A kisvállalkozások fejlesztése fenntartja a középosztály éthoszát

Szociológiai szempontok alapján elemezték ki a kis- és középvállalkozások jelenlegi helyzetét pénteken, a Bulgakov kávézó tetőterében szervezett kerekasztal beszélgetésen. A Szociológus Napok és a Mikó Imre Szakkollégium Szakmai Napok összevont rendezvényén Csata Zsombor moderátor több kérdéskör mentén irányította a beszélgetést, az elhangzottakat pontokba szedtük.

1. téma: Miért élvez kiemelt figyelmet a KKV szektort?

A kérdés a moderátor szerint több szempontból is érdekes. Egyrészt a kisvállalkozások nehezebben viselték a válságot: a 2010-2011-es adatok szerint 65 ezer vállalkozás szűnt meg Romániában. Emellett az emberek nem is igazán akarnak vállalkozni: egy közelmúltbeli kutatás szerint csak a romániai lakosság 15%-ának fordult meg a fejében, hogy céget alapítson, és nekik is alig egyharmaduk tett konkrét lépéseket a megvalósítás felé. Ciotlăuș Pál , a Romániai Magyar Közgazdász Társaság (RMKT) alelnöke szerint azért irányul több támogatás a kisvállalkozások felé, mert rendkívül nagy, 97% a KKV-k aránya a hazai magánszférában. Emellett pedig ezeket „jobban meg lehet fejni”, ugyanis nem tudnak annyi ügyvédet és jogtanácsost megfizetni, mint a nagyok, így nem tudják minimálisra leszorítani adófizetési kötelezettségüket sem.

Györfy Lehel , a BBTE közgazdasági karának oktatója kiemelte, hogy az alkalmazottak kétharmadát a KKV szektor foglalkoztatja, emellett ez a szegmens generálja az összforgalom 60%-át, illetve a bruttó beruházások 57%-át. Péter László szociológus szerint egyszerűen a társadalom működése szempontjából szükséges a kisvállalkozások támogatása: ez ugyanis fenntartja a középosztály éthoszát, miszerint „bárki megcsinálhatja a maga szerencséjét”. Személyesebb, ezért humánusabb világképet hordoz, a társadalom az igazságosság és a méltányosság elvén igényli, hogy ne csak az óriásvállalatokat támogassák.

2. téma: Alacsony kockázatvállalási hajlandóság

Csata Zsombor kiemelte: a kisvállalkozások támogatása ellentétben áll az emberek motivációjával, hiszen a romániai lakosság inkább alkalmazottként dolgozik és nagyon alacsony a kockázatvállalási hajlandóságuk. A kisvállalkozók pedig sok esetben tulajdonképpen alkalmazottként dolgoznak egy multinál, amely hozzájuk outsourcingolt ki egy feladatot. Nagy Gábor , a Romániai Vállalkozásokért Egyesület (ROVE) elnöke pont erre a problémára hívta fel a figyelmet: a multik a beszállítókkal talán még szigorúbban bánnak, mint saját alkalmazottaikkal, azonban a „külsős munkatársaknak” nincs szakszervezete vagy bármilyen érdekképviselete, amely megvédené őket.

3. téma: Kirostálhatja-e a válság a vállalatok „férgesét”?

A meghívottak kivétel nélkül egyetértettek abban, hogy a válság felfogható szelekciós mechanizmusként is, a komolytalan és a kevésbé hatékony szereplőket kiszűri, „aki nem csinálta profin, nem érdemelte meg, hogy megmaradjon” – hangzott el. A kutatások ugyanakkor rávilágítanak, hogy Romániában a vállalkozások fennmaradásának valószínűsége jóval nagyobb az EU-s átlagnál: tehát ha valaki egyszer belevág, nem szívesen lép vissza. Nagy Gábor szerint erre az is rásegít, hogy Romániában hatalmas költségek és bürokrácia-harc árán lehet csak megszüntetni egy céget.

4. téma: Mi gátolja a vállalkozások fejlődését?

Az előadók által idézett felmérésben a vállalkozók 80%-a az adópolitikát emelte ki a fejlődés gátjaként, 60%-uk a munkaügyi szabályok megváltozását kifogásolta, emellett a tőke- és finanszírozáshiányt, a korrupciót és a nem lojális konkurenciát is megemlítették hátráltató tényezőként. A potenciális vállalkozók között nagyon jellemző a vállalkozási ötletek hiánya: a fókuszcsoportos interjúkra sokan azért jöttek el, hogy ötleteket merítsenek egymástól és a kutatóktól. Ciotlăuș Pál szerint nem is az adók magas szintje a gond, hiszen az Eurostat adatai szerint Románia az utolsó helyen áll a befizetendő díjak nagyságának rangsorában. A valódi probléma, hogy rengeteg fajta adónem létezik, a bürokrácia, és az ebből fakadó előreláthatatlanság miatt egyszerűen lehetetlen a tervezés. Péter László szerint gond még a bizalomhiány: a vállalkozók nem bíznak egymásban, és ez a bizalmatlanság uralkodik az állam és a magánszféra között is.

5. téma: Milyen válságmenedzsment-stratégia lehet sikeres?

Nagy Gábor tapasztalatait ecsetelve elmondta, hogy sok esetben maga a stratégia is hiányzik a hazai vállalkozói szférában. „A vállalkozók nagy részének fogalma sincs, hogy mit szeretne csinálni, ad-hoc megoldásokhoz folyamodnak”. „A ’89 után létrejött vállalkozók közül azok lettek sikeresek, akik jókor voltak jó helyen. A válság utáni korszak megköveteli a hosszú távú stratégiát: most kell tudni irányt váltani, csak azok lesznek nyertesek, akik tudnak adaptálódni, van elképzelésük” – tette hozzá Ciotlăuș Pál. Az előadók úgy vélik, először is az önbizalomhiányon kell javítani, ugyanis manapság kevesen veszik észre a pozitívumokat, mindenki a negatívumokra koncentrál. Ehhez a vállalkozói egyesületek, inkubátorházak is hozzásegíthetnek. Itt megismerkedhetnek egymással a vállalkozók, erősíthetik egymást, jó példákat oszthatnak meg, ezáltal a bizalom is kialakulhatna annak érdekében, hogy ne csak konkurenciát lássanak egymásban.