztalat kedvcsinálónak jó volt, de egy európai uniós pályázat összeállítása kicsit másról szól, mint a megszokott túlélést biztosító pályázati dokumentációk.

Csak önkormányzatokkal dolgoztok? Eddig hány nyertes projektet tudtok magatok mögött?

– Az ügyfelek túlnyomó többsége községek vagy kisebb városok önkormányzatai, emellett dolgoztunk még magánszemélyekkel és vállalkozásokkal is.

Ajánlatainkkal elsősorban községi önkormányzatokat kerestünk meg, egyrészt azért, mert fiatal cégként a nagyvárosokban nincs sok esélyed, másrészt a rurális zónában van a legnagyobb igény a fejlesztésre, főleg az infrastrukturális projektekre, pl. turisztikai információs központok (FEADR 313), parkosítás, ANL tömbház, mezőgazdasági utak (FEADR 125), alternatív energiaforrások, utak, kultúrotthon felújítás stb. Privát szférában családi ház tervezésére, illetve topográfiai felmérésekre kaptunk megrendeléseket. Elmondhatom, hogy még nincs visszautasított pályázatunk. Az általunk megírt és megtervezett pályázatok formailag és tartalmilag megfeleltek minden esetben. Volt három olyan pályázatunk, amely pénzhiány miatt nem kapott finanszírozást, de ez minden pályázó esetében benne van a pakliban.Mi nem írunk alá szerződést olyan projektre, ahol eleve látjuk, hogy semmi esély sincs nyerni, hiszen nagyon kicsi pontszámmal indítana. Ez rövid távon bevételkiesést jelentett, most viszont a pozitív hatásait észleljük a döntéseinknek.

Hogyan sikerült meggyőzni a polgármestereket, hogy titeket válasszanak ki?

– Az első kettő volt nehéz, hogy bizonyítani tudjunk, utána az egyik polgármester elmondta a kollégájának, ő a másiknak. Ennél jobb reklám nincs! Szórólapot, szép színes mappákat könnyű nyomtatni, power pointos prezentációkat is lehet tartani, de bizalmat építeni a legnehezebb, és közép-hosszú távon csak ez a célravezető.Nekünk nem egy projekt a cél, hanem az, hogy az önkormányzat szakembereivel közösen, keretbe fogva, prioritásokat felállítva beszéljünk a térség fejlesztéséről rövid és hosszú távon, így pontosan tudjuk, hogy mire keressük a forrást, tudjuk, hogy milyen feltételek vannak. Kulcsszó: szinergia.

Milyen konkurenciával szembesültök a térségetekben?

– Az előcsatlakozási alapoktól kezdődően, majd 2007 után a strukturális alapok megnyitása számos meglepetést okozott. Sok polgármester tudatlanságát, tapasztalathiányát kihasználták a tanácsadó/pályázatíró cégek, és a jól hangzó, több millió eurós befektetések sok helyen csak álom kategóriában maradtak.A tanulópénz drága volt, ezért most nagyon megnézik, hogy kinek és mit fizetnek, és főleg, hogy ki csinálja a műszaki tervet és a pályázatot.

Térségünkben a magyarok aránya 5% körül mozog, ezért nem gyakran találkozol magyar céggel, főleg ilyen tevékenységi körrel. Kezdetben nem tudták hová tegyenek, mára viszont van mindenféle politikai színezetű önkormányzati ügyfelünk. Sajnos még nincs egyetlen magyar önkormányzat sem az ügyfeleink között, de remélem, hogy ez csak idő kérdése.

Ha jól értettem, teljes körű szolgáltatásokat nyújtotok az ügyfeleiteknek. Hány fős csapattal dolgoztok, honnan sikerült ennyiféle szakértőt összegyűjteni?

– Pont a teljeskörűség a vesszőparipánk. Rengeteg tervezőcég van, van sok topográfia cég, vannak geológiai fúrásokat, tanulmányokat szolgáltató cégek, pályázatíró cégek. Abban a pillanatban, mikor egy pályázó le szeretne tenni egy infrastrukturális pályázati dokumentációt, szüksége van az előbb felsorolt szolgáltatásokra, ami azt jelenti, hogy köt 3-5 szerződést, és ha valami nincs rendben, a tervező passzolja a projektmenedzserre, az a topográfusra stb. Gyakorlatilag nincs felelős és nehéz a kommunikáció.Velünk egy szerződést ír alá, és az egész a mi felelősségünk, ha elszúrjuk nincs akire fogjuk, csak egy embert kell felhívjanak, hogy megkérdezzék, hogy halad az előkészítés, nem ötöt.Jelen pillanatban nyolc fős az állandó csapat. Van úttervező mérnök, civil mérnök, műépítész, projektmenedzser, topográfus. Ezenkívül időszakosan bizonyos munkákra vannak külsős bedolgozóink, akik nem feltétlenül helyiek, hanem esetleg Bukarestben, Szatmáron, Kolozsváron, Sepsiszentgyörgyön élnek.

Mennyire vesztek részt magában a projekt megvalósításában?

– Attilával nagyon sokat utazunk, sokat vagyunk terepen, megbeszéléseken, és minden projektnél részt veszünk, vagy ha nem is veszünk részt, tudunk a munkafázisáról és követjük. Még nincs igazi munkaleosztás, az idő elteltével sokkal összeforrtabb a csapat, és lassan-lassan kialakulnak a munkafolyamatok. De ameddig ez lekristályosodik, részt vészünk a projekt minden megvalósítási fázisában.

Mennyire jelent nehézséget magyarként a román önkormányzati szférában dolgozni, eladni magatokat?

– Azt szokták mondani, hogy a pénznek nincs szaga, és úgy gondolom, nincs nemzetisége sem. Mint említettem, ügyfeleink románok és úgy érzem, hogy az, hogy „magyar”, inkább garancia arra, hogy „a fiúk megcsinálják”.

Melyik volt eddig a legnehezebb projektetek és miért?

– A turisztikai és regionális fejlesztési minisztérium által meghirdetett 10.000 km útfelújítás községeknek című projekt jut most eszembe. Itt letettük egy község teljes úthálózatának a műszaki dokumentációját és egy másiknak két utca tervét. Kemény munka volt.

Melyik a kedvenced, és miért?

– A LEADER program a régi kedvencem a vidékfejlesztési operatív programon belül, annak idején az államvizsga dolgozatomnak is ez volt a témája. Úgy gondolom, hogy valós megoldást tud nyújtani a vidéki környezet gondjaira. Komplex, Public-Privat-Partnership, az alulról történő építkezés és a szubszidiaritás elve alapján működik.

Nálunk még sok esetben a gyakorlatba ültetés akadozik, de bízom benne, hogy a következetes, kemény munka abban az akciócsoportban, amelyet kollégáimmal közösen hoztunk létre, modell értékű lesz Romániában.

Mekkora volt a tavalyi árbevételetek, mekkora díjakkal dolgoztok?

– A tavalyi forgalmunk 100.000 euró körül volt. Az árak pedig projektfüggőek, nincs két azonos projekt.

Mit gondoltok, mennyire segítheti a munkátok a térséget a fejlődésben?

– Minden lehívott pénz, megépített, felújított infrastruktúra, megtartott képzés valamilyen mértékben hozzájárul annak a közösségnek, régiónak a fejlődéséhez, végül pedig az országnak a fejlődéséhez. Arra törekszünk, hogy minél nagyobb hozzáadott értéket tudjunk generálni, és ne azért dolgozzunk, hogy csak úgy legyen valami.

Hogy telik egy tipikus napod?

– Reggel 9-kor gyűlés az irodában. A reggeli kávé mellett megbeszéljük a teendőket, fontossági sorrendet állítunk fel és indul a nap.Az időm és idegeim felét felemészti a bürokratikus ügyintézés, minden napra van egy-egy „megvívott harc”, terepmunka és iroda az idő többi részében. Nagyon változatos, mozgalmas és szerteágazó, lehet pont azért szeretem ennyire.

Hogyan látod magad öt év múlva?

– High-Flyer.