Vagy mi uraljuk a pénzünket, vagy az ural minket

2012. február 7. – 07:29

frissítve

Másolás

Vágólapra másolva

A RMKT marosvásárhelyi rendezvényén többek között megtudtuk, hogy egy tőzsdekrach olyan az átlagos jelenségek világában, mint ha egy kávéscsésze magától leugrana az asztalról.

Február harmadikán, Marosvásárhelyen, az Arena Hotelben szervezett háromelőadós mini-konferenciát a Romániai Magyar Közgazdász Társaság (RMKT). Összesen 50 helyi vállalkozó, üzletember és közgazdász vett részt a találkozón, akik a megemésztett tudást borral öblíthették le a záró networkinggal egybekötött rövid borkósolón. A szervezők elmondása szerint a rendezvény sikeres volt, és a közeljövőben több hasonló szakmai összejövetelre lehet számítani Marosvásárhelyen.

Marketing: az értékesítés automatizált verziója

Az emberek nagyon racionális megmagyarázzák maguknak, hogy miért volt szükségünk egyes termékekre vagy szolgáltatásokra, azonban ha mélyebben utánagondolnak rájöhetnek, hogy valamikor egy ügyes marketingfogás jól átverte őket – fogalmazott a marketingiskola.ro alapítója, Farkas Levente , előadásában. Ezért is lehet igaz a jól ismert szlogen: a marketing nem minden, de minden marketing.

Az előadótól megtudtuk azt is, hogy csakis akkor lehet hatékony a marketing, ha csak a célközönséghez juttatjuk el a megfelelő üzenetet a kiválasztott kommunikációs csatornán keresztül. Van azonban überhatékony marketing is: ilyenkor a különféle célközönséghez továbbítjuk a megfelelő üzeneteket a hozzájuk illő kommunikációs csatornákon keresztül.

Példa erre az előadásban felidézett reklámpáros: egyik oldalon „Hal kapható”, a másikon pedig: „Milyen lenne ma egy halvacsora?” felirat szerepelt. Egyértelmű, hogy a második azokat a személyeket is megszólítja, akik nem feltétlenül akartak halat vásárolni, de a hirdetés esetleg elültette fejükben a gondolatot.

A pókerező, a fekete hattyú és a válság

Bizony, a címben felsoroltaknak nagyon is sok köze van egymáshoz – tudtuk meg Nagy Bálint Zsolt közgazdász előadásából. A pókerező alatt ugyanis nem csak a zsetonjaival babráló szerencsejátékost érthetjük: „közgázas vonatkozásban” a kockázatos döntések közti választás metaforája. A kockázathoz való viszonyunk egyik kulcselemét képezi a befektetői magatartásnak, amely végül megrajzolja a tőzsdei mintákat. Egyik ilyen jellemvonás, hogy az emberek alapvetően kockázatkerülőek, és a biztos nyereséget preferálják a bizonytalannal szemben. Veszteséges tartományban ez megfordul: ha választaniuk kell aközött, hogy biztos 400 eurót veszítsenek, vagy 50-50%-ban 1000 eurós vagy 0 veszteséget szenvedjenek el, inkább vállalják a kockázatot. A pénzügyi viselkedéstan egy másik alapfogalma a hüvelykujjszabályok szerinti döntéshozás. Ilyen például, hogy az emberek kerülik a megbánás érzetét, ezért túl korán, vagy éppen túl későn adnak túl értékpapírjaikon. A kognitív disszonancia csökkentésére tett kísérlet köznapibb példája lehet a Stockholm-szindróma: a rab azért kezd el szimpatizálni a fogvatartójával, mert megpróbálja tompítani a vágyott és tapasztalt állapot közti belső ellentétet.

Hasonló hüvelykujjszabály a lehorgonyzás: ilyenkor a befektetők egy valósnak vélt küszöbhöz igazítják elvárásaikat. Kísérletben az alanyokat arra kérték, tippeljék meg, az afrikai lakosság hány százaléka írástudatlan. Két csoportra osztották a résztvevőket, az egyik előtt megpörgettek egy szerencsekereket számokkal: ennél a csoportnál kimutatható volt a korrelláció a keréken jelzett számok és a tippek között. De hogy a fekete hattyúnak miköze mindehez? Fekete hattyúnak neveznek olyan eseményeket, amelyeknek nagyon alacsony a bekövetkezési valószínűségük. Jellemzőik, hogy előrejelezhetetlenek, nagy következményekkel járnak, utólagos bölcsességgel pedig azt mondjuk, hogy látni lehetett volna előre a történéseket. Ilyen fekete hattyú a tőzsdekrach is, amely az„átlagos jelenségek világában” felér azzal, hogy egy „kávéscsésze csak a részecskék véletlenszerű mozgása miatt leugorjon az asztalról”.

Vagy mi uraljuk a pénzünket, vagy az ural minket

A pénzt a mai világban nem lehet megkerülni – vezette fel előadását Bitai László pénzügyi tanácsadó, aki a személyes pénzügyek kezelésébe nyújtott rövid betekintést előadásában. „Buborékok azért alakulnak ki, mert mohók és kapzsik vagyunk. A cél, hogy ne legyünk a pénz rabjai: adományozzunk, jótékonykodjunk, ha tehetjük. Vagy mi uraljuk a pénzünket vagy az ural minket” – fogalmazott a közgazdász. Kiemelte, hogy a pénz csak egy eszköz kell legyen, nem maga a cél.

Már csak az a kérdés, hogyan is tegyünk szert akkora vagyonra, amelyből majd bátran takarékoskodhatunk és jótékonykodhatunk. A vagyonépítés pillérei között az ingatlant, a vállalkozást, a tőzsdét és a biztosítást emelte ki. A személyes pénzügyek elengedhetetlen elemei pedig: bevétel, megtakarítás, befektetés és a vésztartalék. Bitai hangsúlyozta, hogy mindenekellőtt ne használati cikkekbe, hanem befektetésre takarítsunk meg, majd ha futtja, lehet autóra és nyarásra is félretenni. A házi feladat pedig elgondolni, havonta mennyit tudok megtakarítani ?

Támogasd a Transtelexet!

Az erdélyi közösségnek saját, független lapja csak akkor lehet, ha azt az olvasótábora fenntartja. Támogass minket akár alkalmi jelleggel, ha pedig teheted, állíts be rendszeres támogatást!

Támogatom!
Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!