Akit biztosan támogatni és segíteni fog Európa, az Románia

Székely István Pál az Európai Bizottság Gazdasági és Pénzügyekért Főigazgatóságának (DG ECFIN) kilenc tagállamért felelős kutatási igazgatója, illetve az Európai Bizottság és a Nemzetközi Valutaalap közös programjainak misszióvezetője Írországban és Romániában. Az EB küldöttségének vezetőjét a kormányváltás lehetséges hatásairól, illetve az új testület előtt álló feladatokról kérdeztük.

Mennyire hathat negatívan Románia az Európai Bizottsággal, illetve a Nemzetközi Valutaalappal fennálló kapcsolatára a kormányváltás?

– A nemzetközi program le van fektetve, meg vannak rajzolva azok a lépések, amelyeket az elkövetkező időszakban meg kell tenni. Tulajdonképpen csak folytatni kellene az eddigi munkát. Azt gondolom, hogy minden józanul gondolkodó politikus látni fogja, hogy ezek olyan reformok, amelyek Romániának nagyon fontosak, konkrét haszonnal járnak, nagyrészük olyan intézkedés, amelyeket már rég meg kellett volna hozni. Nem hiszem, hogy bárkinek is érdekében állna, hogy ne így járjon el. Bizalommal tekintek a folyamatok elé, Traian Băsescu államfő is mélyen elkötelezettnek tűnik a program irányába, többször is tanújelét adta annak, hogy mennyire fontosnak tartja az előrehaladását, és az ebben foglalt reformok végrehajtását.

A programba foglalt intézkedések teljesen világosan le vannak fektetve a dokumentumokban, ezek végrehajtását nem feltétlenül kéne akadályozza a kormányváltás. A költségvetés törvénybe van foglalva és annak mentén haladunk. Eddig az eredmények bíztatóak, a reformok pedig világos lépéseket követelnek meg.

Mire kellene fókuszáljon az újonnan felállt kormány?

– Semmi újat nem tudok mondani: mindenre, ami a programban benne van. Ez egyértelműen tartalmazza, hogy milyen területeken van szükség előrehaladásra. Mindenkinek ez az érdeke. Számunkra nincs különös jelentősége annak, hogy most jön egy új kormányfő.

Ugyanez érvényes a választási évre és a választások után felállt új kormány várható intézkedéseire is?

– Ez egyelőre még messze van, általában mi mindig a kormányon lévő testülettel dolgozunk. Nekünk nincsenek politikai nézeteink, ilyen értelemben Románia belső ügye, hogy kit választ meg. Folyamatosan tárgyalunk az ellenzékkel is, most is találkoztunk Victor Pontával és a kollégáival. Nagyon bizakodó vagyok, mert bukaresti tartózkodásunk során semmi olyat nem hallottam ott, ami veszélyeztethetné a programot.

Jeffrey Franks az elmúlt időszakban folyamatosan nagyon elismerően nyilatkozik Romániáról. Melyek lehetnek mégis a legkritikusabb pontok az ország gazdasági talpra állásában?

– Az ország már talpra állt, olyan értelemben, hogy növekszik. A kritikus rész, hogy folyamatosan kell haladni a program implementálásában. A piacok pozitívan reagáltak: a tíz éves dollárkötvény-kibocsátás nagyon jól sikerült, nagyon jó visszhangot keltett a piacon, sokszoros túljegyzés volt. Ilyenkor a piac jutalmazza azt, ha egy ország szépen halad egy világos program végrehajtásában. Ezt a piac értékeli és bizalmat fog szavazni az országnak. Továbbá minél inkább haladunk előre és minél stabilabb és előrejelezhetőbb a gazdaságpolitika, annál nagyobb bizalommal fog a piac viseltetni Románia iránt.

Mi semmi különlegeset nem kérünk azon túl, amelyben megállapodtunk: az állami vállalatok reformjai világosan definiálva vannak, egyértelmű, hogy szakértői menedzsmentet kell tenni a társaságok élére, ki kell választani és elő kell készíteni a privatizálásra szánt vállalatokat, a tranzakciós tanácsadókat meg kell választani, majd piacra kell vinni ezeket. A felügyelőbizottságokhoz is új, megfelelő embereket kell kinevezni. Mindezek a lépések nagyon komoly bizalmat fognak kelteni a piacban. Emellett megállapodtunk, hogy az elektromos áram árliberalizálását a vállalati szektorban az elkövetkező két évben végrehajtják, és a következő öt évben a lakossági szegmensben is. A földgáz szektor esetében ezt elhalasztottuk. Most nagyon fontos, hogy a kormány az elkövetkező három hónapban leüljön az iparág képviselőivel és átbeszéljék a kondíciókat, amelyek majd érvényesek lesznek azután, hogy 2014-ben lejárnak a jelenlegi szerződések. Az adóztatási szabályokról is egyeztetniük kell, és általában a szabályozási környezetben is meg kell állapodjanak. Ez azért is nagyon fontos, mert ezek a vállalatok ugrásra készen állnak, hogy óriási összegeket ruházhassanak be. Nagyon fontos, hogy stabil megállapodás szülessen velük, amelyet aztán mi is bele tudunk foglalni a programba. A földgázra vonatkozó részt akkor fogjuk megtárgyalni, amikor április végén-május elején visszamegyünk a következő misszióra. Az egészségügyi reform megint egy kulcskérdés. Megértjük, hogy visszavonták a közvitáról a törvényjavaslatot, és azt várjuk el, hogy az átdolgozott változatot újra bocsássák majd konzultációra. Nagyon fontos, hogy ebben társadalmi egyetértés szülessen és a reformnak legyen társadalmi támogatottsága. Lényeges, hogy folyamatos és egyenletes legyen a végrehajtás üteme, hogy a piac lássa, hogy az ország elkötelezett és halad előre. Ha ez megtörténik, akkor a piaci reakció egyre pozitívabb lesz.

Milyen pillérekre épülhet az új egészségügyi törvény, illetve a részfinanszírozásos rendszer hogyan kéne módosuljon?

– Az egészségügyi rendszer az ország saját ügye. Ilyen értelemben mi nem szabad tanácsot adjunk abban a tekintetben, hogy milyen fajta rendszert alkalmazzon. Ettől függetlenül ragaszkodunk ahhoz, hogy átalakuljon az egészségügyi rendszer, mert a jelenlegi formában nem működőképes. Folyamatosan kifizetetlen számlákat generál, rossz minőségű szolgáltatást nyújt, a hozzáférhetőség az ország területein jelentősen eltér és tudjuk, hogy a kifizetett adókon túl még milyen többlet terhet ró az állampolgárokra. A szektor nyilvánvalóan feszültség alatt áll, nincs megfelelően finanszírozva.

Miután egy bő év múlva lejár a program, Romániának stabilan meg kell állnia a lábán, és ez azt feltételezi, hogy a költségvetés is stabil kell legyen. Csalódást éreznék, ha úgy fejeznénk be ezt a programot, hogy ez a terület megoldatlan maradt. Elsősorban azért, mert az emberek akkor nem kapnak megfelelő szolgáltatást, másodsorban pedig veszélyezteti a költségvetés stabilitását. Számunkra maximálisan elfogadható lenne az a javaslat, hogy felállítanak egy alapcsomagot, amelyet a társadalombiztosítás fizet, majd az azon túli szolgáltatásokra valamiféle biztosítást kell vásárolni: akár magánt, akár az államtól valamiféle kiegészítő biztosítást. Számunkra az is elfogadható, ha az egészet a társadalombiztosítás finanszírozza, csak akkor a költségvetésben ennek megfelelő helyet kell biztosítani: valahonnan a jövedelmet össze kell gyűjteni erre a célra, vagy valahonnan le kell vágni a kiadásokat. Azt nem tudjuk elfogadni, hogy egy alultervezett költségvetéssel az egészségügy folyamatosan vergődjön.

Említette, hogy csak 2017-ben fogják végleg liberalizálni a lakossági elektromos energiaárakat, illetve a földgáz határidejéről még tárgyalnak. Milyen hatása lehet a magasabb áraknak a hazai életszínvonalra/vásárlóerőre?

– Téves azt gondolni, hogy ha felemeljük az energia árát, akkor elveszünk valamit az emberektől, ami most „ingyen” oda van adva. A legnagyobb probléma az, hogy ha az elektromos áram árliberalizációja és a megfelelő szabályozási környezet kialakítása nem történik meg, akkor rövid időn belül óriási problémák lépnek fel az ellátás biztonságát tekintve. Az országnak masszív beruházásokra van szüksége, mind az áramfejlesztési kapacitásban, mind a hálózat fejlesztésében, illetve más országokkal történő összekapcsolásban. Lehet, hogy valaki azt gondolja, hogy olcsóbban is meg lehetne kapni azt az energiát. De ez olyan, mint a szocializmusban volt: mi tettük magunkat, hogy dolgozunk, ők tettek magukat, hogy fizetnek. Nagyon fontos, hogy ne ringassuk magunkat illúziókban. A másik fontos szempont, hogy ha az alacsony energiaárakat tartanak fönt, akkor a leggazdagabb személyeket támogatják. Ugyanis az áramfogyasztás és a jövedelemszint erősen korrelál egymással: minél magasabb valakinek a jövedelme, annál több energiát használ: nagyobb autója van, mosógépe, mosogatógépe, légkondicionálója stb. Ez a rendszer a gazdagokat támogatja, és a jelenlegi körülmények között nem ésszerű és szociálisan nem igazságos egy ilyen rendszert fenntartani. A vállalatok a liberalizációt követően sokkal életképesebbek lesznek, sokkal több befektetést fognak eszközölni, az államnak is nagyobb bevétele lesz és ebből tudja támogatni azokat, akik tényleg rászorulnak. Azt várjuk el, hogy a lakossági ár liberalizálását megelőzze egy felkészülés: azonosítsák be azokat, akik valóban rászorulnak és tervezzék meg a támogatási rendszert.

A vasárnapi kiértékelőn úgy nyilatkoztak, hogy az országos infrastruktúra-fejlesztési program veszélyeztetheti a költségvetés sarokszámait...

– Reméljük, hogy az idei költségvetést már nem veszélyezteti. Erről már megállapodtunk, egy milliárd lej lesz a keret, ezt belefoglaltuk a tervekbe is. Nem azzal van bajunk, hogy milyen projekteket akarnak ebben a programban megvalósítani. Ez különben sem a mi dolgunk, az ország dönti el, hogy mire költik a közpénzeket. Számunkra az nem elfogadható, hogy ez a program kívül esik a meglévő beruházási terveken, illetve a költségvetésen. Ragaszkodunk ahhoz, hogy a kormány nyújtson be egy új, középtávú fiskális tervet, amelyben azonosítja, hogy erre a projektre mennyit tud költeni az évek során, és csak annyi szerződést írjon alá, amennyi ebbe belefér.

Romániában 40 ezer befejezetlen beruházási projekt van. Ez a közpénzek olyan mértékű pocsékolása, ami elfogadhatatlan, főleg olyan helyzetben, amikor a szükséges fiskális kiigazítás miatt nagyon sok ember nehezebb helyzetbe került. Meg kell teremteni annak a biztonságos feltételét, hogy ha már elkezdtünk egy projektet, akkor azt be is tudjuk fejezni. Az EU-IMF program végeztével szeretnénk egy olyan fiskális rendszert hátrahagyni, ami jól működik, biztonságosan finanszírozott és nem termeli újra a problémákat. Az egészségügyhöz hasonlóan ez erre a beruházási programra is érvényes.

Ön szerint szüksége lehet rá idén Romániának, hogy felhasználja az eddig felszabadított elővigyázatossági pénzalapot?

– Egyelőre semmi okát nem látjuk annak, hogy ez így legyen. Már januárban sikerült az egész éves finanszírozási szükséglet nagy részét biztosítani. Nem látjuk a szükségességét, és nem is látjuk a szándékot a kormány részéről, hogy a felszabadított kerethez hozzányúljanak. A piac is tudja, hogy ha esetleg valami nagyon nagy baj történik, akkor is még itt van ez a pénz: az öt milliárd euróból 1,4 milliárdot az EU áll. Ha valami történik a nemzetközi piacokon, ami megakadályozza Romániát, hogy finanszírozást szerezzen a piacról, akkor ezt azonnal aktiválni tudjuk. Ez egy nagyon jó biztonsági tartalék.

A nagy baj akár az euró övezetből is érkezhet. Mennyire hathat ki Romániára az eurózóna bizonytalansága?

– Ezt nagyon nehéz megítélni, mert a piacok rendkívül furcsán viselkednek. Azt nem tudjuk megmondani, hogy mi fog történni a piacokon, de ha valaki jó helyzetben van, az Románia. Gyönyörű szépen halad a program végrehajtása, a kormány tölti fel a költségvetési tartalékokat, a központi bank óriási devizatartalékkal rendelkezik, és mi ott állunk az ország mögött az elővigyázatossági programmal. Ennél többet védettség gyanánt már nem lehet összeszedni, ezért azt gondolom, hogy Románia egészen kiválóan van pozícionálva. Ha valahol valami történik... azt majd meglátjuk. De akit biztosan támogatni és segíteni fog Európa, az Románia. Egészen világos, hogy az ország a maga részéről megtette, amit meg kellett tennie, semmi okát nem látom annak, hogy Európa ne tenné meg a maga részét. Ha valahol, valaki úgy érezheti, hogy mindent megtett, amit meg lehet tenni, hogy bebiztosítsa magát, az Románia.