„Az emberiség minden évben süt egy nagyobb és nagyobb tortát. A torta felszeletelésénél látjuk, hogy kevés embernek egyre nagyobb szelet jut, és egyre több embernek jut kisebb és kisebb szelet” – mondta dr. Gyulai Iván előadásában.
„A világ gazdasági össztermékének 7%-án, azaz 3,5 billió dolláron 497 ember osztozik. A világ össztermékének 76%-án egy milliárd ember, a maradék hat milliárd pedig 24%-on osztozik. Ez iszonyatos mélységű szakadék a társadalmi osztályok között, és persze rettentő nagy igazságtalanság. Minél nagyobb a különbség, annál fokozottabb a konfliktusok veszélye” – vázolta fel a társadalmi olló méretét Dr. Gyulai Iván ökológus a múlt heti, Sapientia EMTE-n tartott előadásában, amelyben alapvetően a válság okait, kihívásait, és a lehetséges megoldásokat taglalta.
Melyek a valódi kihívások?
Gyulai Iván szerint a fenntarthatatlanságot három probléma köré lehet csoportosítani: a szegények és gazdagok közti szakadék, az erkölcsi hanyatlás, illetve a környezet degradációja. A válságok éppen ezért nem különállóak, hanem összefüggnek, ezért megküzdeni is egységesen kell velük.
A társadalmi szakadék szemléltetésére Gyulai bemutatta az ENSZ által 1992-ben elkészített GNI indexet, amely ábrázolja, mennyire egyenlőtlenül történik a vagyonelosztás. Az egyenkénti 20%-os sávba akkor körülbelül 1,2 milliárd ember tartozott: a legszegényebb 20%-nak a világon megtermelt összes jövedelemből 1,4% jutott, ezek az emberek akkor napi egy dollárból, vagy annál kisebb összegből éltek. A leggazdagabb 20% elvitte a jövedelem 82,7%-át.
Az elmúlt húsz évben körülbelül 200 millió ember került ki a legalsó szegénységi zónából. Hozzá kell tenni, hogy ezek nagyrésze kínai, akik addig földművelésből éltek és nem volt hivatalos jövedelmük, majd bementek a városba dolgozni. A jövedelemkülönbségek azonban a legtöbb országban tovább nőttek. A legnagyobb jövedelemkülönbség egy országon belül Bolíviában van, ahol 93,9-szer nagyobb a leggazdagabb réteg jövedelme a legszegényebbénél. A rangsorban Japán áll a legjobban.
A fogyasztásban is óriási mértékű az egyenlőtlenség. A leggazdagabb 10% a világ összfogyasztásának 59%-át tudhatja magáénak, a legalsó 10%-hoz pedig mindössze a fogyasztás 0,5%-a tartozik. A legszegényebb 20% a teljes fogyasztás 1,5%-át, a 60%-os középosztály a 21,9%-át, a leggazdagabb 20% pedig a 76,6%-át „emészti fel”. A válság sem igazán a gazdagokat viseli meg. 2011-ben regisztrálták minden idők legtöbb dollármilliárdosát, 1210 főt, Kínában pedig egy év alatt megduplázódott a dollármilliomosok száma.
Hány Földet használunk el?
Az előadó kiemelte, hogy bővülő erőforrás-igényeink kielégítéséhez egyre nagyobb területet használunk fel, olyannyira, hogy a rendelkezésünkre álló egy Földnek már többszörösére van szükségünk. „1961-ben alig több mint fél bolygót használt fel az emberiség, ezután viszont hihetetlen mértékben megnövekedett a világ ökológiai lábnyoma. Egyrészt a karbon lábnyom nőtt meg, hiszen az energiafelhasználás megduplázódótt, másrészt pedig a szántóterület is folyamatosan növekszik, mert egyre több embert kell ellátni élelemmel. 2007-ben már másfél bolygót használt el az emberiség. A másfél bolygó azt jelenti, hogy másfél évnyi idő kellene ahhoz, hogy az elfogyasztott erőforrás regenerálódni tudjon. De mivel nincs másfél bolygó, ezért nincs másfél év sem.
Körülbelül 1980-ban lépte át az emberiség az egy bolygós életmódot. 2007-ben tartottunk másfél bolygónál, 2030-ra már két bolygót lehet prognosztizálni, amennyiben a jelenlegi növekedés folytatódik” – vetítette előre az ökológus.
Nem is a kőolaj, hanem a termőföld fog leghamarabb elfogyni
Gyulai Iván szerint szakértői berkekben nagyjából egyetértés mutatkozik abban, hogy most vagyunk a kőolaj kitermelési csúcsán, a „jobbik fele már elfogyott”, a maradékot már nehezebb lesz kitermelni, nagyrésze pedig meghaladja azt az energia-küszöböt, amiért még egyáltalán érdemes hozzáfogni a bányászáshoz. Hozzátette, hogy 2015-től – a prognózisok szerint – évente körülbelül 2,4%-kal fog csökkeni a hagyományos olajkitermelés lehetősége.„A talajjal van a nagyobb baj, a Földön ugyanis sokkal gyorsabb a talaj pusztulása, mint megújulása. A termőtalajt ki lehetne cserélni mesterséges táptalajra, csakhogy az eszenciális tápanyagok közül is jónéhány elérte a csúcsát. Például a fluor-apatit kitermelési lehetősége szintén a csúcson van, a foszfor utánpótlása a talajban ezért kétségessé válik. Évente 75 milliárd tonna talaj erodálódik, Kínában az erózió üteme a természetes regenerációs képesség 57-szerese, Európában 17-szerese, Amerikában 10-szerese, Ausztráliában pedig ötszöröse. Ha ez ilyen ütemben folytatódik, akkor 60 év alatt fogy el a talaj” – magyarázta Gyulai. Az erőforrás-válságot egy ördögi kör gerjeszti: minél nagyobb technikai potenciállal rendelkezik az emberiség, annál több ember tud megélni a Földön, azonban ezután megint az a gond, hogy honnan teremtjük elő a megfelelő erőforrást annak a több embernek. „Pusztán a technika révén nem jutunk sehova, mert éppen a technikai gyarapodás termeli újra azt a csapdát, amiből képtelenek vagyunk kitörni” – fogalmazott az ökológus.
Mi lehet ennek az oka?
Az előadó szerint alapvetően a gond a növekedés állandó hajszolása, noha mindenki azt mondja, hogy csak így lehet megoldani a környezeti és társadalmi problémákat.
Az ábrán az USA nemzeti összterméke (GNP) és a fenntartható gazdasági jólét (ISEW) mutatója látható. A kettő közti különbség növekedett az elmúlt évek során. Az előadó erre azt a példát hozta fel, hogy a GDP akkor is nő, ha autónkkal nem a garázsba parkolunk, hanem nekimegyünk a garázsajtónak, összetörjük a kocsit, minket pedig kórházba szállítanak. A jólétünk viszont emiatt egyértelműen nem lesz magasabb. „Az emberiség együttesen minden évben süt egy nagyobb és nagyobb tortát. Amikor ezt a tortát felszeletelik, azt látjuk, hogy kevés embernek egyre nagyobb szelet jut, és egyre több embernek jut mind kisebb és kisebb szelet” – fogalmazott Gyulai.
Megoldási tévutak 1: Technooptimizmus
„Úgy akarunk többlet értékeket előállítani, hogy növeljük a technikai ismereteinket. A tudással azonban rombolni is lehet, ha hiányzik a hozzáillő megfelelő bölcsesség. Példa az atombomba, műtrágya, GMO, stb. A technooptimizmus azért tévedés, mert Európa legalább olyan mértékben kéne a tudás, mint a bölcsesség társadalma legyen” – sorolta a zsákutcákat Gyulai.
2. Ökohatékonyság
A fogalom alapvetően azt jelenti, hogy kevesebb nyersanyagból és energiából sokkal több értéket próbálunk előállítani. Az előadó szerint ezzel az a probléma, hogy ami a hatékonyság megtakarításából származik, azt a tőkebefektető egy újabb befektetésben fogja realizálni, ez pedig tovább gerjeszti a növekedést. „Hiába csinálok valamit akár kétszer hatékonyabban, ha háromszor többet csinálok belőle. Ez csak további tehernövekedést okoz”.
3. Környezetvédelem
Az ökológus szerint a környezetvédelemmel az a gond, hogy helyi szinten orvoslom a problémát, ehhez azonban erőforrásokat használok fel, amely máshol szennyez. A sok kicsi szennyezések összeadódnak, és kicsapódnak a globális környezeti problémákban.
4. A növekedés forrást termel a szegénység felszámolására
A profitmaximalizálás feltételezi a hatékonyságot, a megtakarításokból azonban csak még több profitot termelek. A gépiesedett termelési folyamat pedig kiszorítja az embereket a foglalkoztatásból, így több személyt taszít a perifériába, szegénységbe.
5. A pénz, mint intézmény
„Mindenki azt gondolja, hogy csak akkor fizet kamatot, ha hitelt vesz fel. Akárhányszor kenyeret vesz, az árba legalább 5-10%-os kamat van beépítve. A pék ugyanis hitelt vett fel ahhoz, hogy megépíthesse a pékségét, és hogy ezt visszafizesse, be kellett építse a kenyér árába a kamatot. A járulékok és az adók is azért ilyen magasak, mert az állam kölcsönt vett fel, és az adósságot vissza kell fizetni. A gazdagok, akik beteszik a bankba megtakarításaikat, betéti kamatok formájában összegyűjtik a mások által befizetett kamatterheket. Ebből is következik, hogy 1991 és 2001 között, tehát alig tíz év alatt, Németországban a GDP 37%-kal, a nettó bérek és fizetések 23%-kal, a bankok kamatjövedelme 89%-kal, a pénzvagyon pedig eközben 99%-kal nőtt”.
Az előadó kiemelte, hogy azért sem lehet leállítani a növekedési- és adósságspirált, mert ha adósságunk keletkezik, akkor azt meg kell termelni, tehát növekedni kell. A növekedésen is kétféle nyomás van: az egyik az adós, a másik pedig annak az oldaláról, aki a hasznot realizálja és új befektetésekbe helyezi a pénzét. „Ezt úgy szokta a világ megoldani, hogy vagy egy hiperinflációval elinflálja az adósságot, vagy háború tör ki. Azért vannak visszatérő gazdasági válságok, mert a pénzrendszer maga így működik”.
Létezik-e kiút?
Az új paradigma a fenntarthatóság, amelynek értelmében cél, és nem eszköz a társadalmi fejlődés. A gazdaság pedig csak eszköz, nem cél: közvetítő a társadalom és a környezet között. Ehhez viszont kötelező módon a környezet eltartóképességének határain belül kell élni, azaz lemondásra van szükségünk.
Technikai szempontból három jövőkép áll az emberiség előtt:
A Transtelex egy egyedülálló kísérlet
Az oldal mögött nem állnak milliárdos tulajdonosok, politikai szereplők, fenntartói maguk az olvasók. Csak így lehet Erdélyben cenzúra nélkül, szabadon és félelmek nélkül újságot írni. Kérjük, legyél te is a támogatónk!
Támogató leszek!