„Az emberiség minden évben süt egy nagyobb és nagyobb tortát. A torta felszeletelésénél látjuk, hogy kevés embernek egyre nagyobb szelet jut, és egyre több embernek jut kisebb és kisebb szelet” – mondta dr. Gyulai Iván előadásában.
„A világ gazdasági össztermékének 7%-án, azaz 3,5 billió dolláron 497 ember osztozik. A világ össztermékének 76%-án egy milliárd ember, a maradék hat milliárd pedig 24%-on osztozik. Ez iszonyatos mélységű szakadék a társadalmi osztályok között, és persze rettentő nagy igazságtalanság. Minél nagyobb a különbség, annál fokozottabb a konfliktusok veszélye” – vázolta fel a társadalmi olló méretét Dr. Gyulai Iván ökológus a múlt heti, Sapientia EMTE-n tartott előadásában, amelyben alapvetően a válság okait, kihívásait, és a lehetséges megoldásokat taglalta.
Melyek a valódi kihívások?
Gyulai Iván szerint a fenntarthatatlanságot három probléma köré lehet csoportosítani: a szegények és gazdagok közti szakadék, az erkölcsi hanyatlás, illetve a környezet degradációja. A válságok éppen ezért nem különállóak, hanem összefüggnek, ezért megküzdeni is egységesen kell velük.
A társadalmi szakadék szemléltetésére Gyulai bemutatta az ENSZ által 1992-ben elkészített GNI indexet, amely ábrázolja, mennyire egyenlőtlenül történik a vagyonelosztás. Az egyenkénti 20%-os sávba akkor körülbelül 1,2 milliárd ember tartozott: a legszegényebb 20%-nak a világon megtermelt összes jövedelemből 1,4% jutott, ezek az emberek akkor napi egy dollárból, vagy annál kisebb összegből éltek. A leggazdagabb 20% elvitte a jövedelem 82,7%-át.
Az elmúlt húsz évben körülbelül 200 millió ember került ki a legalsó szegénységi zónából. Hozzá kell tenni, hogy ezek nagyrésze kínai, akik addig földművelésből éltek és nem volt hivatalos jövedelmük, majd bementek a városba dolgozni. A jövedelemkülönbségek azonban a legtöbb országban tovább nőttek. A legnagyobb jövedelemkülönbség egy országon belül Bolíviában van, ahol 93,9-szer nagyobb a leggazdagabb réteg jövedelme a legszegényebbénél. A rangsorban Japán áll a legjobban.
A fogyasztásban is óriási mértékű az egyenlőtlenség. A leggazdagabb 10% a világ összfogyasztásának 59%-át tudhatja magáénak, a legalsó 10%-hoz pedig mindössze a fogyasztás 0,5%-a tartozik. A legszegényebb 20% a teljes fogyasztás 1,5%-át, a 60%-os középosztály a 21,9%-át, a leggazdagabb 20% pedig a 76,6%-át „emészti fel”. A válság sem igazán a gazdagokat viseli meg. 2011-ben regisztrálták minden idők legtöbb dollármilliárdosát, 1210 főt, Kínában pedig egy év alatt megduplázódott a dollármilliomosok száma.
Hány Földet használunk el?
Az előadó kiemelte, hogy bővülő erőforrás-igényeink kielégítéséhez egyre nagyobb területet használunk fel, olyannyira, hogy a rendelkezésünkre álló egy Földnek már többszörösére van szükségünk. „1961-ben alig több mint fél bolygót használt fel az emberiség, ezután viszont hihetetlen mértékben megnövekedett a világ ökológiai lábnyoma. Egyrészt a karbon lábnyom nőtt meg, hiszen az energiafelhasználás megduplázódótt, másrészt pedig a szántóterület is folyamatosan növekszik, mert egyre több embert kell ellátni élelemmel. 2007-ben már másfél bolygót használt el az emberiség. A másfél bolygó azt jelenti, hogy másfél évnyi idő kellene ahhoz, hogy az elfogyasztott erőforrás regenerálódni tudjon. De mivel nincs másfél bolygó, ezért nincs másfél év sem.
Körülbelül 1980-ban lépte át az emberiség az egy bolygós életmódot. 2007-ben tartottunk másfél bolygónál, 2030-ra már két bolygót lehet prognosztizálni, amennyiben a jelenlegi növekedés folytatódik” – vetítette előre az ökológus.
Nem is a kőolaj, hanem a termőföld fog leghamarabb elfogyni
Gyulai Iván szerint szakértői berkekben nagyjából egyetértés mutatkozik abban, hogy most vagyunk a kőolaj kitermelési csúcsán, a „jobbik fele már elfogyott”, a maradékot már nehezebb lesz kitermelni, nagyrésze pedig meghaladja azt az energia-küszöböt, amiért még egyáltalán érdemes hozzáfogni a bányászáshoz. Hozzátette, hogy 2015-től – a prognózisok szerint – évente körülbelül 2,4%-kal fog csökkeni a hagyományos olajkitermelés lehetősége.„A talajjal van a nagyobb baj, a Földön ugyanis sokkal gyorsabb a talaj pusztulása, mint megújulása. A termőtalajt ki lehetne cserélni mesterséges táptalajra, csakhogy az eszenciális tápanyagok közül is jónéhány elérte a csúcsát. Például a fluor-apatit kitermelési lehetősége szintén a csúcson van, a foszfor utánpótlása a talajban ezért kétségessé válik. Évente 75 milliárd tonna talaj erodálódik, Kínában az erózió üteme a természetes regenerációs képesség 57-szerese, Európában 17-szerese, Amerikában 10-szerese, Ausztráliában pedig ötszöröse. Ha ez ilyen ütemben folytatódik, akkor 60 év alatt fogy el a talaj” – magyarázta Gyulai. Az erőforrás-válságot egy ördögi kör gerjeszti: minél nagyobb technikai potenciállal rendelkezik az emberiség, annál több ember tud megélni a Földön, azonban ezután megint az a gond, hogy honnan teremtjük elő a megfelelő erőforrást annak a több embernek. „Pusztán a technika révén nem jutunk sehova, mert éppen a technikai gyarapodás termeli újra azt a csapdát, amiből képtelenek vagyunk kitörni” – fogalmazott az ökológus.
Mi lehet ennek az oka?
Az előadó szerint alapvetően a gond a növekedés állandó hajszolása, noha mindenki azt mondja, hogy csak így lehet megoldani a környezeti és társadalmi problémákat.
Az ábrán az USA nemzeti összterméke (GNP) és a fenntartható gazdasági jólét (ISEW) mutatója látható. A kettő közti különbség növekedett az elmúlt évek során. Az előadó erre azt a példát hozta fel, hogy a GDP akkor is nő, ha autónkkal nem a garázsba parkolunk, hanem nekimegyünk a garázsajtónak, összetörjük a kocsit, minket pedig kórházba szállítanak. A jólétünk viszont emiatt egyértelműen nem lesz magasabb. „Az emberiség együttesen minden évben süt egy nagyobb és nagyobb tortát. Amikor ezt a tortát felszeletelik, azt látjuk, hogy kevés embernek egyre nagyobb szelet jut, és egyre több embernek jut mind kisebb és kisebb szelet” – fogalmazott Gyulai.
Megoldási tévutak 1: Technooptimizmus
„Úgy akarunk többlet értékeket előállítani, hogy növeljük a technikai ismereteinket. A tudással azonban rombolni is lehet, ha hiányzik a hozzáillő megfelelő bölcsesség. Példa az atombomba, műtrágya, GMO, stb. A technooptimizmus azért tévedés, mert Európa legalább olyan mértékben kéne a tudás, mint a bölcsesség társadalma legyen” – sorolta a zsákutcákat Gyulai.
2. Ökohatékonyság
A fogalom alapvetően azt jelenti, hogy kevesebb nyersanyagból és energiából sokkal több értéket próbálunk előállítani. Az előadó szerint ezzel az a probléma, hogy ami a hatékonyság megtakarításából származik, azt a tőkebefektető egy újabb befektetésben fogja realizálni, ez pedig tovább gerjeszti a növekedést. „Hiába csinálok valamit akár kétszer hatékonyabban, ha háromszor többet csinálok belőle. Ez csak további tehernövekedést okoz”.
3. Környezetvédelem
Az ökológus szerint a környezetvédelemmel az a gond, hogy helyi szinten orvoslom a problémát, ehhez azonban erőforrásokat használok fel, amely máshol szennyez. A sok kicsi szennyezések összeadódnak, és kicsapódnak a globális környezeti problémákban.
4. A növekedés forrást termel a szegénység felszámolására
A profitmaximalizálás feltételezi a hatékonyságot, a megtakarításokból azonban csak még több profitot termelek. A gépiesedett termelési folyamat pedig kiszorítja az embereket a foglalkoztatásból, így több személyt taszít a perifériába, szegénységbe.
5. A pénz, mint intézmény
„Mindenki azt gondolja, hogy csak akkor fizet kamatot, ha hitelt vesz fel. Akárhányszor kenyeret vesz, az árba legalább 5-10%-os kamat van beépítve. A pék ugyanis hitelt vett fel ahhoz, hogy megépíthesse a pékségét, és hogy ezt visszafizesse, be kellett építse a kenyér árába a kamatot. A járulékok és az adók is azért ilyen magasak, mert az állam kölcsönt vett fel, és az adósságot vissza kell fizetni. A gazdagok, akik beteszik a bankba megtakarításaikat, betéti kamatok formájában összegyűjtik a mások által befizetett kamatterheket. Ebből is következik, hogy 1991 és 2001 között, tehát alig tíz év alatt, Németországban a GDP 37%-kal, a nettó bérek és fizetések 23%-kal, a bankok kamatjövedelme 89%-kal, a pénzvagyon pedig eközben 99%-kal nőtt”.
Az előadó kiemelte, hogy azért sem lehet leállítani a növekedési- és adósságspirált, mert ha adósságunk keletkezik, akkor azt meg kell termelni, tehát növekedni kell. A növekedésen is kétféle nyomás van: az egyik az adós, a másik pedig annak az oldaláról, aki a hasznot realizálja és új befektetésekbe helyezi a pénzét. „Ezt úgy szokta a világ megoldani, hogy vagy egy hiperinflációval elinflálja az adósságot, vagy háború tör ki. Azért vannak visszatérő gazdasági válságok, mert a pénzrendszer maga így működik”.
Létezik-e kiút?
Az új paradigma a fenntarthatóság, amelynek értelmében cél, és nem eszköz a társadalmi fejlődés. A gazdaság pedig csak eszköz, nem cél: közvetítő a társadalom és a környezet között. Ehhez viszont kötelező módon a környezet eltartóképességének határain belül kell élni, azaz lemondásra van szükségünk.
Technikai szempontból három jövőkép áll az emberiség előtt:
Adó 3,5%: ne hagyd az államnál!
Köszönjük, ha idén adód 3,5%-ával a Transtelex Média Egyesületet támogatod! A felajánlás mindössze néhány percet vesz igénybe oldalunkon, és óriási segítséget jelent számunkra.
Irány a felajánlás!