Mi oldódik meg, és mi nem 2012-ben?

2012. február 29. – 09:50

frissítve

Másolás

Vágólapra másolva

Erre keresték a választ a Sapientia-Jakabffy Klub kerekasztalbeszélgetésén. Egyetértettek, hogy 2012 a gazdasági hitelesség és átláthatóság megerősítésének kell legyen az éve, a választási igérgetéseket azonban nehéz megfékezni.

Kedden a Sapientia-Jakabffy Klub kerekasztalbeszélgetést szervezett, amelyben a gazdasági válság következményeit, illetve az idei várható kilátásokat taglalták. A beszélgetés résztvevője volt Dr. Nagy Ágnes , a Romániai Nemzeti Bank igazgatótanácsának tagja, illetve Dr. Littvay-Kovács Áron , a budapesti Kereskedelmi és Ipari kamara osztályvezetője. A beszélgetés moderátora Szőcs Emese , a Sapientia EMTE Jogtudományok és Európai tanulmányok tanszékének oktatója volt. Az alábbiakban a beszélgetés legfontosabb mozzanatainak átirata olvasható.

Hogyan jelennek meg a gazdasági válság hatásai Európában?

2007-től nemcsak a világ pénzpiaca és a globális gazdaság alakult át, hanem a társadalomban is nagy változások következtek be. Az Európai Unió vezetői 2009-től folyamatosan igyekeztek egy olyan kormányzást létrehozni, amely mind a magánszféra, mind a közszféra szereplőit egységesnek tűnő feltételek mellett kivezeti a válságból. Ez elsősorban a fiskális koordinációra, a makrogazdasági egyensúlytalanságok mérséklésére, illetve a pénzügyi szektor szabályozásaira vonatkozik.

Megfogalmazódott a kérdés: hogyan lehet a gazdasági kormányzás területein beazonosított, majd valamilyen módon szabályozni ezeket az egyensúlytalanságokat? A beszélgetés résztvevői egyetértettek, hogy a makrogazdasági és fiskális egyensúlytalanságokat integráltan kell kezelni, létre kell hozni az új EU-paktumot és az európai stabilitási mechanizmust, illetve fokozottan kell felügyelni az európai pénzügyi rendszert. A Stabilitási és Növekedési Paktumban tételesen szerepel az államháztartási deficitre vonatkozó 3%-os küszöb, azonban ez hosszú távon ez nem teremt elég szigort. Elkezdték elemezni, hogy a deficit mely okozza a legnagyobb egyensúlytalanságot. Itt jutunk el a strukturális deficithez , amely egy ország valós potenciálját tükrözi. Olyan ötletek is felmerültek, miszerint a strukturális deficit 1% lehet azon országok esetében, amelyek államadóssága a GDP 40% alatt van, ha pedig ezt meghaladja, a strukturális deficit csak 0,5%-os lehet.

Elfogyott a pénz?

A válság során kialakult likviditás-szűke elsősorban a „pénzközpontok” perifériáján elhelyezkedő országokat érintette. Közép-Kelet Európa országaira jellemző, hogy a bő likviditás korábban magába szívta a tőkét, majd a válság következtében a nagy folyamok elapadtak. Románia mondhatta volna, hogy nincs szüksége sem az IMF-re, sem más külföldi segítségre, azonban nem voltak megtakarításai. A régió országaiban mind a belső megtakarítási szint, mind a megtakarítási hajlandóság nagyon alacsony volt, így a magánfinanszírozási lehetőségek csökkenésével a nemzetközi szervezetekhez kellett fordulni forrásért. Ezeket az intézményeket azért hozták létre a második Világháború után, hogy fedezzék a folyó fizetési mérleg, illetve a belső makrogazdasági egyensúlytalanságok kiigazításához szükséges pénzösszegeket. Románia 2009-ben egy rugalmas védőhitelkeretet szeretett volna kapni az IMF-től, hiszen ennek a legkisebb a költségrésze, viszont a makrogazdasági mutatói ezt nem tették lehetővé, így csak a standard IMF-hitelhez folyamodhatott. Az ország ennek segítségével sikerült kiküszöbölje azokat a gazdasági egyensúlytalanságokat, amelyek gátolták a gazdaság növekedését, ennek köszönhetően 2010 után az ország ismét a gazdasági növekedés pályájára lépett. Azonban a növekedési potenciál már nem lesz ugyanolyan magas, mint a válság előtt, ugyanis akkor nem a megtermelt jövedelmekből, keresletből próbáltunk növekedni, hanem az elszabadult hitelezésből – értettek egyet az előadók. Fontos eredményként emelték ki az infláció csökkenését. Emlékeztettek arra, hogy Romániában történelmi mélyponton van az infláció, ez az eredmény főleg annak tükrében válik igazán jelentőssé, ha megnézzük, hogy hol állt Románia a ’90-es évek elején a többi közép-kelet európai országhoz képest.

Mit kell tenni ezután?

Amennyiben az infláció alacsony marad, 2012-ben pedig sikerül 3% alá tornázni a deficitet, akkor megállapítható, hogy Románia jól gazdálkodott az IMF, az EU-s és Világbankos keretegyezménnyel. Mit kell tennünk még, hogy azt mondhassuk, képesek vagyunk megállni a saját lábunkon? 2012 makro szinten a gazdasági hitelesség és átláthatóság megerősítésének kell legyen az időszaka. Hitelessé kell tennünk magunkat a pénzpiacokon annak érdekében, hogy kedvező áron jussunk külső finanszírozáshoz. Ahhoz pedig, hogy jó árat kínáljanak fel az értékpapírjainkért, növekedésben, inflációban, államháztartási deficitben és államadósságban jól kell teljesítenünk, és mindezt folyamatosan kell biztosítanunk.

A makrogazdasági politikák hitelességére vonatkozóan a legnagyobb problémát idén a választások jelentik. A legnehezebb ilyenkor megfékezni az igérgetéseket. A 2008-2010-es időszak komoly leckét adott ebben Romániának. A 2008-as választási év októberében még 1,5%-os, decemberben már 7,9%-os volt az államháztartási deficit. Ezért 2010-ben példátlanul szigorú intézkedéseket kellett meghozni, amelyekre talán egyetlen EU-tagországban sem vállalkoztak.

Hogyan érinti a válság a bankszektort, a befektetői szférát?

A világ- és uniós gazdasági növekedés megtorpanása rosszul jött az olyan exportfüggő országoknak, mint Románia vagy Magyarország. Ahhoz, hogy a vállalkozások termékei, szolgáltatásai nagyobb volumenben tudjanak elkelni a belső piacokon, növekednie kéne a lakosság jövedelmének. Ennek híján azonban a belső kereslet sem fog nőni. Megoldásként a kormánynak biztosítania kellene a nyitást új piacok felé, mint a mediterrán országok és a keleti-térségek, amelyekkel szoros kapcsolatot ápolt ’89 előtt, és ahol nem csapódott be ekkora súllyal a válság. Másik megoldás az alapkamat csökkentés lenne, viszont akkor a nemzetközi pénzpiacok által elvárható hozamok is csökkenni fognak, ezáltal pedig a pénzbeáramlás is visszaesik. A fenti szöveg a Sapientia közleményének átszerkesztett és lerövidített verziója

Támogasd a Transtelexet!

Az erdélyi közösségnek saját, független lapja csak akkor lehet, ha azt az olvasótábora fenntartja. Támogass minket akár alkalmi jelleggel, ha pedig teheted, állíts be rendszeres támogatást!

Támogatom!
Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!