Bod Péter Ákos: ha csődbe is jut Magyarország, az nem idén lesz

Bod Péter Ákos magyarországi közgazdászt az ország rövid távú gazdasági jövőjével kapcsolatos kilátásairól kérdeztük. Beszélgetésünk során többek között kitértünk az EU és az IMF szigorára, a valódi vagy vélt államcsődkockázatra, Orbán Viktor lemondására, a jegybanktörvény jövőjére.

Milyen esélyt lát arra, hogy Magyarország megegyezzen az EU-val és az IMF-fel?

– Biztosan meg fognak, mert muszáj, legfőképpen a mi részünkről. A kormány bejelentette, hogy szüksége van a szervezet által nyújtott pénzügyi mentőhálóra, kinyilvánította, hogy enélkül bajban van. A tőkepiacok megértették az üzenetet, így ha nincs megállapodás, akkor nem fogják megfelelő áron finanszírozni a magyar adósságot. Ez nem fenntartható pálya: láttuk a görög esetben, hogy hova vezet a drága finanszírozás. A Valutaalap részéről nincs ilyen kényszer, de azért van létrehozva az intézmény, hogy rendelkezésre álljon végső finanszírozóként. Az Unió motivációja ennél bonyolultabb. Egyfelelől rendet akar teremteni a tagállamok között, ezért nem könnyű tárgyalófél. Másfelől azonban nem szeretné nehezíteni a helyzetet, mert elég neki a meglévő problémás országok névsora, nem kell még egyet melléírni.

Véleménye szerint megállapodhatnak egy elővigyázatossági szerződésben is, vagy marad a stand-by?

– Szerintem elővigyázatossági tartalmú, de készenléti hitel szigorúságú megállapodás fog létrejönni. A szigorúság és a gyakori ellenőrzés szükséges, tekintettel a magyar gazdaságpolitikai döntéshozatal improvizációs jellegére. Abban az értelemben viszont elővigyázatossági tartalmú lehet, hogy a devizatartalék, illetve a makromutatók mai állása szerint lényegében nincs szükség jelentős összegre. Sőt, 2012-ben szinte egyáltalán nincs, 2013-2014 pedig még messzebb van. Itt nem a jelenlegi finanszírozási problémák okoznak gondot, hanem az, hogy ha lefagy a pénzpiac és hirtelen leállnak a pénzügyi áramlások, mint 2008-ban, akkor semennyi devizatartalék nem bizonyul majd elégségesnek.

Az egyeztetések során melyek lesznek annak a bizonyos

kiszivárgott feltételsorozatnak

a legkritikusabb elemei?

– Idővel, amikor a tárgyalások a megfelelő fázisba jutnak, többet is fogunk tudni ennél. Az eddik kiszivárgottak között azonban én nem láttam olyat, amely meglepő, vagy akár rázós lett volna. Az egyik az volt, hogy az állami tulajdonú közlekedési vállalatokat rendbe kellene szedni. Ezt körülbelül tíz éve tudjuk, és nem olyasmi, amire azt mondhatjuk, hogy a valutaalap diktátuma. Az egyetlen a magáncsőd volt, ami nem volt benne eddig a magyar közbeszédben, de maga a probléma már régóta élt. A kilakoltatás az egyik végletet jelentheti, ennek nincs hagyománya sem támogatottsága a magyar társadalomban. Azonban az sincs rendjén, hogy a bankok nem jutnak hozzá a fedezethez. A kettő között elképzelhető valami rendezett csőd, vagy inkább vagyongondnokság. Erre a lakosok nagy hányada rászorulna, tekintettel a fegyelmezetlen pénzügyi gazdálkodásukra.

Romániában is tárgyaltak erről, született is törvénytervezet, de aztán pont az IMF miatt nem léptették életbe...

– Azért a viszonyok eltérőek. Cikkeztek arról, hogy mennyire összevissza beszél a valutaalap, az előző kormány politikai erő hiányában, az Orbán-kormány pedig társadalomfelfogásából, illetve a bankokkal szembeni attitűdjéből adódóan leállította a hasonló indítványozásokat. Ráadásul nálunk a nemfizetők aránya speciális okok miatt nagyon nagy lett. Ez olyan ügy, amivel foglalkozni kell, azonban lehet, hogy nem pont ebben a formában fog megvalósulni. Összefoglalva: nem láttam olyan feltételt, amire azt mondanánk, hogy diktátum, és „hogy jön az most ide”.

A feltételek a jegybanktörvény módosítását is tartalmazzák. Hogyan kéne ezt módosítani Ön szerint, hogy elfogadható legyen?

– Úgy, hogy teljes egészében el kéne felejteni. Ugyanis a kormány nem tudta érthetően közölni a lakossággal, hogy miért kellene még egy alelnök, és miért jó az a magyar népnek, hogy még két ember kap fizetést a monetáris tanácsban. Így ez nem olyan ügy, amiből a visszalépés hatalmas presztízsveszteséggel érne fel a széles néptömeg előtt, hiszen számukra ez amúgyis egy technikai ügy.

Ehhez hozzájönnek még a kemény európai reakciók. A legegyszerűbb volna azt mondani, hogy visszalép ebből a kormány. Puhább megoldás lehet, hogy jogilag nem lép vissza, de mondjuk Orbán Viktor ígéretet tesz arra, hogy nem fogják megvalósítani a rendelkezéseket, nem nevez ki két új tagot a monetáris tanácsba. Ha a miniszterelnök becsületszava elég a hitelnyújtóknak, akkor a dolog elvileg lezárható. Biztos ami biztos: nem lesz újabb alelnök és nem lesz tanácsbővítés sem.

Tehát valóban fennállna annak a veszélye, hogy sérülne a jegybank függetlensége a törvény bevezetése által...

– Bonyolult az ügy. Persze, mi másért küldenének be két-három embert? Ehhez viszont tudni kellene, hogy kit küldenek be, stb...

Mennyire lehetnek valósak azok a spekulációk, miszerint arra megy ki a játék, hogy a jegybank valutatartalékából finanszírozzák a deficit egy részét?

– Nem, és nincs is rá szükség. Ha volt is valamilyen mozgatórugója ezeknek a gondolatmeneteknek, akkor ezek egy hete leálltak. Ezeknek vége, vége, vége. Amióta Fellegi kiment Amerikába, azóta új időszámítás kezdődött. Nem tudom, mi járt a fejekben, bármi volt is, a kalandozások korának vége.

Elképzelhető, hogy lemondjon, vagy lemondassák Orbán Viktort?

– Kikényszeríteni nem lehet, ha bármilyen változás is lesz, az az ő szuverén döntése. A magyarországi eset teljesen más, mint az olasz vagy a görög szituáció: egy kétharmados parlamenti többség birtokában semmilyen mellékmegoldás nem jöhet szóba, egy ilyen hatalmat nem lehet átadni egy szakértői kormánynak vagy nagy koalíciónak, nincs is értelme. A kormányzó párt nagy parlamenti ereje miatt maga dönthet úgy, hogy bizonyos személycserékkel egy más típusú politikát fog folytatni. Azt még el tudnám képzelni, hogy Orbán Viktor úgy dönt, hogy mondjuk lecseréli a gazdasági minisztert, vagy csak pártelnökként folytatja tovább, átadva ezzel másnak a „nemszeretem” politikát.

Mi a véleménye egy esetlegesen bekövetkező magyarországi csődről? Elég sok riogatást lehet olvasni arról, hogy ha Magyarország nem kap IMF hitelt, akkor fizetésképtelenné válik...

– Ez így van, valóban. Ha egy kicsi ország egy ideig nem kap hitelt, akkor csődbe megy (nevet). Ha valamilyen oknál fogva leállna a finanszírozásunk, akkor ennek kivédésére még ez a mértéktelenül nagy devizatartalék sem lenne elég. Ha egy adóssággal rendelkező ország nem kap hitelt, akkor csődbe megy, ez ilyen egyszerű. Csak az a kérdés, hogy mikor. És ez nem 2012 lesz. Most nem is arról van szó, hogy nincs elég pénz, mert rengeteg pénz van a kasszában. De ki lehet számítani, hogy hitel nélkül mondjuk 13 hónap múlva már nem tudja fizetni a lejáró adósságait. A kockázattal pedig a kamatok is nőnek: ha a görög állam csak 13%-on kap kölcsönt, levezethető, hogy az adósságait soha nem fogja tudni visszafizetni. Ez így volna bármelyik állammal: ha túlságosan drága az adósságfinanszírozás és a gazdasági növekedés alacsony, akkor csak idő kérdése a csőd. Ez nem speciálisan magyar ügy, hanem a nyitott és jelentős adósságot hurcoló országok sajátossága.

Felröppentek olyan hírek is, hogy esetleg az Orbán-kormány szánt szándékkal a csődre játszik rá. Ön szerint is elképzelhető lenne egy hasonló forgatókönyv?

– Nem, nincs semmi értelme a dolognak. Nem is világos, miért lenne ez jó, senki sem szeret csődbe menni, ezek csak ilyen filozófiai eszmefuttatások.

Az EB szerdai döntése értelmében nem találta kielégítőnek Magyarország deficitcsökkentésre vonatkozó intézkedéseit, ezért további javaslatokat tehet, de akár befagyaszthatja a kohéziós alapokat is. Mennyi esély van erre Ön szerint, illetve milyen követkeményei lehetnek az EU szigorának?

– Ez a rázósabb. Az IMF-nél nincs olyan, ami abszurd vagy vitatható volna. Természetesen nem fog mindegyik tetszeni, például a sűrű ellenőrzés. Az EU döntése azért is nehéz ügy, mert két igazság áll egymással szemben: az egyik a kormány igazsága, hogy levitte, és le fogja vinni még a deficitet: végre megcsinálta azt, amit hat éven keresztül a magyar kormányok nem tudtak, ezért kéretik ezt honorálni. A másik pedig nyilván az, hogy a strukturális hiányt tekintve nem olyan jó a kép. 2011-ben csak nagyon sajátos módon, a magánnyugdíjpénztári megtakarítások besöprésével lehetett finanszírozni a hiányt. Ez jövőre és azután már nem lesz. Ezért az is védhető álláspont lehet, ha valaki azt gondolja, hogy az erőfeszítések nem voltak elegendőek. A bizottság a szokásosnál keményebb volt, kérdés, hogy a miniszterelnökök tanácsa osztja-e ezt az álláspontot. Ezt már nehezebb megítélni, mert ebben van már politika, pártpolitika, személyes vonatkozások. Kizártnak tartom, hogy jelentős büntetésben részesítsék Magyarországot. Ennek nagyon rossz volna az üzenete, mert eközben rajta kívül még 7-8 ország van valamilyen formában a feketelistán. Ez öngól lenne az EU részéről.

Emellett három törvény miatt szabálysértési eljárást is kezdeményezhet az EU Magyarország ellen...

– Ez más, ezen jogászok fognak hónapokig vitatkozni, akár több éves eljárás is lehet. Ez minket 2012 januárjában nem kell nagyon izgasson. Szabálysértési eljárás nagyon sok van az EU-ban, a franciáknak is van legalább húsz.