Mit várhatunk az idei G20-tól?

Dióhéjban összefoglaltuk, miért figyel mindenki Cannes-ra november 3. és 4. között. Természetesen azon kívül, hogy ott van minden nagy arc a világból: a leggazdagabb államok vezetői, EU-s főgórék és nemzetközi pénzügyi szervezetek igazgatói.

Megerősítésnek indult, válságkezelés lett belőle

A G20 a kigondolt és leegyeztett reformok megerősítéséről kellett volna szóljon, ehelyett a központi témája egy újabb válság gyors elhessegetése lesz. A kiindulópont Görögörszág, amely még csak nem is tagja a legnagyobb húsz államot tömörítő országcsoportnak. A nemzetközi találkozóval párhuzamosan csütörtök reggelre egy mini-summit-et is szerveztek Franciaország, Németország, Olaszország és Spanyolország részvételével. Tehát a nagyok és a veszélyeztett országok képviselői fogják megbeszélni, mit kezdjenek a görög fejleményekkel és azok várható negatív hatásával. A görög népszavazás bejelentése teljes egészében keresztbe tett a múlt heti brüsszeli EU-csúcson elfogadott intézkedéscsomagnak. Ebben ugyanis többek között lefektették, hogy – a rendkívül szigorú görög költségvetési politika mellett – ráveszik arra a bankokat, hogy leírják a náluk lévő görög adósság felét, az európai mentőalapot pedig akár ezer milliárd euróra is kibővítik, hogy legyen pénz a bajba jutott hitelintézetek feltőkésítésére. Természetesen kétséges, hogy mekkora pénz lenne erre elég, ha a görög csőd mondjuk a spanyol és az olasz kötvények hozamfelárát is az egekbe emeli, ellehetetlenítve adósságuk finanszírozását. A pénzpiaci sokk természetesen a bankszektorra is kihatna, hiszen az intézetek állampapírköveteléseik egyre nagyobb részéről kéne lemondjanak, a piac pedig nehezen lenne hajlandó forrást biztosítani a szükséges tőkeemeléshez.

Az EU-csúcs után a politikusok még azt sakkozták, hogy honnan vonzzák be a pénzt az EFSF 4-5-szörös megemeléséhez. A forrásszerzés legmegfelelőbb terének tűnt a G20, ahol egy asztalnál lehetett volna tárgyalni a kínai, brazil, orosz képviselőkkel. A tőkeemelés a görög bizonytalanság mellett egyre égetőbb probléma, azonban pont emiatt jobban fontolóra veszik a nagy devizatartalékkal rendelkező országok, hogy mibe fektessenek.

Mi vár Görögországra, mi vár az EU-ra?

Ha nem sikerül átvinni a népszavazáson a csomag tervét, aligha lesz elkerülhető a görög pénzügyi rendszer összeomlása, a görög bankokat valószínűleg államosítani kellene, korlátozni kellene a bankbetétekről kivehető pénz mennyiségét, és meg kellene tiltani a külföldre irányuló euróátutalásokat. A Commerzbank elemzőinek e forgatókönyve szerint ebben a helyzetben valószínűsíthető, hogy Görögország végül kilépne az euróövezetből. Ebben az esetben pedig Görögország semmilyen segélyre nem számíthat, be kellene jelenteni az államcsődöt.Sztavrosz Lambrinidisz görög külügyminiszter a CNN-nek korábban úgy nyilatkozott, hogy arra számít, a lakosság igennel fog szavazni. „Azt hiszem, mindenki kezd belefáradni abba, hogy megkérdőjelezik a görög emberek bölcsességét és az elkötelezettségüket az EU felé” – tette hozzá. A szavazás korábbi pletykákkal ellentétben csak a megszorítócsomagról fog szólni, az eurótagság kérdését csak átvitt értelemben fogja tartalmazni, ugyanis az elutasítás egyenes következménye lenne a drachma visszahozása.

A népszavazást egyébként politikai indokkal lehet magyarázni. Papandreu az ötlettel leginkább az ellenzéket szerette volna sarokba szorítani: ha arra buzdítják a lakosságot, hogy szavazzanak az euró és a megszorítások mellett, akkor egyúttal beismerik, hogy nincs ennél jobb ötletük. Ha viszont nem szavazatra buzdít, akkor valami egészen újjal kell előállniuk, Görögország kilépését kellene propagálniuk, ez pedig egyelőre nem szerepelt a retorikájukban.

Van élet Európán kívül?

A G20 nem csak európai bajait kívánja megoldani. Deklarált célja, hogy megreformálja a nemzetközi pénzügyi rendszert, megerősítse a tőkepiaci szabályozást, elejét vegyék a nyersanyagárak erőteljes volatalitásának, több figyelmet fordítsanak a fejlődésre és az élelmiszerbiztonságra, a munkanélküliséget, társadalmi egyenlőtlenségeket visszaszorítsák. A célok inkább szimbolikusnak mondhatóak, ezeket a G20 egyik kiadványa összegzi . A Financial Times szerint a találkozón a résztvevők megállapodhatnak abban is, hogy a kínai jüan valutának nagyobb súlyt adnak az IMF fizetési egységeként használt SDR-kosárban. Az IMF továbbá „átbrandingelheti” néhány hiteleszközét, Amerika pedig továbbra is nyomulna Kínánál, hogy gyorsabban értékelje fel valutáját – vélik az elemzők. A tavalyi söuli tanácskozáson hasonló „sokatmondó” célokat fogalmaztak meg, a beszélgetések során mégis inkább a valutaháborúk kérdését feszegették. Eswald Prasad , a Brookings Institution szakértője szerint a G20 találkozók eddig nem tűntek túl eredményesnek a résztvevő országok politikai nézeteltéréseinek megoldásában. Az európai gondok pedig az egész világra kicsapódnak. „Az utóbbi három évben már másodjára kerülhet a világgazdaság recesszióba, a katalizátor most az eurózóna adósságválsága” – véli Jan Randolph , az IHS Global Insight elemzője. Amennyiben pedig sikerülne is megoldani európai problémáját, a világgazdaság így is erősen függ például az amerikai fogyasztástól, ahol szintén krónikus adósság- és deficitgondok vannak. A fogyasztásban pedig nem várható érdemleges javulás, ameddig a munkanélküliség magas, a növekedési kilátás pedig alacsony marad. Növekedés pedig várhatóan Európában sem lesz, ha az országok tartják magukat a Brüsszelben is megfogadott szigorú költségvetési politikához.