A közgazdász szerint az a gond az EU-val, hogy gyenge, alultőkésített bankok hiteleznek hitelképtelen államoknak, ők pedig fenntarthatatlan költségvetésből kívánják rendbe tenni a bankokat.
Több hónapja az európai adósságválság tartja rettegésben a piacokat, a Fitch legfrissebb tanulmánya szerint az európai krízis átterjedhet az amerikai bankszektorra is. Olaszországot és Görögországot technokrata kormányok próbálják kihúzni a végső csődből, az uniós vezetők és világgazdasági guruk csúcstalálkozók sokaságán egyeztetik a megoldási javaslataikat. A hitelminősítők működését beszigorítaná az EU annak érdekében, hogy ne rontsák tovább a helyzetet. Az olasz államkötvény-hozamok így is az egekben, a befektetőket ugyanis nem igazán győzi meg az európai mentőmechanizmus: szabadulni igyekeznek eurózónás kötvényeiktől. A mentőkeretként szolgáló EFSF-be pedig még nem tudni, honnan lesz pénz: Japán éppen annyit hitelezett, amennyi érdekében állt, Kína, Oroszország és Brazília pedig mindenképp várna addig, amíg részletesebben kidolgozzák a segélycsomagot. Sarkozy szerint erre lehet, hogy februárig várni kell, addig azonban az eddiginél is nagyobb válság üthet be – riogatnak a közgazdászok. Kérdés tehát, hogy merre vezet a kiútkeresés. Róna Péter közgazdászt, az Oxfordi Egyetem vendégkutatóját kérdeztük az európai gazdasági várakozásairól.
Róna Péter közgazdász, jogász, üzletember. 1956-ban emigrált Amerikába, egyetemi tanulmányait a Pennsylvaniai Egyetem gazdaságtörténeti szakán kezdte el, ahol 1964-ben szerzett BSc-diplomát. Emellett az Oxfordi Egyetemen szerzett jogi diplomát 1966-ban. 1986-tól 1990-ig a Henry Schroders Bank vezérigazgatója volt, ekkor lemondott tisztségéről, hogy átvegye az Első Magyar Alap vezetését Budapesten. Emellett megalapította a buszgyártással foglalkozó NABI Észak-amerikai Járműipari Rt.-t. Az alap működése 2004-ben szűnt meg, ugyanebben az évben adta át a NABI vezetését. Üzleti munkái mellett az ELTE nemzetközi jogi tanszékének óraadója volt 2004 és 2010 között. Emellett az ELTE és Pécsi Tudományegyetem gazdasági tanácsának tagja volt. 2010-től az Oxfordi Egyetem Blackfriars College gazdaságtörténeti vendégkutatója.
Mennyi az esélye Ön szerint, hogy az EFSF-t valóban felduzzasszák a kívánt ezer milliárd eurós szintig? Mely országoknak áll majd érdekében EFSF kötvényeket vásárolni, és milyen feltételeket szabhatnak cserébe?
– Az EFSF-ből, mint a párizsi, majd a Cannes-i megállapodásból nem lett és nem is lesz semmi. A szerkezet alkalmatlan arra, hogy feloldja a bankok és az államok közötti összefonódást. Gyenge, alultőkésített bankok hiteleznek hitelképtelen államoknak, a hitelképtelen államok pedig a már így is fenntarthatatlan költségvetésből kívánják rendbe tenni a bankok tőkeellátottságát. Ez egy ördögi kör, ami nem vezet sehova, és ahogy kiderült, ezt senki sem kívánja finanszírozni.
Elég lesz-e ez az összeg Görögország mellett a többi bajban lévő eurózóna-tagállam számára?
– Az összeg semmire sem lenne elég, 2500 milliárd kellene.
Mit gondol, hogyan érhetik el, hogy a bankok leírják görög követeléseik felét? Más intézményeket miért nem vontak be az „önkéntes” adósságleírásba?
– A görög kötvények leírása nem megy, mert a zóna vezetői elvesztették hitelességüket. Először azt mondták, hogy mindenki (EKB, Valutaalap) le kell írjon 20%-ot, ami nyilvánvalóan nem elég. Majd azt mondták, hogy az IMF és az EKB ne írjon le semmit: ahhoz, hogy kijöjjön a 20%, a bankok írjanak le 50%-ot. Az adósságrendezés vastörvénye, hogy a bankok nem fognak többet vállalni, mint mások. Ez egy olyan precedens lenne, ami többek között felborítaná a kötvénypiacokat, mert a leírás nem az adós fizetőképessége alapján lenne megállapítva, hanem az alapján, hogy ki a hitelező.
Ez hogyan érintheti a bankszektort, mekkora nehézségekre számíthatunk akár itt Közép-Kelet Európában emiatt?
– Az egész európai bankrendszer tőkehiánnyal küzd, mert túlhitelezett. Itt a megoldás csak az lehet, amit az amerikaiak választottak. Az életképtelen bankokat az állam gyorsan kivette a rendszerből („államosította”) hogy ne fertőzzék a többieket, kipucolta őket, majd beolvasztotta őket az erősebbekbe. Ez persze óriási veszteséget jelentett a rossz bankok részvényeseinek, de hát azért vannak részvényesek, hogy állják a sarat, amikor a vállalat rossz üzletpolitikát folytat.
A Transtelex egy egyedülálló kísérlet
Az oldal mögött nem állnak milliárdos tulajdonosok, politikai szereplők, fenntartói maguk az olvasók. Csak így lehet Erdélyben cenzúra nélkül, szabadon és félelmek nélkül újságot írni. Kérjük, legyél te is a támogatónk!
Támogató leszek!