Együtt, de mégis egyénileg: a közösségi munkavégzés a kávéházi és az otthoni munka alternatívája. Kolozsváron is megnyílt az első coworking iroda, a holland befektetővel beszélgettünk.
A co-working, avagy közösségi irodák nyugaton már nagyon divatosak, Kelet-Európában azonban csak most indulnak be az első mini inkubátorházak. A közösségi munkavégzés iránti igényt az elmúlt néhány évben a free-lancing elterjedése mellett a vállalkozói szellem lassú, de biztos fejlődése is táplálta a térségben. Az első co-working irodák a kávéházakban végzett munka alternatívájaként jöttek létre, sokszor az otthoni munkavégzés elszigeteltségétől való menekülésként. A tradicionális iroda előnyei keverednek a klub-hangulattal és a kávéházak szellemiségével. Ilyen helyeken tulajdonképpen egy asztalt és egy széket bérel a dolgozó, annyi időre, amennyire akarja. Ez megoldást jelenthet azoknak, akiknek nincs szükségük teljes munkaidős irodára, vagy túl költséges lenne egy egész irodát fenntartaniuk, hiszen a munkájuk elvégzéséhez elegendő egy sarok is.
Így reklámozza magát egy debreceni iroda:
A coworking (közösségi munkavégzés) egy olyan munkastílus, amelynek során egymástól függetlenül dolgozó emberek egyazon térben vannak, és munka közben ismerkedhetnek, tapasztalatot cserélhetnek. A coworking közösségi munkaterekben (coworking spaces) zajlik, amik átmenetet képeznek egy bérelhető iroda, egy klub és egy kávéház között. Elsősorban azokat a távmunkásokat és neonomádokat célozza meg, akiknek az otthoni munkavégzés túl ingerszegény, a kávéházak pedig a zaj, füst és más zavaró tényezők miatt kényelmetlenek. (wikipedia)
A deskmag.com 2011-es globális felmérése szerint a coworkerek száma az elmúlt évben ugrásszerűen megnőtt, az ilyen rendszerben működő irodák száma világszerte 2010-ben 350-ről 650-re emelkedett. A legtöbb coworker életkora 28 és 39 év között mozog, átlagéletkoruk 34 év. Kétharmaduk férfi és egyharmaduk nő, ez a nemi eloszlás a tanulmány szerint jellemző az európai és amerikai kisvállalkozói statisztikákra is.
A felmérés arról is árulkodik, hogy a coworkerek több mint fele freelancer, 20%-uk pedig olyan vállalkozó, akinek van saját alkalmazottja is. Ötből egy személy kisebb cégnél dolgozik, ötből négynek pedig van egyetemi végzettsége.
Honnan az ötlet?
Cégtábla, levélszekrény, telefonügyelet, klíma, tárgyaló, projektor, tábla, flip-chart, hálózati fax/szkenner/nyomtató, telefonközpont, nagysebességű internet, wifi, saját szerverek, levelezés, webtárhely, digitális házinyomda stb, mi kell még? Belváros, parkolás, dizájn, hangulat, profizmus, ügyfelek, étkező, könyvszekrény, napilap, kávé barista módra (Nespresso), sörcsapoló, vízgép, zöldsarok, kaméleon (Buksi), péntek délután buli, Károly, Viktor, Zsuzsi, Gábor, Attila.
A közösségek tagjai túlnyomórészt a kreatív iparágakban és a médiában tevékenykednek, legtöbbjük webfejlesztő vagy programozó, azonban nagyon sok coworker több szakterülethez is konyít. A designerek és informatikusok után a PR és marketing is népszerű a közösségi munkavégzők körében, de újságírók, irodalmárok, építészek és művészek is dolgoznak ilyen irodákban.
Honnan indult a mozgalom?
Természetesen az innovatív bizniszek paradicsomából, Amerikából. A fogalmat Bernie DeKoven találta ki 1999-ben, majd Brad Neuberg vállalkozó 2005-ben létrehozott egy „Kalapgyár” nevű műhelyt egy San Francisco-i padlástéren. Itt három IT szaki lakott, de napközben bárki betérhetett dolgozni. Brad volt az alapítója a Citizen Space -nek is, amely immár „csak munkára” szakosodott coworking tér volt, majd ez indította el a később világméretűvé terebélyesedő mozgalmat. A Citizen Space amellett, hogy asztalokat ad bérbe, közterületeken ingyenesen használható zugokat is kínál az arra járóknak. San Franciscóban egyébként mostanra sem csengett le az őrület: továbbra is szaporodnak a közösségi irodák, mint például a pariSoma Innovation Loft vagy mondjuk a HubSoMa .
Hozzánk legközelebb Budapesten találunk több közösségi irodát, egyesek az általános szolgáltatások mellett titkárnőket is biztosítanak, akik az ügyfél cége nevében válaszolnak a beérkezett hívásokra, a faxokat és a hívásokat a mobiltelefonra irányítják át, így úgy lehet egy menő belvárosi cím a vállalkozó névjegykártyán, hogy nem kell fizetnie érte a borsos bérleti díjat. Fontos kiemelni, hogy a bennlévők egyénileg, a saját ritmusukban, mégis egymást segítve dolgozhatnak. A közösségi irodák egyik fontos előnye, hogy mini-Szilícium-völgyként működve befektetési katalizátorokká alakulhatnak. Egy másik budapesti projekt pont erre épít: nemzetközi befektetőkkel csalogatja a tehetséges vállalkozókat, és ha az üzleti angyalok felkarolnak és pénzt pumpálnak egy ötletbe, az azután könnyen kivitelezhetővé válik.
Indul a kolozsvári Szilícium-völgy?
Romániában egyelőre Temesváron lehet csatlakozni egy coworking csapathoz, illetve a Bucharest Hubb is működtet egy kezdetleges közösségi irodát. Kolozsváron, a sajtónyilvánosságot kikerülve, decemberben nyílt meg a város első ilyen jellegű központja a holland Robbert Visser kezdeményezésére.
„Az egész úgy kezdődött, hogy szükségem volt ruby programozókra egy projekthez Hollandiában. Rengeteg emberrel beszéltem, de akiket igazán alkalmazni akartam volna, freelancerek voltak. Ezért egyesíteni próbáltam azokat az embereket, akik nekem dolgoznak, illetve a szabadúszókat, így egy olyan környezetet teremthetünk, amelyből mindannyian nyerhetünk. Ez volt a coworking iroda alapötlete. Akkor már néhány éve dolgoztam itt Romániában, és általában szeretem is az itteni IT közösséget. Egy baj van, hogy sokan szűklátókörűek, és csak egy dologhoz értenek. Az irodában tulajdonképpen több, eltérő területet tömörítünk egybe, így egymástól tanulhatnak az emberek, és a végén olyan fejlesztőkké válnak, akik több mindenhez értenek”.
Az irodának helyet adó központi épület egykor múzeumként funkcionált, de már régóta nem használták, ezért állapota jelentősen megromlott. A két emeletes, összesen 450 négyzetméteres háznak egyelőre csak az alsó részét renoválták, itt jelenleg 7-8 személy dolgozik, de már csak az alsó szint befogadóképessége is meghaladja a 20-25 főt. A felújítás során igyekeztek barátságos és mégis ingergazdag környezetet teremteni: legalábbis erre utalnak a hatalmas csillárok, a kényelmes bőrfotelek és a múzeumkorból meghagyott csempekályhák. Arról, hogy mennyiért bérli a helyet, illetve mekkora befektetést igényelt az iroda megnyitása, Robbert nem árult el sokat.
„Még nem vagyunk túl a teljes beruházáson, de a végső összeg magasra fog rúgni. A teljes felső szintet renoválni kell, az egyelőre lakhatatlan állapotban van. Egyik kicsi teremben egy könyvtárt szeretnénk berendezni, hogy legyen, ahol új ihletet merítsenek és megszusszanjanak az emberek. Lent újrafestettünk és parkettáztunk, vicces, hogy a bútorzatból csak egy elem származik Romániából, a többit mind külföldről szereztük be. Néhány évbe bele fog kerülni, míg megtérül a befektetés” – mesélte az indulásról Robbert. Hozzátette, hogy az iroda teljes kapacitásában olyan 65-75 ember befogadására lesz képes, és profiltól függetlenül várja a vállalkozók érdeklődését. „A kezdetekben egyelőre IT és webfejlesztésre koncentrálunk. A saját cégemet is vezetem, amely informatikai megoldásokat kínál szerte a világon. Ide is keresek ruby programozókat, akikkel közösen dolgozhatunk projekteken. De emellett bárkit szívesen látunk: designereket, pénzügyi szakikat vagy akár újságírókat. A lényeg, hogy különböző emberek dolgozzanak együtt, akik tanulhatnak egymástól” – avatott be terveibe Robbert. Elmondása szerint a nyereséget is inkább saját projektjeiből – és valószínűleg az olcsó romániai munkaerőből – szerezné, a coworking iroda csak egy költséghatékonyabb módja a munkavégzésnek. A havi 40 euró valóban nem tűnik soknak – ennyiért lehet ugyanis bérelni egy asztalt az épületben. És hogy mit kapnak cserébe a beköltözők?
„A munkatér mellett kellemes környezetet, gyümölcsöt, kávét, teát, internetet. És természetesen új kapcsolatokat és lehetőséget további tanulásra, fejlődésre” – sorolta az előnyöket Robbert. A felszín mögött megbúvó hátrány esetleg lehet az, hogy úgy tűnik: első körben inkább a maga bizniszét virágoztatná fel a befektető, majd később nyitna egy valóban diverzifikált közösségi tér kialakítása felé.
Miért éppen Kolozsvár?
Robbert elmondta: egyszerűen azért választotta Romániát, mert az itteni projektjei mind sikeresek lettek és könnyen együtt tud dolgozni a romániai fejlesztőkkel. „Dolgoztam már lengyel, indiai, kínai, új-zélandi, amerikai és holland emberekkel is, de az itteni projektek mindig messzemenően sikeresek voltak. Másik szempont, hogy Románia pont középtávon van: India túl messze van, és más minőséggel is dolgoznak. Románia szerencsére viszonylag közel helyezkedik el, és magasabb minőséget nyújt, mint Kína vagy India. Könnyebb itt dolgozni, és a minőség is magasabb” – magyarázta.
Kolozsvárra pedig elsősorban fejlettségi szintje és az egyetemek miatt esett a választása. A szóban forgó épületet pedig az interneten találta, és elhelyezkedésben és árban ez tűnt a legoptimálisabb megoldásnak. „Miközben egy sikeres vállalkozást futtatunk fel, még egy régi épületet is felújítunk, ami ismét használhatóvá válik” – emelte ki Robbert. A közösségi irodák tehát Romániába is betörtek. És ahogy a szabadúszás egyre nagyobb teret hódít, valószínűleg a coworking irodák is sikeresek lesznek.
A Transtelex egy egyedülálló kísérlet
Az oldal mögött nem állnak milliárdos tulajdonosok, politikai szereplők, fenntartói maguk az olvasók. Csak így lehet Erdélyben cenzúra nélkül, szabadon és félelmek nélkül újságot írni. Kérjük, legyél te is a támogatónk!
Támogató leszek!