„Sztálin mellszobrát volt a legnehezebb tortából kifaragni”

Petric-Florian Zsuzsanna műépítész, két kisgyermek édesanyja és mostanában a bútortervezés mellett tortadíszítéssel is foglalkozik. Elmondása szerint mindent az internetről tanult, mert valami igazán egyedit szeretett volna kisfia születésnapjára alkotni. Azóta már Sztálin mellszobrát is megformálta, de sütött már esküvői és CFR-klubos muffinokat is.

Hogyan határozná meg a szakmáját?

– Végzettségem szerint műépítész vagyok, de mindig nagyon sok mindennel foglalkozom párhuzamosan... most például bútortervezőként dolgozom.

Miért és mikor kezdett el tortaformálással foglalkozni? Mennyire tekinthető ez hobbinak, és mennyire munkának?

– Úgy kezdődött, hogy a második évet töltő kisfiamnak szerettem volna egy különleges tortát készíteni. Rengeteget keresgéltem az interneten, és végül úgy döntöttem, kipróbálom a marcipánt. Éjszakákat töltöttem különböző blogokat böngészve, youtube-on kisfilmeket nézegettem, míg valamennyire összeállt a kép. Már az első torta elkészítése után tudtam, hogy ennek lesz folytatása, teljesen szerelmes lettem a marcipánba, és formázásába... hirtelen minden eseményre kitaláltam valamilyen tortát, ajándékba is mindenkinek azt készítettem. Azóta eltelt szinte két év, és több száz tortát készítettem már, mindegyik egyedi és kedvenc. Inkább hobbinak és kikapcsolódásnak nevezném, nem úgy tekintek rá, mint egy munkára...

Ezelőtt mivel foglalkozott?

– Voltam bútortervező, lakberendező, műépítész, anyuka... mindezekben most is nyakig benne vagyok, ez mind része annak, hogy teljes legyen a kép.

Hol végezte az egyetemet?

– A kolozsvári műegyetem műépítészet és városrendezési karán végeztem. A hat év egyetem alatt sok mindent tanultam, bár akkor nem mindig éreztem így. Szerintem ennek a számlájára írható, hogy mindent lerajzolok, megtervezek. Olyanra is volt már példa, hogy tervezőprogramban rajzoltam meg egy torta sablonjait...

Hogy tanulta meg ilyen profin a tortakészítést, -díszítést?

– Otthon, a számítógép előtt. A világhálón mindent meg lehet találni, a legkisebb részletig. Minden torta elkészítése előtt dokumentálódom, keresgélek. A sütéssel gyermekkorom óta nagy barátságban vagyok, mindig én voltam a desszertfelelős a vasárnapi ebédhez.

Honnan érkeznek a megrendelések?

– Barátoktól, ismerősöktől, ismerősök ismerőseitől, barátok barátaitól.

Honnan inspirálódik tortaalkotás során?

– Az internet egyik legjobb barátom. Volt már, hogy megnéztem egy rajzfilmet, csak azért, hogy tudjam, milyen díszítése legyen a tortának. De általában menet közben, megérzés alapján díszítek.

Hogyan írható le a tortakészítés folyamata?

– Az első lépés mindig a tervezés... kigondolom, mi hogy legyen, le is rajzolom, és a kész tervvel kivonulok a konyhába. Sütés, kavarás... összeáll a torta, és akkor jöhet a játék, ugyanis a marcipánnal úgy kell dolgozni, mint a gyurmával. Színeket lehet belőle gyúrni, formázni, alkotni... Minden tortának van egy fókuszpontja, ami köré alakítom a díszítést. Esete válogatja, van hogy nagyon hamar összeáll, de biza van, hogy sok órán keresztül dolgozom egy-egy tortán. Szeretek éjszaka dolgozni, olyankor biztosan senki nem szakít félbe, csend van, és teljesen bele tudok mélyülni, át tudok lépni a torta világába.

Melyik a kedvenc műve és miért?

– Mindig az utolsó elkészített torta a kedvencem. Hogy miért? Talán azért, mert úgy érzem, hogy minden torta egy új kihívás, ezzel meg kell birkóznom, és mindig egy picivel többet tudok a tortadíszítés művészetéről.

Nem fáj a szíve, amikor megeszik a kreációit?

– Nem... elvégre ez hozzátartozik, vagyis jobban mondva ez a torta lényege... És nagyon jól esik látni a gyerkőcök örömteli arcát, hallani, hogy jé, ez nem csak szép, de finom is. Ilyenkor érzem, hogy érdemes volt fennmaradni egész éjszaka.

Mindent kézzel formáz, vagy használ formákat, sablonokat?

– Használok kiszúrókat, pl. virágok, levelek kivágásához. Készítek saját sablonokat, matricákat, és mindent felhasználok, ami segítséget nyújthat egy sikeres minta, dísz elkészítésében... például filctoll-kupakkal érdekes kis mintákat lehet készíteni.

Hetente átlag hány tortát készít?

– 3-4 jut egy hétvégére, ennél többet nem is tudnék vállalni. Hét közben ritkábban tortázom.

Mi a legmerészebb elképzelés, amit tortában megvalósítana?

– Minden kihívásnak állok elébe! Nincs lehetetlen... Sokszor megijedek egy-egy különlegesebb kéréstől, de kis gondolkodás és dokumentálódás után rájövök, hogy semmi sem lehetetlen. Eddig talán a Sztálin mellszobor volt a legnehezebb...

Mi a kedvenc süteménye?

– Nincs kedvenc süteményem, mindent szeretek, ami édes... Ezért mindig nagy gondban vagyok, ha cukrászdában választanom kell.

Főzni szeret? Mi a kedvenc étele?

– Ha valaki mosogat utánam, nagyon szívesen főzök. Kedvenc ételem a spagetti a la carbonara és a rántott sajt.

Meddig szeretne ezzel foglalkozni? Tervezi, hogy üzletszerűen is foglalkozzon a cukrászattal?

– Hobbi-szinten szerintem most már életem végéig foglalkozni fogok tortadíszítéssel. Nagyon szeretem. Teljesen kikapcsolódom ilyenkor, egy egészen más világba csöppenek. Nem szeretnék üzletszerűen foglalkozni vele, mert ahhoz, hogy meg lehessen élni belőle, sokkal több tortát kellene csinálnom, és akkor már nem jutna rá ennyi idő, nem tudnék minden tortát ilyen szinten kidolgozni, és az már nem lenne ugyanaz... Sorozattorta van bőven a cukrászdákban. Azt sem szeretném, hogy a tortakészítésnek csak bizonyos részeivel foglalkozzak, mert úgy az igazi, ha A-tól Z-ig minden lépést én csinálok. Műépítészi munkámat nem hagytam abba, egy rövid szünetet tartottam, míg gyermeknevelési szabadságon voltam.

Mi a hobbija még a tortákon kívül?

– Szeretek kirándulni, sorozatokat nézni (no nem szappanoperát), társasjátékozni, bár ezt két kisgyermekkel elég nehéz összehozni, turkálókba járni, és bármilyen kézműveskedést nagyon élvezek.

Mi az életfilozófiája?

– Nem vagyok filozófus típus. De szeretem, ha mozgalmas és változatos az életem, szeretem, ha pörögnek a dolgok. Nem tudok unatkozni, nem tudok tétlenül ülni, mindig kitalálok magamnak valami tennivalót... Sokszor szeretném, ha meg lehetne hosszabbítani a napokat. Valaki mondta, hogy a nap 24 órából áll, plusz az éjszaka... néha jó lenne, ha így lenne...