Orvosi műszerkereskedésből Erdély legnagyobb takarítócége

Papp György feleségével, Enikő vel 1994-ben indította vállalkozását, amely kezdetben orvosi műszerek forgalmazásával foglalkozott. Beszélgetésünkből többek között az is kiderült, hogyan lett ebből Erdély, majd Románia egyik legnagyobb szolgáltató cége.

Hogyan indult a vállalkozás?

– Nagyváradon ’86-ban végeztem a középiskolát, majd ott jártam főiskolára, szerszámgépgyártás-szakra – azelőtt többször felvételiztem sikertelenül a marosvásárhelyi orvosi egyetemre. A vállalkozói pályafutásom is Váradon kezdődött, ’89-ben friss egyetemistaként nem tudtuk, hogy mihez kezdjünk a „szabadságunkkal”. Megalakult a MIDESZ (Magyar Ifjúsági Demokrata Szövetség), amelynek az irodavezetője lettem és gyakorlatilag ott kezdtünk különböző non-profit vállalkozásokat szervezni gyerekeknek és fiataloknak. Ezután megalakítottuk a Nagyváradi Magyar Diákszövetséget , annak voltam az első elnöke, ezt szinte természetszerűen követte egy vállalkozói próbálkozás. Váradon az RMDSZ berkeiben létrejött a Tulipán kft., és mi a MIDESZ-szel is „kértünk magunknak egyet”. Tulajdonképpen itt kezdtem el kipróbálni magam vállalkozóként. Azután megalakult az első saját tulajdonú vállalkozásom, és azóta gyakorlatilag (3 év kivételével) folyamatosan magánvállalkozásaimat vezetem. Több mindennel kereskedtünk, akkoriban akármibe belefogtunk, az jól ment. A piac még nem volt megérve, nem volt telítve.

És a Medline?

– 1993-ban átköltöztem Kolozsvárra, a Medline-t 1994-ben hoztuk létre, az elején orvosi műszerek forgalmazásával foglalkoztunk. Innen is jön egyébként a Medline név (Medical Line). Néhány év után váltani akartam, mert az orvosi műszerek piaca túl erősen kötődött a kórházakhoz. Igaz, hogy Kolozsvár egy kórházközpont, de mivel ezek állami tulajdonban voltak, nagyon rossz fizetési feltételeket diktáltak. Gyakorlatilag semmit sem tehettél, ha nem voltak ismerőseid a minisztériumban, így korrekt vállalkozóként nagyon nehéz volt ennek a szegmensnek szállítani.

A második gyermekünk születésénél jött tulajdonképpen a nagyobb váltás. Akkor elköltöztünk a Györgyfalvi negyedből a város másik végébe, és idő hiányában kerestünk egy takarítócéget, hogy rendbetegye a frissen tatarozott lakásunkat. Nagy meglepetésünkre nem találtunk egyet sem. Ekkor eldöntöttük, hogy ezzel fogjuk bővíteni a tevékenységi körünket.

Milyen lépcsőfokokat követett a fejlődés?

– Amikor elkezdtük, gyakorlatilag az elsők voltunk a piacon. Ennek megvoltak a jó és a rossz oldalai is. A pozitívum az volt, hogy nem volt konkurens, a rossz viszont az, hogy a keresleti piac sem volt kialakulva. A potenciális ügyfelek nem is tudták elképzelni, hogy lehet lecserélni a takarítónőjüket egy külső vállalkozóra. Az elején teljesen egyedül kellett megbirkóznunk a piac meggyőzésével, oktatásával, hogy hatékonyabb és gazdaságosabb lehet a kiszervezés. Magyarországon és néhány nyugat-európai országban (Németország, Csehország, stb.) több év alatt 2000 órás – mesterfoknak megfelelő – képzésen vettem részt, hogy legyen meg az elméleti tudásunk is a nyújtott szolgáltatáshoz. Gyakorlatilag így indult: vártuk a rendeléseket, és tanultuk a szakmát. Az elején a munkásokkal együtt jártam dolgozni, egyrészt hogy belelássak abba, hogyan kell csinálni, illetve, hogy képezhessem őket, de nem is volt olyan sok munkánk, hogy állandó műszakkal felvehettünk volna embereket, nagyon sok egyetemistával dolgoztunk. Ez még az 1996-1998-os periódus volt, amikor még párhuzamosan futott a kereskedelem és a szolgáltatás. Gyakorlatilag ez a cég a nulláról indult, bár volt egy anyagi háttér, amiből lehetett gépeket vásárolni, a mindennapi megélhetés sem okozott már akkor gondot, ezért nyugodtan lehetett építkezni.

Először Kolozsváron terjeszkedtek?

– Igen, ekkor jöttek az első külföldi befektetők. Külföldi nagy bankok helyi fiókjai voltak az első ügyfeleink, velük kötöttük meg az első állandó szerződéseinket. Ők természetesnek vették, hogy ezt a szolgáltatást ki kell szervezni. A bankok után jöttek az ipari létesítmények.

Az egyik legnagyobb akadályt a fejlődés irányába Funar polgármester állította. A viselkedésével gyakorlatilag elriasztotta a befektetőket Kolozs megyéből. Mi pedig azon kaptuk magunkat, hogy képesek vagyunk növekedni, sokat tudunk, de nagyon kevés volt az a potenciális külföldi vagy belföldi ügyfél, akiket nem kellett győzködni. Ezért arra kényszerültünk, hogy kilépjünk a megyéből. A nagy dobbantó a HVB Bank, majd az OTP Bank volt, velük leszerződtünk, és most a romániai hálózat jelentős részét mi takarítjuk. Gyakorlatilag Funarnak köszönhetően egy országos cégként ébredtünk fel. Néhány év kemény munka után már Konstancán, Iaşiban, Călăraşiban, Bukarestben és az ország ezerféle helyén találtuk magunkat. Nagyon nehéz szolgáltatásban elérni egy országosan is jól működő hálózatot, amely most egy óriási üzleti előnyt jelent számunkra. Persze délen és Bukarestben erdélyiként, ráadásul magyarként bekopogtatni potenciális román ügyfelekhez jelentős kihívás volt a számomra, de legnagyobb meglepetésemre nagyon pozitívan, nyíltan és nagy tisztelettel fogadtak és kezeltek. Az akkor szerzett ügyfelek egy részével máig gyümölcsöző kapcsolatot ápolunk.

Milyen területeket fednek le?

– Jelenleg majdnem 35 megyében vagyunk jelen, több száz településen van állandó napi munkánk és több mint 400 alkalmazottunk van. Ez azt jelenti, hogy minden reggel az ország több száz településén egy Medline csapat valahova bemegy takarítani.

Mi jelenti a különbséget a többi hasonló profilú céggel szemben?

– A különbség talán az a többi takarítócéghez képest, hogy nálunk valóban van súlya azoknak a kliséknek, hogy „ügyfél tisztelete”, „az adott szó kötelez”, „modern technológia” és „környezettudatosság”. Az igényesebb ügyfeleknek valóban számít a mi tudásunk, képzettségünk. Nézik a minőséget, és hogy milyen technológiával dolgozunk, milyen vegyszereket használunk. Például egy nagy gyárnál a takarítás befolyásolhatja a termék minőségét. Ha valamihez hozzáérsz, vagy valahol túl sok a por, az egész termelés leállhat: ilyen apróságokon több százezer, vagy akár millió euró múlhat, akár percek alatt. Ilyen esetekben valóban megnézik, kit hívnak el.

Milyen ügyfeleknek nyújtanak szolgáltatást?

– Az ügyfélkörünk gyakorlatilag három részből tevődik össze: az irodák, bankok körübelül a forgalom harmadát fedik le, a bevásárlóközpontok szintén egyharmadát hozzák a bevételnek, majd az ipar következik, amelynek az egyharmados részarányát a következő években növelni szeretnénk. Részben azért, mert itt kerül a leginkább előtérbe az a tudás, amivel rendelkezünk (pl. a Saint-Gobain , Európa legnagyobb síküveggyára Călăraşi-on, vagy a temesvári Flextronics elektronikai üzem). Irodaházakat már egyre több cég tud takarítani, viszont az iparban ez már sokkal nehezebb.

Itt van egy valós hozzáadott értékünk, amit a legtöbb takarítócég nem tud ma Romániában produkálni. Még ma is nagyon sokan azt hiszik, hogy megvesznek egy porszívót és egy vödröt, és tudnak takarítani. Ezt ma már így nem lehet csinálni. Bizonyos projektekhez több százezer eurós kezdeti befektetés szükséges.

Tesztelik, hogy milyen vegyszer alkalmas például egy folt eltávolítására?

– Igen, a szó szoros értelmében ott térdepelünk és teszteljük, mi visz ki egy foltot. Az épületbelsők nagyon drágák, gondolok itt a gránitra, márványra, szőnyegre és PVC-re, az inoxra, ezért nagyon oda kell figyelni, hogy mivel tisztítjuk őket. Egy rossz vegyszer használata másodpercek alatt visszafordíthatlanul tönkreteszi a fémet vagy a márványt. Nagyon sok cég nem tudja, hogy kell eltávolítani a vízkövet, vagy hogyan kell a szőnyegből kiszedni a kávéfoltot. Ezt lehet ecetes ollóval is csinálni, vagy profin.

Hányadikok a piacon?

– A központi statisztikák alapján országos szinten a 8. és a 12. hely között mozgunk. Az elsők olyan multicégek amelyeknek 40 ezer alkalmazottjuk van Európában. A következő 5-ben benne lenni romániai tulajdonú magánvállalkozóként, óriási dolog. Erdélyben az elsők vagyunk.

Alkalmazottainak nagy része a szakképzetlen személyek közül kerül ki. Hogyan motiválják őket?

– Az itteni alkalmazottak megkapják a megfelelő képesítést, bár a piacon jellemző a teljesen szakképzetlen munkaerő és a feketemunka. A motiválás nagyon nehéz, mert a piac nem fizeti meg ezt a szolgáltatást úgy, ahogy kellene. A szakma presztízse nagyon alulértékelt: amikor pénzről van szó, szakképzetlen munkának tekintik, a szerződésnél viszont előkerülnek a legszofisztikáltabb elvárások, amelyeket csakis nagyon profin, drágán és szakképzetten lehet teljesíteni. Ez jellemző mindenhol: Németországban már nincs olyan német, aki takarítana.Van egy saját, belső motivációs rendszerünk: munkacsoportokban folyamatosan mérjük az emberek teljesítményét, hónapról hónapra, a csoportvezetők minden hónapban kiemelik azokat a takarítókat, akik nagyon jól dolgoztak. Őket különböző módszerekkel jutalmazzuk, vagy pénzzel vagy ajándék ételjegyek formájában. Azok között, akiket az év folyamán legalább egyszer ajánlott a csoportvezető, az év végén értékes ajándékokat sorsolunk ki. Ez már 3-4 éve működik, és az emberek értékelik.

Milyen igény van a vállalat által nyújtott speciális szolgáltatásokra? Láttam a kínálat között például számítógéptakarítást is...

– Van néhány olyan speciális takarítás, ami valóban újdonságot jelent. Rendelkezünk egy ventillációs vezetékek tisztítására alkalmas berendezéssel. Van egy négykerekű távirányítású robot, ezt beküldjük a szellőzőrendszerbe, van hozzá egy képernyő és egy 30 méteres kábel. A robot készít egy felvételt arról, hogy milyen lerakódások vannak a hálózatban, amelyet az ügyfélnek megmutatva pontosan és felelősen eldönthető, milyen beavatkozásra van szükség. Ennek komoly egészségügyi vonzatai is vannak, mert ha a ventillációs légtisztító nincs rendesen kitisztítva, fertőzött, szennyezett levegőt is fújhat. Tűzvédelmi szempontból is fontos ezeknek a rendszereknek a rendszeres vizsgálata, ellenőrzése, tisztítása.

Kórházakban és gyárakban jelenthet ez fokozott veszélyt, ahol alig látható, kormos füstöt szórhat szét a szellőztető rendszer. Ezt nagyon sok helyen mérik, nálunk még nem, de úgy gondoltuk, hogy megpróbálunk egy lépéssel a piac előtt járni. Ilyen berendezése tudtommal még senkinek sincs Romániában, értéke meghaladja a 45 ezer eurót. Használunk még egy speciális technológiát, a szárazjeges szórást. Ez -78 Celsius fokos széndioxid, ha ezt nagy nyomással ráfújjuk a piszkos felületre, a hőtermikus sokk hatására a kosz hirtelen lehűl és ledobódik. Előnye, hogy a száraz jég szublimál, tehát gázzá változik, nem lesz folyadék. Szintén új felfedezés az ECCHO, az egyik nagy amerikai gépgyártó találmánya. Ez a teljesen vegyszer nélküli környezetkímélő tisztításról szól. Ezt úgy valósítja meg, hogy a csapvizet részlegesen ionizálja, picit pozitív és picit negatív töltése lesz, emiatt pedig kémiailag úgy viselkedik, mintha vegyszer lenne. Ezt leengedi a padlóra, majd mikor a gép hátánál összeszívja a folyadékot, abból ismét rendes, kémiailag semleges víz lesz. Ez egy csepp vegyszer nélkül a legjobb tisztítási hatást tudja elérni. Egy ilyen gép 25-30 ezer euró, ezért már egy luxusautót lehetne vásárolni.

Mekkora a cég éves forgalma?

– Megközelítőleg két millió euró. A 17 év alatt csak 2009-ben nem növekedtünk, de a csökkenés akkor is csak minimális volt, majd 2010-ben és 2011-ben ismét nőttünk. Nem egyszerű nőni, mert a piac úgy reagált a válságra, hogy összehúzódott, néhányan újra beszervezték a takarítást, amit most már kezdenek megbánni, mert rájöttek, hogy mégsem olyan egyszerű ezt belülről irányítani.

Milyen céljaik vannak a közeljövőben?

– A következő célunk – ennek a bevezetése pár éve elkezdődött – hogy gyakorlatilag nem csak takarítócégként, hanem épületüzemeltetési vállalkozásként működjünk. Ez azt jelenti, hogy minden olyan szolgáltatást biztosítani próbálunk az ügyfélnek, ami nem tartozik az alaptevékenységéhez. A víz-, gáz-, villamosságirendszerek ellenőrzése, karbantartása, kártevők irtása, zöld területek kezelése, hóeltakarítás, mind a mi feladatunk. Gyakorlatilag egy takarítócégből, amely 1994-ben indult, most már üzemeltetői cégként kínáljuk magunkat.

Milyen vállalatvezetőnek tartja magát?

– Úgy próbáljuk vezetni a vállalkozást, mint egy családi vállalkozást, viszont olyan szervezeti folyamatokat vezettünk be, mint egy külföldi, kapitalista multi. A kettő ötvözetéből próbálunk sikeresek lenni és kielégíteni az ügyfelek igényeit. Családi vállalkozóként viszonylag közel állsz még a saját embereidhez, illetve az ügyfelekhez is. Egy nagy multinál már nincs meg ez a kontroll, fogalmad sincs, hogy kinek dolgozol, lehet, hogy csak tőzsdén van a tulajdonos. Megpróbálunk kapitalisták is lenni, hiszen a profittermelés a fő cél, de emberségesek és profik próbálunk maraduni. Addig és csak úgy tudunk vállalkozóként dolgozni, amíg este úgy fekszünk le, hogy betartottuk a törvényeket, nincs adósságunk, nincs betartatlan ígéretünk, ugyanez az alkalmazottak és az ügyfelek fele is fontos szempont. Nem kell mindenáron, mindent felégetve elérni a célunk.

Van, amit máshogy csinálna?

– Biztos. Sok apróságot máshogy csinálnék, de lényegi dolgokban ugyanígy döntenék. Ha valami nem úgy alakult, ahogy elterveztük, akkor megvizsgáljuk, hogy mit hibáztunk, mit kellett volna máshogy csináljunk. Nem szoktunk bűnbakokat keresni kollégák között, vagy a piacra hárítani a felelősséget. A felelősség a miénk, a tulajdonosoké. Szerencsére egyértelműen több volt a jó, mint a rossz döntés.

Van szabadidejük?

– Természetesen. Annyi szabadidőnk van, amennyit mi kiszorítunk magunknak. Muszáj is, mert nem csak munkából áll az élet. Nagyon fontos, ebből élünk, de nem kell mindent egy lapra feltenni. Nagyon sportmániás vagyok, motorozni szeretek, fiaimmal sziklát mászunk nyáron, de nagyon élvezzük a vadvízi evezést is. Emellett vizilabdáz(t)unk, snowboardozok, gitározok és még sorolhatnám.