Vagy mi uraljuk a pénzünket, vagy az ural minket

Február harmadikán, Marosvásárhelyen, az Arena Hotelben szervezett háromelőadós mini-konferenciát a Romániai Magyar Közgazdász Társaság (RMKT). Összesen 50 helyi vállalkozó, üzletember és közgazdász vett részt a találkozón, akik a megemésztett tudást borral öblíthették le a záró networkinggal egybekötött rövid borkósolón. A szervezők elmondása szerint a rendezvény sikeres volt, és a közeljövőben több hasonló szakmai összejövetelre lehet számítani Marosvásárhelyen.

Marketing: az értékesítés automatizált verziója

Az emberek nagyon racionális megmagyarázzák maguknak, hogy miért volt szükségünk egyes termékekre vagy szolgáltatásokra, azonban ha mélyebben utánagondolnak rájöhetnek, hogy valamikor egy ügyes marketingfogás jól átverte őket – fogalmazott a marketingiskola.ro alapítója, Farkas Levente , előadásában. Ezért is lehet igaz a jól ismert szlogen: a marketing nem minden, de minden marketing.

Az előadótól megtudtuk azt is, hogy csakis akkor lehet hatékony a marketing, ha csak a célközönséghez juttatjuk el a megfelelő üzenetet a kiválasztott kommunikációs csatornán keresztül. Van azonban überhatékony marketing is: ilyenkor a különféle célközönséghez továbbítjuk a megfelelő üzeneteket a hozzájuk illő kommunikációs csatornákon keresztül.

Példa erre az előadásban felidézett reklámpáros: egyik oldalon „Hal kapható”, a másikon pedig: „Milyen lenne ma egy halvacsora?” felirat szerepelt. Egyértelmű, hogy a második azokat a személyeket is megszólítja, akik nem feltétlenül akartak halat vásárolni, de a hirdetés esetleg elültette fejükben a gondolatot.

A pókerező, a fekete hattyú és a válság

Bizony, a címben felsoroltaknak nagyon is sok köze van egymáshoz – tudtuk meg Nagy Bálint Zsolt közgazdász előadásából. A pókerező alatt ugyanis nem csak a zsetonjaival babráló szerencsejátékost érthetjük: „közgázas vonatkozásban” a kockázatos döntések közti választás metaforája. A kockázathoz való viszonyunk egyik kulcselemét képezi a befektetői magatartásnak, amely végül megrajzolja a tőzsdei mintákat. Egyik ilyen jellemvonás, hogy az emberek alapvetően kockázatkerülőek, és a biztos nyereséget preferálják a bizonytalannal szemben. Veszteséges tartományban ez megfordul: ha választaniuk kell aközött, hogy biztos 400 eurót veszítsenek, vagy 50-50%-ban 1000 eurós vagy 0 veszteséget szenvedjenek el, inkább vállalják a kockázatot. A pénzügyi viselkedéstan egy másik alapfogalma a hüvelykujjszabályok szerinti döntéshozás. Ilyen például, hogy az emberek kerülik a megbánás érzetét, ezért túl korán, vagy éppen túl későn adnak túl értékpapírjaikon. A kognitív disszonancia csökkentésére tett kísérlet köznapibb példája lehet a Stockholm-szindróma: a rab azért kezd el szimpatizálni a fogvatartójával, mert megpróbálja tompítani a vágyott és tapasztalt állapot közti belső ellentétet.

Hasonló hüvelykujjszabály a lehorgonyzás: ilyenkor a befektetők egy valósnak vélt küszöbhöz igazítják elvárásaikat. Kísérletben az alanyokat arra kérték, tippeljék meg, az afrikai lakosság hány százaléka írástudatlan. Két csoportra osztották a résztvevőket, az egyik előtt megpörgettek egy szerencsekereket számokkal: ennél a csoportnál kimutatható volt a korrelláció a keréken jelzett számok és a tippek között. De hogy a fekete hattyúnak miköze mindehez? Fekete hattyúnak neveznek olyan eseményeket, amelyeknek nagyon alacsony a bekövetkezési valószínűségük. Jellemzőik, hogy előrejelezhetetlenek, nagy következményekkel járnak, utólagos bölcsességgel pedig azt mondjuk, hogy látni lehetett volna előre a történéseket. Ilyen fekete hattyú a tőzsdekrach is, amely az„átlagos jelenségek világában” felér azzal, hogy egy „kávéscsésze csak a részecskék véletlenszerű mozgása miatt leugorjon az asztalról”.

Vagy mi uraljuk a pénzünket, vagy az ural minket

A pénzt a mai világban nem lehet megkerülni – vezette fel előadását Bitai László pénzügyi tanácsadó, aki a személyes pénzügyek kezelésébe nyújtott rövid betekintést előadásában. „Buborékok azért alakulnak ki, mert mohók és kapzsik vagyunk. A cél, hogy ne legyünk a pénz rabjai: adományozzunk, jótékonykodjunk, ha tehetjük. Vagy mi uraljuk a pénzünket vagy az ural minket” – fogalmazott a közgazdász. Kiemelte, hogy a pénz csak egy eszköz kell legyen, nem maga a cél.

Már csak az a kérdés, hogyan is tegyünk szert akkora vagyonra, amelyből majd bátran takarékoskodhatunk és jótékonykodhatunk. A vagyonépítés pillérei között az ingatlant, a vállalkozást, a tőzsdét és a biztosítást emelte ki. A személyes pénzügyek elengedhetetlen elemei pedig: bevétel, megtakarítás, befektetés és a vésztartalék. Bitai hangsúlyozta, hogy mindenekellőtt ne használati cikkekbe, hanem befektetésre takarítsunk meg, majd ha futtja, lehet autóra és nyarásra is félretenni. A házi feladat pedig elgondolni, havonta mennyit tudok megtakarítani ?